Szerelem: A világ romjain (NoAngelBrigi)
2018. január 4.
Elsőre egész “reális” volt a történet a maga műfajában. Nem vagyok a zombis filmek szakértője és Frankenstein szörnyének történetét is csak felszínesen ismerem. Vagyis laikus olvasóként elhittem, hogy ezek a dolgok lehetségesek egy ilyen világban, és az érzelmi szálak miatt nem is álltam neki minden percben megkérdezni: “Ezt meg hogyan?” Az idő haladtával azonban gyakran elcsodálkoztam a viselkedésükön és gondolatmenetükön, amik gyakran nem illettek a szituációkba és esetenként túl műek vagy drámaiak voltak.
Az első furcsaság maga a főszereplő és az ő működése. Oké, hogy Victoria gyorsan tanul, de elméletileg alig emlékszik valamire, mégis egyes dolgokhoz úgy áll, mintha tudná hogyan mennek. Mivel agyat is és emlékeket is kapott, nem kizárt, hogy esetenként tudja mi-micsoda, az alapvető dolgokat, de gyakorlatilag akkor is olyan elsőre, mint egy újszülött. Legalábbis én így tudom elképzelni. Nem szeretnék ebbe teljesen belemenni, de tudományos szempontból ez az utolsó részig tisztázatlan maradt számomra. Az is igaz, hogy ez inkább ilyen hosszan boncolgatni való téma, mi pedig nem egy tudományos könyvet olvastunk. Ez csak egy bennem felvetült kérdés, egy hatalmas “Hogyan?“, amire kár is lenne válaszolni, mert nem értek hozzá, nem biztos, hogy megérteném.
Örültem, mikor a hosszú bezártság után végre kimentek a szabadba. Viszont csalódtam, mikor Victoria penészes chipszet és romlott pizzát ehetőnek vélt. Úgy gondolom, egy zombi apokalipszis idején, még ha nem is válogatós az ember, nem szerencsés gyomorrontással legyengítenie saját magát… Aztán ott a lányok divatolása. Persze megértem, hogy ők lányok és szeretnek ezzel foglalkozni. Azt is megértem, hogy akartál nekik stílust adni, de valahogy mégis olyan furcsa. Ha lenne is egy biztonságos búvóhely, tuti nem sminkeléssel és a hajam beállításával kezdeném a napot. Tudom, hogy ezt már többeknek is megmagyaráztad, de más dolgok is fontosabbak lehettek volna. Mondjuk hamarabb taníthatták volna Victoriának megvédeni magát, mint sminkelni. Meg úgy egyébként is foglalkozhattak volna többet Victoriával, hiszen ha már felélesztették, kifejezetten nagy veszélyforrás, ha a bajban tehetetlen, még akkor is, ha elméletileg biztonságos helyen vannak. Azt is elhiszem, hogy baromira unatkoznak időnként. De annyira, hogy inkább elszöszölnek könyvek, ruhák meg videojátékok begyűjtésével, mint hogy minél rövidebb idő alatt, minél több kaját gyűjtsenek? Ráadásul kioktatják Victoriat, hogy nem állná meg a helyét odakint, erre ők, a nagy tapasztaltak mindketten leteszik és ott hagyják a fegyvert a nappaliban, miközben a konyhába mennek. Kicsit ellentmondásos ez nekem. Na de ha nem így lenne, esemény se lett volna, szóval ez még elnézhető.
Tetszik, hogy a zombik buták, de egyúttal az emberek is butának tűnnek. Ha ilyen egyszerű kicselezni, akkor több túlélőnek kellene lennie. Viszont a törhetetlen üvegek a koleszban titokban kicserélve kicsit bután hangzik, még ha logikus is. Ráadásul ha tényleg nem biztonságos, akkor éjszakára legalább eltorlaszolhatták volna az ablakokat… Másik abszurdum, hogy ha van tyúkfarm, miért nem visznek haza pár tyúkot? Esetleg egy kakast is, hogy legyen utánpótlás. Mindig lehetne tojásuk, és néha ehetnének húst is, még ritkábban kellene kimenni, persze akkor letörnének Harley műkörmei a csirkekopasztástól.
Akkor itt kitérnék kicsit a karakterekre. Bárki bármit mond, Harley nekem cseppet sem tűnik olyan lánynak, akik túlélné az ilyesmit. És Vince sem tűnik olyan srácnak, aki képes lenne megvédeni másokat. Az pozitív, hogy nem akartál belőlük sérthetetlen hőst faragni, de ahogy megismertem őket és bemutattad a professzort is, a valóságban ők lettek volna azok, akiket a zombik elkapnak az elején. Egyszerűen képtelenek teljesen logikusan gondolkodni, pedig állítják, hogy sokat tudnak. Ezt az bizonyítja a leginkább, hogy meghagyják Victoriát a gyenge pontjuknak, ahogy már az előbb is írtam. Eszükbe se jut, hogy a legnagyobb fegyver az összetartás, és hogy egy “újszülött” felélesztése felelősséggel jár. Hosszú időn keresztül csak megtűrik maguk mellett. Oké, Vince haragszik rá, Harley pedig öltöztetős babának használja, de alig készítik fel mindarra, ami várhat rá odakint. Még mindig csak kamaszok, pedig az ember azt várná, hogy ilyen helyzetben kicsit felnőjenek, legalább az egyikük…
A szerelem is kicsit furcsa. Victoria arról sokat beszél, hogy beleszeretett Vincebe, de más érzelem nem igazán izgatja. Gondolkodik néha magáról, a létezéséről, de a legfőbb gondja a szerelem. (Aztán később az, hogy nem szereti senki.) Ezért persze nem hibáztatom, hiszen sokáig fogalma sem volt, hogy mi zajlik odakint, nem igazán kellett szembesülnie a komoly gondokkal. Más részről tudja, mi az a szerelem, de sokáig fel se merül benne, hogy Vince és Harley együtt vannak? Ilyen szempontból teljesen gyerek, ami elég meglepő ahhoz képest, hogy egy (vagy több) felnőtt ember agyát kapta. Azon sose gondolkodik el, hogy az egyetlen barátjától akarja elszeretni a fiút. Persze az ember vágyakozik, de amilyen tiszta lelkűnek tűnik a lány, igazán beleférne egy kis bűntudat, hogy az egyetlen barátnője pasiját akarja.
Aztán eljutottunk a tetőpontja. Elég durva volt Victoria döntése. Meg tudom érteni, de akkor is gonosz. Ha csak rájuk ijeszt, vagy játszik, de ez kegyetlen volt. Újabb furcsaság, hogy Vince olyan gyorsan megbocsájt a lánynak, mint ha csak egy csokit lopott volna el. Vajon akkor is ilyen megbocsátó lenne, hogy ha Harley is odaveszett volna? Ez elképzelhető, hogy azért van, mert magát is okolja kicsit? Az utóbbi kérdésre elég nyilvánvaló a válasz, hogy így van. Magát is okolja.
Végre eljutottunk egy megoldásig, ami viszont már teli volt felesleges csöpögéssel és inkább lett az egész szappanoperás drámázás, mint akció és érzelmek. Komolyan akkor kezdenek el először nyilvánosan romantikázni, mikor szorít az idő? Aztán az, hogy Vince Victoriával is pont ilyenkor kezd el romantikázni, kicsit már túlzás volt. Persze a sürgető idő izgalmassá tette, de ha kicsit több időt adtál volna nekik, akkor nem éreztem volna azt, hogy már régen fel kellett volna robbanniuk. Ráadásul az épület előtti időzés (még a park is közel van, ha felrobbanni készül egy biológiai bomba) is sok volt már, de a drámát megértem. Victoria önfeláldozását is. De az a bomba számomra eszméletlen abszurd. Ha tényleg olyan súlyos fegyver, hogy elpusztítson egy halom zombit, akkor elpusztít sok mást is. Nem elég csak a szomszéd utcába menni előle, de ha félre érettem és tényleg kilométerekre voltak onnan, akkor elnézést. Ehhez kapcsolódva még a vége felé valamit nem értek. Most tényleg egy biológiai bombát robbantottak fel a zombik ellen, majd visszaköltöztek a koleszba? Vagy ez már egy másik épület?
Tudtam, hogy Bradley nem halt meg! Már az elején éreztem, hogy őt még látni fogjuk, és nem csak a múltban, a jövőben is. Mindezek után már el tudom képzelni, Victoria minként fog visszatérni az élők sorába, bár ez az utóbbi időben mutatott képeid alapján teljesen egyértelmű. feltételezem kiássák, kicserélnek ezt-azt rajta és megkapja az ellenszert. Ez kicsit durván hangzik, de így tudom elképzelni.
Volt még két apró furcsaság: Miért dohányoznak? Ez is kb olyan, mint a ruhák. Biztosan nem pazarolnám ilyesmire az időmet. Valahogy olyan ez a dolog, mint ha szándékosan bele akartad volna szőni. Meg aztán ha egyszer mérgezik magukat, akkor minek szenvednek? Egyszerűen ugorhatnának a zombik elé is, gyorsabb halál, mint tüdőrákban elhunyni… A másik a menyasszonyi ruha. Mert hát aki hálóingben volt, az érthető, hogy átöltözött, de aki nem, mint pl Vince vagy Victoria, az minek? Ez is egy olyan dolog, amit csak bele akartál írni, de kicsit erőltetettre sikerült.
Ügyes húzás, hogy mesélőt váltunk kicsit. Azon viszont fennakadtam, hogy Vince jelentéktelen adatokkal kezdni a mondandóját, főleg mert olyan dolgokat mond, amiket már tudunk. Kicsit olyan, mint ha éppen riportot adna. Az is érdekes, hogy Victoria mindvégig ismerte az ellenszert, de mégse beszélt róla soha senkinek, inkább az érzéseivel foglalkozott, azzal, hogy ki mit gondol róla, milyen ruhát vegyen fel és hogy jól álljon a haja. Nekem is sokat számítanak ezek a dolgok, de ha minden percben veszélyben forogna az életem és tudnám a megoldást, akkor mindenképp háttérbe szorulnának.
Összességében izgalmas történet volt, főleg hogy a szimpla szerelmi háromszöget megspékelted egy kis világvége hangulattal, viszont valahogy mégis hiányzott pár dolog ahhoz, hogy komolyan vegyem a helyzetet. A furcsaságoktól eltekintve meg tudom érteni, hogy az érzéseiket helyezted előtérbe, és pont ez volt az, ami miatt tetszett, hiszen nem vagyok odáig a folyamatos akcióért, mikor mindenki csak küzd, lő és menekül, de emberi érzés meg szinte sehol. Leginkább ezért olvastam végig, még ha maga a világ is, amibe belehelyezted ezt a szerelmi háromszöget eléggé távol is áll tőlem.
Kíváncsi leszek, mit tudsz még kihozni belőle a második évadban!
/A kritika a My Sims Fórumán jelent meg./
Ezeket is érdemes megnézni
Jelzőfény: A kezdet (Sookie)
A bosszú ösvénye 2×1 (Etti)
