Útvesztő – 3. Váratlan kérés

Másnap pihenten ébredtem. Szomorúan vettem észre, hogy ébresztőórám immár hivatalosan is tönkrement. Beláttam, hogy már végképp nincs rá szükségem. Régi vekkerem pár perc múlva már a kukában landolt. Gyorsan lepergettem magam előtt a tegnapi nap eseményeit, majd indultam felmérni a károkat.

Felmértem tűzhelyem helyzetét, és megállapítottam, hogy a tegnapi miatt használhatatlan állapotba került. A telefonkönyvben kikerestem egy szerelő telefonszámát. Felhívtam, és azt mondta, hogy csak 1-2 nap múlva ér rá. Beleegyeztem, mert nem akartam egész nap a megfelelő szerelőt keresni.

Reggelire pár szem szőlőt ettem, közben kezembe vettem a napi újságot. Gyorsan átlapoztam, majd részletesebben is megnéztem. Elkezdtem olvasni a legfrissebb híreket:

„Tragédia a tudományos laborban!
A tegnap érkezett irídiumszállítmánynak nyoma veszett. A laborban kellene lennie a különleges ércnek, de mégsincs ott. A rendőrség nyomoz az ügyben, de senki sem érti, hogy tűnhetett el nyomtalanul a teljes készlet.”

„Új szórakozóhely a láthatáron!
Ma este végre kinyitja kapuit az Időtöltögető. Ezen a napon kihagyhatatlan italakciókkal várják a vendégeket, és különleges szolgáltatásokkal a turbékoló szerelmespárokat. Látogassa meg az Időtöltögetőt még ma!”

„Nyíltnap a tűzoltóságon!
Kíváncsi rá, milyen a tűzoltók élete? Szeretné megtudni, hogyan telik el egy napjuk? Vagy csak egyszerűen érdekli önt ez a nemes szakma? A tűzoltólaktanyán most mindenkit szeretettel várnak.”

A harmadik cikk felkeltette érdeklődésemet. Elhatároztam, hogy felkeresem a laktanyát. Ki tudja? Talán sikerül majd egy újabb riportot készítenem. Befejeztem az olvasást és elkezdtem készülődni. Nem haboztam, indultam is célom felé.

Megérkeztem. Az újságban már láttam az épület képét, de élőben sokkal nagyobbnak tűnt. Nagyon izgatott voltam már, így hát beléptem az ajtón. Rögtön bele is futottam Keithbe.
– Á, Noelle, örülök, hogy újra találkozunk. Csak nem a nyíltnapra jöttél?
– De, arra. Szeretnék egy kisebb riportot készíteni az itt dolgozókkal.
– Akkor fáradj beljebb! Hidd el, itt mindenki nagyon barátságos. Be is mutatlak a többieknek.

Nagy meglepetés ért, amikor találkoztam Keith kollégáival. Személy szerint arra számítottam, hogy egy rakás erővel és izomzattal bővelkedő férfival fogok találkozni, de tévedtem. Két női tűzoltóval kerültem szembe. Abban a pillanatban azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Hirtelen kellett cselekednem. Köszöntek nekem, mire én erősen kezet ráztam velük. Olyan erősen megszorítottam a kezüket, hogy meg is fájdult a végtagom. Látszott rajtuk, hogy nekik is furcsán esett. Nem tudom, hogy miért csináltam ezt. A fejemben lefuttattam a teóriámat, miszerint ha a legedzettebb férfiak közül kerülnek ki a tűzoltók, akkor a nőknek még őket is felül kell szárnyalniuk.

Csend lett hirtelen, majd én szólaltam meg.
– Elnézést a furcsa üdvözlésért, de kicsit zavarban vagyok. Mindenre számítottam, de nőkre nem. Inkább elölről kezdem a bemutatkozást. Engem Noellenek hívnak.
– Szia, én Beverly vagyok. Örülök, hogy eljöttél! Te vagy az első vendégünk. Jó korán érkeztél.
– Oh, sajnálom, ha megzavartam önöket.
– Dehogy zavartál, mi már reggel 6 óta itt vagyunk. Amúgy nyugodtan tegeződhetünk. Engem Rhondának hívnak. – mindketten nagyon kedvesnek és, szimpatikusak voltak. Ekkor két újabb látogató lépett be az előtérbe.
– Keithszel foglalkozunk az új vendégekkel. Addig körbevezetnéd Noellet? – kérdezte Beverly Rhondától.
– Persze, hogy igen! Gyere kislány! Én leszek az idegenvezetőd, ha nem bánod. Kezdjük a konditeremmel, ahol az izmok készülnek.

Rhonda stílusa nagyon különleges számomra. Nagyon vagány csaj, ugyanakkor érdekes humorral rendelkezik. Élveztem, ahogy bemutatja az egész laktanya minden részletét. Komolyan, még a WC papírról is mondott egy rövid történetet. Csak teltek az órák, és ő csak rizsázott (hogy az ő szavával éljek).
– És szerintem készen is vagyunk. Az órának vége. Most már az összes sötét kis titkunkat ismered. Gyere, menjünk vissza a többiekhez, ebédidő van.

– Csakhogy végre itt vagytok! Már azt hittük, hogy elraboltad Noellet. – fogadott minket Beverly.
– Nyugi, csak a leglényegesebb információkat mondtam el neki. – vágta rá Rhonda, majd rám kacsintott.
– 3 órán keresztül? – kérdezte Keith. – Mi Beverlyvel fejenként 6 látogatót vezettünk körbe, amíg te egyet. – Látszott rajta, hogy kicsit feszültebb hangulatban van. Gondolom nem először fordult elő, hogy Rhonda kibújik a felelőssége alól.
– Én jól éreztem magam, sok mindent megtudtam. – válaszoltam. Oldani akartam kicsit a feszültséget, ami talán sikerült is.
– Tényleg, Noelle, Keith mesélte, hogy a tűzhelyed kisebb balesetet szenvedett. Nem lenne kedved itt ebédelni? – kérdezte Beverly.

Elfogadtam a meghívást, majd neki is láttunk az evésnek. A menü nem éppen volt ünnepi. Babkonzerv lehetett, de a kedvemért Beverly tányérból szolgálta fel nekünk. Mindenki jóízűen evett, még én is elfogyasztottam az adagomat. Ebéd után Keith és Rhonda kiviharzott az ebédlőből, így Beverlyre maradt a mosogatás. Úgy sejtem ő a „laktanya anyukája”, aki főz, mos, takarít a többiek helyett. Elkezdtem beszélgetni vele is.

– Minden nap rád hárul a takarítás?
– Mondhatni igen. Olyan, mintha három gyerekem lenne, akikről folyamatosan gondoskodni kell.
– Három? Ki a harmadik?
– Cindynek hívják, Keith lakótársa. Ő is itt dolgozik, de tegnap jött haza Európai utazásáról, tehát ma még nem jött munkába.
– Szóval Keith minden nap három nővel van körülvéve a munkája során? Jó lehet neki.
– Ne is mondd! El van kényeztetve! Folyamatosan flörtölünk vele, és bókokkal halmozzuk el. Mondhatni versengünk érte. De ő nem viszonozza, azt mondja, hogy ő vár az igazira. Nagyon romantikus alkat.
– Ritka az ilyen ember mostanában.
– Persze, meg is kell becsülni. Na gyere, kész  vagyok a mosogatással. Csatlakozzunk a többiekhez!

Csatlakoztunk a másik két tűzoltóhoz, akik éppen a tv előtti kanapén terültek el. Jó hangulatban telt el a délutánom. Mindenki nagyon örült a társaságomnak. Gondolom felüdülés volt számukra, hogy mással is beszélgethetnek munkaidejük alatt. Gyorsan elrepült az idő. Már későre járt. Elbúcsúztam, majd elindultam a kijárat felé.

Keith futott utánam.
– Várj, kikísérlek. Ne rohanj annyira.
– Már nem akartalak titeket zavarni, és amúgy is kezdek álmosodni.
– Mindenesetre örülünk, hogy meglátogattál minket. Jó volt beszélgetni veled.

Kint voltunk az épület előtt, amikor újra megszólalt.
– Figyelj, hallottam, hogy nyílt egy új szórakozóhely. Azt hiszem Időtöltögető a neve.
– Igen, én is olvastam róla az újságban.
– Esetleg nem lenne kedved velem vacsorázni? Holnap ráérsz?
– Úgy érted, mint egy randi?
– Hát, mondhatjuk úgy is…
– Rendben. Benne vagyok. Akkor holnap találkozunk, szia.
– Szia! – mondta. Mintha egy apró mosolyt véltem volna felfedezni az arcán.

Hazaértem, és jegyzeteim alapján elkezdtem írni a tűzoltóságról szóló cikkemet. Beleírtam tapasztalataimat, véleményeimet, nagyon meg voltam vele elégedve. Aztán eszembe jutott a randi. Keith nagyon aranyos, de nem érzek iránta egyelőre semmit. Egyszerű szimpátia. Ugyanakkor nagyon vártam már, hogy találkozhassak vele. Kíváncsian vártam, hogy mit tartogat számomra a holnap.