A bosszú ösvénye – 6. Veszett kutya

Picture

Gyönyörű, meleg nyári idő volt. A madarak vidáman csicseregtek a fákon, a nap pedig boldogan sütött le rájuk. Ebben a gyönyörű időben kinek van kedve bent ülni, és dolgozni? Senkinek. Talán pont ezért vett ki aznap Chris Willer egy szabadnapot, hogy reggeltől estig a fiával lehessen. Végre, hosszú idők után együtt a teljes Willer família, és közösen élvezhetik a nyár apró perceit.

Picture

Picture

– Nick, nem lenne kedved focizni egyet? – gurította oda a labdát Chris mosolyogva.
– Oh, hogy nekem? – kérdezett vissza Nick megszeppenve.
– Persze, nem is anyádnak – nevetett Chris.
– De én nem tudok focizni – hajtotta le a fejét.
– Ugyan, ezt ki mondta? Focizni mindenki tud! – veregette a vállát.
– Edward mondta. Amikor vannak nagyobb szünetek a suliban, mindig focizunk, és én is be szoktam állni, de a fiúk közül én vagyok a legbénább. Sose rúgok gólt, és ezért a többiek mindig kicsúfolnak.
– Jaj, fiam! – rázta meg a fejét mosolyogva. – Majd megmutatom én annak az Edward gyereknek. Ne mondjon ilyet senki se az én fiamról! – simogatta meg gyermeke fejét.
Nick elmosolyodott.
– Egyébként is. Nem az számít, hogy mennyire vagy jó egy játékban, vagy egy versenyen milyen helyezést érsz el – hajolt le Nickhez.
– Komolyan? – nézett apjára csodálkozva.

Picture

– Komolyan – mosolygott fiára.
– Hát akkor mi?
– Az, hogy élvezd a játékot. A lényeg, hogy jól szórakozz, miközben versenyzel! Mert ha eluralkodik rajtad a versenyszellem, az sosem vezet jóra.
Nick elkeseredve pillantott édesapjára.
– Áh! Én velük sosem élveztem a játékot. Nem is akarok többször focizni – tette csípőre a kezét Nick.
– Még velem sem? – noszogatta Chris.

Picture

– Hát… – Nick nem akart nemet mondani apjának, de nagyon félt valamitől.
– Ha ez megnyugtat, én biztos, hogy nem foglak kicsúfolni.
– Biztos? – kérdezett vissza.
– Így görbüljek meg! – mutatta a kisujján.
Nick röviden gondolkodott, majd kisvártatva kijelentette:
– Oké, akkor menjünk! – nevetett, és azzal indult is a kapu felé.

Picture

És a két fiú elkezdett focizni. Nick nem volt tehetségtelen, de mint tudjuk, az iskolában így megy. Mindig kell keresni egy embert, akit lehet csúfolni. Jelenleg Nick volt a soros. De most nagyon jól érezte magát. Ügyesen rúgta a gólokat, és még az apját is többször kicselezte. Többek között ilyen alkalmakkor volt büszke Chris Willer. De ilyenkor nagyon.
Linda is többször felnézett az újságjából, miközben olvasott, és mikor meglátta egyszem gyermekét játszani az apjával, melegség járta át a szívét. Neki elég nehéz gyerekkora volt, és ilyen helyzetben a szülők általában megpróbálják visszaadni a saját szüleiktől kapott fájdalmat, de Linda nem így döntött. Ő többek között arra hajtott, hogy gyermekének megadja a kellő feltételeket ahhoz, hogy kitűnő élete legyen. És ez sikerült is.
Egy hibát követett el ő is, és Chris is. Onnantól kezdve Nicknek mondhatni “aranyélete” volt. Szülei tökéletes nevelést adtak neki. Kezdetben a srácnak elég sok játékra volt szüksége, azok megvétele után pedig csak egyszer játszott velük, és ennyi volt a szavatossága. Később szülei megtanították neki, hogy azzal kell gazdálkodnia, amije van.
A gonoszkodásokkal, csúfolásokkal – ami a gyerekeknél nagy divat – pedig nem törődött, így pár hónap alatt ő lett a “komoly srác” az osztályban, a többiek pedig már gyerekesnek számítottak. Így történt, hogy Nick a legbénább gyerekből néhány év alatt a legjobb lett. Minden szülő ezt akarná – csak a kamaszéveket volt nehéz legyűrni, de ez mindenkinél így van.
***

Picture

– Mi a…? – Jessica nem értette a helyzetet.
Lindának rég halottnak kéne lennie, de miután a színésznő meghúzta a ravaszt, semmi sem történt. Meglepődve ingatta a fejét, majd lőni próbált még egyszer, de a kudarc újból bekövetkezett..
– Mi van ezzel? Az előbb még működött – mondta, majd elkezdte rázni a pisztolyt.
– Már rég kivettem belőle a tárat – nyögte Chris.

Picture

– Te szemétláda! – kiáltott rá Jessica.
– Szemétláda? – állt fel hirtelen Linda. – Ő a szemétláda? – undorodó tekintetet vetett Jessicára, aki gyilkos arccal válaszolt. – Nem tudom, kinek képzeled magad, Jessica. Idejössz, és megvádolsz azzal, hogy megöltem a drágalátos szeretődet, de nincs-semmi-bizonyítékod! – tagolta az utolsó három szót.
– De van bizonyítékom! A két szemem – ordította Jessica.
– Csupán annyit láttál, hogy fölötte álltam. Semmi mást. Tudod, mi vagy te, Jessica? Egy veszett kutya, aki meg akarja keseríteni az ártatlanok életét! A veszett kutya sem tudja, hogy mit csinál, csupán ösztönösen cselekszik. Jó lenne, hogyha azzal a Paullal kicsit gondolnátok a jövőre is. Hogy is szokták mondani? Porból lettél, porrá leszel – végül pedig behúzott egy nagyot a színésznőnek, aki ájulva terült el a földön.

Picture

Linda még nézte egy percig Jessica testét, mert egyszerűen nem tudta elhinni, hogy elájult. Minden túl egyszerűen ment. Kisvártatva Chrisre nézett.
– El kell mennünk a kórházba – mondta.
– Nem akarok odamenni – préselte ki magából a férfi, a hangjából csak úgy süvített a halál…
– Most nem te fogsz dönteni – felvette Christ a hátára, és elkezdett szaladni az autó felé.

Picture

– De mi lesz Jessicával? Nem hagyhatjuk itt! – köhögte Chris.
– Igazad van… Már tudom is, hogy mi lesz vele – vigyorgott ördögien.
Ezután Linda behelyezte a nőt oda, ahová tartozik.

Picture

Picture

– Mit csináltál vele? – kérdezte Chris.
– Áh, lényegtelen – legyintett, majd gázt adott.
Több KRESZ szabályt megszegve száguldottak New York kórháza felé, és reménykedtek, hogy nem fognak úgy járni, mint legutóbb: Christ csak épphogy sikerül visszahozni az élők birodalmába.
– Mit fogunk mondani az orvosoknak? Vagy a rendőröknek? – kérdezte Chris, hangjában alig volt élet.
– Fogalmam sincs, bárcsak ez lenne most a legnagyobb problémánk. Az igazat nem mondhatjuk el, mert ez a Paul tuti, hogy kinyírja Nicket, ha megtudja, hogy beszéltünk.
– Így is, úgy is megöli, ha tudja.

Picture

– Mindegy, nem beszélünk, mert a zsaruk bénák, és nem tudják elintézni a dolgot, nem beszélve, hogy minket nem engednek majd cselekedni. És nincs annál rosszabb, mikor tehetetlenek vagyunk.
– Épp az előbb tapasztaltam – nyögte.
– Azért jól vagy, ugye? – aggódott a nő.
– Remekül… – grimaszolt, de a rövid kijelentése köhögésbe torkollott.
Linda bekapcsolta a rádiót.

Picture

– Újabb lövöldözések voltak a Central Parkban. Arról viszont nem érkezett hír, hogy hányan sérültek meg – hangzott a rádióból.
Linda pár percig töprengő hallgatásba mélyedt, és csak az utat figyelte, végül eszébe jutott egy nagyszerű gondolat.
– Pompás! Ez pont kapóra jön nekünk. Végre valami szerencse…
Chris elég keserűnek találta Linda örömét. Látszott, hogy a felesége próbálja meglátni a jót mindenben, hogy felvidítsa, de az egyre lüktető fájdalomtól Chris ezt nem tudta értékelni.
***

Picture

– Szóval azt mondja, hogy a férje a Central parki lövöldözés áldozata – jegyzetelt a rendőr.
– Pontosan, Biztos úr – vágott aranyos fejet Linda.
– Értem. Köszönjük szépen. Reméljük, hogy a férje mihamarabb meggyógyul!
– Én köszönöm, Biztos úr – fejezte be a bájcsevejt, végül lehuppant egy székre.
Összerogyva fogta a fejét, és csak ekkor tapasztalta meg, hogy remeg a keze. A gyorsan dobogó szívét lassú lélegzéssel próbálta enyhíteni, de ez a kísérlete kudarccal végződött. A félelem nem hagyta el a rázkódó testét, hiszen Nick még mindig életveszélyben van. Nem tudna megbocsátani magának, ha történne a fiával valami. Soha.
A számunkra fontos emberek kedvességét, jóságát egyedül akkor tudjuk igazán értékelni, amikor elveszítjük őket. Amint eszébe jutott ez a gondolat, Linda elment a mosdóba, és sírni kezdett.

 

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés