Egy angyal bakancsban – 14. Csak őszintén

Másnap még iskolában is voltam. Kezdem túlzásba vinni, ez már a második volt a héten és még csak szerda volt. Egész jól éreztem magam. Végre elfelejthettem a gondjaimat.

Picture

Picture

Persze nekik se semmi éjszakájuk lehetett.
Igazából jobban örültem, hogy Will vigyázott rám. Annyira jó volt az a pár nap. Úgy éreztem, hogy van, aki pótolja az űrt, amit az anyám, és Nicky elvesztése hagyott. Nem kellett róla beszélnem. Nem kérdezte senki.

Picture

Mert nem is tudtak arról, hogy Teresa elhagyott. 
De aztán mégis el kellett mondanom. Csak nem nekik.
Nem válaszolt. A szemét. Egyáltalán ki volt ez? 

Picture

Persze tudtam mit akar. Számon kérni a sok igazolatlan órát.

Picture

Picture

Picture

Picture

Picture

És ezzel kiment. Hihetetlen, hogy még bízott bennem. Egyébként meg mi köze van hozzá, hogy miért rontottam. Én elhiszem, hogy nyertem pár versenyt és ennek ő is örült, mert elmondhatta, hogy az ő iskolájába járok, de akkor is az én dolgom volt.
Azt már nem tudtam meg, hogy mit akart behozni, mert fél perc múlva nyílt az ajtó.
De nem ő volt.

Picture

Persze, csak erre járt. Biztos Will-től tudta meg.
És elmenni vele? Hiszen alig ismertem. De hát Will bátyja volt. Miért ne?

Picture

Picture

Nem látott meg. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy Willnek nem szóltam, de hát sietnünk kellett.

Picture

Így hát kiöntöttem a lelkem Claynek. Furcsa. Hetekig nem voltam képes senkinek beszélni róla. Őt meg alig ismertem.

Picture

Mégis mindent elmondtam neki. Azt, hogy Teresa elment, hogy miken veszekedtek, holott mindet én se tudtam. Azt, hogy összevesztem Nicky-vel és hogy miért.
Jó hallgatóság volt. Nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy figyelt.
Azt hittem nehezebb lesz. Jól esett róla beszélni és jobban lettem attól, hogy már nem vagyok egyedül. Valaki más is tudott a lelki nyomoromról.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés