Üldözöttek Hazája

Üldözöttek hazája – 10. Hazatérés

2167918_orig-4424119

Vincent Emerson kancellár a dolgozószobájában ült, és az íróasztala mögött tanulmányozott néhány iratot. Újra és újra ugyanazt a sort futotta át, de hiába. Órák óta ült már és dolgozott a hivatalos papírokkal, de egyetlen szóra sem emlékezett belőlük.
Délután két gyűlés is lesz a többi kancellárral, aztán el kell látogatnia az egyik nagybecsű támogatójuk esküvőjére, majd díszvacsorára hivatalos Maurice kancellárasszony házába. Levágta a tollat az asztalra, majd felkelt a székből, és az ablakhoz lépett.
7168263_orig-6635533

Ideje sem volt gyászolni a fiát, jutott eszébe. A napok csak teltek, neki pedig szabad perce is alig volt, hogy a fiára gondoljon. A fia és a gyámleánya jelentette a családját, így nehezen törődött bele abba, ami történt. Közben pedig kétségek gyötörték. Úgy érezte, a fia nem halott, így hiába is próbálta készpénznek venni a katona állításait. Pedig…
1824136_orig-7748303

Gondolataiból erőteljes kopogtatás szakította ki. Emerson megfordult, az ajtó pedig nagy lendülettel kitárult.
– Uram! – húzta ki magát a belépő katona. – Megtaláltuk a fiát.
– Tessék? – Emerson nem is értette a katona szavait. Csak bámult rá meredten, majd a kétszárnyú ajtón belépett Aimes.
9334818_orig-4313329

– Apa!
Haja valamivel hosszabb volt, arcát borosta keretezte, ruhája koszos volt és izzadt, szemében pedig eddig ismeretlen bölcsesség ült, de ő volt az. Emerson csak tágra nyílt szemmel bámulta a fiát, majd egyszerre mozdultak meg. Néhány hatalmas lépéssel átszelték a köztük lévő távolságot, aztán szorosan megölelték egymást.
5445576_orig-6437078

Hosszú másodpercekig tartott az ölelés, majd Emerson eltolta magától a fiát, és alaposan szemügyre vette.
– Megváltoztál – mondta.
– Majd megborotválkozom – bólintott mosolyogva a fiatal férfi, majd a kancellár a katonához fordult.
– Elmehet! – Az eddig az ajtóban álldogáló katona vigyázzállásba vágta magát, majd behúzta maga után az ajtót.
5954419_orig-1698096

– Soha többé nem jelentkezhetsz felderítőnek… Hogyan sikerült egyáltalán megszöknöd?
– Megszöknöm? – kérdezte értetlenül Aimes, mire egy még értetlenebb tekintet volt a felelet.
– A lázadók fogságából, akik rajtatok ütöttek… Julian Tobin szerint egy lázadócsoport fogott el, akik megöltek.
– Ezt mondta? – kérdezte Aimes, majd az ablakhoz lépett, és aztán halk hangon folytatta. – Pedig ő volt az, aki félholtra vert az erdőben, aztán otthagyott meghalni.
7250742_orig-2332460

– Az a nyomorult! – dörögte Emerson dühösen, majd az ajtó felé indult, hogy riassza a katonákat, de fia szavai megállították.
– Már utánaküldtem néhány katonát. Valószínűleg már egy cellában rohad, ahogy azt érdemli.
– Helyes – bólintott a kancellár. – Ezért kivégeztetem.
– Áldásom rá – felelte Aimes halkan.
1243274_orig-5240088

– Mégis hol voltál eddig? – kérdezte Emerson a fia hátát nézve, de az nem felelt. Csak bámult ki az üvegen szótlanul. – Aimes!
– Egy menekültcsoport tagjai rám találtak és meggyógyítottak – mondta Aimes halkan, mire az apja szemöldöke a magasba szaladt.
– Menekültek, fiam? Azok szökött lázadók, akik elárulták a hazájukat – mondta Emerson, mire Aimes felé fordult.
5692742_orig-7224867

– Ők nem lázadók, pusztán belefáradtak abba, ami itt folyik.
– Pont úgy beszélsz, mint ők…
– Talán mert jó volt ott – vágta rá a fiatalabb. – Tudod, teljesen máshogy látnak mindent. Kevés az élelmük, alig vagy gyógyszerük, egymásra vannak utalva, és félnek. Mégis harcolnak azért, amiben hisznek.
7855711_orig-8662948

– Miért, szerinted én mit csinálok? – tárta szét a karjait a férfi. – Harcolok ezért az országért és az emberekért.
– Azokért harcolsz, akik behódolnak. Van bármi fogalmad arról, mi folyik odakint? – kérdezte ingerülten Aimes, közelebb lépve az apjához. – A hősies katonáitok gondolkodás nélkül lelőttek egy fiatal fiút a szemem láttára.
9519348_orig-5360467

– Nos, lázadó volt?
– Tessék?
– A katonáknak az a dolguk, hogy felkutassák, és bizonyos esetekben végezzenek a bűnösökkel – felelte a kancellár, és hangja tele volt nyugalommal.
– Cormac bűne annyi volt, hogy a szülei meghaltak a háborúban, és magára maradt. Ha ők nincsenek, már rég halott lett volna.
– Tényleg megváltoztál, fiam – felelte a kancellár, mire Aimes alig láthatóan megrázta a fejét.
– Talán csak tisztábban látok – mondta.
3257102_orig-4373725

Emerson nézte a fia elszánt arcát, és nem értette. Tényleg másnak látta. Komolyabbnak, és elszántabbnak, mint valaha. Amikor fia kék szemére pillantott, olyasmit látott benne, amit még soha.
– Ugye nem? Aimes, mondd, hogy nem voltál olyan ostoba és szerettél bele valamelyikbe?
6122112_orig-5729074

Aimes csak lehajtotta fejét. Nem akart az apjára nézni. Nem értette volna meg. Nem értett semmit. Aztán erőt vett magán, és halkan kimondta a lány nevét, akire majdnem minden pillanatában gondolt.
– A neve Albine Ashmore.
– Ashmore? Albine Ashmore? – kérdezett vissza a kancellár, miközben arra próbált rájönni, miért ilyen ismerős számára ez a név. Amikor rájött, értetlenül pillantott az előtte álló fiára. –Az a lány egy hidegvérű gyilkos, fiam.
173079_orig-3206823

– Ő sok minden, de gyilkos biztos nem.
– Mondd ezt Corteznek…
– Rhydian megérdemelte, hidd el – vágta rá Aimes. – Albine-t börtönbe zárták, de nem érdemli meg, hogy kivégezzék.
Emerson megütközve tekintett a fiatal férfire.
– Úgy látom, az érzéseid teljesen elvakítanak. Mikor lettél ilyen embertelen?
1499355_orig-1524941

– A katonáid levadásszák azokat, akik menekülni próbálnak, és én vagyok embertelen, mert szeretek valakit?
– Akkor újra elmondom. A katonáknak az a dolguk, hogy…
– Tehát ők szabadon gyilkolhatnak ártatlanokat, de ha valaki megbosszul valamit, azért kivégzés jár? – vágott a férfi szavába Aimes. – Ez nagyon igazságos.
2942612_orig-8719030

​– Miért, az igazságos lenne, ha szabadon engednénk a lányt? Megölte egy kancellár fiát, Aimes… Ellenben Julian Tobin csak megpróbált megölni egyet. Engedjük el a lányt, de végezzük ki azt, aki csak próbálkozott? – kérdezte Emerson. – Felejtsd el azt a lányt! Nem hozzád való. Emeline boldog lesz, hogy visszakap.
– Biztos majd kicsattan az örömtől – mondta Aimes gúnyosan, ahogy eszébe jutott Julian tettének nyilvánvaló oka, majd az ajtóhoz sétált.
5244146_orig-8551293

– Most hova mész?
– Beszélek a húgommal.
– Úgy érted, a menyasszonyoddal – helyesbített az idősebb férfi.
– Úgy – dünnyögte Aimes, miközben kisétált az ajtón.
1135684_orig-3149732

Mikor Emerson egyedül maradt, még percekig bámult maga elé. Fel és alá sétált a szobában, és azokon gondolkozott, amiket a fia mondott neki. Szívében mérhetetlen hálát és boldogságot érzett, amiért visszakapta a fiát, de nem értette, hogyan változhatott meg ennyire. Az a lány tehet róla, ebben biztos volt.
4048866_orig-3712022

– Everett! – kiáltotta el magát, mire néhány másodperccel később kinyílt az ajtó, és Emerson titkára lépett be rajta.
– Igen, uram? – kérdezte, miközben biccentett egyet a férfi felé.
– Mondja le a programjaimat!
***
6778910_orig-4633621

Aimes néhány pillanatig gondolataiban merengve állt Emeline ajtaja előtt. Milyen rég nem látta már az arcát? Milyen rég ölelhette magához? Milyen rég volt, hogy a lány utoljára küldött felé boldog mosolyt? De akármennyire is szerette őt, nem tudta felidézni a mosolyát. Egyedül Julian Tobin eltökélt arcát látta maga előtt, ahogy összeveri az erdőben, majd jön a mindent beborító sötétség.
Megpróbálta kiűzni a fejéből ezeket a gondolatokat, majd halkan lenyomta a kilincset, és belépett a szobába.
328524_orig-8734857

Emeline a fésülködőasztalnál ült, háttal a férfinek. A tükörből Aimes látta Emeline szomorú arcát, amitől hirtelen elszégyellte magát. Mert, habár tagadhatatlanul szerette őt, abban a percben mégis fájdalmat akart okozni neki. Ha őszinte hozzá, mindez nem történik meg. Ha őszinte hozzá, és elmondja neki, hogy beleszeretett valakibe, ő lett volna a legboldogabb. Ha elmondta volna, és minden boldogan alakult volna, sosem találkozott volna Albine-nal…
1799870_orig-5315301

– Emeline? – szólalt meg halkan, mire a lány először a tükörre pillantott.
– Aimes? – suttogta, mikor találkozott a tekintetük. Emeline felpattant a székről, majd a férfihez sietett, és szorosan magához ölelte. – Hála az égnek! Azt hittem, soha többé nem látlak.
– Pedig egyszerűbb lett volna, ugye? – kérdezte Aimes, miközben lefejtette magáról a lány karját.  Emeline értetlen szemmel pillantott vissza rá.
– Micsoda?
1454775_orig-7326355

– Pontosan tudom, ki akart megölni, és azt is pontosan tudom, hogy miért…
Aimes állta a lány pillantását. Zöld szeme értetlenül járt ide-oda, ahogy Aimes arcát bámulta. Mi van, ha…
– Te nem is tudod?
4466262_orig-7176301

– Mégis miről beszélsz? – lépett távolabb a férfitől Emeline.
– Apám azt mondta, úgy tudjátok, hogy egy menekültcsoport ütött rajtunk, és megöltek – mondta Aimes, mire a lány csak egy értetlen bólintással felelt. – Hát valaki tényleg megpróbált megöli, de azok nem a menekültek voltak.
– De ha nem ők, akkor… – mondta halkan Emeline, majd elsápadt. – Nem… Az nem lehet…
6220470_orig-3087048

Emeline lassú léptekkel az ágya mellé sétált, majd lerogyott a szélére. Aimes ritkán látta ennyire szomorúnak a lányt. Sosem volt túl életvidám, de ritkán zuhant magába ennyire.
– Mégis mit csinált?
– Rám támadt, aztán ott ütött, ahol bírt – felelte halkan Aimes. – Bevertem a fejem, és elájultam. Valószínűleg azt hitte, már halott vagyok, mert mikor újra magamhoz tértem, fogalmam sem volt, hol vagyok. Vagy, hogy ki vagyok.
2512937_orig-5286470

– Nagyon sajnálom, nekem fogalmam sem volt, mire lehet képes. Mindig olyan kedves volt és figyelmes. Eszembe sem jutott, hogy ártani akarna neked.
– Miért nem mondtad el? – kérdezte Aimes, de a lány csak megrázta lehajtott fejét. – Mégis mit hittél, mi fog történni? Örültem volna neked.
– Talán te igen. De szerinted mi történt volna, ha kiderül? – pillantott fel a férfire Emeline. Apró arcán csillogó könnyek gurultak végig. – Juliant elküldték volna olyan messzire, amennyire csak tudják, minket pedig azonnal összeadtak volna.
447118_orig-9200643

– A fenébe ezzel az egész házassággal – dünnyögte Aimes, miközben a lány mellé ült az ágyra. – Miért nem látják be, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek? Ráadásul mind a ketten valaki másra vágyunk, miért kényszerítenének össze?
Emeline felkapta a fejét Aimes szavaira. A saját érzelmeivel tisztában volt, de arra sosem gondolt, hogy egy napon Aimes is beleszeret valakibe.
5870339_orig-5538150

– Hogy hívják? – kérdezte halkan, mosollyal az arcán.
Emeline-nel sokkal könnyebben beszélt róla, mint az apjával. Mert míg az apja sosem értette volna meg, Emeline lett volna a legboldogabb, ha Aimes beleszeretne valakibe.
– Albine Ashmore… Jelenleg egy cellában raboskodik – tette hozzá halkan a férfi, mire Emeline kíváncsian pillantott Aimes arcára.
2121257_orig-8519175

– Mégis mi történt veled az elmúlt néhány hétben?
– Elég sok minden – felelte a férfi egy halvány mosollyal az arcán.
– Boldogan meghallgatom – mondta Emeline, Aimes pedig lassan beszélni kezdett.
***
7268553_orig-4622584

Albine a cellájának sötétjében ült, és a plafonról lehulló vízcseppek hangjait számolta, amik a cella sarkában összegyűlő tócsába hullottak, mint valami szörnyű ritmus egy-egy csöndes hangja.
2291697_orig-8646205

Amikor néhány nap után beértek a fővárosba, őt azonnal a börtönbe cipelték, és kérdés nélkül zárták rácsok mögé. Az egyik katona különösen nagyot taszított rajta, amitől a lány a kőre rogyott. De nem érdekelte. Nem érdekelte semmi sem. Elméjében újra és újra az a pillanat pörgött le, amikor Cormac az ütés erejétől hátratántorodik, majd holtan esik össze. Könnyek gyűltek a szemébe minden alkalommal, amikor leperegtek előtte az események. Nem akart gondolni rájuk. Nem akarta újra felidézni, mégsem volt képes arra, hogy elfelejtse a fiú arcát. Ha csak egyszer hallgat Matthiasra, mindez nem történik meg – gondolta, majd olyan apróra húzta össze magát a cellában, amennyire csak tudta.
1281801_orig-6875275

Egyedül volt, és szörnyen magányos. Valahol mélyen tudta, hogy egy napon elfogják, és akkor börtön, majd a biztos halál vár rá. De minden olyan gyorsan történt, hogy észhez térnie sem volt ideje. Az egyik pillanatban még boldog volt egy férfi mellett, a következőben már a halálára várt. És nem érzett mást, csak csalódást…
9270279_orig-6339881

Lépéseket hallott, amelyek az ő cellája felé közeledtek. Abban reménykedett, hogy bárki is az, továbbsétál. Ha bárki érte jön, akkor Cortez kancellár megtudta, hogy itt van. Nem félt a kancellártól. Sosem tartott egy olyan gyenge embertől, aki Rhydianhez hasonló fiút nevelt. De azzal tisztában volt, hogy Cortez még a tárgyalását sem várja majd meg. És Albine még nem tudott lemondani az életéről.
285519_orig-1613005

A lépések egyre csak közeledtek. Aztán elhaltak. Zörrent a kulcs, és Albine cellájának ajtaja kitárult. Egy katona állt ott a lányt figyelve.
– Talpra – szólt, mire Albine lassan felegyenesedett. – Gyerünk! – bökött a katona a börtön folyosója felé. – Nem érek rá veled foglalkozni egész nap. Jobb dolgom is van.
6726029_orig-8667092

Albine szótlanul sétált a katona előtt, aki szavakkal irányította, mikor kell elfordulnia. A börtön hatalmas volt, és majdnem minden cellában ült valaki. Vagy feküdt. Vagy már rég halott volt, és még csak észre sem vették.
6973861_orig-6023826

​Egy nagy, kétszárnyú ajtó előtt végül megálltak. Az ajtó szokatlanul díszes volt a börtön többi részéhez képest. A katona bekopogott rajta, aztán kinyitotta azt, és intett a lánynak, hogy menjen be. Albine nyugodtan lépett be a szobába. Ha Cortez meg akarja ölni, legalább előtte bebizonyítja neki, mennyire megérdemelte a fia, amit kapott.
1729210_orig-1771764

A szoba nem volt túl nagy, de annál díszesebb. A kandalló előtt két karosszék helyezkedett el, a falak mentén megpakolt könyvespolcok álltak. Minden ragyogott a tisztaságtól. Az egyik karosszékben egy férfi ült szótlanul és magabiztosan, miközben Albine arcát nézte. Rövid fekete haja volt, és hozzá körszakálla. Nem Cortez volt az…
3734862_orig-1113085

​– Üdvözlöm, Ashmore kisasszony! Egy kis teát?
Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments