Kísértő múlt – Az első évad után (NoAngelBrigi)
2018. január 4.
Alapvetően nem vagyok krimi rajongó, de egy sims tale esetében mindenevővé változom, hogy ha az író képes megfogni magának. Lexy története már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor még csak a fórumon láthattunk képeket a szereplőkről, és tudtam, hogy el fogom majd olvasni, még ha a téma nem is hozott annyira lázba. Bevallom, mikor beérkezett hozzánk, ismét csak a képek miatt néztem fel és futottam át egy-két részt, és azok nagyon tetszettek, de az olvasást tekintve csak az első fejezetig jutottam. Mindenképpen tervbe volt véve a folytatás, és végül az olvasók szerkesztői kritikára irányuló kérése vett rá, hogy végre elolvassam a Kísértő múltat. Jól tettem! A továbbiakban spoileresen folytatom!
Először is leszögezném, hogy a képek fantasztikusak! Nem tudtam megállni, hogy a részek elolvasása előtt ne fussam át őket újra. Minden részletre figyeltél. Nem csak a szereplők vannak jól beállítva, a helyszínek is tökéletesek. Csodaszépek a szobák, főleg Andrea lakása, és a rendőrőrs, de még az utcák is élnek! Ahol kell, vannak statiszták, akik mozognak, cselekednek és illenek a környezetbe. A kedvencem kétség kívül Mrs. Peterson, de Lucy cicája is őrülten cuki! 🙂
A szereplők ránézésre igazi karakterek, mindenki egyedi, és bíztam benne, hogy ahogy kerekedik a sztori, a jellemük is hasonlóan alakul majd. Nem csalódtam, sőt! Mindenféle leíró körmondatok nélkül rajzolódtak ki a tulajdonságok, kerültek elő a mélyen rejtegetett érzések. Hol a cselekedetekben, az eseményekben, vagy a történetbe szőtt félmondatokban tűntek fel a kisebb-nagyobb múltbéli titkok és jellembéli adottságok, és ez nagyon tetszett. Talán csak az volt kicsit sok, hogy a két főhős tökéletes. Nem emberileg, ránézésre. Dorian sokakat levett a lábáról a megjelenésével, és bár én nem vagyok rajongó típus, azért be kell vallanom, igencsak szemre való sim, de hogy még mellé egy extra csinos nyomozónőt állítasz, az már talán erőltetett. Ezen azért gyorsan túltettem magam, nem zavart a tény, csak olyan klisés, hogy mindketten fiatalok és vonzóak. Egyszerűen adta magát a dolog, hogy egymásba kell gabalyodniuk!
“- Akut subduralis haematoma – jelentette ki Gilbert, minta ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
– Emberi nyelvre lefordítva? – értetlenkedett Dorian.
– Ó, pardon. Tehát hirtelen fellépő koponyaűri vérzés. A koponyatrauma következtében vérömleny alakul ki a keményburok és az agyállomány között. Több kiváltó oka is lehet. A mi esetünkben a vérömleny az agykéregi zúzódásból származik – magyarázta az orvos.”
A nyomozás is hasonlóan érdekes és izgalmas volt, minden részben kiderül valami apróság, és több lehetőség is adódott, amin elindulhattak nyomozóink. Egy ideig simán ment minden, aztán újra meg újra zsákutcába futottak, ami jót tett a sztorinak. Hiszen amíg nem volt mit tárgyalni az ügyön, addig egymást marták, és ez tovább színesítette a történetet. Innen nézve nem is olyan nagy baj, hogy volt köztük egy egész kicsi szikra, hiszen mi érdekes lett volna a nyomozáson túl, ha nincs köztük súrlódás?
“- Elnézést – szólította meg Andrea a pult mögött ácsorgó férfit -, szeretnénk feltenni néhány kérdést.
– Neked bármit, gyönyörűm – mérte végig tetőtől talpig Andreát a férfi. – Edi vagyok – mutatkozott be -, de szólíthatsz máshogy is, ha szeretnéd – vigyorgott kajánul. Andrea már éppen vissza akart szólni, de Dorian megelőzte.
– Maga meg, ha szeretné, ezt az estét a fogdában is töltheti – csapta le a jelvényét a pultra, de legszívesebben a férfit csapta volna agyon azért, ahogy Andreára nézett. Szinte látta a mocskos gondolatait.”
Mivel nem vagyok krimi rajongó, így azt sem tudom igazán, mitől lesz valami igazán jó krimi, csak azt tudom felmérni, nekem mitől lesz valós és hihető egy krimi. Nálad ezek abszolúte megvoltak. A boncoló orvos tudományosan adta elő az áldozaton talált sérülések eredetét és következményét. A nyomozónk markáns jellem és látszólag sebezhetetlen, de koránt sem tökéletes. Ezen felül olyan apróságok is színesítették a sztorit, amiknek elsőre úgy tűnt, semmi köze nem volt ez egészhez, mégis élő lett tőle a történet, aztán hoppá! Kiderült, hogy mégis csak volt jelentősége. Például a prostituáltak a kapitányságon, vagy Mrs. Peterson, aki ha nincs, Andrea lehet nem is invitálja beljebb Doriant, vagy épp Annabell, akinek pár mondata megoldotta az ügyet. És ami a legfontosabb, végig fogalmam sem volt róla, hogy ki a gyilkos.
Dorian jó nyomozó, igazságot akar szolgáltatni. Mindenre rákérdez, szem előtt tartja a részleteket, de a forrófejűsége néha gátolja a nyomozásban. Azt értettem, hogy ebben az ügyben a húga miatt ilyen agresszív, de hogy alapvetően miért, azt annyira nem. Oké, ilyen a jelleme, de egy nyomozónak azért kellene némi hidegvér is, hogy tisztán lássa az esetet. Sokszor éreztem azt, hogy a következő percben az épp kihallgatott személyre borítja az asztalt, majd neki esik, és addig fojtogatja, míg be nem ismeri a gyilkosságot. Mint ha mindenkiben Stacy gyilkosát látta volna…
Andreáról már az elején sejtettem, hogy mélyebb érzésű, mint azt az okos és határozott felszín mutatja. Arra viszont nem számítottam, hogy ilyen szomorú dolgok is történtek a múltjában. Mikor kiderült, még inkább felnéztem rá, amiért ennyire határozott és erős jellem. Hiába a város legjobb nyomozójának akasztották a nyakába, mint koloncot, igen csak jót tett az ügynek, hiszen még ha érzelgősebben is állt az ügyhöz néha, például az árvaházban, nem ködösítette el a szemét semmi, képes volt tárgyilagosan vizsgálni az esetet.
Összességében izgalmas, érdekes történet volt, pont annyi magánüggyel, amennyi megnyert magának, hogy ne csak száraz kriminek érezzem. Ez egyébként sem történt volna meg, hiszen ügyesen írsz, és a karaktereid önmagukban is színesek, de azért tetszett, hogy két szálat követhettem. Örülök, hogy a nyomozók felgöngyölítették az ügyet, és annak is örülök, hogy végül nem találtak teljesen egymásra. Az egyrészt túl csöpögősen mű lett volna, másrészt így jobban kívánja az ember a folytatást, mi lesz most velük ezután! Láttam az ajánlót, és – ha lehet ilyet – az eddigieknél is jobb képeket, szóval izgatottan várom, hogyan szövöd tovább Andrea és Dorian sorsát.
Ezeket is érdemes megnézni
Titkok erdeje (Kyros Vernersen)
Szerelem: A világ romjain (NoAngelBrigi)
