Útvesztő

Útvesztő – 7. Felderítő hadművelet

8862421_orig-7136591

Másnap reggel Keith hívott telefonon. Megbeszéltük, hogy találkozunk egy második randi keretében. A belvárosi parkot tűztük ki célpontul. Inkább az én kérésem volt, hogy menjünk valami nyitott helyre, mivel itt tartózkodásom óta szinte mindig négy fal között voltam.
2719936_orig-7755835

A park főutca felőli részén találkoztunk. Hirtelen nem tudtam, hogyan köszöntsem őt, mivel legutóbb csókkal búcsúztunk el egymástól. Keith is habozott egy kicsit, de végül puszit nyomtunk egymás arcára.
– Mit szólnál egy kis piknikezéshez?
– Hű, jó ötlet – feleltem. Eszembe sem jutott a piknikezés, ugyanakkor tökéletes programnak találtam.
– Szerinted hol telepedjünk le.
– A park másik részén látok egy kis füves részt. Te mit szólsz ahhoz?
– Ha neked megfelel, nekem is.
2822756_orig-3284148

Leterítettük a lepedőt a fűre, és helyet foglaltunk rajta. Nagyon hangulatos volt a szabad ég alatt lenni, kimondhatatlanul élveztem.
– Ha tudom, hogy így készülsz, hoztam volna valami ennivalót is – mondtam.
– Ne aggódj! Én már gondoskodtam róla – azzal Keith elővett egy kosárnyi ínycsiklandó elemózsiát. Volt közte csirkecomb, többféle saláta, és még süteményre is gondolt. Megterítettünk a lepedőn és jóízűen falatozni kezdtünk.
382932_orig-9917563

– Bocs, hogy csak ma hívtalak. Az utóbbi két napon szinte végig csak dolgoztam. Rengeteg riasztásom volt, így nem nagyon volt szabadidőm. És neked hogy teltek a napjaid?
– Tegnapelőtt a szomszédjaimat látogattam meg és feltérképeztem a mocsarat. Most már talán ismerem annyira a környéket, hogy nem tudnék eltévedni. Tegnap pedig egy edzőteremben voltam. Találkoztam Cindyvel is, nem tudom, hogy említette-e.
– Ó, igen mesélt róla, hogy délelőtt összefutottatok. És mit csináltál azután?
6162369_orig-3521849

Egy másodpercre elgondolkodtam. Nem tudtam, hogy meséljem-e el neki a temetőben és a mosószalonban tett kirándulásomat. Talán csak én gondolom úgy, hogy valami rejtélyes dolog kapcsolódik Margarethez. Nem akartam látni sem a hitetlenkedést sem az elnéző mosolyt Keith arcán. Végül mégiscsak elmeséltem neki a felfedezésemet és gondolataimat.
4561175_orig-1863212

– Ez minden?
– Ez – ismertem be.
– És mit akarsz csinálni?
– Szerinted csinálnom kellene valamit?
– Hát persze! Valakinek tennie kell valamit! Ki kell nyomoznod, mi áll emögött.
7744205_orig-9339153

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna és ezernyi csókkal árasztottam volna el. Tehát hisz nekem! Már nem vagyok egyedül! Ez volt az a pillanat, amikor teljes mértékben megváltozott a Keithről alkotott véleményem. Nem is vágytam ebben a pillanatban másra, csak egy barátra, aki megért engem. Úgy éreztem, benne minden megvan, amire szükségem van.
8958141_orig-7980042

– Margaret a Wellington úton lakik. Ott az épületek szabálytalan félkört alkotnak, melynek vége pont a tűzoltóság épületébe torkollik. A lakónegyed középső részén magasodik a rejtélyes hölgy háza.
– Szerinted látogassam meg?
– Én még ma megtenném. Mondtad, hogy már beszéltél vele, ezért kellene valamilyen álruha is, amiben nem ismer fel. Van egy szépségszalon a közelben. Kell egy kis átalakítás, és teljesen máshogy fogsz kinézni.
– És mi lenne az ürügy, amivel felkeresném Margaretet?
– Akármi. Gondolj csak bele! Álruhában leszel, így bárkinek kiadhatod magad: egy neves riporternek, új szomszédnak, hivatali személynek… Említetted, hogy a hölgy igencsak sznob. Csak fel kell kelteni az érdeklődését, és már meg is szerezted a bizalmát. Ezután ki kellene derítened, hogy köze van-e valami bűncselekményhez.
– És azt hogyan? – kérdeztem. Keith egy másodpercre elbizonytalanodott. Gondolkodás közben összeráncolta a homlokát.
– Mi sem egyszerűbb! – felelte. – Felhozol valami sejtelmes témát. Valamit, amiről arra fog gyanakodni, hogy ismered a titkát.
– És szerinted ki fog tálalni mindent?
– Dehogy, biztosan nem. De ha tényleg rossz a lelkiismerete, arról a viselkedése árulkodni fog.
5553347_orig-7323925

Egyszerűen nem tudtam belekötni. A terv tökéletes volt. És Keith az egészet mindössze pár perc alatt találta ki.
– Hát akkor indulás a szépségszalonba!
– Tehát megcsinálod? – Keith szeme csillogott a boldogságtól. Gondolom jól esett neki, hogy figyelembe vettem tanácsait.
– Persze, utána akarok járni a dolgoknak. Elkísérnél?
– Örömmel! – felelte, majd elvezetett a szalonba.
3620306_orig-8005340

A városi színház mellett foglalt helyet Madame Corbet szépségszalonja. Pár lépcsőfok után egy szűk kis előtérbe értünk. Innen nyílt maga a „divatműhely”. A váróhelyiségben foglaltunk helyet Keithszel, amíg sorra nem kerültem.
6477587_orig-2777266

Az egyik tükör mellet hozzá is látott egy stylist a külsőm formálására. Az átalakulásom jól sikerült. Vörös színű parókát kaptam, amit lófarokba fogtam. Mellé egy kabátkát vettem fel. Nem az én stílusom, de szerintem jól állt nekem. A tükörben elégedetten néztem új külsőmet, még én sem ismertem fel magam.
– Most már elbúcsúzom tőled. Szeretnék sok sikert kívánni – köszönt el tőlem Keith.
– Szia. Még egyszer szeretném megköszönni a bíztatásod – hálálkodtam, majd utamba vettem a Wellington utat.
6550558_orig-6096355

Margaret háza tekintélyt sugallt. Köves út vezetett a bejárati ajtóig. Végighaladtam az illatos, virágzó bokrok mellett, majd becsengettem az ajtón. Senki nem jött beinvitálni engem. Belestem az egyik ablakon, de nem égett egy lámpa sem. Megint csengettem, de nem történt semmi. Ott álltam álruhába öltözve, de valószínűleg fölöslegesen. Hiába jöttem el ide, nincs itt senki.
9220119_orig-6188401

Vagy talán ez nem is Margaret háza? Talán a szomszéd házban lakik? Teljesen tanácstalan voltam, hogy mit tegyek. Visszasétáltam az épület elé, majd hirtelen egy briliáns ötletem támadt. Belenéztem a postaládába, és kiemeltem a leveleket belőle. Margaret Kinsey nevére szóltak. Csak számlák és baráti levelek voltak köztük, semmi gyanús dolog.
93014_orig-7828895

Ekkor a szemetest pillantottam meg. Leemeltem a fedelét, és turkálni kezdtem benne. Normál esetben soha nem tettem volna ilyet, de ebben a pillanatban nagyon elszánt voltam. Arra gondoltam, hogy ha nem is beszélhetek a rejtélyes hölggyel, legalább valami bűnösségre utaló jelet találjak a háza környékén. Azt el lehet mondani, hogy Margaret szemetese makulátlanul tiszta volt. Nem árasztott magából kellemetlen szagot, ez talán annak is tudható, hogy szinte üres volt.
4241640_orig-8122865

Csalódottan raktam vissza a kuka fedelét, majd búsan visszasétáltam az utcafrontra. Pár házzal arrébb parkoltam le, hogy ne keltsek gyanút senkiben. Úgy tűnik feleslegesen, mivel az egész utca kihalt volt. Ekkor egy erős fénycsóva világított a szemembe, egy autó állt meg a ház előtt. Egy nő szállt ki a kocsiból. Észrevett engem és közeledni kezdett felém.
9462819_orig-9882237

– Margaret? Margaret Kinsey? – kérdeztem. Hangomat kicsit eltorzítottam, hogy még véletlenül se ismejen fel.
– Ki maga?
– Üdv, én… én… Courtney Wilson vagyok – válaszoltam. Izgalmamban nem tudtam volna kamu nevet kitalálni, így barátnőm nevét kotyogtam ki.
– És mit szeretne tőlem, Miss. Wilson?
– Hát, én csak… – annyira meglepődtem Margaret hirtelen feltűnésén, hogy a jól begyakorolt szerepemet is elfelejtettem. – Egy bizonyos eltűnt dologról szeretnék beszélni önnel. Egy erőszakkal elvett dologról. Segíteni szeretnék önnek – rögtönöztem.
5844699_orig-2102285

A hatás leírhatatlan volt. Még vaksötétben is lehetett látni, ahogy megcsillan Margaret szeme. Kerek szemekkel bámult rám, majd elmosolyodott.
– Sajnálom, e késői órán most nem érek rá, de örülnék, ha megkeresne később, egy hosszabb beszélgetés keretében. Sőt, kérem, tegye meg! Minél előbb! Ha tényleg tud segíteni, akkor nagy szükségem lenne önre.
– Értettem, majd még visszajövök – feleltem sejtelmesen.

Ne maradj le semmiről!

Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés