Kettős játszma – 21. Josie titka

– Lefeküdtem Logannel – visszhangoztak Zoey szavai Maddox fejében, miközben a lány egyre távolodó alakját figyelte. – Ez nem lehet – gondolta magában, és ökölbe szorított kezét legszívesebben Logan arcába vágta volna.

A szőke hajú fiú eddig nem is vette észre, mit érez a lány iránt, akit eddig eltaszított magától. Nem érzett semmit, amikor Zoey az övé volt, és akkor sem, amikor a megváltozása után nem foglalkozott vele. De azt megérezte, amikor elvesztette őt.

– És hogy tehette ezt Logan? – jutott hirtelen eszébe. Eddig csak az zakatolt a fejében, hogy Zoey tette milyen következményekkel lesz számukra, de rájött, hogy Logan éppúgy tehet a dologról, mint a lány. – Hogy tehette ezt Zoey-val? Hogy tehette ezt… Velem? – kérdezte magától.

A következő pillanatban már dühtől zakatoló szívvel indult el Loganék háza felé.

Eközben

Miután kikerültem Maddox látómezejéből, az addigi halk sírdogálásom, hangos zokogássá duzzadt. Hogy tudjam, megéri-e várnom rád? – hallottam újra és újra Maddox szavait a fejemben. A bál, a maszk, a Maddox-szal töltött óráim mind olyan távolinak tűntek. Mintha egy másik életben történt volna. És arra a Zoey-ra, aki mindez előtt voltam, nem tudtam visszaemlékezni.

Rájöttem, hogy még ha az életem minden területén nem is tudok változtatni, de ahol tudok még, ott meg kell próbálnom. Maddox-ot, és Hannát már eltaszítottam magamtól. Az egyetlen, akire még számíthattam, az anyám volt.

Letöröltem a könnyeimet, és elindultam. Az jutott az eszembe, amikor ideköltöztünk. Nem ismertük melyik bolt drága, és melyik nem, hol lehet jó dolgokat kapni, és hol nem. Ekkor tévedtünk be egy borzasztóan drága cukrászdába, ahol Anya – elmondása szerint – a legfinomabb süteményt ette, amit valaha is a tányérjára tettek. De az árakról sajnos csak akkor értesültünk, amikor végeztünk. De Anya szeme meg sem rebbent. Kifizette, majd boldog mosollyal az arcán távoztunk. Aztán soha többé nem mentünk oda. Arra gondoltam, egy olyan süteménytől, és egy őszinte beszélgetéstől biztosan megenyhülne a szíve.

A cukrászdába érve az első, amit észrevettem az volt, hogy itt azóta semmi nem változott meg. Minden ugyanott volt, és még az ínycsiklandozó sütemények illata is ugyanarra a napra emlékeztetett.

Gyorsan a pulthoz léptem, és kiválasztottam egy gyönyörű, habos szeletet, amely a leginkább hasonlított arra, amit Anya választott magának.

– Üdvözlöm a KristályMenta Cukrászdában, mivel szolgálhatok? – lépett a pult mögé hatalmas mosollyal egy szőke, velem egykorú lány. De a mosolya, csak addig tartott, amíg fel nem pillantottam rá.
Először nem ismertem fel. Aztán szépen lassan rájöttem, ki állt a pult másik oldalán.
– Josie? – kérdeztem döbbenten, mire ő nyelt egyet. – Ez nem lehet igaz – húztam mosolyra a számat. A szemében megcsillant valami. – Hát ez igazán váratlan találkozás – szólaltam meg újra, miután összekapartam az állam a fényesre csiszolt márványpadlóról.

– Mit akarsz? – kérdezte dühösen.
– Röhögni rajtad, ami azt illeti – feleltem teljesen őszintén. – Mit csinálsz te itt?
– Vajat köpülök, miért minek látszik? – válaszolta, majd folytatta. – Gondolom pont egy ilyen lehetőségre vártál. Gyerünk! Kürtöld szét!
– Talán igazad van. Azt kellene tennem – mondtam.

– Mégis, mi a fenéért dolgozol? – kérdeztem aztán.
– Remélem nem hitted azt, hogyha egy aljas kis körömpiszok az iskolai hierarchiában a helyemre pályázik, azt ilyen könnyen hagynám. Remélem te is tudod, hogy csak egy párnapos csoda vagy, én viszont Josie Hart vagyok. És a helyzet az, hogy fontosabb dolgom is van, mint veled foglalkozni – mondta.
– Mégis mi?
– Az égvilágon semmi közöd hozzá – vágta rá.

– Csak azért kérdezem, mert ha már szétkürtölöm, akkor legalább legyen részletes a dolog – mondtam szórakozottan. – Nem szeretném, ha végül olyan dolgokat mondanék, ami nem igaz. Na persze, lehet az lenne a legjobb. Hiszen te is mindig ezt tetted velem, nem? Szóval?
– Az apám cége csődbement, ezt akartad hallani? Hogy már csak a házunk maradt meg? Hogy azért kell dolgoznom, hogy mert már nem tudja finanszírozni az életszínvonalat, amit megszoktam? Most már mehetsz, terjeszd a hírt! – kiabált rám.

– Josephine! – lépett hozzánk egy férfi. Josie-ra pillantott olyan arckifejezéssel, mint aki mindjárt felrobban, majd hozzám fordult. – Elnézését kérjük kisasszony a személyzet viselkedésért. Ígérem, hogy az Önt ért atrocitás miatt kellő büntetésben fogjuk részesíteni a kolléganőnket. A fogyasztását pedig természetesen a ház állja.
– Erre semmi szükség – feleltem Josie-ra pillantva. – Az én hibám volt.

– Nem kell a sajnálatod – húzta ki magát Josie. – Főleg nem a segítséged. Nem kell tőled semmi. Inkább menj vissza a lyukba, ahonnan kikotortad saját magad, és fulladj meg magadtól, te bosszantó, öntelt bunkó.

El akartam sétálni. Ott hagyni Josie-t és vissza se nézni. De a szavaitól meggondoltam magamat.
– Ez esetben tényleg az ő hibája volt – fordultam végül a férfihez. – Sértegetett, és kiabált velem, pedig csak vásárolni szerettem volna. Szerintem a hely színvonalához nem illik az ilyen… alkalmazott – mondtam, a végén Josie-ra pillantva, aki forrt a dühtől. – Talán nézz új munka után. Csak nem lesz túl nehéz. Elvégre én csak egy párnapos csoda vagyok, te pedig ugyebár Josie Hart – fejeztem be, majd vásárlás nélkül kibillegtem a cukrászdából tudván, hogy olyan ütőkártya van a kezemben, amivel végérvényesen tönkretehetem Josie-t. A kérdés már csak az volt, hogy megteszem-e.Eközben

Maddox már messziről kiszúrta Logant, ahogy a házuk előtt kosarazott. Maddox megszaporázta a lépteit. Logan is észrevette a közeledő fiút, és abbahagyta a labda dobálását.
– Csá, haver – köszönt Logan a megérkező fiúnak. – Nézd milyen zsákolást találtam ki! – mondta Logan, és indult volna a palánk felé, de Maddox szavai megállították.

– Mindig tudtam, hogy neked a lányok semmit sem jelentenek – mondta Maddox. – Tudod, így belegondolva, az hogy a barátságunk se jelentsen neked semmit, nem is túl megdöbbentő.
– Na kezdődik… – dünnyögte magának Logan.

– Zoey nem ezt érdemelte, és ha lenne benned valamennyi jóindulat, ezt te is tudnád – mondta a szőke hajú fiú. – Belegondoltál már abba, hogy mit okoztál nekik?
– Nekik?
– Persze, hiszen már elfelejtetted Hannát, ugye? Vörös hajú, ő Zoey egyetlen barátja, és ő is megfordult már az ágyadban. Mit gondolsz, miért nem beszélnek már régóta? – mondta Maddox. Logan nem válaszolt, csak elkapta a tekintetét a barátjáról.

– Nézd, én sem úgy terveztem. De sokat ivott, és akarta. Ki vagyok én, hogy megfosszam ettől? – szólalt meg végül Logan.
– Mi a franc bajod van neked? – kérdezte Maddox döbbenten.
– Most mit rinyálsz? Amennyire be volt rúgva, tuti nem is emlékszik rá – felelte Logan.

Maddox először fel sem fogta, amit Logan mondott. Szavainak jelentése csak lassan állt össze a fejében.
– Ő… Az enyém. Megértetted? – szűrte a fogai közt a szőke fiú.
– Tényleg? Eddig mintha nem igazán foglalkoztál volna vele – mondta Logan, miközben ujjával barátja mellkasára bökött. – Lett volna esélyed, csak nem éltél vele. Ezek után szerintem tök mindegy volt, hogy mikor viszem ágyba. Mert amennyire tegnap lejött a dolog, már túl van rajtad.

Maddox eddig bírta türtőztetni magát. Egy pillanat alatt elborította a düh, és a következő pillanatban az ökle már Logan arcában volt.

Logan az ütés erejétől hátraesett, és az orrából vékony patakként kezdett csordogálni a rubinvörös vér. Maddox csak állt vele szemben karba tett kézzel, és nézte, ahogy barátja észhez tér a meglepetéstől, amit az ütés okozott.

– Ha még egyszer a közelébe mész – kezdte Maddox, mire Logan felnevetett, és ülő helyzetbe tornázta magát a földön.
– Érdekel, hogy mit mondott tegnap este? Még a klubban? – kérdezte Logan, miközben ujjával megérintette az orrából folydogáló vért. Maddox azonban nem válaszolt. – Azt mondta, hogy te vagy az életének legnagyobb csalódása.
– Ó, tényleg?
– Ó, tényleg. Nem tudom, hogy tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak megjátszod. Nem hiszem el, hogy nem tűnt fel, hogy szerelmes beléd. Talán mindig is az volt. Nem azért töltötte velem az éjszakát, mert én ott voltam. Hanem mert te nem.

– Azért dobtad Josie-t, mert azt akarta, hogy olyan legyél, amilyen nem vagy. Te meg most ugyanezt teszed Mayával – mondta tovább Logan.
– Zoey-nak hívják – vágta rá Maddox.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Logan. – Zoey már rég nincs itt, nem lehetsz ennyire vak. De rendben, hívjuk akárhogyan. Ő már nem ugyanaz a lány, aki volt. Magabiztos, és dögös.

– És neked csak ez számít ugye? – kérdezte Maddox.
– Ha emlékeim nem csalnak, téged sem érdekelt mielőtt ilyen lett, ugyebár – mondta Logan, miközben talpra állt. – Ezen azért gondolkodj el… barátom – mondta Logan, majd besétált a házba.