Virágvége szerelmesei – 16. A nem várt esemény

Ez történt az előző részben:Péter és Stella elmentek e rendőrségre, és Stella mindent bevallott. Őt előzetes letartóztatásba helyezték, míg Péter és Dina egy új élet felé közelednek. Vajon az új élet gördülékeny lesz? Vagy egy váratlan esemény mindent tönkretesz, amit ez a trükkös, ámde összeillő pár nehezen összerakott? Kiderül az elkövetkezendő részekben.

Én farkaséhes vagyok, és mivel megromlott minden kajám, rendeljünk egy pizzát. 🙂
Péter: Én kínaira szavazok! 🙂
Dina: Én fizetem…
De biztosan elromlott minden? Egy könnyű vacsorát még összeüthetek.
Péter: Ez remek ötlet kicsim, de előtte mondanom kell valamit.
Dina: Éspedig?
Péter: Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni, több ilyen nem lesz, hogy én megígérek neked valamit, és nem tartom be.
Dina: Péter, most mire gondolsz?
Péter: Arra, mikor azt mondtam, hogy együtt leplezzük le Stellát, és én inkább egyedül mentem.

Dina: Jaj szívem, megcsináltad, és ez a lényeg! Amúgy is, ha én ott vagyok, csak a baj van velem. De azért elmondhatnád, hogy mégis hogyan sikerült rávenni őt, hogy mindent bevalljon.
Péter: Majd kaja közben elmondom. Úgy szeretem, hogy ilyen megértő vagy, és hogy gondoskodsz rólam. Más nő már elvitte volna a pénzem, és már Twikki szigetéről telefonálna, hogy mi is a szitu… Had öleljelek meg.

Dina: Én nem vagyok olyan. Rendben. Na lássuk…
Fúj… mi történt itt? Pár napig nem vagyok és…áh a fene…talán mégis a kínai marad.

Péter: Dehogy, segítek letakarítani. Hol vannak a takarítószerek?
Dina: Itt ni… Szerintem van két kis szivacsom.
Péter: Nálam ezt a bejárónő csinálja.
Dina: Ott még azért nem tartok, nekem nincsenek milliárdjaim. 🙂

Péter: Egy-két perc és letakarítjuk ezeket. Fúj…ez tényleg büdös. Ha te így élsz, pénz ide vagy oda, szükség lesz egy takarítóra.
Dina: Haha, nagyon vicces. Csak tudnám, hogy mitől lett ilyen…én nem így hagytam.

Péter: Jól van, ez csak poén volt. Jobb lesz, ha holnap körbenézel, hogy nem-e tűnt el valami.
Dina: Igen, igazad van.
Péter: Na, te azt én meg ezt törlöm. Egy-két perc és végzünk. De ha valaki ezt megtudja, hogy én gáztűzhelyet suvickolok, lőttek a karrieremnek.

Dina: Ha velem szeretnél élni, bizony itthon leszel a gyerekekkel, gondoskodni fogsz róluk, és még én velük vagyok, te takarítani fogsz. 🙂
Péter: Na de erről nem volt szó…és hol van az még.
Dina: Ki tudja? Csak lenne vége a tárgyalásnak, és soha ne lássam Stellát. Utána jöhetnek a kis lókötők.
Péter: De az ilyen hosszú ideig is eltarthat.
Dina: Várunk! Na lássuk…igen ez megvan, ez is itt van…Úgy látom, hogy itt ma spagettit fogunk vacsorázni.
Ezt felvágjuk így. Egy kis só bele…fini lesz remélem.

Péter:Hát, ahogy látom, neked ez már jól megy.
Dina: Köszi, anyuval tanultam főzni.
Péter: Ne is mondd, anyukád főztje valami mennyei. Hé, eszembe jutott valami. Hol tartod a gyertyát?
Dina: Fent van egy kis ládában. De min…ek…

Péter: Ez lesz az. Már csak egy gyufa kell, így ni.

Gyertyafényes vacsora. Milyen romantikus vagyok.
Na ez szépen ég. Remélem, nem gyúl fel senki. Muris lenne. Tegyük le középre, legyen neki meglepi.

Kicsit nagy, de legalább sokáig ég.
Dina: Miben mesterkedsz már megint? Óh, Péter…milyen kedves gesztus. Neked ilyen romantikus oldalad is van?
Péter: Sok mindent nem tudsz még te rólam.
Dina: Remélem csupa jót.
10-15 perc múlva.
Dina: A vacsora tálalva Mr. Péter.
Péter: Hm, milyen finom illata van. Jó étvágyat!
Dina: Köszönöm, neked is. Na akkor el is mondhatnád, hogy hogyan vetted rá Stellát az igazság bevallására.
Péter: Egyszerűen csak ráijesztettem. Bár megígértem, hogy kihozom, de eszem ágában sincs.

Jut is eszembe majd felhívom az ügyvédem. A legjobb Virágvégében.
Dina: Helyes.
Péter: Istenien finomra csináltad. Mi a titkod?
Dina: A só, és a fűszer. 🙂 Na és nem szereted ezeket a gombócokat?
Péter: Hát…őőő nem. Kéred?
Dina: Ha nem bánod…

Jajj…el is felejtettem.
Péter: Mit? Most meg hova szaladsz?
Dina: Nekem is van egy meglepim a számodra.

Dina: Na, mi van? Túl fűszeres volt a spagetti?
Péter: Jól vagy?
Dina: Igen hozom!
Péter: Óóó, hát erre nem számítottam. 🙂
Dina: Szeretném megköszönni, hogy normális életet folytathatok tovább. Köszönöm, hogy megosztod velem az életed.
Péter: Kicsim, ezt a verset neked írtam, de nem tudtam mikor odaadni. Itt a pillanat: ” Bár rövid az élet, én melletted élek. Ameddig élek, szeretlek Téged!”
Koccintsunk egymásra! Szeretlek!

Péter: Jól vagy kicsim?
Dina: Igen, csak rosszul érzem magam. Jobb lesz, ha lefekszem inkább.
Péter: Gyere, felkísérlek.

Dina: Köszi. Hoznál egy pohár vizet?
Péter: Persze, feküdj le az ágyra. Kell gyógyszer?
Dina: Nem, köszi.

Péter:Itt a víz. Igazítsd meg a párnád.
Dina: Az lesz a legjobb, ha most hazamész. Majd holnap hívlak.
Péter: Biztos, ne maradjak?
Dina: Veszek egy habfürdőt, aztán alszom.
Péter: Jól van, vigyázz magadra!
Dina: Te is! Szeretlek!

Áú…mitől van ez? Szédülök is.

Na, már jobb egy fokkal. De muszáj lefürdenem. Holnap elmegyek a dokihoz.
Zuhanyozzak, vagy fürödjek? Inkább fürdök, mert nem szeretnék elájulni.

De jó megpihenni. Erre vágytam már régóta. Egy jó meleg, habos fürdő. Csak el kell lazulni…már jobban is vagyok.

Felveszem a köntöst, és fogat is mosok.

Jajj…áú ez nem lesz jó!
Blöáá…

Cajj…mi a fene van velem? Minek van ilyen tünete? O-ó…egy ilyet ismerek…áh, az nem lehet. Holnap elmegyek a dokihoz. Most inkább lefekszem.

Ha az, amire gondolok…végem!