Lakótársak

Lakótársak – Kilencedik fejezet

+1 Önbizalom

-1 Empátia

 

Egy pillanatra megfagyott a levegő a nappaliban, aztán mindannyian egyszerre indultunk el a bejárati ajtó felé. Ryan a lakásunkkal szemközti falhoz szegezte a pizzafutárt, és a feszülő karjából ítélve biztos voltam benne, hogy a következő pillanatban meg fogja ütni.

Földbe gyökereztek a lábaim, és bár szerettem volna rászólni, közbeavatkozni, egyszerűen képtelen voltam megmoccanni. Ryan nagyon rövid időn belül már sokadik olyan arcát mutatta meg, aminek a létezéséről korábban sejtelmem sem volt. Amíg még csak távolról csodáltam őt, a titokzatosság vonzó volt a szememben, mert olyan részletekkel és tulajdonságokkal egészíthettem ki a róla alkotott, hiányos képemet, amelyek nem voltak valósak. De most, hogy gyakorlatilag együtt éltünk, egyre-másra szembesülnöm kellett azzal, hogy ő sem több, mint egy egyszerű, esendő ember.

Ember, aki ítélkezik, fél, aggódik, hibázik… és haragszik.

Nem láttam az arcát, de már a vállai feszüléséből, a tartásából egyértelmű volt számomra, hogy előttem ismeretlen harag tombolt benne. Egyetlen pillanat választott el bennünket a katasztrófától, és én képtelen voltam megakadályozni, csak a torkomban dobogó szívvel vártam az elkerülhetetlent. Szinte láttam magam előtt, ahogy Ryan behúz egyet az ismeretlen pizzafutárnak, aminek pedig előre megjósolhatatlan következményei lesznek.

És lendült is az ökölbe szorított keze, én pedig nem is bírtam nézni, de az ütés végül mégsem ért célt. Amikor ki mertem nyitni a szemeimet, olyan látvány tárult elém, amire egyáltalán nem számítottam.

Josh hátulról fogta le Ryant, akinek még mindig a magasba lendült a keze, de akinek a csuklója köré a lakótársunk ujjai kulcsolódtak. És nem Josh volt az egyetlen, aki ebben a pillanatban is képes volt mozdulni, ugyanis Rowan valamikor abban a két másodpercben, amíg nem néztem a jelenetet, beugrott a pizzafutár és Ryan közé. Annak ellenére, hogy a lány nem tudhatta biztosan, hogy nem fog megsérülni, ő mégis felemelt karokkal próbálta visszafogni a felbőszült fiút.

Amíg én megkövülten, lehunyt szemmel vártam a bajt, addig ők ketten képesek voltak úrrá lenni nem csak a megrökönyödésükön, hanem beállni a veszély és egy idegen közé is. Kedveltem Rowant, de épp úgy, ahogy Ryan, ő is újra meg újra meglepett, mert annyival többet tudott felmutatni, mint egy szép arc. És ahogy hallottam a csendes mormolást, amivel a lakótársamat nyugtatni próbálta, egy kicsit ellágyult a szívem, mert bár a szavakat nem tudtam kivenni, a hangszín szinte cirógató volt.

– Bocs, öregem – nyögte Josh a pizzafutárnak, ahogy elvonszolta Ryant a közeléből. – Nem tudom, mivel…

– Ez egy állat! – hörögte az idegen, és olyan megvetően nézett a lakótársunkra, hogy még az én hátamon is futkározott a hideg. – Hallod, de fasz?! Elintézem, hogy a kurva húgod utcára kerüljön!

Ez volt az a pillanat, amikor Josh és Rowan visszatartóereje kevésnek bizonyult, és Ryan majdnem kiszakadt a karjaik közül. Szerencsére Vic még éppen idejében kapcsolt, és elkapta a fiú szabad karját.

– Észnél vagy?! – morrant Josh a futárra. – Csak tedd le a pizzát, és húzz innen!

– És fizetni ki fog?

– Majd én – vágtam rá, amikor rádöbbentem, hogy már csak Abby és én álltunk ott tétlenül. A lány szerencsére a segítségemre sietett, és együtt felszedegettük a földre szóródott pénzt, amit még korábban készítettünk ki, és amit Ryan a jelek szerint elejetett, amikor a futárra támadt.

Láttam az idegenen, hogy legszívesebben mondta volna tovább a magáét, mégsem tett így, csak megvárta, amíg a kezébe nyomom a fizetségét. A borravalónak szánt aprót természetesen megspóroltam magunknak, mert ezek után úgy gondoltam, nem lett volna hiteles, ha bármelyikünk is azt mondta volna, hogy elégedett a kiszállítással.

Bár a barátunk húgára tett megjegyzés arra engedett következtetni, hogy a futárunk valahogyan kapcsolódik Kitty nem igazán legális és etikus mellékállásához, próbáltam nem fantáziával kipótolni a homályos részleteket a fejemben. A korábbi tapasztalataim alapján ennek sosem volt még jó vége. Ahogy a srác eltűnt a lépcsőfordulóban, a többiek elengedték Ryant, aki az első néhány másodperces tehetetlen toporgás után sarkon fordult, és szó nélkül beviharzott a lakásba.

Annyira ideges volt, hogy egy picit a vállamnak ütközött a sajátjával, és még ha nem is éreztem fájdalmat, döbbenten pislogtam utána. Nem tudtam hová tenni ezt az egész jelenetet, de most már kezdtem határozottan kiábrándulni abból a Ryanből, akit az elmúlt napokban megismertem. És nem csak azért, mert olyan problémákkal küzdött, amelyek miatt bezárkózott, hanem azért is, mert kész lett volna rátámadni egy másik emberre. Akár volt rá oka, akár nem.

Mert amikor valaki ilyen könnyen elveszíti a kontrollt maga felett, az nem jelent jót. Aki egyszer képes megütni valakit, az képes lesz máskor is. Ha egyszer alkoholhoz nyúl segítségkérés helyett, az…

– Oké, akkor jobb lesz, ha mi hazamegyünk – hajolt le a földre dobott pizzásdobozok egyikéért Rowan. – Szerintem nem hiányzik neki, hogy nálatok lábatlankodjunk.

Nem tudtam eldönteni, Josh vagy Abby arcán láttam-e nagyobb megkönnyebbülést felvillanni. Akárhogy is, a lakótársam lassan bólintott, és mormolt valami számomra érthetetlent, mielőtt befordult volna a bejárati ajtónkon, valószínűleg azzal a céllal, hogy ránézzen a barátjára.

 

Mit gondoljak most Ryanről?
  • Nem baj az, ha egy fiú meg tudja védeni magát és a testvérét. 72%, 21 szavazás
    21 szavazás 72%
    21 szavazás - 72% az összes szavazat
  • Nagyot csalódtam benne, és most már egyáltalán nem tetszik nekem. 24%, 7 szavazat
    7 szavazat 24%
    7 szavazat - 24% az összes szavazat
  • Nem akarok vele egy fedél alatt élni, akár én is lehetek a következő, akire bekattan. 3%, 1 szavazás
    1 szavazás 3%
    1 szavazás - 3% az összes szavazat
Összes szavazat: 29
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva

 

Ketten maradtunk Vickel, és a folyosó most nyomasztóbbnak tűnt, mint valaha.

Lehajoltam a megmaradt két pizzáért, és amikor felnéztem a barátomra, ő legalább olyan tanácstalanul viszonozta a pillantásomat. Szólásra nyitottam a számat, de képtelen voltam megfogalmazni a gondolataimat, így csak segélykérőn pislogtam rá.

– Kezd sok lenni a dráma – állapította meg végül Vic, ahogy visszaterelt engem a lakásba. – Nézzünk valami filmet, jó lesz a pizza mellé!

Szerettem volna ellenkezni. Azt mondani, hogy nincs szükségünk semmiféle filmre ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Kijelenteni, hogy egyébként is beszélgetni akarok vele, mert tudnom kell, ki volt az, aki visszaélt a bizalmával, és aki feltöltötte róla azt a képet. De ahogy Vic halvány mosolyát néztem, rájöttem valamire.

A barátom nem akarta megosztani velem az életének azt a szeletét, amelyikbe olyan lelkesen próbáltam belemászni. El sem tudtam képzelni, mi lehetett az, amit velem sem akart megbeszélni, de meg kellett próbálnom tiszteletben tartani a határait. És bár nem mondta ki hangosan, hogy ki kell hátrálnom, mert sosem volt olyan, aki önszántából beleállt volna egy konfliktusba, a pillantása szinte könyörgött.

Nem hagyott ott, nem menekült el, pedig megtehette volna. De tudta, hogy ha most elmegy, akkor bele fogok merülni az imént történtek elemzésébe, és ismert már annyira, hogy megpróbáljon megkímélni a saját, mindent túlgondoló észjárásomtól. Úgy döntöttem tehát, hogy elengedem a kíváncsiságomat, és nem faggatom Vicet tovább, inkább megvárom, amíg ő maga érzi úgy, hogy mondandója van számomra.

– Van ötleted, mit nézzünk? – kérdeztem inkább egy halvány mosollyal az arcomon.

– Ami azt illeti, van. Tudok egy zseniális animét, amiben a csaj imádja a pizzát. Igazából a Pizza Hut támogatta a készítést…

 

~oOo ~

 

Azt nem igazán tudtam eldönteni, mit gondolok a Vic által mutatott animéről, mert túlságosan is sok minden történt néhány rész leforgása alatt (miért támadná meg Britannia Japánt, és miért harcolnak ilyen páncélszörnyekkel?).

De arra határozottan jó volt a mesedélután, hogy elterelje a figyelmemet, a gondolataimat, és így, amikor Vic délután úgy döntött, hogy hazamegy, már én is jobb hangulatban voltam. Olyannyira, hogy el is sétáltam a kollégiumig a barátommal, visszafelé pedig még azon is elmerengtem, hogy ennem kellene egy koraőszi fagyit.

Már éppen a cukrászda felé vettem volna az irányt, amikor valaki lágyan megérintette a vállamat.

Először megborzongtam, de amikor hátrasandítva Ricket pillantottam meg, először mosolyra húzódott a szám széle. Aztán viszont felrémlett bennem az, amit Josh néhány órával korábban mondott, és elkezdtem kételkedni mindenben, amit eddig biztosnak gondoltam.

 

– Jól vagyok, tiszta vagyok, és csak egy kólát ittam tegnap. Éppen csak… nem tudom, ez normális-e. Tök fiatal és kedves, szellemes, romantikus…

– Állj! – emelte fel a tenyerét Josh, én pedig engedelmesen megakadtam a mondandómban. – Elhiszem, hogy annak tűnik, és lehet, hogy tényleg rendben van az arc. De Olivia. Eszednél vagy?! Nem olvastál egy gólyás blogot sem? Kapásból három blogbejegyzést tudnék mutatni erről az egyetemről, ahol a gólyalányok leírják, hogyan csábították el őket a tanáraik. Csak meg akarták dönteni őket, aztán meg hagyták őket a fenébe. Nem tudom, miféle beteg játékot űznek itt néhányan, de ne hagyd magad megtéveszteni, jó?

Rick széles mosolya most hirtelen mintha hátsószándékot sejtetne, a vidáman csillanó szemek pedig éhesnek és bűnösnek tűnnek a napfényben. Akaratlanul is hátrébb léptem az érintése elől, és amikor ő kérdőn vonta fel a szemöldökét, én úgy döntöttem, többet nem hagyom magam megtéveszteni.

Akkor sem, ha a saját képzeletem volt az, ami becsapott, hiszen én akartam másnak látni azokat, akik a valóságban talán teljesen más emberek voltak.

– Miért van olyan érzésem, hogy megbántad a tegnap estét? – kérdezett rá Rick egyenesen, és mostanra a mosoly is eltűnt az arcáról.

– Mert talán tényleg megbántam – vallottam be, és bár legszívesebben a cipőmmel néztem volna farkasszemet, mégis álltam a pillantását. Nem tudtam olvasni benne. – Azt beszélik, errefelé sok gólyát csábítanak el a tanáraik, és nem akarnak mást, csak megfektetni őket.

– Csak nem metoouni.blog.sim? – sóhajtott fel, és a várakozásaimmal ellentétben nem tűnt ingerültnek vagy dühösnek a feltételezésem miatt. Sokkal inkább… csalódottnak vagy fáradtnak? – Vagy inkább a raszedettdiaklany.blog.sim? Melyik az a nívós, még helyesen írni sem tudó híroldal az, ami ennyire elbizonytalanított?

Szólásra nyitottam a számat, de ekkor döbbentem csak rá, hogy anélkül álltam Rick elé, hogy akár csak egy kicsit is utánajártam volna a témának. Abban már nem kételkedtem, hogy ezek a történetek valóban keringtek az interneten, ahogyan azt Josh mondta nekem, de hirtelen borzasztó ötletnek tűnt, hogy alaposabb indok nélkül szembesítettem őt a saját bizonytalanságommal.

– Mindegy – fújta ki a levegőt Rick, és még legyintett is egyet. Nem volt a mozdulatban semmi indulatos, és talán éppen ezért éreztem magam olyan rosszul, ahogy őt néztem. – Talán jobb lesz, ha ennyiben maradunk, mert úgy látom, te még mindig nem tudsz elvonatkoztatni attól, hogy tartok neked egy kurzust. Ha csak a tanárodat látod bennem, akkor ez amúgy sem működhetne kettőnk között, szóval… majd látlak órán.

Szerettem volna utánaszólni, de a mai napon már másodjára álltam egyhelyben, földbegyökerezett lábakkal, némán. Csak néztem, ahogy hátat fordít nekem, és egyre távolodik, közben pedig a mellkasomban egyre csak növekedett a szorítás. Valamiféle sürgető érzés, ami arra próbált rávenni, hogy lépjek valamit, hogy magyarázkodjak, hogy utánaszaladjak. Én mégsem tettem semmit.

 

~oOo ~

 

– Nem tudom, hogy süllyedhettem idáig – suttogtam a telefonba, és közben a könnyeimmel küszködve meredtem a szobám falára. Nem lett volna szabad hagynom, hogy ennyire elharapóddzon a helyzet, egyik irányba sem. – Hiányzol, tudod?

– Tudom – hallottam a vonal túloldaláról Milly mindig megnyugtató hangját. Talán sokkal hamarabb meg kellett volna beszélnem vele mindent. Nem lett volna szabad úgy beleugranom egyik döntésembe sem, hogy nem kérdeztem meg azt, aki a világon a legjobban ismer engem: a legjobb barátnőmet. – Olivia, ezek csak… élethelyzetek, súrlódások. Nem rontottál el végleg semmit, oké?

– Hogy ne rontottam volna el? – szusszantam elégedetlenül. – Évekig egy olyan fiúba voltam szerelmes, akiről semmit nem tudtam, és most meg, hogy megismertem, már nem vagyok benne biztos, hogy kellene… Ricket pedig egy kósza pletykába kapaszkodva megbántottam, holott egyáltalán nem lehetek biztos benne, hogy tényleg… de hiszen csak idén kezdett el tanítani, nem szólhatnak róla azok a blogok!

– Állj, egyszerre csak egyet, kegyelem! – szólt közbe Milly. – Nem akarlak kiábrándítani, de olyasvalakibe, akit nem ismersz, nem lehetsz szerelmes. Tetszhet neked, gondolhatod őt vonzónak, vámpírnak vagy amit akarsz. De Olivia, ez nem szerelem.

Nyitottam a számat, hogy ellenkezzek, de mielőtt még megfogalmazhattam volna a véleményemet, szinte mozgóképszerűen megjelentek előttem azok a villanások, amik végigkísérték az utolsó gimis éveimet.

Amikor Ryant mosolyogni láttam, amikor váltottam vele néhány szót semmitmondó témákról, amikor elcsíptem őt a városban sétálni… és amikor álmodoztam róla. Sokat. De nem róla álmodoztam igazából, hanem arról a Ryanről, akinek látni akartam őt. Arról, aki titokzatos, de a felszín alatt végtelenül romantikus, aki talán regénybeillően rosszfiús, mégis képes megváltozni a szerelem kedvéért.

– Jaj – nyüszítettem.

– Ami pedig Ricket illeti – folytatta Milly –, őt sem ismered. És lehet, hogy most azt mondta, hagyjátok a fenébe az egészet, de én nem hiszem, hogy ne adna neked még egy esélyt, ha kérnéd. És tudom, hogy ott van Josh is, aki mindenki közül a legkevésbé problémás eset, ezért nem emlegeted, de közben igenis ott motoszkál benned, hogy mi lenne, ha…?

– Talán – sóhajtottam fel lemondóan. Olyannak éreztem magam, mint egy tiniregény nőcsábásza, csak épp lányban. És fiúkkal. Mégis mennyire volt aljas ennyi vasat egyszerre a tűzben tartani?!

– Akármit… akárkit szeretsz is meg végül, én veled vagyok – biztosított a barátnőm, mégis éreztem, hogy hamarosan jönni fog a nagybetűs de. – De mielőtt most bármit is lépsz, gondold át alaposan, mire van szükséged. Mert tök igaza van ennek a Rowannak abban, hogy néha engedned kell, hogy sodródj az árral, de az ilyen döntéseket nem hozhatod meg lesz, ami lesz felkiáltással. Ezek a fiúk mind érző lények, és nem azt érdemlik, hogy hitegesd őket. Neked sem jó, ha folyamatosan kitérő válaszokat adsz, ha mindent akarsz, ha időt kérsz.

Még hosszú percekkel a beszélgetésünk vége után is Milly szavai jártak a fejemben. Nem kérhetek örökké időt tőlük, nem hitegethetem őket örökké, nem futhatok utánuk örökké. Talán egy kicsit mindegyikük tetszett nekem, de lehet, hogy igazából egyiküket sem szánta nekem a sors. És akármennyire szerettem is volna, egyszerűen nem tudtam, mire van szükségem. Végső kétségbeesésemben a korábban kapott szerelmi tesztet nyitottam meg a telefonomon, és ahogy végigfutottam a rövidke bevezetőt és a tíz kérdést, könnyek szöktek a szemembe a jóleső nosztalgiától. Mert ez nem volt világmegváltó pszichológiai vizsgálat, sem pedig komoly érvekkel alátámasztott elemzés. Nem volt több, mint egy tinimagazinok inspirálta kis teszt, ami valószínűleg ugyanolyan semmitmondó eredményt hoz majd ki, mint amilyenek a kérdései is voltak.

 

 

Nagy szerelmi teszt

Szerelemre vágysz? Kalandra? Biztonságra? Magad sem tudod, mire van szükséged a boldogsághoz? Töltsd ki a Nagy szerelmi tesztet, mi pedig a válaszaid alapján eláruljuk neked, mi az, amit keresel, még ha magad nem is tudsz róla. Felkészültél? Szerelemre fel!

 

Mi az, ami először megfog egy fiúban?
  • A vidám mosolya. 40%, 12 szavazat
    12 szavazat 40%
    12 szavazat - 40% az összes szavazat
  • A megfoghatatlan kisugárzása. 40%, 12 szavazat
    12 szavazat 40%
    12 szavazat - 40% az összes szavazat
  • Az igéző szemei. 20%, 6 szavazat
    6 szavazat 20%
    6 szavazat - 20% az összes szavazat
Összes szavazat: 30
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
Mi az, amire a leginkább szükséged van egy kapcsolatban?
  • Biztonságra. 77%, 23 szavazat
    23 szavazat 77%
    23 szavazat - 77% az összes szavazat
  • Szenvedélyre. 20%, 6 szavazat
    6 szavazat 20%
    6 szavazat - 20% az összes szavazat
  • Izgalomra. 3%, 1 szavazás
    1 szavazás 3%
    1 szavazás - 3% az összes szavazat
Összes szavazat: 30
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
A számodra tökéletes fiú…
  • …mindig tudja, mit kell tennie. 70%, 21 szavazás
    21 szavazás 70%
    21 szavazás - 70% az összes szavazat
  • …felperzsel téged, amikor érint. 30%, 9 szavazat
    9 szavazat 30%
    9 szavazat - 30% az összes szavazat
  • …titokzatos és elérhetetlen. 0%, 0 szavazat
    0 szavazat
    0 szavazat - 0% az összes szavazat
Összes szavazat: 30
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
Melyik az a rossz tulajdonság, amit képes vagy tolerálni?
  • A túlféltés. 48%, 14 szavazat
    14 szavazat 48%
    14 szavazat - 48% az összes szavazat
  • Az elbizakodottság. 38%, 11 szavazat
    11 szavazat 38%
    11 szavazat - 38% az összes szavazat
  • A távolságtartás. 14%, 4 szavazat
    4 szavazat 14%
    4 szavazat - 14% az összes szavazat
Összes szavazat: 29
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
Milyen számodra az ideális randevú?
  • Romantikus séta a holdfényben. 52%, 15 szavazat
    15 szavazat 52%
    15 szavazat - 52% az összes szavazat
  • Éjszakába nyúló táncmulatság a szabad ég alatt. 28%, 8 szavazat
    8 szavazat 28%
    8 szavazat - 28% az összes szavazat
  • Mozi és vacsora. 21%, 6 szavazat
    6 szavazat 21%
    6 szavazat - 21% az összes szavazat
Összes szavazat: 29
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
A randipartnereddel étterembe mentek. Mit választasz?
  • Amit csak megkívánok, nem szégyellősködöm. 86%, 25 szavazat
    25 szavazat 86%
    25 szavazat - 86% az összes szavazat
  • Hagyom, hogy ő rendeljen nekem. 10%, 3 szavazat
    3 szavazat 10%
    3 szavazat - 10% az összes szavazat
  • Csak valami salátát, nehogy rosszat gondoljon rólam. 3%, 1 szavazás
    1 szavazás 3%
    1 szavazás - 3% az összes szavazat
Összes szavazat: 29
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
Sétálni indulsz, de az út háromfelé ágazik. Melyik ösvényt választod?
  • A morajló tenger felé tartó utat. 53%, 16 szavazat
    16 szavazat 53%
    16 szavazat - 53% az összes szavazat
  • A széles, napsütötte, egyenes utat. 27%, 8 szavazat
    8 szavazat 27%
    8 szavazat - 27% az összes szavazat
  • A sötét erdőbe vezető, kacskaringós utat. 20%, 6 szavazat
    6 szavazat 20%
    6 szavazat - 20% az összes szavazat
Összes szavazat: 30
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
Szomorú vagy. Mire vágysz a kedvesedtől?
  • Öleljen át, mondja azt, hogy minden rendben lesz. 48%, 14 szavazat
    14 szavazat 48%
    14 szavazat - 48% az összes szavazat
  • Beszélgessen velem, segítsen elemezni az érzéseimet. 48%, 14 szavazat
    14 szavazat 48%
    14 szavazat - 48% az összes szavazat
  • Üljön mellém, érezze át a fájdalmamat. 3%, 1 szavazás
    1 szavazás 3%
    1 szavazás - 3% az összes szavazat
Összes szavazat: 29
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
Milyen esküvőre vágysz?
  • Fergeteges bulira a közeli hozzátartozók körében. 62%, 18 szavazat
    18 szavazat 62%
    18 szavazat - 62% az összes szavazat
  • Titkos szertartásra édeskettesben. 34%, 10 szavazat
    10 szavazat 34%
    10 szavazat - 34% az összes szavazat
  • Világraszóló lakodalomra. 3%, 1 szavazás
    1 szavazás 3%
    1 szavazás - 3% az összes szavazat
Összes szavazat: 29
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva
Hogyan látod magadat tíz év múlva?
  • Kisgyerekes anyukaként, boldog, kiegyensúlyozott házasságban. 41%, 12 szavazat
    12 szavazat 41%
    12 szavazat - 41% az összes szavazat
  • Nem tudhatom, mit hoz majd a jövő, és ez a legjobb! 41%, 12 szavazat
    12 szavazat 41%
    12 szavazat - 41% az összes szavazat
  • Szerelmesen. Örökre ketten. 17%, 5 szavazat
    5 szavazat 17%
    5 szavazat - 17% az összes szavazat
Összes szavazat: 29
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva

 

Mielőtt még lenyomtam volna a küldés gombot az utolsó kérdés megválaszolása után, lehunytam a szememet egy pillanatra. Mert akármilyen eredményt hozzon is ki ez a bugyuta tesztecske, én már tudtam, kiről szeretnék olvasni az értékelésben.

 

Kibe tudnék beleszeretni?
  • Rick 54%, 15 szavazat
    15 szavazat 54%
    15 szavazat - 54% az összes szavazat
  • Josh 36%, 10 szavazat
    10 szavazat 36%
    10 szavazat - 36% az összes szavazat
  • Ryan 11%, 3 szavazat
    3 szavazat 11%
    3 szavazat - 11% az összes szavazat
Összes szavazat: 28
2020. június 19. - 2020. június 27.
Szavazás zárva

 

Elküldtem az eredményeimet.

Olivia érzései

Ryan iránt

Szimpátia: 3
Vonzalom: 2
Bizalom: 2

Josh iránt

Szimpátia: 3
Vonzalom: 2
Bizalom: 2

Vic iránt

Szimpátia: 10
Vonzalom: 0
Bizalom: 9

Rick iránt

Szimpátia: 7
Vonzalom: 6
Bizalom: 3

Ne maradj le semmiről!
Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.

Főállású történetíró és profi fordító, mellékesen szárnybontogató youtuber. A Sims szériákon átívelő rejtélyek szakértője. Lelkes játéktesztelő, tudósító, lektor és Sims 4 játékos.

Feliratkozás
Visszajelzés
2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Verona
16 nappal ezelőtt

Sajnálom, hogy csúsznak a képek. 🙁 Igyekszem vele.
Rayennek biztos nyomós oka volt a viselkedésére. Főleg abból kiindúlva, milyen jelzővel illette a húgát az a futár. 🙁 De ezt biztos meg is tudjuk.
Jajj Rick. 🙁 Annyira sajnálom őt. 🙁 Oliviára most nagyon haragszok. Kicsit úgy érzem, hogy talán egyik fiút sem érdemli meg. Buta, és naív. Nagyon remélem, hogy bocsánatot kér majd Rick-től. 🙁

Gregoretta Samsa
14 nappal ezelőtt

Na, végre egy kis tisztán látás. Jó, hogy tud beszélni a témáról Millyvel, ő biztosan tapasztaltabb, és Oliviát is jól ismeri. 🙂 Ryanben csalódtam. 🙁 Biztosan megvolt az oka arra, hogy ilyen dühös legyen a pizzafutárra (nyilván, fogja vissza magát!), így nem félek attól, hogy Olivia veszélyben lenne a házban. Nem fog nekimenni, mert miért tenné? Viszont, az is biztos, hogy amíg helyre nem jön Ryan élete, és ő maga nem változik, addig jobb, ha Olivia tartja a távolságot. Nem hiányozna most egy erőszakos pár – nem, mintha Ryan annyira vágyna a jelenlegi lelki állapotában bármilyen kapcsolatra. Sajnos, bőven van… Tovább »