Hanna

Hanna – 14. Újra együtt

A téli szünet hamar elment, és a diákok lassan visszatértek az egyetemvárosba. Hanna már alig várta, hogy ismét láthassa barátnőit. A találkozás után a lányok visszarendezkedtek a szobájukba, és közben izgatottan mesélték el egymásnak a szünet eseményeit.

A legérdekesebb történet Elisé volt, aki elmesélte, hogyan fogadták a szülei a nagy hírt…

„Amikor hazaértem, már szorongva léptem be a lakásunk küszöbén. Próbáltam higgadt maradni, de nem sikerült. Természetesen az ünnepek miatt az egész család otthon volt, még a nagyi is átjött. Nem tudtam, hogyan mondjam el, ezért kivártam a legmegfelelőbb pillanatot. Csak anyám volt a szobában, és én, úgyhogy elhatároztam: itt az idő. Mély levegőt vettem, majd gyorsan kimondtam, mindenféle körítés nélkül. Anyám annyira megdöbbent, hogy egy hang sem jött ki a torkán, mérgében és meglepetésében sírni kezdett. Kérleltem, hogy ne mondja el apámnak. Megegyeztünk, hogy az utolsó évemet végigviszem, és a gyereket elvetetjük, ha itt az idő. Cserébe nem mondja el apámnak…”

 

– És te mit szeretnél? – kérdezte Hanna.

– Nem tudom… de nem is számít. Nincs választásom. – válaszolt Elise szomorúan.

– Mindig van választásod!  A te babád, és te döntöd el, hogy mit teszel az életével – mondta Mia.

– Még nagyon az elején vagyok mindennek. Meg vagyok rémülve, és úgy érzem, nem vagyok kész az anyaságra… Lehet, hogy anyámnak van igaza, és jobb, ha elvetetem.

– Mi nem dönthetünk helyetted… Ez csakis a Te választásod.

– Majd minden eldől, ha itt az ideje… Na de ne csak rólam beszélgessünk, nálatok mi a helyzet?

 – Képzeljétek, Kevin felhívott a szünetben, hogy hiányzom neki, és alig várja már, hogy találkozzunk! – mesélte boldogan Mia.

– De ti már randiztatok a szünet előtt is, nem? – kérdezte Hanna.

– Olyasmi… De most azt mondta, valami fontosat akar mondani!

– Tuti szerelmet fog vallani! Készítsd az ajkaid, kislány! – nyújtotta nyelvét Hanna, majd mindhárman elnevették magukat.

– Nekem mennem kell, megígértem egy barátnőmnek, hogy ha visszajöttem, találkozunk. Szóval később találkozunk. – Elise megölelgette Hannát és Miát, majd elindult.

 Hanna és Mia tovább beszélgettek, amikor megszólalt Mia telefonja.

– Ő az! Most felvegyem?

– Miért ne vennéd fel? Igyekezz, még lerakja! – sürgette Hanna.

– Ööö, szia! Igen. Igen. Egy óra múlva ott. Szia!

– Na, mit akart? – kíváncsiskodott Hanna.

– Találkozni akar – felelte izgatottan Mia.

– Akkor készülj! De mindenképp meséld el, mit akart! – szólította fel barátnőjét Hanna, aki alig bírt egy helyben állni a kíváncsiságtól.

Mia már húsz perccel a megbeszélt időpont előtt a kávézóban volt, és izgatottan várta a fiú érkezését. Éppen a haját és sminkjét ellenőrizte (már nagyon sokadjára), amikor végre megjött Kevin is. Mia szíve hevesen vert, amikor meglátta a fiút. Kevint leült mellé az asztalhoz, de nem tűnt olyan lelkesnek. Mia ezt betudta annak, hogy a fiú csak izgatott.

– Szia! – köszönt elsőnek Kevin.

– Hát, szia! – Mia majd kiugrott a bőréből.

– Nos, már múltkor felhívtalak, hogy beszélni szeretnék valami fontosról… Te igazán tetszel nekem, Mia, és nagyon szeretek veled lenni… – Mia már elpirult a sok dicsérettől, és alig várta, hogy Kevin befejezze a mondatát.

– … De nekem nincs elég időm egy kapcsolatra… Itt vannak a félévi vizsgák, a tanulás, és nekem ez nem megy. Remélem, meg tudsz érteni. Neked is jobb lesz így.

Mia arcáról egyből lehervadt a hatalmas mosoly, és szemei könnybe lábadtak.

– És ha együtt tanulnánk rá? Minden nap? – próbálta megoldani a helyzetet a lány.

– Nem, nem megy! Sajnálom! – a fiú azzal felállt, és elsietett.

Mia meg sem itta a maradék teáját, felállt a székről, és a fiú után kezdett futni. Aztán hirtelen megtorpant. Van még értelme utána futni? – gondolta magában, majd jobbnak látta egyszerűen hazamenni.

A kollégiumban Hanna már izgatottan várta, hogy barátnője elmesélje, mit mondott neki a fiú. Szinte már látta, ahogy Mia boldogan beront és össze-vissza beszél, mert annyira boldog, hogy egy értelmes szó sem jön ki a szájából. De nem így lett. Mia lehajtott fejjel sétált be a szobába, rá se nézett Hannára, csak leült az ágyra és bámult maga elé.

– Mi történt? – kérdezte a lány meglepetten.

– Kidobott… – hüppögte Mia. – Azt mondta, nincs ideje rám…

– Ne is törődj vele! Majd találsz valakit, aki igazán megérdemel téged!

– Nem tudom… talán jobb lesz így. Megyek, ma én vagyok a soros a főzésben.

Ahogy Mia kilépett az ajtón, megszólalt Hanna telefonja. A kijelzőn az édesanyja képe jelent meg.

– Szia!

– Sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám… – Mrs. Wanne sírva beszélt a telefonba, a háttérből pedig kiabálás hallatszott. – Segítened kell!

– Anyu? Mi ez a kiabálás? Anyu?? – A vonal megszakadt, Hanna pedig rémülten próbálta visszahívni anyját, kevés sikerrel…

 

Tovább a következő epizódra

Ne maradj le semmiről!
Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments