Címke: középkori

Különös eljegyzés

Írta: DeeDee

 

Picture

Adelaide Chetwood hercegnő szomorkásan bámult le Brightwald fővárosára, amelyet aranyszínűre festettek a lemenő nap sugarai. Még mindig fülében csengtek apja, Gottfrid király kíméletlen szavai, és tudta, hogy minden ellenkezés hiábavaló.

Picture

Már hosszú évek óta dúlt a háború a szomszédos országok között, ami természetesen Brightwald gazdaságát is megviselte. A fenyegetés is egyre közelebb került, hiszen Crafthole folyamatosan új területeket hódított, kíméletlenül igába hajtva a legyőzött országokat. Adelaide is tudta, hogy nagy a baj, ha másból nem, de abból biztosan, hogy édesapja hosszú órákat töltött tanácsadóival, végtelen megbeszéléseken próbálva kitalálni a következő lépést. És akkor jött ez.

Picture

A lány sóhajtott egy mélyet, és becsukta a szemét. Tudta, hogy meg kell tennie. Tredonyval rendkívül előnyös szövetséget lehetne kötni, csak hogy kell valami erős, ami megpecsételi. Egy házasság. Beleborzongott a gondolatba. Hiszen még fel sem nőtt, alig töltötte be a tizenhatot, és azt várják tőle, hogy felnőttként viselkedjen, és fogadja el a sorsát, amit rá akarnak kényszeríteni.
Kinyitotta a szemét, és ismét megborzongott, amint az esti hűvös szellő belekapott a hajába. Lassan megfordult, és a szobája felé vette az irányt.

Picture

Mire sikerült kitessékelnie az őt akarva-akaratlanul körülzsongó cselédek hadát, már egészen beesteledett. Egy szál hálóingben odaállt a tükör elé, és megvizsgálta, amit látott. Kicsit meg is ijedt, mert természetellenesen sápadt volt a bőre az aggodalomtól. Holnap kell érkeznie a követnek, aki hozza a hírt, miszerint Tredony királya elfogadja-e a szövetséget, és egyben őt, Adelaide hercegnőt – mint biztosítékot – Tredony hercegének hitveséül. És ha ez megtörténik, neki hozzá kell mennie egy férfihez, akit még csak nem is ismer. Hozzákényszerítik egy férfihez, akit még sohasem látott. Egy árva könnycsepp jelent meg a szeme sarkában, majd elfordult tükörképétől, és az ágya felé vette az irányt.
***

Picture

Másnap már jócskán délutánra járt, mire eljutott a hír a palotába, miszerint Tredony követe megérkezett, hogy átadja a szövetség elfogadásáról szóló üzenetet. Gottfrid király és felesége, a szépséges Josselyn királyné teljes díszpompában várták a vendégeket, és Adelaide is kénytelen volt kicsípni magát a jeles eseményre.
– Gottfrid király, tisztelettel jelentem be, hogy megérkezett Tredony követe – hajolt meg Sir Alistair, az udvari tanácsos az uralkodó előtt.
– Küldje be! – adta ki a parancsot a király.

Picture

A trónterem ajtaja nyikorogva kinyílt, és három közeledő alak rajzolódott ki. Adelaide idegesen fészkelődni kezdett, hiszen a következő néhány percben fog eldőlni sorsa. Titokban reménykedett benne, hogy Tredony királya el fogja utasítani az ajánlatot.

Picture

A három érkező – Adelaide ránézésre úgy vélte, hogy lovagok lehetnek – letérdelt a király előtt, ezzel a gesztussal fejezve ki tiszteletét. Gottfrid intett nekik, hogy felkelhetnek, majd mikor ez megtörtént, a középső nyitotta szólásra a száját.

Picture

– Sir Frederick Withers vagyok és dicsőséges Barnard király, Tredony királyának üzenetét hozom. Az uralkodó tiszteletét és üdvözletét küldi Gottfrid királynak, és hatalmas megtiszteltetésnek tartaná, ha e két nagy múltú ország szövetségre lépne. A megadott feltételek, egypár apró részlet kivételével megfelelnek, tehát hajlandó elfogadni az ajánlatot, néhány változtatással. Ennek megfelelően a király és a herceg is útra kelt, hogy ezeket egy személyes találkozó keretében tisztázhassák önnel. Várhatóan három nap múlva fognak megérkezni Brightwaldba.

Picture

Gottfrid király bólintott egyet, Adelaide hercegnő pedig pánikba esett. A lovag szavaiból azt szűrte ki, hogy a házassággal semmi problémája nincs Barnard királynak. Ismét rápillantott Sir Frederickre, aki határozott tekintettel nézett a király szemébe. Amint jobban megvizsgálta a lovagot, rá kellett jönnie, hogy igen fiatal lehet, talán csak néhány évvel idősebb nála. Sőt, be kellett magának vallania, hogy igen jóvágású férfi. Hirtelen görcs állt a gyomrába, ám már nem tudta volna megmondani, hogy mi miatt ideges.
– Nagyon köszönöm Sir Frederick hogy idefáradt közölni eme nagyszerű hírt – szólalt meg mosolyogva Gottfrid király. – Természetesen tárt karokkal várjuk Barnard királyt és a herceget is. Önök pedig nyilvánvalóan elfáradtak a hosszú út során, ezért természetesen megszállhatnak a palotában, és élvezhetik vendégszeretetünket, ameddig csak szükséges.

Picture

– Gottfrid király, maga igazán kegyes – hajtott fejet Sir Frederick, és a két másik lovag is követte példáját. – Hálásan elfogadjuk a felajánlottakat, hiszen valóban hosszú ideig utaztunk, és társaim nevében is állíthatom, kimerítő napokon vagyunk túl.
– A tanácsosunk és a szolgálóink majd elkísérik önöket a szobájukba – intett a személyzetnek a király.

Picture

Sir Frederick félszeg mosolyt eresztett meg a hercegnő felé, mielőtt elfordult, és követte társait. Adelaide szíve nagyot dobbant erre a gesztusra, és szüksége volt pár pillanatra, amíg visszatért a valóságba.
– Hercegnő, beszélnem kell magával négyszemközt – Gottfrid király parancsoló hangja végleg lerántotta a lányt a földre.

Picture

Amint beértek a tárgyalóba, apja elővette szúrós tekintetét.
– Ugye tudja, hogy mi a kötelessége, Adelaide? Nem kívánom újra figyelmeztetni.
A hercegnő érezte, hogy felszökik a pulzusa.
– Tudom, apám, de attól még nem értek egyet vele.
– Szükség van magára a háború megnyeréséhez – emelte fel a hangját a király. – Ez a szövetség rendkívül sokat segíthet az országnak. Mindkét résztvevő országnak.

Picture

Adelaide sóhajtott egy nagyot, és elfordult Gottfrid királytól.
– Komolyan hozzáadna egy olyan emberhez, akit még csak nem is ismerek?
– Erre van szükség, lányom – lágyult el kissé édesapja hangja. – Meg kell értenie. Azonban Charles hercegről az hírlik, hogy igen jó parti. Igazi rátermett férfi, és még fiatal. Tudja, hozzáadhatnám Burdley korosodó királyához is, ő viszont kevésbé lenne a maga ínyére. A legjobb lehetőséget választottam ki, kérem, ne ellenkezzen!
Adelaide erre már igazán nem tudott mit mondani, csak szomorúan beleharapott az ajkába. Hallotta édesapja lépteit, majd az ajtó csapódását.

Picture

Lerogyott egy közeli ülőbútorra, és önkéntelenül záporozni kezdtek a könnyei. Olyan szerencsétlennek érezte magát, rab madárnak egy aranykalitkában, akinek mindig mások mondják meg, hogy mit kell tennie. Hogy mit kell éreznie.
Mélabús merengéséből az ajtó nyikorgása zökkentette ki. Felkapta a fejét, és a megilletődött Sir Frederick arcát látta megjelenni az ajtóban.

Picture

– Elnézést – hajtotta le a fejét a lovag. – Nem akartam megzavarni.
A hercegnő gyorsan megpróbálta eltüntetni a nedvességet az arcáról.

Picture

– Ugyan, nem zavart meg, ne szabadkozzon – mondta még kissé rekedtes hangon. – Jöjjön beljebb.
– Csak tudja, olyan hatalmas ez a kastély, és nekem borzasztó az irányérzékem. Azt hiszem, eltévedtem – mentegetőzött Sir Frederick, amire Adelaide halványan rámosolygott, és közelebb lépett vendégéhez.

Picture

– Látom a személyzet ma sem ura a helyzetnek. Kívánja, hogy elkísérjem a szobájába?
– Igazán hálás lennék, hölgyem.
Egy pillanatra kettejük tekintete összefonódott, és a hercegnő elveszett a gyönyörű barna szempárban. Gyorsan lesütötte a szemét, mivel érezte, hogy elpirul. Megkerülte a tétován álldogáló lovagot, és elindult a folyosó felé.

Picture

Némán baktattak egymás mellett, amíg el nem érték a vendégek számára kijelölt lakosztályt. Sir Frederick kezet csókolt a hercegnőnek, mielőtt illedelmesen jó éjszakát kívánt volna neki, majd bevonult a szobájába.

Picture

​Adelaide még sokáig nem tudta kiverni a lovagot a fejéből, órákig forgolódott az ágyában, amíg végre sikerült elaludnia. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért van rá ilyen hatással a férfi, hiszen még egy napja sem ismeri. Azonban amint igéző barna szemére és kedves mosolyára gondolt, már nem is akart magyarázatot keresni.
***

Picture

Adelaide a másnap déli lakomán találkozott újra Sir Frederickkel, de minden erejével igyekezett távolságtartóan viselkedni vele. Hiszen mi értelme lenne róla álmodoznia, ha egyszer máshoz szólítja a kötelesség? Inkább lehajtotta a fejét, és megpróbált lepréselni pár falatot a torkán, ám ez igazán nehezére esett.

Picture

A lány késő délutánig a könyvtárban tartózkodott, próbálta elterelni gondolatait kedvenc történelmi regényével, ám szemei minduntalan átsiklottak a sorok felett, és semmit sem fogott fel a leírt szavakból.
– Szüksége van valamire, hercegnő? – kérdezte az egyik fiatal szolgálólány tőle, ám ő csak megrázta a fejét. Semmire sem vágyott jobban, mint az egyedüllétre. Becsukta a kezében tartott kötetet, és visszatette a polcra.
Amint kilépett a folyosóra, pontosan abba az emberbe botlott, akit a legjobban el szeretett volna kerülni.

Picture

– Hódolatom, hercegnő – hajolt meg Sir Frederick előtte.
– Üdvözlöm, Sir Frederick – köszöntötte kissé remegő hangon Adelaide a lovagot. – Remélem, kellemesen érzi magát.
– Igen, minden remek – bólintott a férfi. – De egy valami nem kerülte el a figyelmemet: ön valami oknál fogva neheztel rám.
Erre a kijelentésre a hercegnő meghökkent egy pillanatra.
– Ezt miből gondolja?

Picture

– Ön került engem egész álló nap – kezdte a magyarázatot összevont szemöldökkel Sir Frederick. – Észrevettem, hogy a déli lakománál is kerülte a tekintetemet. Mit tettem ön ellen?
– Igazán semmit, Sir Frederick – mentegetőzött Adelaide.
– Ez esetben mi okból viselkedik így velem?

Picture

Egy hosszú másodpercig a két szempár egybeforrt egy pillantásban, a hercegnő pedig megmagyarázhatatlan gyengeséget érzett a lábában, amint a lovag határozott arcát fürkészte. Inkább gyorsan lehajtotta a fejét.

Picture

– Elnézését kérem – törte meg a csendet a férfi. – Nincs jogom bírálni a maga viselkedését.
– Nem történt semmi – motyogta zavartan a hercegnő. – Csak tudja, nehéz napokon megyek most keresztül. Magányra vágyom. Az ön személyével az ég világon semmi problémám nincsen.
– Ó – vakarta meg az állát a lovag. – Ez igazán remek hír. Sajnálom, hogy nehéz napjai vannak.
Sir Frederick hangjából együttérzés csengett, és Adelaide megkockáztatott egy félénk pillantást a férfi felé, aki őszintén aggódó arccal méregette.

Picture

– Ha esetleg beszélni szeretne valakivel… – ajánlotta halkan a lovag.
– Nem, köszönöm, elboldogulok vele – vágta rá a kelleténél kicsivel gyorsabban a hercegnő.
– Ez esetben… örültem a találkozásnak – hajtott fejet ismét Sir Frederick előtte, majd elindult a folyosó másik vége felé.

Picture

Adelaide legszívesebben utánakiáltott volna. Nem vágyott másra, csak megértésre, hogy kiönthesse a szívét valakinek. Ahogy a lovag távolodó alakját nézte, összeszorult a szíve. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha nem ő lenne a trónörökös!
***

Picture

Már csak egy nap. Másnap reggel ez volt az első dolog, ami tudatosult a fejében. A hajnal első sugarai átszűrődtek a függönyökön, vöröses árnyalatba borítva a szobát. Vissza akart aludni, hogy ne kelljen ébren szenvednie, de nem sikerült, így hát kénytelen volt kikelni az ágyból.

Picture

Az első dolga az volt, hogy kimenekült a palotából. Nem bírta elviselni a személyzet folyamatos nyüzsgését, az udvarhölgyek csacsogását, a Tredony uralkodóinak érkezését megelőző izgatott várakozást. Inkább követte a nyugodtan csordogáló folyót egészen a közeli erdő széléig.

Picture

– Most már visszamehet a palotába – intett az őt követő őrnek, aki komoly arccal megrázta a fejét.
– Azt a parancsot kaptam Gottfrid királytól, hogy vigyázzak magára, és eszemben sincs megszegni.
– Remek – dohogott magában a hercegnő. Egy pillanatra sem lehet egyedül az ember. Tétován lépkedni kezdett, amikor egy kellemes hangra lett figyelmes.

Picture

– Majd én vigyázok a hercegnőre.
Adelaide gyorsan megpördült, és Sir Fredericket látta közeledni. Hatalmasat dobbant a szíve a lovag láttán, ám igyekezett érzelemmentes arckifejezést ölteni.
– De a király parancsa… – hebegte az őr.

Picture

– Maga szerint velem nem lesz biztonságban a kisasszony? – tette csípőre kezeit Sir Frederick, miközben szeme határozottan csillogott. – Lefogadnám, hogy jobb vagyok kardforgatásban, mint maga.
A hercegnő arcán egy pillanatra egy apró mosoly suhant át, de gyorsan visszarendezte arckifejezését.
Az őr még szúrósan nézett egy darabig, azonban nem mert ellentmondani a vendégségbe érkezett lovagnak, és durcás arckifejezéssel visszaindult a palota felé.

Picture

– Remélem nem bánja, hogy nem Sir Engedelmességgel kell töltenie a nap további részét – mosolygott rá Sir Frederick, amire Adelaide úgy érezte, hogy menten elolvad. – Hercegnőm – csókolt kezet a lovag, még mindig ellenállhatatlan mosollyal.

Picture

– Mi okból követett engem? – kérdezte Adelaide, amire lehervadt a férfi arca.
– Aggódom magáért.
– Valóban?
– Igen, olyan szomorúnak látszik. Egy ilyen gyönyörű hercegnőnek nem szabadna szomorúnak lennie.

Picture

Adelaide beleharapott a szája szélébe. Megint eszébe jutott a helyzete, és sírhatnékja támadt, de igyekezett erős maradni.
– Maga tudja, hogy pontosan mik szerepelnek feltételként az országaink között megköttetendő szövetségben? – kérdezte kissé remegő hangon.
Sir Frederick elgondolkodott egy pillanatra, majd megrázta a fejét.
– Egy házasság – mondta szomorúan a hercegnő. – Köztem és Tredony hercege között.
– Ó. Értem. – A lovag nyugtalanul állt egyik lábáról a másikra.

Picture

Egy hosszú pillanatig egyikük sem szólalt meg, pedig mindkettőjüknek lett volna mit mondania. Végül Adelaide törte meg a csendet.
– De maga ismeri Charles herceget, nem igaz?
A férfi tétován bólintott.
– Mit gondol róla? – érdeklődött félénken a lány.
– Az úrhölgyek azt állítják róla, hogy igen jóképű – vakarta meg az állát. – Természetesen nekem nem tisztem megállapítani, hogy igazuk van-e.

Picture

– Mindenki ezt mondja – szipogott egyet Adelaide. – Hogy jó parti, és hogy örülnöm kellene, amiért hozzáadnak.
– De nem örül? – kérdezte fürkésző tekintettel a lovag.
– Még sohasem találkoztam vele! – fakadt ki a lány, amire Sir Frederick hátrahőkölt egy kicsit. – Honnan tudnám, hogy igazak-e a híresztelések? De nekem egyébiránt sincsen választásom.

Picture

Lehajtotta a fejét, és érezte, ahogy könnyek gyűlnek a szemébe. A lovag tett egy tétova mozdulatot, mintha át akarná ölelni, de végül nem merte megtenni. A lány elővette zsebkendőjét, és megpróbálta felitatni a könnyeit.

Picture

– Elnézést – fordult el a férfitől.
– Szüksége van valamire? – kérdezte tőle halkan a lovag.
Adelaide megrázta a fejét, hiszen nem mondhatja ki, amire ebben a pillanatban vágyik. Arra, hogy valaki szeresse, hogy valaki átölelje, és azt mondja neki, hogy minden rendben lesz. És hogy rá is vágyik, Sir Frederickre, akit csupán két napja ismer, és mégis úgy vonzódik hozzá, mint még soha senkihez.

Picture

Visszafordult, és a lovag szemébe nézett. Nem is vette észre, hogy ilyen közel jött hozzá, szinte érezte a férfi testéből kiáradó hőt. Csak álltak így egy darabig, egy végtelennek tűnő percig, a lány pedig azt kívánta, hogy bárcsak így maradhatnának örökre.
– Kezd lemenni a nap, vissza kell kísérnem a palotába. – Sir Frederick szavai kíméletlenül visszarántották a hercegnőt a valóságba. Bólintott, majd lassan elindultak az úton visszafelé.
***

Picture

– Adelaide hercegnő, ennie kell valamit!
– Nem vagyok éhes.
– De a király parancsa, hogy mindenképpen ennie kell valamit!
A hercegnő mérgesen ránézett a körülötte legyeskedő cselédre. Miért nem lehet felfogni, hogy nem éhes? Igazából egy falat sem menne le a torkán.
– Rendben, akkor hagyja itt, és majd megeszem. Elmehet – adta ki a végső utasítást a lány, amire a szolgáló letette a tálat, kissé csalódott arckifejezéssel meghajolt, majd távozott a szobából.

Picture

Adelaide egy darabig csak ült egy helyben, magába zuhanva. Örült, hogy egyedül van a könyvtárszobában, nem vágyott senkinek a társaságára. Vagy mégis? Felrémlett előtte Sir Frederick mosolya, aggódó tekintete, és csak még jobban összeszorult a gyomra. – Nem szabad rá gondolnom – mantrázta magának, ám nem járt sok sikerrel, hiszen gondolatai minduntalan a lovag körül forogtak.

Picture

– Biztos, hogy jól érzi magát? – szólította meg egy kellemes hang, amire meghűlt ereiben a vér. Felnézett, és Sir Frederick arcát látta maga előtt, észre sem vette, ahogy bejött a szobába.
– Nem szükséges aggódnia miattam.
– Gondoltam, netalán egy jó tredony-i bor felvidítaná – emelt fel egy kancsót a férfi. – A legjobb évjárat.

Picture

Adelaide nem akart inni, de nem tudott ellenállni a lovagnak. Már az első korty után érezte, hogy fejébe száll az ital, de a hangulatára is pozitív hatással volt.
Sir Frederick fantasztikus beszélgetőpartnernek bizonyult. Mesélt a kalandjairól, Tredonyról, aztán a sokadik kupa bor után már igencsak szókimondó lett.

Picture

– Tudja, maga olyannyira gyönyörű, hogy egy ékkő magához képest olcsó kavics.
A lány csuklott egyet, és elpirult a bóktól. Hirtelen kimelegedett, és kénytelen volt kezével meglegyezni magát.
– Charles herceg áldhatja az Őrzőt, hogy ilyen felesége lesz.
A hercegnőben megállt az ütő erre a gondolatra, de a lovag sem vágott éppen boldog arcot. Szinte fel sem tudott eszmélni, mire Sir Frederick ajka már az övére tapadt.

Picture

Becsukta a szemét és visszacsókolta, nem gondolt már senki másra, csak őrá. A férfi átkarolta, és közelebb húzta magához, Adelaide pedig élvezte a csókját.

Picture

– Nem, ezt nem szabad – húzódott el tőle Sir Frederick, kissé rémült arckifejezéssel. – Sajnálom.
– Sir Frederick, nem hagytam volna magam, ha nem akartam volna.
Egy pillanatra összefonódott a tekintetük, és a lány megint elveszett a gyönyörű barna szempárban. Azt a bizonytalanságot látta tükröződni benne, amit ő is érzett legbelül.
– Tudom, hogy mi a kötelességem – mondta ki a fájó szavakat Adelaide. – Nem akarom magát becsapni.
A lovag bólintott, majd lassan felállt a hercegnő mellől.
– Ez esetben jó éjszakát kívánok – térdelt le elé Sir Frederick, majd csigalassúsággal elhagyta a szobát.

Picture

A lány egész éjjel nem tudott aludni. Folyton-folyvást a lovaggal váltott csókon járt az esze. Az eszével meg nem történtté akarta tenni, viszont a szíve szerint újra és újra át akarta élni. Nem értette, hogy hogy lehet valaki ilyen hatással rá alig háromnapnyi ismeretség után. Azonban nem tudta letagadni, hogy minden porcikájával vágyik a férfire.
***

Picture

Másnap délelőtt már nem találkozott a lovaggal, hiába kereste pillantásával a kastély minden szegletében. A tanácsostól azt a tájékoztatást kapta, hogy Tredony királya és hercege aznap reggel érkeztek meg, és ebben a pillanatban a hajójukon készülnek fel a délutánra szervezett találkozásra. Valószínűsíthető, hogy Sir Frederick is csatlakozott hozzájuk. Adelaide szívét szomorúság töltötte el erre a hírre.

Picture

Tiszta görcs volt, mikor elfoglalta helyét a király mellett a trónteremben. Tudta, hogy most fog megtörténni a hivatalos lánykérés, amihez igazán semmi kedve nem volt. Elméje folyamatosan furcsábbnál furcsább jelenetsorokat dobált fel, amiben Sir Frederick titokban megszökteti, opcionálisan megsebesítve közben Tredony hercegét. Megrázta a fejét, hiszen nem szabadott ilyenekre gondolnia.

Picture

Az ajtó nyikorogva kinyílt, és két lovag lépett be rajta, akik Sir Frederickkel érkeztek néhány napja. Adelaide aggódni kezdett a férfi hiánya miatt, félt, hogy hátha az uralkodó valahogy kiszimatolta a tegnap váltott csókjukat, és keményen megbüntette.
A két férfi meghajolt a király előtt, majd bejelentették Tredony királyának és hercegének érkezését. Gottfrid király intett, hogy bejöhetnek.

Picture

Adelaide idegesen elkezdett fészkelődni, amint meglátta belépni a két alakot. Amint közelebb értek, már jobban ki tudta venni az arcukat. Az őszülő Barnard királyt, aki díszes ruhában, fenséges arckifejezéssel közeledett feléjük, és Charles herceget, aki megszólalásig úgy nézett ki, mint Sir Frederick.
Hogy mi? A hercegnőnek pislognia kellett párat, hogy megállapítsa, amit lát, az nem egy álom. És valóban: Sir Frederick állt ott a király mellett teljes díszpompában, széles mosollyal az arcán.
A két érkező fejet hajtott Gottfrid király előtt, majd Barnard király szólalt meg először.

Picture

– Rendkívüli öröm számomra, hogy országaink szövetségbe léphetnek. Én, és a fiam – pillantott a mellette álló hercegre -, megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a két nagy múltú uralkodócsalád gyermekeink által egyesülhet.
Adelaide még mindig csodálkozó arccal nézett a Charles herceggé átvedlett Sir Frederickre.
– Engedelmével, apám – biccentett Barnard király felé a férfi, majd a hercegnő elé lépett.

Picture

– Maga? – suttogta zavartan a lány. – Maga végig megvezetett engem! – húzta össze mérgesen a szemöldökét, ám hirtelen felizzott indulata nem tartott soká, amint belenézett a herceg vidáman csillogó szemébe.
– Adelaide, tudnia kell, hogy a maga érdekében történt minden – magyarázta mosolyogva Gottfrid király, miközben felkelt trónjáról. – Édesanyád remek ötlete volt, hogy átlagos emberként kellene megismerned jövendőbelidet. Mit is kezdenék nélküle? – lehelt egy csókot Josselyn királyné kezére.

Picture

– Látja, hogy talán nem is olyan szörnyű ember ez a Charles herceg – kacsintott a lányra a fiatal férfi, amire még a hercegnő is megeresztett egy mosolyt.
– Talán. Még nem döntöttem el.
– Akkor hát – térdelt le elé a herceg -, felhúzhatom?

Picture

Adelaide odanyújtotta a kezét, és egy igen díszes gyűrű került az ujjára. Charles felkelt, majd mélyen a szemébe nézett, a lánynak pedig nagy akaraterőre volt szüksége, hogy ne vesse rögvest a nyakába magát.
– Azt hiszem, jót tenne egy séta – ajánlotta a herceg.
– Nekünk pedig van még némi egyeztetnivalónk Barnard királlyal – mondta Gottfrid király. – Meg kell tárgyalni, hogy melyik országban tartsuk az esküvőt!

Picture

Amint karöltve kiléptek a palotából, Adelaide határtalan boldogságot érzett. Remélte, hogy lesz elég ideje megismerni Charles herceg igazi énjét, habár tudta, hogy bármit fog mondani, nem fog változtatni azon, amit iránta érez.

Picture

A szövetségnek köszönhetően Brightwald és Tredony egyesített serege képes volt győzelmeket aratni a crafthole-i erők felett, aki néhány hónap múlva kénytelen volt feladni hódító szándékait. Adelaide és Charles pedig összeházasodtak, és segítettek a háború után felvirágoztatni országaikat.

Vége!

Szeretném megköszönni Nita90-nek a lektorálást, a sok segítséget és biztatást, valamint Sookie-nak és Lexynek a rengeteg támogatást, nélkületek biztosan nem jött volna létre ez a novella! 🙂

Írta és illusztrálta: DeeDee

Az hős Jakabról szóló legenda

Írta: Greg Samsa
12 éven aluliaknak nem ajánlott!

 

Picture

Vala régen egy csodálatos ország, mely szebb vala szomszédainál, neve pedig Ezdrákia vala. Ezen vidék az XIII. században élé aranykorát, az utak mentén és az tengerparton gazdag kereskedővárosok jövének létre, II. Ábrahám király pedig értékes aranypénzt verete, melynek egyik oldalán saját arczképe, másikon pedig az peterán kereszt és az Őrző szeme vala látható. Ő már tizenkét esztendeje vala hatalmon, először csökkentette volt az szegények adóit, de megadóztatta volt az nemeseket, s azóta sok más intézkedéseket is teve: oskolát és kórházat építtete s azt Péter Egyházára bízá, fejleszté az hadsereget, és neves lovagi tornákat rendeze.

Picture

Ezdrákiában pedig éle egy gazdag nemes, kit Sebestyénnek hívának. Csodaszép kastélya vala néki, ahol boldogan éle feleségével és gyönyörű, ifjú leányával, Erzsébettel. Hatalmas birtokuk vala, sok szántófölddel, és rengeteg szolgát tartának. Az férfi lovag vala, igen jó vala az kardforgatásban és az íjászatban, s arra vágya, hogy egyszer szülessen egy fia, akinek mindent megtaníthatna. Sokat imádkozott volt ezért az Őrzőhöz, de Ő még nem hallgatá meg e kérését. “Talán még nem jöve el az ideje…” – gondolá magában Sebestyén. Mivel már több kisebb tornán bizonyította volt tehetségét, sok nemes jöve már hozzá, hogy fiát taníttassa.

Picture

Jakab nagyon ügyes fegyverhordozó vala, pedig még csak három hónapja kezdte volt az tanulást Sebestyénnél. Talán még sosem vala olyan tanítványa, aki ily könnyedén elsajátítaná az fegyverek használatját, de még távol álla az lovaggá ütéstől. Ennek ellenére nagyon félénk vala, és mindig azt gondolá magáról, hogy egy tehetségtelen alak, akinek semmi keresnivalója e híres férfinél. Nem vala önbizalma, sőt, nem is vágya igazán az lovagi czímre.

Picture

Emellett nagyon jószívű és alázatos vala. Tisztelé urát, és úgy érzé, bármit megtenne érte. Ha kellene, még életét is áldozná az harczban. Ezért az szolgák gyakran kihasználák.
– Nagyon sok dolgom van – kezdé Márta, az egyik cselédlány. – Be tudnál segíteni egy kicsit?
– Természetesen – válaszola segítőkészen Jakab. – Mit kellene tenni?
– Meg tudnád főzendeni az ebédet? Meg, ha késnék, akkor az mosogatást is el kellene valakinek végzendenie…
– Rám számíthatsz – mosolyga rá az fegyvernök, bár szíve mélyén kezdé úgy érezni, hogy ő inkább szolga itt, mint lovagságra készülő férfi.

Picture

Gondosan megteríte, és remélé, hogy ízlend az étel az családnak.
– Hát az lusta szolgák hol vannak? – kérdé Sebestyén.
– Nem tudom, uram… – válaszola Jakab.
– Ha egyszer valamelyiküket meglátandom, akkor…
– Uram, ne tessék rájuk haragudni…
– Ugyan miért? Tán nem azért vannak itt, hogy dolgozzanak?

Picture

– Biztosan van valami oka, hogy… azt hiszem, Márta azt mondá, hogy…
– Márta… Igen, mit monda?
– Azt, hogy sok dolga vala… és… és nem leve ideje főzésre…
De Sebestyén már jól ismeré szolgáit, és tudá, hogy Mártának vala udvarlója, és valószínűleg megint együtt valának. Az ebéd után Jakab beméne az szobájába.

Picture

Igen szégyellé magát, amiért ily könnyedén rá lehet venni bármire, amiért hagyja magát kihasználni. Nem az ő dolga, hogy besegítsen az cselédeknek, hiszen ő nem szolgának, hanem fegyvernöknek jöve Sebestyénhez. Már oly sokszor vállalá mások feladatát, mert mindig elhivé, hogy szükség van rá. Nem lehet ennyire hiszékeny! Erzsébet is furcsának tartá őt, ami fája néki. Az gyönyörű Erzsébet, kinek haja aranyból vala, szemeiből az ég fénye ragyog, mosolya oly melegséget sugároz, mint senki másé. Igen, Jakab szerelmes vala az lányba. Már másfél hónapja szenvede ettől az érzéstől. Legszívesebben most rögtön odamenne hozzá és mindent bevallana, de nem teheti. Nem, mert az szerelmének atyja az ő ura is.

Picture

Már rengeteg verset írt volt Erzsébetről, szebbnél szebbeket, de mindet elégeté. Most is belekezde egy újba, amikor váratlanul bejöve az szobába az lány, és kérdé:
– Mit ír, Jakab?
– Én? Semmit… – felele kissé elvörösödve.
– Akkor miért van toll az kezében? – faggatá tovább mosolyogva.
– Csak… csak levelet írok atyámnak…
– Én meg már azt hivém, hogy szerelmes verset ír valakihez.
Ekkor Jakab arcza már oly piros lőn, mint az paradicsom.

Picture

Felálla, és közebb méne az leányhoz.
– Be kell… be kell vallanom valamit… – kezdé, mire Erzsébet kíváncsian várá, mit is mondand. – Én… én… nem szeretem az sárgarépát… – mondá, miközben még szörnyebben érzé magát. Már majdnem kimondá az tiltott szókat, s most e befejezéssel csak még rosszabb helyzetbe hozá magát.
– Értem… – Az leány kissé furcsának tartá eme vallomást, teljesen másra számíta. Azt gondolá, az férfi hasonlóan érze iránta, mint ő. Eleinte azt hivé, szerelmet vall neki, s hallgatva majd kiugra helyéről szíve, ehelyett valami sárgarépákról kezde beszélni. – Ha nem baj, nekem most mennem kell, azt hiszem, atyám szólít. Viszont látásra, Jakab.
– Viszont látásra, hölgyem…

Picture

Néhány nap múlva, az ezerkettőszázharminczegyedik esztendő hetedik havának tizenkettedikén felfordulás vala az egész városban. Az csodálatos leány éppen az főtéren jára, amikor meglátá az menekülő embereket. Körülnéze, de nem tudá, mi történik.
– Mi folyik itt? – kérdé.
– Menekülj, sárkány! – kiálta rá egy férfi rohanás közben. Erzsébet ekkor láta egy nagy árnyékot közeledni, de már nem tuda elmenekülni.

Picture

Az család gyászolni kezde, és áthívák mindkét papot imádkozni, mivel az atya peterán, felesége pedig jakobán vala.
– Az én kislányom volt… Az én egyetlen kislányom – mondá Sebestyén, miközben egy könnycseppet letörle szinte észrevétlenül.
– Az a szörnyeteg… felfalá… – mondá remegő hangon, könnyel áztatott orczákkal Amarilla, az édesanya. – Ha… ha nem temettetik el teste… vajon… vajon ő is az Boldog Országba kerül? – kérdé aggódva.
– Ne aggódjon – szólt Ignácz, az péteri Egyház papja -, ha lánya jó ember vala, akkor biztosan.

Picture

– És ön mit gondol erről, János? – kérdé az nő reménykedve.
– Lehetséges. Szokás az holtakat megkenni szent olajjal és könyörögni értük, de talán az ima és az érte bemutatott mise is elég lehet… Reméljük, hogy az Őrző megkegyelmez leányuknak.
– De miért büntet minket az Úr ily fenevadak támadásaival? – buka ki az kérdés Sebestyénből.
– Nem tudhatjuk, mik az Ő szándékai – válaszola az jakobán pap titokzatosan. Ignácz nem egészen érte vele egyet, ő inkább úgy gondolá, hogy az támadások oka az sárkányfészkek elpusztítása. Mivel ezeknek az állatoknak nincsen hová menniük, új lakhelyet keresve feldúlják az falvakat és városokat.

Picture

– Majd én bosszút állok az szörnyetegen! – álla fel Jakab. Fája néki, hogy elveszíté egyetlen szerelmét, és urát is szomorúnak kell látnia. Hihetetlen elszántságot és bosszúvágyat érze, úgy gondolá, itt az ideje megmutatni, mi is rejlik benne. Korábban nem sok önbizalma vala, és egy vadkant sem lett volna képes leteríteni, ám most készen álla végezni egy vad sárkánnyal is! Most talán végre ő is hős lehet – bár ezt leginkább magának akará bebizonyítani, nem az világnak. – Ha lehet, még ma elindulok…
– Biztos benne, hogy ezt szeretné? – kérdé aggódva Amarilla.
– Teljesen.
A férfi megélezé kardját és útnak indula. Nagy sietségében megfeledkeze az pánczélról és az paizsról.

Picture

– Várjon – szóla utána Ignácz. – Hadd adjam át az Őrző áldását, mielőtt ily veszélyes útra indulna.
Az peterán Jakab érzé, ahogy az Őrző ereje és szeretete átjárja, és ez még erősebbé tevé. Most már nincs visszaút, muszáj legyőznie az fenevadat. Meg kell tennie, mert megígéré az leány szüleinek, magának, és az Őrző is számít reá. Nem hagyhat senkit cserben.

Picture

Egy óra múlva megtalálá az szörnyet, mely sokkal ijesztőbb, rémesebb és hatalmasabb, mint ahogyan azt Jakab elképzelé. Félni kezde, elszálla minden önbizalma.
– Mégis hogy lehettem ily ostoba? Nem győzhetem le, hiszen még nem vagyok elég tehetséges. Mások évekig gyakorolnak, mielőtt az első sárkánnyal végeznek, én meg szinte még gyerek vagyok!
Már azon gondolkoda, hogy elbujdosik, egy másik országba menekül, ahol senki sem ismeri, ahol nem vághatják fejéhez, hogy esküszegő, mikor eszébe juta Erzsébet. Hiszen szerette volt őt! Érte vállalá e feladatot is. Az lény megölé szerelmét, ezért kardjának pengéjét kell megízlelnie! Összeszedé minden erejét és bátorságát, és ráveté magát az örjöngő fenevadra.

Picture

Az férfi megkapaszkoda ellenfele lábában, mikor az megpróbált volt elrepülni. Felmásza az nyakára, és döfködi vala, ám az szörnyeteg rázni kezdé, és az férfi az földre ese. Ekkor bekapá, és megpróbálá egyben lenyelni, ám fennakada torkán, mivel Jakab kardját átszúrá az hosszú nyakán az fenevadnak és kapaszkoda. Az teremtmény felköhögé, ekkor az férfi kiugra szájából. Az állat ekkor karmaival csapkoda felé, és párszor meg is sérté őt. Az fegyvernök próbálá kardjával megszúrni, de csak nehezen sikerüle. Az lény megpróbála elrepülni, de nem sikerüle néki, mert szárnyai meg valának sérülve. Jakab ismét felmásza hátára, és többször megszúrá. Az sárkány fájdalmasan felordíta, és az hátára vetőde, ám az férfinek sikerüle leugrania, majd átdöfé szívét és levágá fejét.

Picture

Jakab az monostor kórházában ébrede, sebei be valának kötözve, és már nem borítá saját és ellenfele vére az testét. Bejöve az orvos, aki mindent elmeséle néki. Egy falubeli férfi éppen hazafelé tart vala, amikor rátalála az férfira. Ő csak feküdt vala és szorongatta volt az sárkányfejet. Ketten hozták volt be, de akkor már nem vala magánál. Már két napja vala ott, és csak most, az harmadik napon ébrede fel. Még sokáig bent vala az kórházban és lábadoza, de sok látogatója vala. Az egész városban elterjede híre, sőt, még az környező falvakban is őt ünneplék, és sok ifjú leány álmodoza arról, hogy az hős férfi elveszi feleségül. Az férfi nem örüle annak, hogy ily népszerű lett, mivel nagyon szerény vala, de hálát ada az Őrzőnek, amiért sikerült volt győznie és életben maradt volt. Boldog vala, mert e sárkány már nem ölhet meg több embert.

Vége!

Írta és illusztrálta: Greg Samsa