Interjú a 2014-es Simnovellaíró pályázat résztvevőivel

 Anna Orsolya – Az utolsó verseny
Picture
1. Érdekes volt látni, hogy mind az öt pályázónál más „lény” jelent meg, amikor a főhős meghalt. Te maradtál meg egyedül a Sims 2-ből jól ismert Kaszásnál. Ő jelent meg a szemeid előtt, amikor elképzelted a novelládat, vagy más saját „lény” is eszedbe jutott?
Eredetileg is a Kaszással képzeltem el a történetet. Angyalt azért nem akartam bele írni, mert vagy a vallásosság felé tolódott volna el a történet, vagy pedig olyan angyal jelent volna meg benne, akinek semmi köze sincs a katolikus hithez. Egyiket sem akartam. Valamiért úgy éreztem, hogy a Kaszást kell beleírnom a történetbe, talán azért, mert már a Sims játékokból jól ismerjük, és így kötődtem hozzá. Egyébként nem az eredeti Kaszással forgattam, hanem egy saját simmel, a kis méretű képen látszik is, hogy van arca. Személyessé akartam kicsit ezáltal tenni, azt hittem, több képet fogok róla készíteni.

2. Mennyiben volt célod tanulságként felvezetni a rossz életű főhős tragédiáját?
Eredetileg semennyire. A végét úgy terveztem, hogy szégyellné az öngyilkosságot, ezért azzal leplezné, hogy drogot vesz be. Azt remélte, hogy így a rendőrök nem öngyilkosságnak, hanem a szer hatása következményének gondolnák a balesetet, és a társai sem tartanák ezért őt gyengének. Rákérdeztem az oldal csapatától, hogy beleírhatom- e, ők megvitatták és elutasították. Szerintem nagyon jó hatással volt ez a történetre, mert így a férfi emberibbnek tűnik, hiszen nem csak gyűlölködni és nagymenősködni tud, hanem vannak érzései, és képes megváltozni. Jobban tetszik ez a befejezés, mint az eredeti.

3. Ha jól tudjuk, épp készülőben van Tőled egy tale. Mennyire volt jó ez a pályázat gyakorlásnak?
Hát… nem tudom, mennyire van az készülőben. Ki kellett cserélni a vinchestert a gépemben, ezért már nincs meg, amit eddig írtam, viszont azt sem tartom elég jónak. Szeretnék majd egyszer valamit írni, leginkább azt, amit elterveztem, de az időhiány és a saját lustaságom nem engednek írni. Annyiból jó volt ez a pályázat, hogy megtapasztaltam, milyen forgatni, és így már jobban értem, mire kell odafigyelni. A legfontosabb dolog, amit a forgatásról tanultam: alaposan tervezzem meg a helyszíneket, főleg a szereplők otthonait, és többször gondoljam át, illik- e hozzájuk. Szegény Tonyt egy nagyon nem hozzá illő társasházba raktam (ami csak annak nézett ki, mert közösségi telekként építettem – így átrendezni sem tudtam, sem elaltatni a srácot az ágyban). Egy beszélgetős jelenetet is újra kellett forgatnom, mert szintén nem megfelelő volt a helyszín. A fogalmazást is gyakoroltam vele természetesen, és a visszajelzések alapján nem is olyan rossz, amiket írok, csak többet kellene gondolkoznom, illetve ihletre vadásznom. (Ebben a történetben például nem akart eszembe jutni semmi program, esemény, ami a főszereplő utolsó utáni napján történt, a lány meglátogatását is úgy erőltettem bele.)


Gábor3 – Tisztaság és Sötétség
Picture
1. Sokat kellett gondolkodnod a novelládon, vagy amint megláttad a feladatkiírást, máris megszállt az ihlet, és már nagyjából tudtad, miről akarsz írni? Honnan jött egyébként az ötlet, hogy az egész sztorit nem az áldozat, hanem az Angyal szemszögéből meséled el?
Mikor megláttam a hírt, mindenképp szerettem volna részt venni. Napokig gondolkodtam azon, hogy miről is szóljon a történet tulajdonképpen. Szerettem volna valami eseménydúsat, de érzelmit is, így született meg a mostani változat. Természetesen rengeteg ötletem volt, például, hogy az angyalnőnek küldetése van a Földön, ezért is jön le a férfival, hogy megállítsa a gonoszság angyalát, de ez egyrészt nem lett volna elég kifejthető, minőségi, valamint üzenete se lett volna igazán, és nem is a férfiról szólt volna, amikor épp az ő tevékenységeiről kellett írni. Azért az angyal szemszögéből írtam, mert a lényege, hogy a férfi jónak van beállítva, de valami mégis zavarja az angyalt, és, hogy az olvasó gyanakszik e valamire, vagy őt is megtéveszti a férfi, éppen ezért aki figyelt, azt nem éri nagy meglepetés a vége, viszont akit megtéveszt Scott színészkedése, az meglepetésben részesül. Ugye, ha a férfi fejével gondolkodna a történet, akkor nem lenne semmi meglepetés, tudná mindenki egyből, mik a szándékai. Az egész történetet átszövik a nyomok, melyek a férfi bűnösségére utalnak. Ilyen egyrészt az, hogy eredetileg a pokolba kerülne, Annie nevét motyogja, mikor a sikátorban fekszik, az ápolók furcsálló tekintete a kórházban, Alexa figyelmeztetése. Próbáltam minél inkább elhitetni az olvasóval, hogy Scott ártatlan, kedves, jó ember, de persze aki figyelmes volt és gyanakvó, az sejthette, hogy valami baj van a férfival, nem olyan tiszta, mint mutatja magát.

2. A címen sokat törtük a fejünket. Tudsz adni hozzá némi magyarázatot, mit értesz pontosan „Tisztaság és Sötétség” alatt?
Ez egy szimbolikus cím. Attól tartottam pedig, hogy túl egyszerű és spoileres lesz, de ezek szerint nem, sőt még negatívként is hatott a zsűrire, mint tapasztaltam. Magyarra lefordítva “Diana és Scott” lehetne a cím. A tisztaságot jelképezi az angyalnő. Ő az, aki egész életében a jóságra, a munkájára, a kötelességére törekedett, sosem hágott át szabályokat, míg a sötétség, vagyis Scott, akinek élete tele van hazugsággal, bűnnel, kapzsisággal. Igaz, a sötétség ellentéte a fény, de az angyalnőnek nem sok köze lenne a fényhez.

3. A többi pályaműben úgymond boldogan haltak meg a főhősök. A Te novellád nem végződött éppen happy enddel. Szándékosan nem is akartál ilyen „sablonos” véget?
Igen! Már az elején tudtam, hogy nem akarok sablontörténetet kiadni. Szerettem volna minél komplettebb, tartalmasabb történetet kiadni, ami végül negatív lett a zsűri szemében, mert mivel 1 részbe kellett mindent raknom, így nem tudtam kellően kifejteni a dolgokat. Próbáltam mindenhez érzelmeket írni, de mivel egy epizódról van szó, a szereplőket se lehetett annyira megkedvelni, illetve a túl sok esemény rovására ment, hogy nem írhattam egy érzelemről oldalakat. Persze megtehettem volna, hogy a báltermen és a mennyen kívül csak 1, vagy 2 helyszín lenne, és csak az érzésekről írtam volna oldalakat, a szerelemről, bánatról, szomorúságról, de én nem akartam, hogy a sztorim csak erről szóljon, de mint tapasztaltam a többségnek inkább a romantikára, drámára fókuszáló történetek jöttek be, akárcsak a zsűrinél. A vége is éppen ezért lett ilyen, hogy meglepetés legyen, ne átlagos, szokványos. A zene is azért volt, hogy az olvasó jobban átérezhesse a dolgokat, de alig kaptam visszajelzést bárkitől, hogy ez jó ötlet lett volna, de azért remélem tetszett az embereknek.


juhaszgaga – Életem után, halálom előtt
Picture
1. Ha jól tudjuk, Te inkább horror műfajban jeleskedsz. Hogyhogy a pályázatra egy romantikus művet küldtél be? Honnan jött az ötlet hozzá?
Sokat gondolkodtam, hogy erre a pályázatra milyen jellegű történetet küldjek be. Rögtön valami horroron törtem a fejemet, végül váltanom kellett, mivel ezt nem lehetett volna ennyire letömöríteni. Aztán átfutott az agyamon, hogy talán valami idegenben kéne kipróbálni magamat. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy végül a romantikus-drámát választom műfajnak, pláne azt, hogy egy sokaknak tetsző történetet hozok ki belőle. Meg ez a pályázat erre is jó volt: a tapasztalatszerzésre. 😉

2. A képeiden rengeteg utómunkálatot használtál. Mennyi időbe telt mindezt kivitelezni? Megérte a rengeteg fáradságot?
Ha jól emlékszem, akkor az első képet úgy augusztus 20. környékén készíthettem el az első, történetben szereplő képeket – ugyanis több vázlatkép is készült, amik eléggé kezdetlegesek lettek. Ezeket pedig nem sokkal később meg is szerkesztettem. Az első szerkesztett kép az az, ahogy Caroline az odaégett kajával bajlódik. Ez a kép tetszik nekem a legjobban, és ezen dolgoztam a legtöbbet is, összesen 1 óra 57 percet! Pedig tényleg apró dolgokat javítottam ki rajta. Az összes többi kép elkészítési ideje pedig fokozatosan csökkent. Az utolsó előtti napon 8 képet szerkesztettem meg, amik nem lettek valami fényesek, de ez nem tűnt fel senkinek. ^^ De így visszagondolva csöppet sok időmet elvette a képeknek a megszerkesztése, pláne úgy, hogy a pályázat lezárásának a napján is dolgoztam a képeken. Vasárnapra jöttem rá, hogy pár képet kihagytam, talán 2-3 kép nem készült el, és muszáj volt valamit tennem: összeolvasztottam a részeket, vagy kivettem pár dolgot. A veszekedés is csöppet továbbtartott volna, de az már unalmas volt a történet szempontjából, mintsem előnyös. De mindent összevetve szerintem megérte a képek szerkesztése. Sok olyan dolgot, amit eddig nem tudtam a Photoshopban, most megtanultam. 🙂

3. Őszintén szólva, a többiekkel elég sokat beszélgettünk a novellád végéről. Nem volt számunkra egyértelmű, mi is történt pontosan. A csapat egyik fele amellett volt, hogy Caroline egyáltalán nem ült az autóban, a másik fele azt mondta, hogy mindketten ott voltak a balesetnél, de csak George lépett át a túlvilágra, a lány túlélte. Segítesz tisztázni, mi történt pontosan?

Ezt a hibát/homályt Nita90 is felemlegette, addig nekem fel se tűnt. Az alapkoncepció szerint Caroline-t a buszmegállóban kiszállítja George, majd egyedül hajt tovább, így csak saját maga hal meg, megkímélve szerelme életét. Visszaolvasva tényleg eléggé homályosnak tűnt a vége, de így legalább egy ilyen előre el nem tervezett ködösítést rakhattam be, vagyis az olvasó döntheti el, hogy mi legyen a főszereplő életének szerelmével. 🙂


Sookie – Haley
Picture

1. A legtöbben romantikus témában kezdtek el gondolkodni, Te viszont teljesen más irányba indultál el – abszolút megnyerve ezzel a zsűrit. Egyáltalán nem is jutott eszedbe olyan ötlet, hogy egy szerelmes pár utolsó napját mutatod be nekünk? Tehát úgymond szándékosan kerülted a romantikus műfajt?
Valójában az első ötletem egy romantikus sztori volt, de szinte biztosra vettem – és igazam lett -, hogy hasonló történet biztosan születni fog. Valami igazán egyedit akartam alkotni, ami mellőzi a romantikát, és inkább a drámát helyezi előtérbe. Így szépen lassan megszületett a fejemben az ötlet.

2. Az adatlapra azt írtad, hogy körülbelül 1 hónapot dolgoztál a műveden. Hogy haladtál vele? 
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy augusztusban nem túl sok dolgom volt, így amikor csak tudtam, persze nem folyamatosan, de dolgoztam a történeten. Egy elég pontos időbeosztást is készítettem, hiszen nem akartam kicsúszni az időből. Meghatároztam magamnak, hogy meddig kell eljutnom egy-egy hétvégéig. Sajnos így is csúsztam egy hetet, de szerintem a plusz egy hét csak a javára vált a történetnek.

3. A zsűri és az olvasók szerint is a „Haley” lett a legjobb novella. Gondoltad volna, hogy két „díjat” is bezsebelsz?
Nem volt célom elérni semmilyen eredményt. Csak szerettem volna megmutatni, hogy a romantikus tini történeten kívül másféle műfaj is érdekel, és nem csak abban tudok alkotni. Az egyelőre címnélküli tale-em pedig még várat magára, de szerettem volna már mutatni valamit, ami az enyém. Így ez a pályázat nagyon jókor jött. Valójában már azt is sikernek könyveltem el, hogy időben elkészültem, az pedig, hogy ilyen sok jó véleményt kaptam, és ilyen jó eredményt értem el feltöltött energiával, amit próbálok az alkotásra fordítani.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés