Virágvége Szerelmesei

Virágvége szerelmesei – 9. A családi látogatás 3/2 – Visszaemlékezések sorozata

Az előző részben: Dina úgy dönt, hogy a felejtésre a legjobb mód az lenne ha, elmennének a hegyekbe az édesanyjához. De Dina nem akar egyedül menni, ezért megkéri Pétert, hogy menjen vele. Péter beleegyezik, és nekivágtak a majdnem 7 órás útnak. Vajon hogy sikerül a bemutatkozás? Kiderül ebben a részben.

Dina: Nemsokára ott leszünk… itt balra-jobbra aztán ott is vagyunk.
Péter: Mennyi fa…

Picture

Péter: Dina. Be kell vallanom valamit.
Dina: Éspedig?
Péter: Ne röhögj ki, de én nagyon izgulok. Mi van, ha nem is enged be? És mi van, ha nem tetszem neki, nem vagyok neki elég szimpatikus? Lehet, azt mondja, hogy nem ilyen embert szánt neked, mint én.
Dina: Hihi. Ugyan már. Anyu nagyon kedves, senkit sem bántana meg. Főleg nem egy ilyen helyes fiút, mint te. Ő nem szól bele, hogy én kivel vagyok. Nagyon jól meglesztek, hidd el. 🙂
Péter: Ha te mondod. Na hát… megjöttünk.
Dina: Állj meg itt. Nem is mondtam még, hogy van egy kutyusom és egy kiscicám.
Péter: Majd megnézem őket. Biztos olyan szépek, mint te. 🙂
Hé, kicsim. Apukádról még nem is beszéltél. Biztosan rendes ember az öreg.
Dina: Apa már 13 éve nincs velünk. Sajnos szegény meghalt, mert daganata volt. 🙁
Péter: Istenem, én idióta. Ne haragudj kicsim, nem direkt volt, de én, én … sajnálom.
Dina: Semmi baj, nem tudhattad. Na, mivel nincs csengő, kopogni kell. Talán meghallja. 🙂

Picture

Kip-kop.
Susanna: Megyek… megyek. Istenem,… kicsim te vagy az? Nem hiszek a szememnek! De hiányoztál. Had öleljelek meg. Adj egy puszit.
De ezt már zokogta, a könnyeivel küszködött. 
Dina: Szia anya, de hiányoztál. 🙂 Anya, én bemegyek a mosdóba, hosszú volt az út…
Susanna: Te is nekem kincsem. Persze szívem menj csak be. Remélem, emlékszel még, hogy hol van.
Na és… ki ez a jóképű úriember?
Péter: Ja, igen… de buta vagyok. A nevem Péter Winter, én vagyok Dina… hogy is mondjam… fiúja. Hihi.
Susanna: Örülök, hogy találkoztunk. Hm… Mintha ismerős lenne valahonnan. De nem tudom, hogy honnan. Jaj gyere, had öleljelek meg téged is. Biztosan jó kezekben lesz a lányom. Vigyázz rá. 🙂
Péter: Úgy lesz, Mrs. McClure.

Picture

Susanna: Jaj, ne miszizezzél itt engem. Szólíts Susannának!
Péter: Rendben Mrs., vagyis Susanna. 🙂
Susanna: Gyertek be. Nemrég sütöttem meg a halat, amit benn vettem a faluban. Még nem hiszem, hogy kihűlt.
Benn a házban:
Na, akkor előszedem a tányérokat. Ki mennyit kér?
Dina: Köszi anya, ennyi elég. Nem szeretnék úgy kinézni, mint egy bálna.
Susanna: Ejnye kicsim. A hal nagyon egészséges étel.
Péter: Így van, tessék csak megenni. Tudod te, hogy mennyi fehérje van ebben? Köszönöm nekem ennyi elég.
Susanna: Én azt eszem meg, amit meghagytam. Mindjárt jövök. Felhozom a pincéből apusnak a borát. Nagy borász volt az öreg. Hát igen, akkor még… 🙁

Picture

Péter: Tényleg nincs mitől félnem. Annyira kedves és aranyos. Sokkal rosszabbra számítottam. Azt hittem, hogy nem leszek neki szimpi. De már nincs mitől félnem. 🙂
Dina: Na, mit mondtam én neked. Ettől kellett félni?
Péter: Hm… Ez nagyon finom. Ez az uborka és a hal. Egyszóval: mennyei.
Susanna: Na, meg is jöttem. Jaj, elnézést de figyelmetlen vagyok. Jó étvágyat.
Péter és Dina: Köszönjük, neked is.
Susanna: Na, koccintsunk rátok. Remélem, hogy sokáig lesztek még együtt. Nagyon örülök, hogy egymásra találtatok. Tartsatok ki egymás mellett jóban – rosszban.
Dina: Anya… ez nem esküvő.
Susanna: Olyan boldog vagyok! Istenem, végre találtál magad mellé egy olyan férfit, aki nem akar megfojtani a párnák között.
Péter: Mi?
Dina: Semmi. 🙂

Picture

Dina: Anya, nem baj, ha körülnézek? Kis nosztalgia.
Susanna: Menj csak, menj. Sok szép emlék fűz ehhez a helyhez.
Dina: De van pár rossz is.
Susanna: Na igen.
Dina: Úgy látom, hogy kimeszelted a konyhát. Sokba került?
Susanna: Dehogy is. Akció volt. Emlékszel még a kis Márkóra? Ő festő lett, és ő csinálta meg.
Dina: Na, igen. Ő volt a legjobb barátom, széles e világon. Még anno. Hihi. 🙂 Kicsit öreges a szín, és nem is tapéta, de azért jó.

Picture

Kimegyek egy kicsit. De szerettem a friss fenyő illatát.
Odakinn: Hát szia szépfiú! Hogy vagy kicsim? Hiányzott a mami ugye? Jól van… ügyes. Pacsit! Még emlékszik rá, hogyan kell. Jaj, de szeretem én az én Málnámat.

Picture

Na, és hol van az én tigrisem? Ci-cicc! Hol vagy lustaság? Hahó? Áh, itt vagy. Hát nem is köszönsz a mamádnak kicsim? Jaj de örülök, hogy nincs semmi bajotok. 🙂 Még mindig te vagy a macskák “királya” szívem? De szeretlek titeket!

Picture

Hát igen… itt van úgy látom a régi Rebeka is. Apu nagy csodája.
Közben Péter is kijön egy kis levegőt szívni. 
Péter: Milyen aranyosak ezek az állatok, olyanok, mint a gazdi.
Dina: Nézd, apu ezen mesterkedett, és azt mondta, mikor kész lesz, átszeljük vele az egész falut. De nem tudtuk.
Ebbe a mondatába bele is könnyezett.
Emlékszem mikor kicsi voltam… ezt bütykölgette. Közben énekelgettünk, ő tanította nekem a gyerekdalokat. 🙂

Picture

Ha elfáradt, készítettem neki egy pohár limonádét. Ő barkácsolta nekem össze azt a pultot is. 🙂 Annyira örültem neki. Leültünk a padra, mert ott jó hűvös volt, és beszélgettünk, hogy mi lesz 20 év múlva. Ő már akkor tudta, hogy daganatos… én nem tudtam.

Picture

Hiányzik az apukám. 🙁
Zokogta Dina.
Péter: Css. Sírd csak ki magad. Jól van. Elhiszem kicsim, hogy hiányzik. Mit szólnál, ha elmennénk a temetőbe, és vinnénk neki egy szép koszorút. Na?
Dina: Eljönnél velem?
Péter: Hát persze. 🙂
Dina: Ha te nem lennél, akkor én nem is lennék. Köszönöm, hogy vagy nekem. Szeretlek.
Péter: Én is szívem… én is.

Picture

És mikor menjünk? Vagy hol van itt virágbolt?
Dina: Fenn van, azt hiszem a faluban. Ki kell valahogy jutnunk az erdőből. 🙂
Péter: Na és hogy? Hihi. Majd valahogy megoldjuk. 🙂 Gyalog menjünk?
Dina: Igen, szeretnék gyalogolni. Nincs messze a temető. Majdnem a virágbolt mellett van. 🙂
Péter: Rendben. Bemegyek, és szólok Susannának, hogy elmegyünk.
Susanna néni, haló…hol tetszik lenni?
Susanna: Jaj, itt vagyok kedveském, csak iszom egy pohár vizet, mert kiszáradtam. Mi lenne a baj?
Péter: Nincs semmi baj, csak úgy döntöttünk Dinával, hogy elmegyünk veszünk egy szép csokrot, és kivisszük a temetőbe.
Susanna: Jaj, drágám ez nagyon jó ötlet. Csak vigyázz, Dinát ne hagyd egyedül, vagy ne beszélj az apukájáról, mert még a mai napig nem heverte ki, hogy mi is történt szegénnyel.
Péter: Értem, köszönöm a tanácsot, nem fogom erőltetni.
Susanna: Jól van kedveském. Akkor vigyázzatok az úton.

Picture

Péter: Na, akkor indulhatunk?
Dina: Mehetünk. Azt hiszem, itt kell menni. Régen, mikor kicsi voltam, elmentem a boltba kenyérért biciklivel, és mindig a sövényt néztem, hogy merre járok, úgy nem tévedtem el. De úgy látom, hogy kivágták. Hálátlanok az emberek a természettel. 🙁 Igen, ez lesz az, már látom azt a nagy szép sárga házat. Ott lakott Júlia néni. Mindig adott nekem csokit, mikor kicsi voltam 🙂

Picture

Itt van a Virágbolt. Nagyon szép virágokat lehet itt kapni. Nagyon kedves bácsi a tulajdonos. Mindig mikor találkoztunk, felültetett ennek a fekete kocsinak a rakterébe, vagy mibe, és úgy kocsikáztunk. Nagyon szép emlékek fűznek ide. Nagyon hiányzott, mikor el kellett mennem Sim Citybe.
James: Istenem… nem hiszek a szememnek … tényleg te vagy az Dina? Istenem, itt van Dina McClure! A mindenit de megváltoztál. Jól vagy? Miért nem jöttél hamarabb? Mesélj valamit!
Dina: Csókolom James bácsi. Én nagyon jól vagyok. Ő itt Péter, az én hogy is mondjam párom.
James: Üdvözlöm. Vigyázzon a kis Dinára, nagyon örülhet, hogy egy ilyen kislány lesz a felesége. Nagyon meg kell ám az ilyet becsülni. Mit adhatok?
Dina: Apának viszünk valami szép csokrot.
James: Értem. Akkor had ajánljak egy csokrot, a jácint a legjobb ilyenkor.
Dina: Akkor az lesz. 🙂 Mennyi is lesz?
James: Neked drágám? Ingyen a tied.<span “color:=”” black”=””>
Dina: Nagyon szépen köszönöm James bácsi. Viszlát, szép napot.

Picture

Alig pár méter, és ott van a temető.
Péter: Áh, már látom.
Dina: Na, itt is vagyunk. Ott van a ravatal mellett.
Péter: Hú… jó hely.
Dina: Ha-ha. Nagyon vicces. Jaj de le van ez süllyesztve. Biztosan a sok esőzés miatt van. Jaj…
Dina elkezdett zokogni. 
Péter: Mi van? Mi a baj?
Dina: Semmi, csak valami belement a szemembe.
Egyre jobban elkezdett sírni. 
Péter: Kicsim…hazamenjünk?

Picture

Dina: Nem… csak visszaemlékeztem a temetésre. Olyan, mintha csak tegnap lett volna.
Elmesélem, hogy milyen egy 7 éves kisgyereknek elveszíteni az apukáját. Apa még csak 31 éves volt. 13 éve történt, és én még mindig úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. Nagyon hiányzik. Mikor odabent megláttam apa koporsóját, akkor azt hittem, hogy belehalok. Nagyon sírtam. Anya próbált vigasztalni, ölelgetett, és mondta, hogy semmi baj… de…

Picture

Péter: Kicsim, ha nem akarod elmondani, akkor nem mondod el. Látom, hogy nagyon hiányzik, és azt is, hogy ez téged nagyon bánt. Megértem.
Dina: Jaj szerelmem, neked jogod van tudni, hogy mi is történt akkor.
Mikor kihozták, ide, ahol most itt állunk, már el volt készítve minden. Tisztán emlékszem a pap szavaira.
Ezt mondta: “Ezen a szomorú, hideg, rideg napon, mindannyian összegyűltünk, hogy végső nyugalomra helyezzük Harry McClure-t. Kísérjük el utolsó útján, és búcsúzzunk el tőle örökre.”
Dina: Ennyi volt. Aztán már le is engedték. A mi csokrunk volt a legszebb, és azt tették a koporsó tetejére. Tele volt rózsával az egész gödör.

Picture

És megszólalt a harang. Rémes volt. Láttam, ahogy elveszik tőlünk, és Isten magához veszi őt. Azóta tudom, hogy vigyáz rám. Én még utoljára ránéztem, és azt mondtam: “Szeretlek apa.”
Péter: Jól van kicsim, jól van. Gyere megölellek. Nagyon sajnálom. Kár, hogy nem ismerhettem.
Dina: Te maradtál nekem. Nagyon szeretlek.
Péter: Én is szívem. Nem akarlak sürgetni, de mikor mondod el anyukádnak, mi történt veled?
Dina: Holnap. Induljunk haza, mindjárt besötétedik. Anya biztosan vár.
Péter: Jól van, induljunk. 🙂

Picture