Az Idő-vonal – Út egy jobb jövő felé (Oxeye)
2018. január 4.
Amióta tudom, hogy Leo is tale-t írt, vártam, hogy kifusson a sztori. Valamiért a fiatal író Sims Tales debütálása különösen érdekelt. Éppen ez a várakozás motivált arra, hogy hosszabb kritikát is megfogalmazzak a történettel kapcsolatban. Jöjjenek a ‘de!’-k és a pirospontok! 😀
Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé sci-fi jellegű sztoriként lett beharangozva, ami, őszintén nem igazán az én műfajom. Nagy durranásnak kell lennie annak, ami el tud ragadni engem ebben a stílusban is. Kíváncsian várom, hogy Leonak sikerül-e ez?
Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé sci-fi jellegű sztoriként lett beharangozva, ami, őszintén nem igazán az én műfajom. Nagy durranásnak kell lennie annak, ami el tud ragadni engem ebben a stílusban is. Kíváncsian várom, hogy Leonak sikerül-e ez?
A beharangozás alatt szereplő szavazáson 22 ‘Érdekel’ voksot kapott az ajánlójára a mű, így jó esélyekkel indult útjára a tale. Az első rész megjelenése után azonban rögtön nagy por kavarodott a kommentelők körül – azonban én nem erről szeretnék írni, hanem magáról a történetről.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a Sims 3-as illusztrálás megszállottja vagyok, így azzal kezdeném a kritikát.
A borítóképet látva az első gondolatom az volt, hogy ennek a tale-nek eléggé egyszerű illusztrálása lesz. Nevezzetek előítéletesnek, de emiatt egy kissé bizalmatlanul nézegettem az első pár bekezdés képeit. És tévedtem! Jó, igaz, fel lehet benne fedezni hibákat. A távoli képektől nem látszódnak az arcok, a szobák kissé visszhangosak, és a történet főszereplőinek a háza frissen belakott épülethez képest nagyon rendezett, sehol egy kupis sarok, vagy doboz… De! A bedöntött szemszögekért pirospont, dinamikát adnak a képnek, élőbbé teszik a jeleneteket. Okosabb lett volna őket az akciódúsabb jeleneknél (is) használni, mint például amikor John az éjszaka közepén kimegy megnézni, mi lehetett az a zaj. Néhány mozdulat is nagyon jól elcsípett lett, az unikornisos jelenetet jól illusztrálja, ahogy a naiv fiatalember magyaráz.
És, ha már így témánál vagyok, folytatnám a szereplőkkel. Az első rész elején bemutattad a főbb karaktereket, ami normál esetben zavart volna, hiszen a cselekmény kibontakozása közben nagyobb hangsúlyt kaphatna egy-egy szereplő, és annak belső és külső tulajdonságai. De! Mivel Leo úgy csapott bele a lecsóba, mintha ő, személyesen mesélne nekünk, ezért evidensnek tűnt, hogy elmond nekünk pár részletet az általunk nem ismert figurákról.
John személyes kedvencem eddig a történetben, tetszik a naivsága – és a haja. Bár még csak az ő nevéhez tudok arcot párosítani – mivel eddig ő szerepelt a legtöbbet – a karakterek jellemzéséből feltételezem, ez változni fog. Nem sablonkarakterek, így, első benyomásra.
Az első részben, az “Egy furcsa idegen”-ben eléggé gyorsan peregnek az események. Néhány leírással lehetne hígítani a cselekményt, mert így elég sűrűre sikeredett. Pirospont azért is, mert minden jelenetben történik valami, ami hozzásegít a cselekmény kibontakozásához, nincsenek üres, semmitmondó részek. Vagy ha vannak is, nem feltűnőek. A végéről ugyebár hiányzott a cliffhanger, de elmondásod szerint a többinél ott lesz a végén a felszögelés.
Összesítve, egy első sztoris tale írónak jól megfelelő talet olvashattunk Leo tollából szerény véleményem szerint.
Összesítve, egy első sztoris tale írónak jól megfelelő talet olvashattunk Leo tollából szerény véleményem szerint.
Oxeye
Ezeket is érdemes megnézni
Kísértő múlt (Dettyke)
Más, mint a többi 2. – A bosszú hálójában (NoAngelBrigi)
