Kettős játszma – 22. Pofonok és csókok

Picture

A következő hétfőn Hanna már az óra előtt bement az iskolába, hogy az egyik vizsgára készüljön. Bámulta a nyitott könyvet az asztalán és már harmadjára olvasta újra, és újra ugyanazt a bekezdést. Folyamatosan Zoey járt a fejében, és a veszekedésük. Hanna már régen megbánta, amiért olyan gonosz volt a barátnőjével. Azon a napon, amikor Logannel ment volna el valahova, fel is kereste, de a barátnője már nem volt otthon. Rájött, hogy nem Zoey hibája Logan viselkedése. De a Logan iránt érzett érzelmei is csak lassan kezdtek fakulni.

Picture

– Szia Hanna – szólalt meg valaki Hanna mellett, aki a gondolataitól eddig észre sem vette, hogy valaki bejött a terembe. Hanna felpillantott az érkező fiúra.
– Szia Logan – köszönt Hanna is halkan. – Mit csinálsz itt ilyenkor?
– Beszélnem kell veled – mondta Logan.

Picture

– Ugyan miről? – kérdezte Hanna újra a könyvébe pillantva.
– Rólunk. Rólam. Inkább az utóbbi – felelte a fekete hajú fiú, mire Hanna egy sóhaj kíséretében újra a fiúra pillantott.
– Hallgatlak – mondta végül.

Picture

– Nem olyan könnyű ez, de azért megpróbálok belevágni – kezdte Logan. – Szóval… Sajnálom. Ami köztünk történt. Nem kellett volna így visszaélnem a helyzettel. Más az, amikor valaki részegen végzi az ágyamban, és más az, amikor az érzések miatt. Tudtam, hogy több vagyok neked, mint a haverod. De egyszerűen nem érdekelt, hogy fájdalmat okozok neked. Egy ideje már sok minden nem érdekel. A lényeg, hogy sajnálom.
– Rendben, és most? Nem tudjuk visszacsinálni, nem igaz? – kérdezte Hanna.

Picture

– Tényleg nem, de ha lehetne, megtenném. Nem sok mindent bántam meg eddig az életemben – folytatta Logan. – De valaki felnyitotta a szemem, és rájöttem, hogy amit veled tettem, az nem volt helyes. Nem tudom, hogy még mindig érzel e valamit irántam. De őszinte akarok lenni veled, legalább most az egyszer, bármennyire is fog fájni neked. Képtelen vagyok többet érezni, és úgy érzem, csak még jobban becsaplak, ha hagyom, hogy azt hidd, bármikor is lehet köztünk ennél több.
– És mit akarsz, mit tegyek? Ez nem egy gomb, amit ki-be lehet kapcsolni – mondta Hanna.

Picture

– Azt akarom, hogy legyél rám dühös. Haragudj, és átkozz el, ha jól esik. De ne okolj másokat, azokért a dolgokért, amikről én tehetek.
– Most miről beszélsz? – kérdezte Hanna értetlenül.
– Zoey-ról és rólad – válaszolta Logan. – Tudom, hogy miattam vesztetek össze. De mindenről én tehetek. Én próbálkoztam be nála, én hívtam el a klubba, és én vagyok az oka annak, hogy lefeküdtünk, nem ő.

Picture

Hanna Logan szavainak hatására még lélegezni is elfelejtett egy pillanatra.
– Tessék? Ti…?
– Várjunk, te nem tudtad? – kérdezte Logan döbbenten. – Basszus.
– Honnan a fenéből kellett volna tudnom róla? – csattant fel Hanna, majd felpattant.

Picture

– Zoey-tól – mondta Logan, de Hanna már nem hallotta. A lány kirobogott a teremből.

Picture

Egy hamarosan esedékes vizsga miatt korábban mentem be az iskolába. Nem túl sokan voltak még akkor, ezért a folyosón olvastam a könyvemet, és próbáltam a fejembe pakolni a szükséges fogalmakat. De a régen szivacsként működő agyam már annyira megtelt az állandó gondolkodásommal, hogy alig akarta befogadni a sok új információt.

Picture

– Remélem, most elégedett vagy magaddal – hallottam meg Hanna hangját magam mellől.
– Neked is szép jó reggelt – köszöntem fel sem pillantva a könyvből, de Hanna hozzám sietett, kikapta a kezemből és levágta a földre.

Picture

– Kezd borzasztóan elegem lenni belőled – mondta Hanna dühösen.
– Akkor miért vagy itt? – kérdeztem, mire gúnyosan felnevetett.
– Magam sem tudom, hiszen te vagy a legaljasabb ember, akit ismerek. Tényleg azt hitted, hogy több leszel attól, ha befekszel Logan mellé?
– Nem, tudom Hanna, mondd meg te. Te több lettél tőle?

Picture

A következő pillanatban a keze hangosan csattant az arcomon.

Picture

Az óra lassan elütötte a nyolcat, és a diákok elkezdtek beszállingózni az iskolába. De mi ketten csak álltunk egymással szemben, egymást bámulva, miközben Hanna pofonjának nyoma csípte az arcomat.
– Lemaradtunk valamiről? – hallottam magam mögül a megérkező Josie hangját. A hirtelen rám törő dühöt pedig, amit abban a percben Hanna iránt éreztem valaki máson akartam levezetni.

Picture

– Te talán igen – fordultam Josie felé. – De senki nem hibáztat emiatt. Nem a te hibád, hogy az apád csődbe ment, és te is leégtél vele együtt, és most dolgoznod kell, nehogy ez kiderüljön. Biztos sok idődet elveszi a dolog.
Josie szikrákat szóró szemmel nézett rám, miközben a körülöttünk lévők hüledezni kezdtek.
– Igaz ez, Josie? – kérdezte Dawn Josie-hoz fordulva.

Picture

– Jó érzés? – kérdeztem Josie-tól. – Most olyan vagy, mint én voltam. Mindenki lenéz téged. A különbség az, hogy én már nem hagyom. Te viszont nem kiharcoltad a helyed, hanem kaptad azt. Szerinted akkor, melyikünk az erősebb?

Picture

A következő pillanatban nekem rontott. De mielőtt elért volna Maddox közénk állt.
– Hagyjátok abba!
– Szóval most érdekel, hogy mi van velem? – kérdeztem Maddox-tól dühösen.

Picture

– Zoey… – kezdte.
– Elég – csattantam fel. – Hagyj békén végre! Elegem van abból, hogy mindenki csitítgat, és senki nem hagyja, hogy az legyek, aki lenni akarok. Csak azért mert eddig nem volt bátorságom önmagam adni, még nem jelenti azt, hogy ezután sem lesz.
– De nem ez vagy te, értsd már meg!
– Honnan tudod ezt olyan biztosra, mi? Már régóta…

Picture

– Mi ez a hangzavar? – lépett hozzánk valaki.
– Ó, fogd már be! – szóltam az érkezőhöz, majd felé fordultam. Ekkor vettem csak észre, hogy akit olyan dühösen intettem csendre az osztályfőnökünk volt. Így a folyosóról egyenes út vezetett a délutáni elzáráshoz.Délután

Picture

Az iskola utáni büntetést – mint megtudtam – a könyvtárban kellett letölteni. Soha nem kaptam még büntetést. Úgy értem, soha. Sem otthon, sem az iskolában. Mindig jó voltam. Csendes, aki inkább elkerüli a konfrontálódást, csak ne kelljen kiállnia magáért. Vagy valaki másért. Inkább beletörődtem a dolgokba.

Picture

Erre oda kerültem. Próbáltam úgy hozzáállni a dologhoz, hogy csak egy alkalomról van szó, és ha letöltöm a büntetésemet, akkor szabadon távozhatok. A baj csak az volt, hogy habár az agyam ezt tudta, a szívem nem. Szégyelltem magam a dolog miatt. De ezt még magamnak sem akartam beismerni. Az egyetlen dolog, ami foglalkoztatott az a mélyről a felszínre bukkanó dühöm volt, amit az egész világ iránt éreztem, és amit Hanna pofonja rántott elő.

Picture

A problémámat tovább bonyolította, hogy nem egyedül voltam aznap a könyvtárban letöltendő büntetés idején. De nem is több ember között, ahol láthatatlanná válhattam volna. Az egyetlen, akivel osztoztam a helyen Logan volt.
– Szia – köszönt rám, ahogy beléptem a könyvtárba.
– Szia – köszöntem vissza, kerülve a tekintetét.

Picture

Odasétáltam az egyik asztalhoz, és leültem. Egy táskámból előhalászott könyvet nyitottam ki, és úgy tettem, mintha olvasnék. De közben magamon éreztem Logan tekintetét. Percekig csak ültünk ott, szótlanul. Aztán ő törte meg a csendet.
– Hogy-hogy itt vagy?
– Ezt én is kérdezhetném – mondtam neki, de nem pillantottam rá.
– Hetente kétszer itt kötök ki, tőlem ez nem szokatlan. Ellentétben veled – válaszolta. – Kitalálom. Rosszkor voltál rossz helyen.

