A bosszú ösvénye – 7. Életben maradni

– Nem, nincs meg. Az egyik csempe közepét találtam el, de embert nem – suttogta Paul a telefonba, de ebben a kínos csendben ezt távolról is lehetett hallani.
Ahogy befejezte mondatát, Nick Willert hirtelen elfogta az a fojtogató rettegés, amit még soha életében nem érzett. Remegni kezdett minden porcikája, mint egy öregembernek, és amint ez a remegés kezdetét vette, félelme egyre jobban fokozódott, mintha egy futó kocogni indulna, de sprintelve érkezne vissza.
Most bátor leszek, gondolta.
Nem, ez nem igaz! Nem lesz bátor! Csak azért akar az lenni, mert félt, hogy a mellette lévő Dorothy Hummer észreveszi remegését. A lány egyre közelebb mászott hozzá. Próbálta ezt nesztelenül tenni, és ez a próbálkozása sikerrel végződött, mert Paul még csak fél szemmel se nézett ki a teraszra, ugyanis a két fiatal a jakuzzi mögött lapult.

De mi fog történni, hogyha pont olyan szemszögből néz ide, hogy egyenesen rájuk lát? Akkor mi lesz? Meghalnak…? Egyáltalán mi annak az oka, hogy bujkálnak? Ők ketten vannak, az “ellenség” pedig egyedül, sokkal nagyobb esélyük lenne…
…ha Paul Debney kezében nem lenne egy pisztoly.
Nick Willer fejében ebben a pillanatban számtalan kérdés bukkant fel. Próbálta azokat saját maga által megmagyarázni. Legfőképpen arra kereste a választ, hogy: miért pont ő? Miért akarják őt megölni? Vagy lehet, hogy Dorothyra fáj a foguk? De hát ő a férfi, neki kéne megvédenie a lányt! Vajon lesz olyan bátor, hogy ezt megtegye? Meghalna Dorothyért?
Gondolkozott a válaszon, pedig nem kellett volna, hisz’ tudja: nem. Gyávának és gyengének érezte magát emiatt, de még önmagának sem merte beismerni.

– Takarítás! – szólt az ajtón túlról egy nő hangja, valószínűleg a takarítónőé.
Paul nem moccant, várta, hogy mi történik, ha nem nyit ajtót. Szerette volna elkerülni, hogy a szép, szinte újnak tűnő padlózatot áldozatának vére fesse vörösre. De mégis feléledt benne az ösztön, ami a gyilkolás utána hajtotta. Hogy ölhessen, emberek fejébe lőjön puskagolyókat, melyek után nevetőgörcsöt kapva lépdel át a holttestükön.
A takarítónő még egyszer, utoljára bekiáltott: Takarítás! És ez volt életének utolsó szava. Lehetett hallani, ahogy csörögnek a kulcsok a kezében, keresi a megfelelőt. Bárcsak ne találta volna meg! A zár kattant, jelezve, hogy az ajtó immáron nyitva. A nő kinyitotta az ajtót. Nem nézett fel, csak eltette a kulcsokat, és húzta maga után a felmosórongyot.
– Kérem, ne sikítson! – mondta Paul.
Ekkor Nick óvatosan kinézett a jakuzzi mögül. Minden egy szempillantás alatt történt. Csak annyit látott, hogy Paul meghúzta a ravaszt, majd ezt követően egy hatalmas seb tátongott a takarítónő fején. Eleget tett Paul kívánságának: nem sikított, mert nem volt rá ideje. A nő összeesett, és Nick legszívesebben üvöltött volna.

Megölte… megölte azt az ártatlan nőt! Mit tett ellene? Miért kellett megölnie? Az ő hibája, hogy bejött, hogy rendet rakjon? – számtalan gondolat cikázott Nick fejében, melyeket nem tudott hova tenni. A durranás a hangtompító miatt nem hallatszott, Dorothy mégis észlelt valamit.
– Mi történt…? – kérdezte suttogó hangon Dorothy. Az egész teste remegett.
– Megölte – válaszolta Nick, mire Dorothy befogta a száját, hogy ne ordítson.
Mert ekkor mindkettejük fejében ez járt: ordítottak volna, mert teljesen azt érezték, hogy a nő miattuk halt meg, pedig ez nem volt így. Paul ölte meg. Csakis ő volt a hibás. Nem jöttek rá, hogy ilyenkor nem szabad a múlton rágódni, mert ha ezt tesszük, egy örökös macska-egér harc veszi kezdetét, melynek csak akkor lesz vége, ha meghalunk.

– Paul járőrözése már nem fog sokáig tartani… Hamarosan meg fog találni minket – suttogta Nick Dorothynak, majd nagyot nyelt, feszültség levezetésképpen.
– De honnan tudtad, hogy jön? – kérdezte Dorothy, miközben eltűrte izzadt tincseit.
– Emlékszel, amikor mondtam, hogy elmegyek? El is indultam, de csak a folyosó végéig jutottam, és akkor megláttam ezt a fickót, amint megöli a recepcióst. Rémes érzések vettek hatalmukba, de erősnek kellett lennem. Visszaszaladtam a szobába, – szerencsére a csávó nem vett észre -, és láttam, hogy végeztél, fel voltál öltözve. Gyorsan megnyitottam a csapot, és reméltem, hogy bedől a trükknek, hogy ott vagyunk. Sikerült átverni. Szerintem most abban a hiszemben van, hogy mi ott figyeljük a szobában.

– Jól csináltad – suttogta Dorothy. – Viszont… azt mondta, hogy “Nem tudom, hol van a kölyök”. Tehát csak egy emberre gondolt. És én nem ismerem ezt a palit, úgyhogy…
– De én sem ismerem – szólt közbe Nick, miközben óvatosan kinézett a jakuzzi fölött.
– Én ezt nem értem. Meg akar ölni minket? – harapott rá a szájára.
– Csak egy embert.
– Ha Te meghalsz, akkor nekem sem lesz értelme tovább élnem. Feláldoznám magam – jelentette ki Dorothy, tekintetén látszott, hogy komolyan gondolja.
Nick erre inkább nem felelt. Annyira meghatódott ennek hallatán, hogy nem tudott mit szólni. Viszont érezte, hogy nem bujkálhatnak itt örökké. Paul mindjárt megtalálja őket, és akkor nekik végük van.
Nemsokára meg is szólalt mellettük egy mély, érdes hang.

– Lám, lám! Csak nem itt bujkáltatok? – vigyorgott Paul.
Mindketten felálltak, és hátráltak egy lépést. Dorothy csendes sírásba kezdett, az arcát könnyek lepték el, melyek ellen nem tudott védekezni.
– Ne aggódj, kiscsaj. Jessica azt mondta, hogy téged ne bántsalak – szólt Paul.
– Mi? Jessica? – lepődött meg Dorothy.
– Igen, Jessica. A nagynénéd – mosolygott. – Ő bízott meg, hogy öljem meg a pasid – majd ránézett Nickre. – Ne mozdulj, hogy ne fröcskölj össze mindent! Sokba kerülhet itt a takarítás. Kár, hogy már nincs, aki megtenné – ekkor mindketten gyilkos pillantást küldtek Paul felé. – Kiscsaj, állj hátrébb.

– Jessica? Jessica Hummer? Az nem lehet, ő nem…
– Mit gondolsz, kiscsibém, olyan ártatlan lenne az a nő? 18 évig a börtönben volt, ilyen hosszú időt nem kap csak úgy az ember. Vagy talán nem említette soha, hogy miért zárták be? Mert ő ölte meg Nick keresztanyját!
– Micsoda?! – rémült meg egyszerre a két fiatal.
– Dorothy… – nézett rá Nick, és szinte látszott, hogy mindjárt összeesik a stressztől.
– Én nem tudom, hogy mi van… Nem… nem tudom… – Dorothy egyre jobban sírt, miközben hevesen ingatta a fejét.
– Dehogynem tudod, most mondtam el – mondta Paul, majd Nickre szegezte a fegyverét.

– Búcsúzz! – Ez volt Paul végső szava, majd meghúzta a ravaszt.
– NEM ÖLHETED MEG! – ordította Dorothy, és Nick elé állt, hogy megvédje szerelmét.
Sikerült neki. A golyó eltalálta a szívét. A lány gyenge teste a földre zuhant, miközben Nick ordítani kezdett. Nem hitte el, hogy Dorothy képes ilyen áldozatot hozni érte. Lehajolt hozzá, és ösztönösen elkezdett sírni, amit sosem szokott… Már szinte 10 éve nem sírt. Lassan kezdte azt hinni, hogy kőből van a szíve. De most!
Félresöpörte Dorothy szeme előtt lógó tincseit, így bele tudott nézni a gyönyörű arcába. A lány utolsó szava pedig ez volt:
– Szeretlek – Dorothy végső kijelentése egy utolsó gyenge remegésbe torkollott, arcvonásait megvilágította az aranyszínű napfény, melyet nem láthatott többé.

Nick Willert a szomorúság és a düh járta át. Elvesztett valamit. Egy olyan dolgot, ami pótolhatatlan. Hova tűnt a férfiassága? Neki kellett volna meghalnia, nem pedig Dorothynak. Nem tudta elhinni, se felfogni. A tény, hogy neki kellett volna elmennie… Miért vállalta el ezt Dorothy?
– Ostoba! – kiáltotta Paul.
Paul Debney ölte meg Dorothyt. Nick el is felejtette, hogy itt van.

– MIÉRT? – kiáltott Paulra. – Miért nem engem?
– Te is utána fogsz menni, emiatt nem kell aggódnod – vigyorgott Paul.
– MEGÖLLEK!
– Azt nem hagyom.
Nick azt sem tudta, hogy mit mond. Legszívesebben zuhant volna a végtelenségig egy feneketlen lyukban. De nem lehetett. Bosszút kell állnia. Úgy érezte, meg kell torolnia Dorothy halálát.

Paul Nickre célzott, aki hirtelen felordított, és ekkor egy olyan erő szabadult fel, amit ember még nem látott. Hatalmas robbanás követte a fiú kiáltását. Az egész terasz lángokban hevert. Paul hátraesett, neki a szoba ajtajának.
Nem tudta felfogni, hogy mi történik. A tűz váratlan volt, és úgy nézett ki, mintha Nickből eredt volna. De ez lehetetlen, nyilván csak rosszul látta… Vagy vannak még csodák?
– Ideje lelépnem – jegyezte meg magának Paul, azzal futni kezdett, hogy mentse az életét.