Írta: Sookie
Albine-nak és társainak új bonyodalmakkal kell megküzdeniük, amikor a váratlanul felbukkanó Emerson kancellár új kihívások elé állítja őket. Végül útra kelnek egy biztonságosnak tűnő hely felé, de a kezdetben nyugodt utat nem várt helyzetek nehezítik, amelyek akár a csapat életét is tönkre tehetik. Az sem biztos többé, hogy megbízhatnak-e egymásban, sem az, hogy mindannyian az út végére érnek-e majd, és még csak nem is sejtik, hogy közben egy minden eddiginél nagyobb veszély leselkedik rájuk.
***
| Adatok:
Műfaj: dráma, akció
Készült: Sims 2
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: gyilkosság, erotikus tartalom, trágár kifejezések
Megjelent: 2016. szeptember 30.
Befejeződött: 2016. január 11. |
Kritikák:
Extrák:
|
***
Epizódok:
– Üdvözlöm Ashmore kisasszony! Emerson alakja lassan bontakozott ki a fák közül. Amikor Albine tekintete találkozott a férfi barna szemével, megfagyott az ereiben a vér. Szörnyű gondolatok száguldottak át az agyán egy pillanat alatt. Aimes elárulta? Idevezette az apját? Itt vannak a katonák? Ijedten pillantott Aimes arcára, majd eszébe jutottak a faházban ...
Albine kutató szemmel vizsgálta az előtte ülő Emerson arcát. Ugyanúgy méregette, mint amikor először látta meg az erdőben. Gyanakvóan és bizalmatlanul. Amikor Jamal szólt neki, hogy Emerson csak és kizárólag neki hajlandó elmondani, amit tud, egy pillanatra megdöbbent. Nem akart beszélni, és főként nem akart kettesben maradni a kancellárral. A ...
A következő egy hét alatt, a faházban lakók élete a feje tetejére állt. Azzal, hogy úgy döntöttek, tényleg maguk mögött hagyják a házat, olyan dolgok kerültek előtérbe, amik addig jelentéktelennek tűntek, és a fontos dolgok már nem tűntek annyira lényegesnek. Rendszerezték a rendelkezésre álló fegyvereket, előkészítették a legszükségesebb eszközöket, és ...
Az első pár nap eseménytelenül telt. Az erdő közeli területeinek már minden négyzetcentiméterét ismerték, így mindig a legmegfelelőbb útvonalat választották. Napközben talpon voltak, és rövid pihenőkkel ugyan, de folyamatosan haladtak. Éjszakánként pedig olyan helyre húzódtak, amiről tudták, hogy biztonságos. Rejtett tisztások, sziklákkal körbeölelt kis tavak. Az elmúlt évek alatt már ...
Albine végignézte, ahogy Jamal az egyik kezével, egyetlen mozdulattal kicsavarja az ismeretlen férfi kezéből a kést, majd a nadrágja övébe csúsztatja. Közben ujját folyamatosan a ravaszon tartotta, a férfi arcára célozva. – Leülni! – Jamal határozott hangjára a férfi ellenkezés nélkül leült a fűbe, majd a fegyverrel intett az ismeretlen ...
Mikor az ólmos fáradtság Albine-ra telepedett, szinte azonnal engedett a nyugtató sötétség csábításának. De akármennyire is vágyott a pihentető álomra, csak lebegett valahol álom és valóság között, mint aki túl fáradt ébren maradni, de túlságosan fél elaludni. Fogalma sem volt mennyit alhatott – már ha egyáltalán valóban elaludt –, amikor ...
– Adj egy pisztolyt… Jamal szívverése a duplájára emelkedett, és fogalma sem volt mit tegyen. Lopva Schmidt arcára pillantott, de a tipródó arc látványától csak felkavarodott a gyomra, így inkább elfordította a fejét. Nem akarta látni, ami következik. Fogalma sem volt mi járhat a katona fejében, és fogalma sem volt ...
Albine hosszú órák óta mozdulatlanul ült, tekintetét egyetlen pontra függesztve. Az egyik bokor alatt megbújó, összetákolt kis csapdát nézte egy rejtett helyről, és az járt a fejében, hogy egy évvel azelőtt, nem kellett egy erdőben, egy fa alatt kuksolnia arra várva, hogy egy ártatlan kis állat a csapdájába szaladjon. Először ...
Aimes zsebre dugott kézzel sétált, lehajtott fejjel, és minden útjába eső kőbe belerúgott, aztán nézte, ahogy arrébb bucskázik az avarban. Annyira nagyon szerette volna elterelni a gondolatait, de a naphosszat tartó gyaloglás kifejezzen nem segített ezen. Mert mégis mi mást lehetne csinálni az órákig tartó szótlan menetelések közepén, mint hagyni, ...
– Mi másról hazudtatok még? Olyan csönd lett a tisztáson, hogy még egy elszaladó mókust is meghallottak volna. Albine szíve hevesen vert, ahogy a fegyverrel Abel mellkasára célzott. De senki nem mozdult. Senki sem szólalt meg. A következő pillanatban egy követhetetlenül gyors mozdulattal Henley előrelépett, megragadta a pisztolyt, és egy ...
Albine kicsit zavart, de elszánt szavait figyelmesen hallgatta mindenki, ahogy köré gyűltek a tisztás szélén másnap reggel, távol a két, még mindig megkötözött idegentől. Ki döbbent volt, ki értetlen, ki kételkedő, miközben ő összefoglalta a lehetőségeiket. Aztán ahogy kimondta a döntését, nyugtalan csönd telepedett közéjük, és mintha megállt volna az ...
Albine szótlanul lépdelt az erdei ösvényen. Ahogy az éjszakát felváltotta a nappal, ők már messze jártak. Általában mindig megvárták a napfelkeltét a továbbindulással, de akkor még az éjjel tovább indultak. Egyszerre hagyták hátra a problémát, és mégis súlyos terheket cipeltek magukkal. Megváltozott valami, és ezt mindannyian tudták. Hosszú éveken át ...
Albine még idejében érzékelte a veszélyt, és egy gyors mozdulattal kifordult Abel alól. Bár érezte, ahogy a kés felsérti a bőrét, de a hirtelen rátörő rémülettől szinte nem is érzékelte a fájdalmat, amit a vágás okozott az oldalán. Abel újra felé kapott a késsel, de újra elvétette. Albine próbálta kiszabadítani ...
Albine futott. A sötét erdőben alig látta, hogy merre szalad, és a kiálló gallyak és tüskék felhorzsolták a bőrét. Fogalma sem volt már, mi elől rohant, de tudta, hogy nem állhat meg. Ha megteszi, meghal. A közelben egy bagoly huhogott, mire ijedten kapta oda a fejét. Nem vette észre a ...
Aimes szívverése a duplájára emelkedett, ahogy mozdulatlanul bujkált egy bokor takarásában. Mellette Jamal ült, kezében fegyver, ujja a ravaszon, arcán elszántság tükröződött. Óvatosan kipillantott, és tekintetével Liyát kereste, aki egy távolabbi fa mögött talált menedéket. Mikor találkozott a tekintetük, a lány csak szótlanul megrázta a fejét, jelezve neki, hogy maradjon ...
Albine töprengve bámult bele az előtte elterülő, mély szakadékba. Olyan magasan voltak, hogy látta a fák tetejét, és ahogy lengedeztek a gyenge szélben, mintha csak lassú táncot lejtettek volna odalent. Fogalma sem volt róla, mióta álldogálhatott ott egymagában. Jó ideje már, hogy nem érzékelte az idő múlását. A napok csak ...
Nem olvastad még az első évadot? Feltétlen pótold!
Üldözöttek hazája
Vagy olvasd el Sookie másik történetét:
Kettős játszma
Olvasd el az íróhoz kapcsolódó többi alkotást is:
Az első hópehely
Haley
Vérvörös gyémánt (író)
Köszönetnyilvánítás
Egy év kemény munka áll mögöttem, de most már megpihenve szeretném megköszönni a barátaimnak a sok segítséget és támogatást, amit kaptam tőlük. Mert nagyon sokszor voltam nagyon mélyen, de ők mindig mellettem álltak, és nem engedték, hogy feladjam.
Köszönöm azoknak, akik szántak pár percet arra, hogy megfogalmazzák a véleményüket, és mindenki másnak is, akik elolvasta. Valamint köszönöm szépen az oldalnak a nekem szavazott bizalmat, és Marcellonak a munkáját.
Remélem, tudtam némi örömet csempészni a szürke hétköznapokba a történetemmel. 
