Végzeten Túl

Végzeten túl – 10. “Meghoztam a döntést”

Christopher Dialer körül a fény lassan elült, és ő kinyitotta a szemét. Ismerős látvány tárult a szeme elé, amit hirtelen rendellenesen tisztának érzett. Megpróbálta rendezni a gondolatait: ‘Nem! – szólt rá magára – A tisztaság a normális. Az a piszok… az nem volt normális.’
Már szinte hallotta, ahogy Kira közbeszól: ‘Neked normális!’
Igen, így igaz. Neki ez a normális. Akkor miért érez most annyira idegennek mindent?
1526582_orig-4976567

A villanyok nem égtek, csak a gépek mentek halkan berregve. Chris elindult kifelé az épületből. Út közben belesett Ana irodájának – ebben az univerzumban – tiszta ablakán. A nő bent ült, a székén, lehajtott fejjel. A férfi belépett. Dr. Carting csak akkor vette észre, mikor már félúton járt felé.
545542_orig-8895531

– Christopher! – kiáltott fel meglepetten – Úr Isten, te élsz? Nem hittem, hogy még valaha…  De hát hogy… És miért épp most… és mi történt veled?
Most vette csak jobban szemügyre a férfit. Pillantás másodpercekig időzött Chris rongyos ruháin és sáros cipőjén.
– Mi történt veled? – kérdezte meg újra, és felállt.
– Hát, működött a teleport. Csak épp nem úgy, ahogy gondoltuk.
– Ebből most egy szót sem értek.
– Nem a térben való mozgásra jó, hanem az univerzumok közöttire.
– Univerzumok? Ez az elmélet nem bizonyított!
– Most már igen – jelentette ki Chris.
Ana elé állt, átölelte, úgy, ahogy a barátok ölelik meg egymást.
9935440_orig-7435640

Christopher elmesélte neki, milyen is az a másik világ. Ana szájtátva hallgatta. Mikor végzett, a nő ámulva nézett rá.
– Chris, erről könyvet kéne írnod!
– Ana, megtennél nekem valamit?
– Persze.
– Idehívnád Amyt?
– Ha akarod… – azzal felemelte a telefont, a telefonkönyvből kikereste Amy Woods számát, és már hívta is.
Amy Woods a lakásában ült, bámulta a falt, ahogy az elmúlt egy hétben minden nap. A barátnői próbálták vigasztalni, de Chris elvesztése miatt érzett fájdalma erősebb volt minden öröménél. Hirtelen megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám. Félve vette föl. Szüntelenül tartott attól, hogy egyszer csak közlik vele, megtalálták szerelme holttestét. A bizonytalanság, hogy nem tudta, Chris él-e, vagy meghalt, és még reménykedett, holott lelke mélyén úgy hitte, hiába, mindennél rosszabb volt.
– Halló, Amy Woods-al beszélek?
– Igen? Ki az?
– Ana Carting vagyok. Itt van Christopher…
Amy meg sem várta a folytatást, felpattant és kirohant a kocsihoz. Hamar megérkezett a ModTech központjába. A biztonsági őrök Dr. Carting kérésére gond nélkül beengedték Chris az irodában várta. Berohant, és átölelte.
7004097_orig-1530257

– Azt hittem, meghaltál! – suttogta a fülébe.
Chris nem szólt semmit, csak még szorosabban ölelte magához a nőt.
– Mi történt veled? – kérdezte meg Amy.
– Hosszú történet. Majd elmesélem, de előbb nem mehetnénk enni valamit?
– Ha akarod… – jelentette ki vonakodva a nő, de a hangján érződött, hogy jobban szeretné, ha Chris előbb átöltözne.
1548869_orig-8268983

Abba a kis külvárosi étterembe mentek, ahol régen annyit voltak együtt. A sarkon egy hajléktalan lény ült, piszkos újságpapíron. Chris csak elment mellette, észre sem vette őt.
6811798_orig-2148504

Hirtelen megfordult, és a lányra nézett. Az visszanézett rá, annyira ismerős tekintettel.
– Seraphine? – kérdezte tőle.
– Honnan tudod a nevemet? – szólt vissza a nő meglepetten.
– Hát persze… – suttogta magában – Mindennek és mindenkinek megvan a párja minden világban.
– Mi van? – kérdezett vissza Seraphine, aki azt hitte, a férfi hozzá beszél.
– Semmi, Seraphine – felelte.
4820904_orig-3739604

Ekkor Amy odaszólt neki.
– Gyere már, Chris! Hagyd azt a nőt és gyere! – kiáltotta.
A férfi jobbnak látta hagyni Seraphine-t és leült Amyvel szemben. Megfogta a kezét.
– Szóval akkor elmesélnéd, mi történt veled? – kérdezte a barátnője, Christopher pedig minden részletről beszámolt neki, leszámítva a másik Amy-t, és a kapcsolatát a két másik nővel. A sztori így elég furcsán hangzott, hiszen nem igazán tudott magyarázatot adni rá, miért kellett a kórházba menniük. Próbált kitalálni valamit, de ez sosem volt az erőssége.
2291338_orig-9846135

Teltek-múltak a napok, és Christopher próbált ismét belejönni a régi életébe. A teleport-projektet végül nem zárták le, folytathatták a kutatást, de őt már valahogy nem izgatta annyira, hogy kijavítsa a hibát, ami miatt a gép nem működött megfelelően. Sőt, ha jobban belegondolt, nem is akarta kijavítani. Szerinte az, hogy megismerjünk más világokat, sokkal fontosabb, mint a távolságok lerövidítése. Amyvel sem mentek teljesen jól a dolgok. A lány mindig azt mondta, hogy ő már nem is az a Chris, akit ismert és szeretett. A férfinek is az volt az érzése, hogy szerelme más lett, holott a nő mindig ilyen volt. Csak épp hiányzott belőle a másik világban megismert kitartás és bátorság.
9827374_orig-1209398

Christopher álmában visszament a Szphinxiek közé, ott volt vele Amy, Cloud, Kira, Seraphine, Michael és Dora. Utólag azt kívánta, bárcsak örökké tartott volna. Ám felébredt. Látta, hogy még sötét van, de nem bírt újra elaludni. Felkelt hát, felöltözött, és elindult sétálni. Sötét utcán járt, teljesen egyedül. Hirtelen az egyik mellékutcából egy nő lépett ki. Magas, csuklyás alak. Chris mellé lépett, aki, bár nem láthatta az arcát, sejtette, ki lehet az. A nő megszólalt.
– Miért nem jönni vissza? – kérdezte tőle halkan.
– Menjek vissza? – felelte meglepetten Chris.
– Tied a döntés – jelentettek ki a nő, majd befordult egy sarkon. A férfi követte, de az út zsákutca volt, a nő eltűnt.
Christopher hazament, és elgondolkodott az életén. Nem értette, miért akar visszamenni, de egyet biztosan tudott: akar. Eszébe jutott, amit Cloud mondott neki, mikor ő megkérdezte, miért nem megy el. ,,Majd egyszer megérted.” Igen. Most már értette. És meghozta a döntést.
Csendben lopakodott be a ModTech laboratóriumába. Nem akart feltűnést kelteni.
Leült a gép elé.
1918414_orig-6975385

Nem hitte, hogy egyszer majd pont ezért tér vissza ide. Végiggondolt mindent. Hagyott egy üzenetet a lakásán, amiben mindent elmondott Amynek. Hogy hova megy és hogy miért. Tudta használni a teleportot, hiszen a programot is ő írta hozzá, meg sem fordult a fejében a búcsúzkodás.
6485150_orig-5761544

Beállított egy időzítőt. A gép tíz másodperc múlva indul. Felállt, a platformra lépett, és talán most utoljára végignézett egykori munkahelyén. Ránézett a képernyőre 7-6-5-4-3-2-1.
Ismét bekapcsolt a szerkezet, ő pedig lehunyta a szemét. Maga mögött hagyta ezt a világot.
5530243_orig-8010165

Vége