Picture

– Mr. Spencer volt rosszkor rossz helyen – mondtam. – Hol vannak a többiek? – kérdeztem aztán.
– Általában csak én vagyok itt büntetésben – felelte. – Más diákok meg túl fontosnak tartják magukat ahhoz, hogy a könyvtárban legyenek.
– És a könyvtáros? Vagy egy tanár?
– A könyvtárosnő már rég elhúzott, a tanárokat pedig totál nem érdekli, mit csinálunk itt. Majd négykor jön egy, és hazaküld.
– Akkor ebben mi a büntetés? – kérdeztem értetlenül.
– Majd rájössz – mondta.

Picture

Ezek után újra csend telepedett közénk. A könyvet már nem is néztem, csak meredtem magam elé, és hallgattam a falióra szüntelen, ritmusos kattogását, ami betöltötte a teret. Kezdtem megérteni a büntetés valódi lényegét. Úgysem tudsz mit csinálni, akkor gondolkodj. De a gondolkodás az utóbbi időben sosem sikerült.
– Hova tűntél aznap reggel? – kérdezte Logan váratlanul, mire kiegyenesedtem a székben.
– Tessék? – kérdeztem vissza, mint aki nem értette a kérdést, de igazából csak időt akartam nyerni.
– Pontosan értetted, amit kérdeztem.

Picture

– Miért érdekel? Kétlem, hogy ölelkezni akartál volna a hajnali napfényben – mondtam végül, mire hangosan felnevetett.
– Eszem ágában sem volt – mondta aztán. – Csak a csajok többsége hajlamos többet gondolni a dolgokba.
– Akkor én kivétel vagyok. Mert nem akarod tőled semmit – mondtam neki.

Picture

– És Maddox-tól? – kérdezte Logan, mire értetlenül meredtem rá.
– Miért érdekel ez téged ennyire?
– Mert a legjobb barátja vagyok, te meg… A volt csaja – mondta.
– Ha én tényleg a volt csaja vagyok, akkor kétlem, hogy még legjobb barátok lennétek.
– Hát nem is vagyunk kifejezetten jóban, pláne az után, hogy elmondtad neki, hogy lefeküdtünk – vágta rá.

Picture

– Hidd el, hogy nem akartam az orra alá dörgölni a dolgot. De mondott valamit, és… mondtam, de a szavamba vágott.
– Nézd, engem ez nem érdekel. Csak nem akarom, hogy egy éjszaka miatt ne legyünk barátok többé Maddox-szal. Tudod, a legjobb barát volt barátnője tabu. És azt sem akarom, hogy neheztelj rám, amiért… Mit szépítsem? Kihasználtam a helyzetet.

Picture

– Én nem haragszom rád – mondtam neki, mire magasba szaladt a szemöldöke. – Miattad történt, de nem a te hibád volt.
– Először hallom ezt egy lánytól – felelte, aztán újra csend telepedett közénk. Percekig bámultam magam elé, szótlanul és mindvégig egy dolog járt a fejemben.

Picture

– Azt hiszem Maddox és köztem mindennek vége – mondtam ki végül, mire Logan érdeklődve pillantott rám. – Azt hiszem, mi ketten sosem voltunk igazán egy pár, és attól tartok sosem leszünk már. Ezért nem hiszem, hogy tiltott terület lennék a számodra. Talán ezt már ő is megértette.
– Értem – felelte, majd felállt a székből. – Mindjárt jövök.

Picture

– Várj! – szóltam utána, majd pár másodpercnyi szókeresés után kiböktem a kérdést, ami azóta nem hagyott nyugodni. – Milyen volt?

Picture

– Tessék? – kérdezett vissza. – Arra vagy kíváncsi, hogy…
– Igen – vágtam a szavába, mire egy vigyor jelent meg az arcán.
– Hölgyeim és uraim, az alkohol káros mellékhatásai – mondta szórakozottan.
– Logan – szóltam rá, mire elkomolyodott, és az arcomat kezdte fixírozni.
– Szóval azt szeretnéd tudni, hogy milyen volt? – kérdezte újra, inkább csak saját magától. – Rendben van.

Picture

Egy pillanat alatt történt az egész. A karjával magához húzott, és váratlanul megcsókolt. De nem gyengéden, és figyelve rám, mint Maddox. Logan csókja vad volt és szenvedélyes. Magam sem tudom miért, de visszacsókoltam. A közelsége, az illata, a érintései betöltötték az utóbbi időben az életemben keletkező űrt, és azt vettem észre, hogy vágyom arra, hogy folytassa.

Picture

A következő pillanatban felkapott a földről, mintha csak egy tollpihe lennék, és az asztalra tett.

Picture

A többi már csak jött magától.
Utána nem éreztem bűntudatot. Nem éreztem szégyent, sem azt, hogy bocsánatot kellene kérnem, vagy magyarázkodnom a tetteim miatt. Nem éreztem az égvilágon semmit…

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés