Útvesztő – 6. Visszatérő jel

Picture

– Hát ez már tényleg nem lehet igaz! – bosszankodtam. Kint álltam a teraszon kezemben egy zsáknyi ruhával tehetetlenül. Gondolkoztam, hogy mit tudnék tenni, de tanácstalan voltam. Azt hiszem, ezúttal már a szerelő sem segíthet. Éppen mosni készültem, amikor ugyanis mosógépem sajnálatos módon kimúlt.
Picture

Így kezdődött a csütörtököm. Már terveztem, hogy kipróbálom a mosógépet is. Régi, darab volt, de azt hittem, hogy azért néhány alkalommal tudom majd még használni. Eddig még soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Hallottam már, hogy mosószalonban is lehet nagymosást végezni, igaz, még életemben nem voltam ilyen helyen. Letelepedtem hát laptopom elé, hogy jobban utánanézzek ennek az interneten is.
Picture

Pár perc böngészés után ráakadtam egy címre. A belvárostól nem messze nemrég nyitott egy önkiszolgáló mosószalon. Hab a tortán, hogy közvetlen szomszédjában található a város egyik legjobb edzőterme is. Belegondoltam, hogy pont rám férne egy kis testmozgás, hiszen Sunset Valleyban a munkám miatt nem sok időm van sportolni.
Picture

Meg is lett az aznapi programom. A mosást inkább délutánra hagytam, délelőttre pedig az edzőterem meglátogatását tűztem ki. Összepakoltam hát az edzőfelszerelésemet, na és persze a kimosandó ruhákat, majd bepattantam a kocsimba és indultam célom felé.
Picture

A konditerem tiszta és jól felszerelt volt. A falon óriási tükörsor húzódott végig, előtte pedig gépek sokasága állt. Egyetlen hibája talán, hogy az alagsorban helyezkedik el, így nem jut be természetes fény a terembe. Gyorsan átöltöztem, majd bemelegítettem izmaimat. Az egyik kondigépen foglaltam helyet és elkezdtem gyakorlatokat végezni.
Picture

Nem telt el öt perc, de már sajogni kezdett a karom. Ekkor egy férfi lépett oda hozzám.
– Üdv, én Rob edző vagyok. Figyeltem a mozgásod és feltűnt, hogy a technikád nem megfelelő. Esetleg adhatnék pár tanácsot az edzéssel kapcsolatban?
– Hű, az nagyon jól jönne. Nem szoktam edzőterembe járni, így nem nagyon ismerem a gyakorlatok szabályos formáit. Nagyon örülnék, ha segítene.
– Akkor kezdjünk is neki – mondta. Először nagyon meg voltam elégedve Robbal. Rengeteg dolgot megosztott velem, még a helyes táplálkozásról is szót ejtett. Hasznos tippeket is adott persze. Aztán elkezdtük az edzést. Nagyjából tíz percig tartott, amitől teljesen kifáradtam.
Picture

Később derült ki, hogy ez csak a bemelegítés volt. Innentől kezdve Rob teljesen megvadult, átkapcsolt „kíméletlen edző” üzemmódba:
– Tartsd meg a súlyt, tartsd még, még egy picit, már csak egy kevés van hátra, tartsd még öt percig! Most nyomd ki, még ötször, még húszszor, ötvenszer, és még százszor… Keményebben, gyorsabban! Hmm, „lusta ember” szagot érzek! Ne add fel, mit csinálsz? Ne akard, hogy csalódjak benned!
Picture

Ennyi volt, abbahagytam az edzést. Tovább már nem tudtam elviselni ezt a kíméletlen edzéstervet. Felkészültem, hogy Rob kiabálni fog velem és ki lesz akadva. Nem így történt. Hirtelen megint olyan normális lett, mint amikor odajött hozzám. Úgy tűnik, az edzősködéstől lesz ilyen lelkes. Megmondtam neki, hogy mára ennyi elég volt nekem, azzal ő továbbállt és új áldozatot nézett ki magának.
Picture

Levezetésképpen felugrottam a futópadra és kocogni kezdtem rajta. A szomszédos gépet is épp akkor kezdte el használni valaki. Arrafele néztem, egy ismerős arcot pillantottam meg. Cindy volt mellettem.
– Szia! Nem tudom, hogy emlékszel-e rám, én vagyok Noelle.
– Ó, hát persze! Az Időtöltögetőben találkoztunk. Szép kis este volt! Keith is mesélte, hogy milyen jól telt a randevútok.
– Igen, jól éreztem magam – feleltem. Őszintén szólva, még nem nagyon idéztem fel magamban a tegnapelőtt történteket. A temetőben tett látogatásom élénkebben élt bennem. Keith nem is hívott azóta telefonon. Igaz, én se őt.
Picture

– Keith nagyon kedvel téged és én is bírlak. Egyszer meg szeretnélek hívni vacsorára hozzánk. Talán a jövő héten, mert most még nagyon sok az elintéznivalóm. Benne lennél?
– Persze, gondoltam is rá, hogy egyszer majd meg szeretnélek látogatni titeket. Hol is laktok? – kérdeztem.
– Nem messze innen egy kertesházban – válaszolt. Jó hangulatban telt az együtt töltött idő. Egy bő tíz perc után abbahagytuk a futást, mindketten zuhanyozni mentünk.
Picture

Elfelejtettem tusfürdőt hozni magammal, így Cindytől kértem kölcsön. Amit adott, annak szörnyen erős liliom illata volt. Komolyan, mintha tömény parfümöt locsoltam volna magamra! Említettem is, hogy én még ilyen fajtával nem találkoztam. Cindy elmagyarázta, hogy Franciaországból hozta magával. Ezután ő a belvárosba készült, így elköszöntem tőle és átsétáltam a mosodába.
Picture

Amint beléptem a szalonba, kellemes zene és gépek halk zakatolása ütötte meg a fülemet. A helyiségben egymás mellett sorakoztak a mosó – és szárítógépek. Nagyon hangulatos volt a terem, mivel sok vidám szín uralkodott a falakon, a berendezéseken, és még a dekorációs tárgyakon is. A teremben voltak mások is. Ők kényelmesen üldögéltek, beszélgettek egymással, vagy éppen újságot olvastak.
Picture

Kerestem magamnak egy üres mosógépet, és kezdtem belerakosgatni a szennyest. Mellettem egy idősebb nő is ugyanezt tette, csak ő a szárítógépbe pakolt.
– Elnézést, csak nem liliom? – szólított meg engem.
– Tessék?
– Jaj, bocsánat. A parfümére értettem. Nagyon finom illata van.
– Nem, ez tusfürdő, csak éppen egy illatosabb fajta – válaszoltam. Én is csodálkoztam, hogy ennyi idő elteltével még mindig érződik rajtam. – Ez egy speciális fajta Franciaországból.
Picture

Éreztem, hogy felkeltettem az érdeklődését ezzel a mondatommal.
– Jaj, de illetlen vagyok. Én Margaret Kinsey vagyok.
– Én Noelle, Noelle Bellefleur. Nemrég érkeztem Twinbrookba.
– Hát új vagy itt, kedveském? Én majd megmutatom neked a várost, ahogyan te még nem láttad! – Mint kiderült, Margaret egy eléggé sznob, pénzes asszony. Ennek ellenére jól kijöttünk egymással. Szeretett a drága, igényes dolgokról, na és persze a divatról beszélni. Ezzel azt hiszem megtaláltuk a közös témát.
Picture

Egész jól összebarátkoztunk ez idő alatt. Az idő hihetetlenül gyorsan repült.
– Úgy látom, kész vagyok a szárítással. Ideje lenne hazamennem, de örülök, hogy találkoztuk. Remélem, még látjuk egymást!
– Én is nagyon örülök a találkozásnak! – válaszoltam. Mivel az én mosógépem is jelezte, hogy készen van, hozzá is láttam a szárításhoz.
Picture

Közben Margaret egy közeli asztalra rakta az immár megszáradt ruháit, és elkezdte hajtogatni azokat. Csak egy pillantást vetettem oda és tátva maradt a szám. Egy nagyon ismerős piros színű kabátot pillantottam meg a ruhakupac tetején. Margaret végzett a munkájával, még egyszer elköszönt tőlem. Viszonoztam a gesztust, de csak arra tudtam gondolni, hogy épp most ismerkedtem meg a rejtélyes nővel.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés