Útvesztő

Útvesztő – 13. Courney története

673907_orig-8257210

Idegen helyen ébredem. Egy hálószobában találtam magam, de minden ismeretlen volt számomra. Egy kényelmes ágyban voltam, bár fogalmam sem volt róla, hogyan kerültem oda. Jobban körülnéztem, és Courtneyt pillantottam meg.
187859_orig-7628086

– Hol vagyok? – kérdeztem.
– Keith és Cindy házában. Ez Keith szobája. Otthonos, mi?
– Mi történt velem?
– Elájultál.
– És azelőtt?
– Nos, a házad lángokban állt. Akkor estél össze.
– Tényleg! Arra még emlékszem. És mi történt?
– Hát, beletelt egy csomó időbe, mire sikerült a tűzoltóknak eloltani a lángokat. Nos, a házad pedig enyhén szólva romos állapotba került. Azután megérkezett Keith és Cindy is, majd elhoztak téged ide.
3906407_orig-8730429

– Ők most hol vannak?
– Dolgoznak, Noelle. Már délután van! Egész nap az ágyban feküdtél. Azt hittük, hogy valami komolyabb bajod esett!
– Én jól vagyok. De akkor hol fogunk lakni?
Úgy tudom, hogy szombat délután már hazatérsz, letelik a két hét. Cindy azt mondta, hogy addig nyugodtan itt maradhatunk. Pont elférünk.
8575428_orig-9905651

Courtney olyan higgadtan beszélt, hogy én is megnyugodtam. Az órára néztem, tényleg délután volt már. A szoba gyönyörűen volt berendezve. A bútorok világos árnyalatúak, a textíliák pedig sötétkékek. Felkeltem az ágyból, és körbejártam a szobát.
7427387_orig-4059105

A falakon óriási üvegablakok. Kinéztem az egyiken, majd szemügyre vettem a környéket. A közelben mindenhol kertesházak voltak, az épületeket pedig magas fák szegélyezték. Hirtelen nem tudtam belőni, hogy Twinbrook melyik részén lehettem. Az ablakból ráláttam a ház utcafronti részére is. Egy köves út vezetett a bejárati ajtóig, amit vöröses bokrok, és négyzetes oszlopok öveztek. Befejeztem a nézelődést, majd újra Courtneyhoz fordultam.
3861447_orig-1871633

– Mi történt? – kérdeztem.
– Mire gondolsz?
– Mi történt a házammal? Mit mondtak a tűzoltók? Mi okozta a tűzesetet? – pontosítottam a kérdésemen.
– Szerintük szándékos gyújtogatás volt. Egy háztartásban bekövetkezett tűz nem terjed el ilyen gyorsan. Alig kapcsolt be a tűzjelző, a házadban már lángolt minden.
– De hát ki akarna ártani nekem?
Gondolkozz csak! Nem lehet, hogy a nyomozásod miatt? Lehet, hogy valaki fél attól, hogy kiderítesz róla valamit. Én ebből azt a következtetést vontam le, hogy jó úton jársz. Nagy valószínűséggel keresztbe tettél valakinek, még ha nem is tudod pontosan, hogy kinek.
2861985_orig-5291627

Elgondolkodtam barátnőm szavain. Hirtelen Margaret neve ugrott be nekem. Ekkor jutott eszembe, hogy mit terveztünk mára.
– Courtney! Úgy beszéltük, hogy ma elmész Margarethez!
– Nyugodj meg! – mosolygott rám. – Voltam ott. Nemrég értem vissza.
– Tényleg? És… sikerült kiderítened valamit?
– Fogjuk rá.
Jaj, ne húzd az időt! Meséld el, hogy mi történt – faggattam. Azzal Courtney elmondott nekem mindent.
2870878_orig-6608992

„Első utam Sarah Alwin állatmenhelyére vezetett. Sarah épp otthon volt, így fogadott engem. Mondtam neki, hogy egy kiskutyát szeretnék vásárolni. Úgy hallottam, hogy nála kóbor állatokat lehet örökbefogadni. Megmutatta az állatokat, melyek között a leírásod alapján rögtön felismertem Arnoldot. Sarah nehezen vált meg a kis állattól, de végül csak sikerült megszereznem.”
9987890_orig-2836177

„A kiskutyával a kezemben csengettem Margaret ajtaján. Várnom kellett egy-két percet és már azt hittem, hogy nincs itthon. Ekkor hirtelen ajtót nyitott Margaret. A megbeszéltek alapján mondtam neki, hogy ki vagyok, és hogy miért jöttem. Először nem fogta fel a helyzetet, de amint meglátta Arnoldot, könnybe lábadt a szeme. Rögtön beinvitált a házába.”
2040337_orig-8013969

„Megkínált egy csésze kávéval és beszélgetni kezdtünk. Először is elnézést kért, hogy telefonon olyan illetlenül viselkedett. Azzal magyarázta, hogy már nem bízott benne, hogy tényleg visszaviszem neki a kutyáját. Azt mondta, hogy egész hétvégén csak a találkozást várta. Már szinte beleőrült a várakozásba, így már letett róla, hogy újra látni fogja Arnoldot.”
1861003_orig-8182113

– Várj csak egy kicsit! – vágtam közbe. – Szóval Margaret tényleg azt hitte, hogy amikor az eltűnt dologról beszéltem, akkor a kutyájáról volt szó.
– Igen. Meg volt róla győződve. Azon az estén, amikor álruhában felkerested őt, sürgetett téged, hogy minél hamarabb keresd fel. A segítségedet kérte, amit a kutya megtalálására értett. Azt hitte, hogy minél előbb keresni fogod. Mivel nem adtál meg neki se telefonszámot, se elérhetőséget, ő tehetetlen volt.
Erre nem is gondoltam. Pedig attól a bizonyos estétől fogva hittem, hogy Margaret valamilyen gyanús dologban van benne… És Arnold hogy tűnt el?
2685905_orig-5105354

„Az eltűnésről is hosszan mesélt nekem Margaret. Beszélt arról, hogy egy nap meglátogatta őt Miss. Blueberry. Megajándékozta Margaretet egy ódon asztali órával. Miss. Blueberry fontos dologra hivatkozva nem maradt túl sokáig. Margaret viszont annyira el volt foglalva az új ajándékával, hogy észre se vette, hogy a bejárati ajtót hosszú időre nyitva hagyta. Rögtön keresni kezdte Arnoldot, de sehol sem találta. Nyoma veszett a kisállatnak. Az egész utcát tűvé tette házi kedvencéért, de nem lelte meg.”
1102195_orig-6975454

„Amint ezt mesélte, Margaret szeme könnyektől csillogott. Azt mondta, hogy nem sokkal az eltűnés után kapott egy levelet, miszerint megtalálhatja kutyáját a temetőben. El is látogatott hát oda, de nem talált semmit. Végigkutatott mindent, míg végül talált egy sírkövet Arnold nevével. – Ekkor már megállás nélkül sírt Margaret. A történetét hallgatva nekem is összeszorult a szívem. Tovább hallgattam a történteket. – Margaret a sírkő mellett egy ásót pillantott meg. Hozzá is látott a földkupac kiásásához. Mire a gödör aljához ért, egy újabb üzenetet talált. Az állt rajta, hogy a kutya biztonságban van, és az is marad, ameddig Margaret tartja a titkot.”
9398193_orig-3998859

– De miféle titkot? – kérdeztem értetlenkedve.
– Hát ez az! Margaret se tudja. Az egyetlen titkolnivalója az volt, hogy a laborjából eltűnt az irídiumkészlet. De ez akkor már régen kiderült. Képzeld magad Margaret helyébe, ahogy állsz értetlenül a temető kellős közepén!
Szörnyű lehetett neki. Azon a napon láttam őt, sőt furának is tartottam a viselkedését. Most már megértem őt! – és tényleg sajnáltam, hogy elítéltem, ahelyett, hogy jobban megismertem volna. Megkértem Courtneyt, folytassa történetét.
7034500_orig-6337155

„Margaret befejezte a mesélést, és ölelgetni kezdte Arnoldot. Megköszönte, hogy épségben visszajuttattam őt neki. Hihetetlenül hálás volt. Végül felállt, és megkért, hogy kövessem őt. A hálószobába vezetett, majd egy kulccsal kinyitott egy újabb ajtót.”
8642861_orig-6689271

„Egy szűk kis helyiségbe érkeztünk, ahonnan egy meredek lépcső vezetett lefelé. Margaret ment le először, majd megkért, hogy kövessem őt. Egy kisebb oltár volt velem szemben. A falon egy jókora portré függött, amely Arnoldot ábrázolta. Alatta egy asztalka foglalt helyet további fotókkal és személyes tárgyakkal. A szobát körös-körül gyertyák világították meg. Margaret elmondta nekem, hogy már letett arról, hogy látni fogja még a kutyáját. Ez a szoba volt neki a hely, ahova visszavonulhatott bánatában. „
9001110_orig-5731772

„Ekkor tudatosult csak bennem, hogy mennyire szeretheti ez a nő Arnoldot. Örültem, hogy segítettem neki újra rátalálni a boldogságra.”
5115844_orig-3691945

Courtney befejezte a beszédét. Elgondolkodtam. Szégyelltem magam, amiért annyi mindennel megvádoltam Margaretet. Most már teljesen ártatlan volt a szememben. Egyetlen hibája, hogy rosszkor volt rossz helyen. Újra átgondoltam a házánál és a temetőben tett látogatásomat. Csak bebeszéltem magamnak, hogy Margaret bűnös. Ezzel szemben ő egy szeretetre méltó ember, aki csak a legjobb barátját akarta visszakapni.
3592988_orig-8363820

Új érzés kerített hatalmába. Ugyan kiderült, hogy a legfőbb gyanúsítottam ártatlan, a közelgő esemény még mindig megmaradt. Hamarosan veszélybe kerül a város egy állítólagos bomba miatt. De vajon ki munkálkodik e mögött?

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés