Más, mint a többi 2. – A bosszú hálójában (Dettyke)

Elhatároztam, hogy újraolvasom a történetet, mert mindenképpen szeretném viszonozni azt a sok-sok rám fordított időt. Ugyanis nem érzem igazságosnak, hogy míg Te hétről hétre megosztod a véleményedet az aktuális TT részről, addig én némaságba burkolózok. Oké, hogy már korábban olvashattam az alkotásodat, és nagyjából el is mondtam a véleményemet, de olyan igazi kritika/értékelés formájában nem adtam Neked semmit, pedig ha valaki, hát Te aztán abszolút megérdemled. Ha valakit jelölni kellene a leglelkesebb/legkitartóbb kritikaíró címre, egészen biztosan Téged választanálak. Szóval, íme, a második évadod az én (a történetet először olvasó) szememmel.
Picture

Menny és Pokol

A két évből a valóságban kicsit több mint négy lett, de annyi baj legyen. (Különben is, nicsak ki beszél!) Cleo szépen felcseperedett. Az első bekezdés alapján határozottabbnak, érzelmileg sokkal erősebbnek tűnik, noha a két copfban hordott haja arról árulkodik, hogy legbelül azért még mindig egy érzékeny kislány.
Nem csodálom, hogy bosszantotta az a hármas, főleg, hogy minden tőle telhetőt megtett. Sajnos előfordulnak ilyen tanárok. Az élet igazságtalan, de ezt már ezelőtt is tapasztalta.
Sandra nagyon szimpatikus, ráfért már szegény Cleóra egy igaz barát. Tök jó volt látni, ahogy együtt próbáltak rájönni, rendelkezik-e valamiféle varázserővel. Sajnálom, hogy végül semmit se sikerült előidéznie, biztosan nagy meglepetés lett volna mindkettőjük.
A búcsúzás szívszorító volt, különösen az azt követő belső érzelmek közvetítése. Teljesen át tudtam érezni szerencsétlen lány vívódását. Én is szívesebben töltöttem volna inkább a barátnőmmel a nyarat, mintsem hogy visszamenjek abba az elfuserált családnak nem is igazán nevezhető közegbe. Ugyanakkor engem is vonzana a lehetősége annak, hogy a közeljövőben talán találkozhatok az édesanyámmal, és talán magyarázattal tud szolgálni arra, hogy miért hagyott el. Nem mellesleg pedig itt az ideje, hogy fényt derítsünk Richwoodék sötét titkaira!

Picture

Otthon, édes otthon

Imádtam az utazást Liliomvölgybe! A háttér… egyszerűen annyira zseniális. Mindig tudod, hogyan kell feldobni egy egyszerű jelenetet.
Nem semmi változáson ment keresztül a Richwood rezidencia. Nagy tetszett, hogy bepillanthattunk a Cleo nélküli, „normális” életükbe. Élveztem az Elena – Randolph párbeszédet, vagyis inkább a csipkelődésüket a fürdőben. Valami azt súgja, az a heg Elena karján a jövőben még fontos bizonyíték lesz.
Ó, és Lizzy! A kedvenc karakterem. Valószínűleg nem Blake volt az egyetlen pasija, de azért Cleóhoz hasonlóan én is sajnáltam egy kicsit szegényt. Főleg amiatt, hogy az anyja nem is igazán törődik vele vagy az érzéseivel.
Hatásos lett a rész lezárása, olyan „na ne már, ide nekem a következő részt!”.

Picture

Bernardo utódja

Nem is vártam másféle fogadtatást Elenától. Még mindig ő az úr a házban, és ezt igyekszik is mindenkinek az orrára kötni, főleg Cleónak. Még jó, hogy azért Randolph többé-kevésbé ott van villámhárítónak. Egyébként jól tette, hogy visszaszólt nekik, meg kellett mutatnia, hogy nem olyan törékeny kislány, mint volt. Persze, lehet, hogy kicsit azért túl is lőtt a célon, de még időben felismerte a hibáját, és sikerült átgondolnia, illetve korrigálnia.
A nagy találkozás a két lány között: megfizethetetlen! Jól odamondták egymásnak. Tipikus tinédzseres és testvéri rivalizálás. Az öcséim a mai napig kb. így beszélnek egymással, pedig egyébként jóban vannak.
Nocsak, mi történt Clotildával? Nem csak Cleónak, nekem is feltűnt a cseléd felettébb kedves viselkedése.
Oliver Garcia. Csöndes, tisztelettudó, bölcs embernek tűnik, olyan igazi nagypapa. Nem meglepő, hogy Cleót Bernardóra emlékeztette, van azért némi hasonlóság köztük, és nem csak a foglalkozásukra gondolok. Szerintem vele is nagyon hamar össze fog barátkozni, sőt már most is jól kijöttek egymással.
Édes pezsgő – száraz pezsgő. Clotilda milyen szétszórt mostanság.

Picture

Félhomály

Van egy olyan sejtésem, hogy Oliver történetét, mármint az étterem leégését nem csak színesítő elemként használtad, fontos volt, hogy megtudjuk. Kíváncsi vagyok, melyik rejtélyhez fog kapcsolódni.
Hm… Hmm… Olivernek van egy Cleóval egyidős unokája. Kezdődő románc illata terjeng a levegőben, ti is érzitek, ugye?
Azta! Mondtam már, hogy mesterien bánsz az érzelmek közvetítésével? Elképesztőek a leírásaid, szinte megelevenedik előttem, a saját bőrömön tapasztalok mindent! Ha csak fele ennyire lennék képes belebújni a saját karaktereimbe, már nagyon boldog lennék. Le a kalappal, tényleg!
A zárás ismét idegőrlően nagyszerű lett. Gonosz vagy!

Picture

Mágikus örökség

Filomena jól letámadta szerencsétlen lányt. Nem tudom, én hogyan reagáltam volna, ha rám zúdítják ezt a sok információt, amik ráadásul a való világban nevetségesnek tűnnek. Éppen ezért nem tudom elítélni Cleót, vagy rosszallóan tekinteni rá, amiatt, hogy ennyire nem akar tudni róla, még akkor sem, ha ő is érzi, hogy más, mint a többi. A boszorkánysága bizony megmagyarázna sok mindent, de végül is érthető, hogy fél tőle.
A játszóteres árny boszis jelenet izgalmasra sikerült, lélegzetvisszafojtva olvastam a sorokat, és bár sejtettem, hogy valaki úgyis a segítségére fog sietni, aggódtam szegény lányért. Ha nem lenne elég neki a Richwood família, most még belecsöppent egy számára eddig ismeretlen, természetfeletti háborúba. Nem csoda, ha összezavarodott, és a háta közepére se kívánja az egészet.

Picture

Hab a tortán

Tudom, hogy Cleo szerette volna megúszni a vacsorát, de örülök, hogy végül maradásra kényszerítették, mert ezt egyszerűen vétek lett volna kihagyni.
Mesterien bánsz a szavakkal, mind érzelem, mind pedig helyzetleírásban, az utóbbi pedig ebben a részben nagyon dominált. Annyira jól összehoztad a társaságot az asztalnál, nekem mindig nagy nehézséget okoz bevonni a karaktereket az ilyen szituációkba, nálad azonban semmi nyomát nem éreztem bizonytalanságnak, vagy erőltetettségnek. Klappolt minden, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Második esküvő! Jaj, ez annyira jellemző az új gazdagokra! Muszáj valami nagy felhajtást csinálni, és mivel partit adni bárki tud, inkább házasodjunk össze megint. Simán kinézem Elenából, hogy ő volt az ötletgazda, Randolph meg kénytelen-kelletlen rábólintott.
Baromi szórakoztatóak voltak egyébként a párbeszédek, illetve az is nagyon tetszett, mikor Cleo Elena hasát kezdte vizslatni Lizzyvel egyetemben. Aztán láss csodát, a gólya valaki mást szemelt ki. Most már tudjuk, miért viselkedik olyan furcsán a cseléd.

Picture

Ultimátum

Fú, nem gondoltam volna, hogy Elenát ez a hír féktelen haragra gerjeszti. Gyanítottam, hogy nem fog örülni neki, de jaj, szegény Clotildát jól leordította. Randolph se mert nagyon ellenszegülni asszonyának, de azért örülök, hogy elmondta neki a véleményét, még ha nem is állt ki azonnal a cseléd mellett, mert végül célba találtak a szavai és Elena bocsánatot kért úgy a maga módján.
Cleo, szegényke, milyen naiv, hogy azt hiszi, talál bármi érdemlegeset a neten az ő boszorkányságával kapcsolatban. Persze, tudom én, hogy megy ez, mindent meg kell próbálni. Ráadásul tuti vannak ilyen fórumok, ahol a Fény és Árny boszik csevegnek és vitatkoznak egymással, csak jól elrejtették a kíváncsi humán szemek elől, Cleónak meg nem volt elég ideje végigbogarászni, mert Randolph megzavarta.
Lizzy, Lizzy, hogy te mindig bosszantani akarsz másokat! Cleó szépen hárította egy ideig a támadásait, de aztán csak elszakadt a cérna (és a lámpa vezetéke ), ami egyáltalán nem meglepő, tekintve, hogy mennyi mindenen ment már keresztül ezen a napon, ráadásul még csak nem is ért véget. ^^ Már az is egy kisebb csodának könyvelhető el, hogy eddig kibírta. Lizzy meg igazi drámakirálynő. Nem is esett semmi baja, de azért hisztizik.
Elena és az ultimátuma… Szép kis párbeszéd alakult ki köztük, oda-vissza dobálták a labdát, és ez tette fel az i-re a pontot. Annyi minden történt már Cleóval csekély fél nap alatt, hogy képtelen volt helyén kezelni Elena fenyegetését. Pedig nem kellene ennyire tartania tőle. Na, de holnapra új nap virrad, és másképp látja majd az egészet.

Picture

Angyali mosoly

Noah! *-* Imádnivaló a srác. *-* Tökéletesen passzol Cleóhoz. Mondtam én, hogy hamarosan valamiféle románc lesz itt.
„Cleo erőteljes ütést érzett a hátán, amelynek következtében az eltévedt falatnak sikerült megtalálnia a helyes utat a gyomra felé, ő pedig ismételten lélegzethez jutott.
– Meg ne fulladj itt nekem az esküvőm előtt!” – Hát itt most hangosan felröhögtem, ahogy elképzeltem a jelenetet. Aztán végig mosolyogtam az Elena és Noah közt zajló párbeszédet, vicces volt, hogy mindig rossz nevet mondott.
Hűha, Cleo jól rázúdított mindent a fiúra, de ő hősiesen állta a sarat. Annyira nagyon cukik együtt. Drukkolok nekik, hogy mielőbb összejöjjenek, mert megvan az a bizonyos kémia közöttük.

Picture

Liliomvölgyi tudósítások

Oliver milyen ártatlanul naiv lélek. Senkiről nem feltételez semmi rosszat, vagy legalábbis előbb megpróbálja más szemszögből is megvizsgálni a dolgokat, nem ítélkezik előre. Ez pozitív, ugyanakkor picit idegesítő tulajdonság is.
Kicsit sokkolt a hír, hogy Rose-t másodszor is börtönbe küldték Richwoodék, de most már legalább Cleo tudja, hol van az édesanyja, még ha egyelőre nem is látogathatja meg.
Remélem, Cleo tényleg bízhat a kertészben, aki betartja ígéretét, és senkinek sem fog fecsegni a köztük elhangzottakról.
Milyen egy szétszórt rendezvényszervezőt küldött az ügynökség Abby személyében! Nem csoda, hogy felkeltette Cleo érdeklődését, és gonosz gondolatok kezdtek kavarogni a fejében. Itt a lehetőség a visszavágásra! MUHAHA!

Picture

A sötétség ébredése

Baromira élveztem, ahogy előbukkant Cleóból a kisördög. :devil Lehet, hogy kicsinyes és gyerekes ez a fajta visszavágás, de szerintem egy tizennégy éves kamasztól ez természetes. Ha visszagondolok, hogy én milyen hisztis voltam, és miket műveltem ilyen idős koromban… (Szegény anyukám!) ^^ Cleo hozzám képest még mindig egy kisangyal. Elena meg egyébként is megérdemli, hogy bűnhődjön.

Rose-nak nem való a börtön. Főleg nem az a narancsszínű ruha. Förtelmesen áll neki. Mondjuk valószínűleg nincs olyan ember a Földön, akinek az jól állna. Az epizódot megint sikerült a legizgalmasabb résznél lezárnod. Húzod itt az idegeinket!

Picture

A mártír

Rose még mindig olyan, mint az első évadban. Nem mintha azt vártam volna, hogy hirtelen kifordul önmagából, csak megállapítottam. Szóval ugyanaz a gyámoltalan, naiv, jótét lélek, és ezen tulajdonságok mellé a mártírkodás is tökéletesen passzol. Megértem, hogy szerinte megérdemli ezt a bűnhődést, amiért elhagyta a lányát, de ahhh, szedd össze magad, te boszi. Cleónak kellesz!
Nagyon sok hasznos infót kaptunk a két nő beszélgetéséből, amit nagyon élveztem, különösen azt, hogy mennyire ellentétes jellemek. Most már azt is tudom, hogy Cleo miért ágál annyira a boszorkányság ellen. Az anyjára ütött.
Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, vajon ki lehet a lány apukája? És ha tényleg nem volt boszorkánymester, akkor hogyan rendelkezhet varázserővel Cleo? Gondolom , idővel választ kapunk a kérdésre. Már alig várom. Főleg azt, hogy találkozzunk a lány apukájával. Kíváncsi vagyok a férfire.

Picture

Ismerős a múltból

Nocsak, nocsak, nocsak! Vajon ki lehet az a nem éppen rokonszenves nő? És honnan ismeri Elenát? Ajaj, Mrs. Richwood, talán mégsem volt jó ötlet lerövidíteni az utat, még a végén fény derül valami mocskos titokra! Aminek mondjuk én csak örülök, de gondolom Elena már kevésbé. És ahogy Cleo arcát elnéztem az utolsó képen, valami azt súgja, őt is igencsak izgatja.
Nagyon szép lett a posta épülete, meg egyébként úgy minden. A hátterek, a statiszták. És úgy örültem, hogy felbukkant Noah! *-* Persze, Lizzyke megint nem bírta visszafogni magát, és muszáj volt a két fiatal közé telepednie. Még jó, hogy Noah inkább Cleo felé kacsintgat. Alig várom a randijukat! *-*

Picture

Fekete rózsa

Ördögi mosoly terült el az arcomon, mikor Elena hisztériás rohamot kapott a meghívók miatt. Megérdemelte, annyira, de annyira. Kicsit izgultam, hogy mi fog ezután következni, még jó, hogy Cleo bátorkodott közbelépni, Marina meg támogatta. Azért elég nagy kihívás ilyen rövid idő alatt megszervezni és lebonyolítani egy esküvőt. Lesz kapkodás bőven, ami megint csak Cleo malmára hajtja majd a vizet.
Elena tényleg úgy viselkedik, mintha sejtené, miben mesterkedik a lány, de hát csak nem!
Az apuka és kisfiú felbukkanása, úgy vélem, nem véletlen és jelentőséggel bír. Egyébként annyira aranyos volt. Tudom, hogy nem kéne meghatódnom az ilyeneken, de nekem az apukás jelenetek mindig gyengepontok. ops
Wow! Micsoda fordulat! Mármint tényleg így gondolom, nem szarkazmus, vagy ilyesmi. Sejtettem, hogy nem minden okés Elenával, na de erre nem számítottam! Most lettem egyre kíváncsibb az ő múltjára. Vajon miért űzte vagy kellett űznie az ipart? És ha ilyesfajta nőszemély volt, hogyan keveredett össze Randolph-fal? Csak nem a kuncsaftja volt? Vagy talán nem is az a sarkonálló fajta volt ő, hanem inkább konzumhölgyként tevékenykedett? Hű, jó sok kérdést tettem fel, de hát érdekel a téma, na.

Picture

Sebzett lélek

Azt hiszem, megvan a kedvenc vendégszereplőm. Reyna! Bírom a rosszlány karakterét, tök hitelesen összeraktad.
Ami viszont a párbeszédük után történt… hűha! Kicsit sokkolt. Nemcsak Cleo, én is halálra rémültem, mikor megjelent az a két alak. Egyetlenegyszer történt velem valami hasonló dolog, megvoltam már vagy 20 éves, nagy mázlimra fényes nappal, ráadásul forgalmas környéken, ahol rendőrök is mászkáltak, így tudtam segítséget kérni. Két kisebbségi nézett ki magának, és baromira megijedtem. Ráadásul aznap tök egyedül voltam az albérletben is. Nem volt túl jó éjszakám, és paráztam is másnap, mikor utcára léptem, de végül sikerült feldolgoznom a történteket. Igaz, azóta önvédelmi fegyver nélkül nem mászkálok az utcán egyedül. Cleónak is javaslom, hogy szerezzen be egy paprika sprayt.
Nagy mázlija volt, hogy Kevin apukája észrevette és a segítségére sietett. Tudtam én, hogy rendes pasas. Ráadásul orvos is. Igazi hős. Vajon mi tűnt fel neki Cleo vállán? Nem hiszem, hogy a sebet találta furcsának, elvégre látnia kellett már egy pár ilyet.
Oliver jó fej volt, hogy falazott a lánynak. Elég nagy traumán ment keresztül így is, semmi szüksége nem volt még egy Elena-féle letolásra.

Picture

Napkeltétől napnyugtáig

Tetszett a szerkezeti felépítése a résznek, ötletesen oldottad meg a cselekmény előrehaladását.
Lizzy megint csillagos ötös előadást nyújtott a hisztijével. Imádom azokat a jeleneket, amikben szerepel. Nem véletlenül ő a kedvenc mellékszereplőm. És amikor Cleo beárulta a bulival kapcsolatban! Szerencsétlen. Ezért tuti visszavág majd valamivel. Mondjuk azzal, hogy megkörnyékezi Noah-t, akinek élete talán első és legrosszabb csajvitáját kellett végighallgatnia. Szerencse, hogy egy megértő és türelmes lélek. Kis cukorfalat.
A-ha! Szóval Cleónak van valamiféle anyajegye. Lehet, hogy ezt találta furcsának a doki bácsi? Hmm…
Mondtam már, hogy mennyire édesek együtt a fiatalok? Persze, hogy mondtam, de hát, ha egyszer így van. Tök jó, hogy felbukkant Kevin, bírom a kissrácot, de az már annyira nem jó, hogy cikis helyzetet teremtett a párocskánknak. Az meg pláne nem jó, hogy Annabell felé mutatott. O_O

Picture

A nagy nap

Huh, nagy megkönnyebbülés, hogy Kevin édesanyja nem egy gonosz boszi. És az is, hogy mindezt Cleo csak képzelte. Vagy valóban megtörtént? Lehet ilyen képessége Annabellnek?
Lizzy milyen kis dög, hogy tönkretette Cleo ruháját. Egyébként tetszett, hogy most átbújtunk egy kicsit belé, és így megtudhattuk, ő hogyan látja a körülötte zajló dolgokat. Igazán mázlistának tekintheti magát, hogy elcsípte a párocskát, még akkor is, ha az ágy alá kellett bújnia a porba a pókok közé. (Ejnye, Cleo, miért nem takarítasz? ) Értékes információval lett gazdagabb, amit egészen biztosan fel fog használni a család fekete báránya ellen.
Jól indult a reggel. Szegény Randolph-fon megesett egy kicsit a szívem, mikor olyan nyúzottan belépett a veszekedő lányokhoz. Nagyon tetszett az a kép, amin a fejét fogja és felnéz az égre. Olyan „mintha nem lenne elég nekem az elégedetlenkedő feleségem, akkor most itt van ez is”.
Clotildától nagyon kedves volt, hogy felajánlotta Cleónak a ruhakészítést. És milyen csinos kis ruci lett! Remek választás!
Csodás lett a kert, és ejha, milyen terülj, terülj asztalkámat rendeztek.
Ezek szerint beigazolódott a gyanúm, hogy Marina valóban vonzódik a barátnője férjéhez. Nem semmi. Ha Elena ezt megtudja… ^^ Nem szívesen lennék a nő helyében.
Hihi, milyen ismerős pár kullog Randolph-Lizzy-Marina hármasa után. Nem is szóltak nekem, hogy hivatalosak az esküvőre. És Preston miért a zöld nyakkendőjét vette fel? Nem is megy a szeme színéhez! Jól van, befejeztem!

Picture

Kegyelemdöfés

Tehét tényleg Annabell műve volt Cleo hallucinációja! Sejtettem én, hogy nem csak egy egyszerű képzelgés volt az. Ráadásul a sikátoros akcióhoz is köze volt. :S
George bácsi és Martha néni! Haláli! Már vártam őket.
A díszítés tökéletesen ízléstelen lett. Gratulálok hozzá! Nem esett nehezedre ilyen rondára csinálni?
Egyik meglepetés a másik után. Úgy tűnik, a lányok imádják egymást szívatni. Először Cleo jóvoltából feltűnnek a színen Lizzy barátai, hogy tönkretegyék az amúgy is pocséknak ígérkező esküvőt, majd Lizzy hirtelen ott vág vissza mostohanővérkéjének, ahol a legjobban fáj. Annyira utálom az ilyet, amikor valaki egy mondhatni tökéletes pár közé áll, de el kell ismernem, hogy a lehető legjobb húzás volt Lizzy részéről, hogy így okozzon fájdalmat Cleónak. És most még az anyjának is beárulja. ^^ Azt hiszem, Cleo szépen belegabalyodott saját bosszújának hálójába.

Picture

Lehull a fátyol

Lélegzetvisszafojtva olvastam a finálét, ami basszus, fantasztikusra sikerült. Tudom, hogy azt mondtad, nem lesz nagy durranás, rám mégis akként hatott, még ha nagyon sok minden megválaszolatlanul is maradt.
Az elején Cleo kétségbeesése teljesen átragadt rám, majd jött Elena mindent tudó, gyilkos tekintete, és borsózni kezdett a hátam. Nagyon szépen és élethűen leírtad a ceremóniát, és a közeledő katasztrófát. A képek tökéletesen illusztrálták a történéseket, elképesztő, milyen aprólékosan, milyen odafigyeléssel és türelemmel állítgattad pózokba a simeket.
Annabell felbukkanására valahol mélyen azért számítottam, mégis meglepett. Gonosz egy boszi, az biztos.
Mikor Elena lekevert egy pofont Cleónak, az én arcom is belesajdult, noha valójában megérdemelte a lány. És erre futás közben bizony ő is rájött. Rájött, hogy hibát követett el, hogy ő sem sokkal különb gyűlölt nevelőszüleinél. Csodálatosan fogalmaztad meg a tanulságot, annyira passzolt oda, annyira kellett!
Filomena… Iszonyatosan sajnáltam abban a jelenetben Cleót. Igen, sokkal inkább őt, mint a boszorkányt, hiszen ő már jó helyen van, a lány viszont egyedül maradt. Éppen a Forever More című szám szólt a Two Steps From Helltől, mikor olvastam, és bizony – nehéz bevallani – elszorult a torkom és kicsordult a szememből egy könnycsepp. Köszönöm! Köszönöm ezt az élményt, ezt a történetet!

Picture

Nos, tudom, hogy nem is lett ez igazán kritika, inkább csak afféle kommentálás, de az az igazság, hogy nem tudok Neked semmi érdemlegeset mondani. Mégis mit kellene? Én nem találtam benne kivetnivalót, ha meg mégis, azokat már a beküldés előtt jeleztem, és javítottad őket. Az is lehet, hogy elfogult vagyok, és ezért nem veszem észre a mások számára kirívónak tűnő dolgokat. Olvasom, és élvezem. És ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálsz. Mert ha engem valami leköt, akkor nem keresem a hibákat, nem agyalok rajta. Nyilván, ha valami nagyon nem klappol, az azért szemet szúr, de itt most semmi nem zökkentett ki. Végigizgultam, mosolyogtam, nevettem, ámultam, együtt éreztem, szörnyülködtem, csalódtam, bosszankodtam, elvarázsolódtam.

Folyton morgolódsz a fogalmazásod miatt, miközben olyan csodaszép mondatokat kreálsz, hogy elfog a csúnya sárga irigység. Nem ismerek mást, aki képes ennyire mélyen, részletesen ábrázolni és átadni egy karakter lelki vívódását. Cleo egy az egyben Te vagy. Az elmúlt években annyi mindenen mentünk már együtt keresztül, hogy lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot. Még ha nem is volt tudatos ez a részedről, a bizonytalanságodat átadtad a főszereplődnek. És a történet pont ezt kívánta meg. Ettől lett számomra hiteles és életszerű. Ha belegondolok, én hányszor határozok el valamit, majd gondolom meg magam egyik pillanatról a másikra, aztán erőt veszek magamon és mégis, de közben meg mégsem. Én sem vagyok egy túlzottan határozottnak mondható jellem, az biztos.

És ha a fogalmazás nem lenne magában elég, akkor itt vannak a képeid, amik egyszerűen lenyűgözőek! Minden apróságra odafigyelsz, a statiszták nem csak úgy állnak ott magukban, élettel telivé teszed a háttért is. Maximálisan kihasználod a játék adottságaid, és fogalmam sincs, hogy varázsolsz ilyen érzelmeket a simek arcára. Na, jó, igazából tudom, csak azt nem értem, hogy van hozzá ennyi türelmed. Tényleg mintha megelevenedne a cselekmény.

És ha már a cselekménynél járunk, akkor azt is meg kell említenem, hogy nem csak érzelemben, izgalomban is bővelkedett a tale. Voltak lassabb, kissé vontatottabb jelenetek, de egy cseppet sem unatkoztam rajtuk, mert azokat is mindig feldobtad valamivel. És olyan fordulatokkal színesítetted a főszálat, hogy egyik meghökkenésből a másikba csöppentem.

Szóval…

Mindent összegezve, mondhatsz bármit, lehetsz elégedetlen magaddal, de én látom, hogy kihoztad a maximumot, és hihetetlenül büszke vagyok Rád!

Ui.: Válasznak megelégszem egy köszivel is, nehogy most itt elkezdj nekem pontokba szedve reagálni minden apróságra.

/A kritika a My Sims Fórumon jelent meg./

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés