Virágvége szerelmesei – 15. Szerelmes könnyek

Az előző részben:Péter megfogadta, hogy véget vet ennek az ügynek, és a megoldásra váró feladatot megoldja. A találkozás Stellát úgy érte, mint egy hideg zuhany, de mindenesetre hatásos volt, ugyanis két legyet ütött egy csapásra, mert Péter meghallotta Viki segélykiáltását, így Viktória megmenekült. Péter elindult Stellával a rendőrségre, hogy mindent tisztázzanak. Vajon sikerül? Kiderül most!

Péter:Na majd az meglátjuk! A te kocsiddal megyünk.
Stella: Engedj el! Áú!

10 perccel később megérkeztek a Kékfény Rendőrkapitányságra.

Péter:Mindent be fogsz vallani! MINDENT!
Stella: Rendben Péter! Ahogy látom, te nagyon elszánt vagy, szereted Dinát, és ez a legfontosabb! Csak egyet kérek tőled!
Péter: Hm. mégpedig?
Stella: NE ORDÍTS!
Péter: Kacc! Most akkor szépen bemegyünk, és együtt elintézzük a rendőröket..
Stella: Mi? Én nem segítek neked, és eressz el, nem vagyok a kutyád!

Péter:Mi van?
Stella: Ez! SEGÍTSÉG!!!
Péter: Fogd be azt a mocskos szádat, te hazug disznó! Nem ebben egyeztünk meg!
Stella: Mindvégig csak arról beszéltünk, hogy neked mi lesz a jó! Hogy jövök ki én ebből jól?
Péter: Hát. kihozlak majd a rendőrségről. Leteszem az óvadékot, így szabad leszel. Aztán adok egy kis pénzt, hogy összeszedd magad, és elfelejtjük egymást! Oké?

Stella:Legyen! De ha átversz! És ne vágj ilyen fejet, megijesztesz!
Péter gondolatai: Ez a célom. idióta…
Péter: Na, befelé!
Mikor beértek az ajtón, a rendőr felismerte Pétert.Rendőr:Minden egységnek! Itt a helyszínen megjelent Péter Winter, a körözött célszemély és Stella Crais, a felperes! Mindenki ide a hallba!
Hé! Maga! Azonnal álljon meg, felemelt kézzel, támaszkodjon a falnak! Ez parancs!
Péter: Kérem… állj! Stella Crais mondani akar valamit maguknak.
Stella: Biztos úr! Én… én hazudtam. Péter semmit nem csinált velem, ártatlan! Én viszont átvertem mindenkit. Félrevezettem a hatóságot…

Rendőr:Ez már nem az én hatásköröm… Azonnal menjenek fel a rendőrfőkapitányhoz!
Péter: Köszönöm biztos úr!
Rendőr: Jelentkezzenek be!

Stella Crais, letartóztatom a hatóság félrevezetéséért, az emberi jogok megsértéséért! Kérem, adja a kezét!
Eközben PéterBeszélnem kell a rendőrfőkapitánnyal! MOST!
Recepciós: Kért időpontot?
Péter: Maga süket? Mondom MOST!
Recepciós: Értem… csak ne bántson, új vagyok!
Péter gondolatai: Anyám!

Mire felértek, már várta őket a rendőrfőkapitány.

Rendőrfőkapitány:Vegyék le a bilincset!
Rendőr: Máris!
Rendőrfőkapitány: Stella Crais! Ez igaz?
Stella: Igen, minden szó igaz…
Rendőrfőkapitány: Jesszusom, maga az idei év legnagyobb marhája… már elnézést!
Stella: De most mit csinálnak velem?
Rendőrfőkapitány: Előzetes letartóztatásba helyezzük magát, és majd a bíróság dönt az ügyben! Szüksége lesz egy ügyvédre, ha nincs ügyvédje, a bíróság köteles fogadni magának egyet!Péter arcán, mikor ezeket a szavakat hallotta, elégedett, nagy mosoly jelent meg.

Stella:Micsoda? Ügyvéd? Mibe kevertél te engem Péter?
Péter: Magadnak tedd fel ezt a kérdést is, Stella!
Stella: Egy utolsó csókot búcsúzásként…Péter odahajolt Stellához, majd ezt súgta a fülébe:

Péter:Dögölj meg! Vigyék el!

Stella:Mi, mi? Na… de… nem erről volt szó! Te átvertél!
Péter: Magadat verted át!
Stella: Ezt még megbánod, te…te…!
Péter: Pá-pá!

Rendőrfőkapitány:Ezt csak magának köszönheti. De erről levelet is kap, és a bíróság is küld majd egyet, hogy mikor jelenjen meg a tárgyaláson.
Péter: Rendben, és még egyszer hálásan köszönöm!
Rendőrfőkapitány: Uram, mi Szolgálunk, és védünk!Péter miután elégszer megköszönte a dolgot, hirtelen elszaladt.

Rendőr az ablakból: Istenemre mondom, ezek ketten megcsinálták…

Péter már az erdőben járt, hogy elmondja az örömhírt Dinának.

Péter:Na mi… be van zárva?
Dina: Ki az?
Péter: Én vagyok az kicsim, nyisd ki!
Dina: Te? Te? Tudod te, hogy mit összeaggódtam én itt érted, Péter Winter?

Dina:Most aztán kihúztad a gyufát! Hol voltál?
Péter: Elintéztem mindent! Stellát lecsukták szívem, újra együtt lehetünk, érted?
Dina: Mi? Ez komoly? De úgy volt, hogy egy…  együtt…megy… megyünk…Dina az örömtől már beszélni sem tudott, Péter nyakába ugrott.

Dina:Nagyon szeretlek szívem, nagyon!
Péter: Hát, ha annyira örülsz neki, mint amilyen nehéz vagy, akkor elégedett vagyok!
Dina: Mi? Nem is vagyok dagi!
Péter: Csak vicceltem drágám! Csak vicceltem!
Dina: Akkor most haza is mehetünk?
Péter: Hát, ha kiszállsz a nyakamból, akkor indulhatunk.10-15 perc sem kellett, Dina és Péter kijutottak az erdőből, és Dina háza felé vették az iránytt.

Dina:Jaj, Istenem…annyira hiányzott már az egész ház, nézd! Itt a postaláda, meg minden…

Péter:Hát, sokan nem örülnek így neki.
Dina: De feltúrta a vakond a kertet, és ellopták a kukámat, de sebaj!
Itt van az én ajtóm, és mögötte a cuccaim.Dina nagyon örült, hogy újra normális emberként, és nem fogolyként, szökevényként kell folytatnia az életét!
Dina: Péter, szeretlek!

Dina: Én farkaséhes vagyok, és mivel megromlott minden kajám, rendeljünk egy pizzát.
Péter: Én kínaira szavazok!
Dina: Én fizetem…