Virágvége szerelmesei – 20. Egy új élet küszöbén

Ez történt az ezelőtti részben:
Dina véglegesen is eldöntötte, hogy véget vet a régi életének, és egy újat kezd egy messzi – messzi nagyvárosban, Bellavára Lagúnában. Egy újságban feladott apróhirdetésben talált rá a neki ideális házra. Telefonon érdeklődött a ház felől. Először Dina nem ismerte fel a telefonban megszólaló női hangot, de később rájött, hogy nem is olyan idegen akivel beszél. Aki új lakótársat keres, nem más, mint Mary Semford, Dina egyik legjobb barátnője. Hogy meglesznek -e együtt az elkövetkezendő időkben? Nemsokára kiderül.

Dina: Isten veled ház, isten veled örökre…
Egy göröngyös, hosszas és fárasztó út után Dina, Mary, na és persze a költöztető csapat megérkezett Bellavára Lagúnába.

Mary: Na végre már, hogy megérkeztünk.
Dina: Igen, én is örülök. Tisztára elültem a hátsó felelem. Nahát Mary, ez a ház csodálatos. És a környezet is nagyon tetszik.
Mary: Igen, én is szeretek itt lakni. De egy kérdést feltehetek?
Dina: Mond csak nyugodtan.
Mary: Mi a rossz nyavalyáért hoztad te magaddal az egész házat? Vagyis van itt minden. Elég lett volna csak ruhát hoznod.

Dina: Azt hittem, hogy nem lesz nekem itt cuccom. Mármint hogy csak egy szobám lesz és kész.
Mary: Dehogy! Még készültem is neked.
Dina: Nem baj, akkor majd bepakoltatom a bútorokat a garázsba.
Mary: Rendben, elfér, mert nagy a hely.

Dina: Kérem, megtennék azt, hogy a bútorokat és a dobozokat nem fel, hanem csak a garázsba teszik be?
Költöztető (1): Óh, az remek. Legalább nem kell őket felcipelni az emeletre. Megmutatnák akkor, hogy hova kellene tennem őket?
Dina: Pillanat. Mary, a garázson belül hova kell tenni a dobozokat?
Mary: Ide. Ez elég tágas, ide elfér.

Akkor szépen a sarokba letesszük őket. És a maradék holmiért visszamenjünk a régi házba? Szükségesek?
Dina: Nem, hagyják csak. Ezeket sem kellett volna elhoznom. És mikor kell fizetnem?
Költöztető (1): Ezt majd egy csekkben elküldjük ide, és akkor kifizeti.
Dina: Rendben köszönöm.
Mary: Na gyere Dina, megmutatom a házat!
Dina: Hú, de izgatott vagyok már.

Meg kell jegyeznem, hogy melyik ajtón kell bemenni, mert az én memóriámra nem lehet hagyatkozni.
Mary: Meghiszem azt. A gimiben sosem tudtad, hogy milyen óra következik. Na szóval. Ez az ebédlő és ott egyenesen a konyha.
Dina: Nahát Mary! Ez bámulatos…

Mary: Örülök, hogy tetszik. Itt balra ez a nappali.
Dina: Nahát…olyan harmonikus az egész.

Itt van a fürdőszoba. Ez nem valami nagy hely, de elférsz benne. És ez lenne a Te szobád. Remélem tetszik. Én magam rendeztem be. Igaz a közepe kicsit üres, de legalább elférsz.

Dina: Hogy tetszik-e? Az nem kifejezés! Ez…ez bámulatos…máris szeretek itt lakni. Olyan nyugodt…végre visszatérhetek a régi életembe, és olvasgathatok, TV-t nézhetek, netezhetek. Nem kell attól rettegnem, hogy ki rabol el és mikor.
Mary: Elrablás? Miről beszélsz?
Dina: Áh, semmi. Ez egy hosszú történet…majd elmesélem egyszer.
Mary: Oks. Gyere, megmutatom a teraszt. Én imádom.

Dina: Tényleg gyönyörű.
Mary: És nézd, ott van egy játszótér a kisbabának. Itt van a közelben egy park és egy uszoda. Ha kikapcsolódásra vágysz, meglátogathatod a helyi múzeumot vagy könyvtárat. Szeretem ezt a várost. Mindent elérek, és nem kell órák hosszat utaznom.
Dina: Köszönöm Mary, hogy befogadtál. Nagyon hálás vagyok érte.

Mary: Én köszönöm, hogy pont Te jelentkeztél. Egyedül úgysem szerettem lenni és legalább nem egy vadidegennel kell megosztanom a lakást.
Dina: Na igen. Látom végeztek a szállítók, lemegyek és elküldöm őket.

Látom végeztek. Köszönöm, hogy ilyen gyorsak voltak. Akkor majd a pénzt postán küldöm.
Költözető (2): Mi köszönjük, hogy minket választott.
Dina: Örömmel tettem. Viszlát!

Költözető (2): Viszlát!
Dina: Na ez is megvolt. Melyik ajtón kell bemenni?
Ja, ez az. Nem is emlékszem, hogy csigalépcsőn mikor mentem utoljára…tiszta szuper. Mint egy hülyegyerek, úgy fogok itt majd szaladgálni.

Mary! Hol vagy?
Mary: Itt vagyok a konyhában. Gondoltam éhes vagy és összeütök valamit. Szereted a chilit?
Dina: Chilit nem eszem valami gyakran. De megeszem, ha muszáj.
Mary: De ha nem szereted, nézz magadnak valami kaját a hűtőben.

Dina: Rendes vagy, de jó lesz az. De mivel érdemeltem ezt ki?
Mary: Öm, semmi különös. Megünnepeljük egy finom ebéddel, hogy ideköltöztél.
Dina: Köszi. Merre is van a mosdó? Ja, megvan!
Dina gondolatai: Sosem gondoltam volna, hogy Mary ilyen körülmények közt lakik. Egy álom ez a ház. A suliban mindig trehány volt.

Dina: Kíváncsi vagyok a szomszédokra is. Vajon miért nem beszélt róluk Mary?
Körülnézek a szobámban, míg nincs kész a kaja. Olyan jó itt. Ez a rózsa is olyan jó illatú. Innen is be lehet látni majdnem az egész várost.

Na és a szekrény is milyen tágas. Álmomban nem hittem, hogy ilyen körülmények közt fogok lakni.
Marynek itt vannak még ruhái. De ez nem az ő mérete…Jobb lesz, ha szólok neki, nehogy azt higgye, hogy loptam tőle.

Hm…vajon mit csinálhat Péter…
Mary: Dina! Kész a kaja!
Dina: Megyek már…

Virágvégében

Péter: Hogy lehettem ilyen Dinával? Itt van ez a gyerek is a nyakamon. Miért nem vittem vissza az anyjához tegnap…miért ver engem a sors? Elegem van az életből. Dina nélkül egy senki vagyok…

Annyira hiányzik…Vajon most mit csinálhat?