Útvesztő

Útvesztő – 11. Vihar előtti csend

7863192_orig-2437582

Kedd délelőtt volt. Immár szokásunkhoz híven újra megbeszélést tartottunk Keithszel. Ő elég fáradtnak tűnt, a tegnapi beszélgetésünk hatására talán a hangulata sem volt olyan fényes. Vele ellentétben én friss és eleven voltam. Csillogott a szemem az izgalomtól, és már vártam, hogy végre elmondhassam neki tegnapi élményeimet. Keithnek is feltűnt, hogy máshogy viselkedek, amit szóvá is tett.
8692187_orig-6704434

– Folyton csak vigyorogsz, amióta itt vagyok. Ez miért van?
– Jó volt a tegnapom.
– Talán rájöttél valamire?
– Valamire igen.
– Tényleg? – Keith érdeklődni kezdett az információm iránt. – És mire?
Ha helyes a feltételezésem, akkor Margaret kutyája egy állatmenhelyen van, de ő nem tud róla.
763543_orig-6607450

– Tényleg? Szóval megtaláltad Arnoldot? – kérdezte Keith.
– Hé, te honnan tudod, hogy így hívják?
– Úgy egy hete járt Margaret nálunk, a tűzoltóságon. Ki volt akadva, hogy a rendőrség nem kezeli komoly ügyként a kis kedvence eltűnését, ezért minket kért arra, hogy keressük meg a kutyáját. Egész pontos leírást adott, még a nevét is elmondta. Végül nem találtuk meg Arnoldot, de neked legalább sikerült.
– És ezt eddig miért nem mondtad el?
1061600_orig-2017375

– Csupán azért, mert szerintem ennek semmi köze sincs bármiféle bűncselekményhez.
– Az lehet, de legalább plusz információt szolgáltatott volna – válaszoltam.
– Megígértük, hogy magánügyként kezeljük. Nem mondtuk el senkinek. Szerinted fontos infó lett volna? Szerinted meg kellene zsarolnunk Margaretet?
– Nem, erről szó sincs! Mi ilyen módszerekkel nem élünk.
– Akkor mégis mit kezdjünk ezzel a ténnyel?
– Nem tudom…
4923394_orig-2183913

Tanácstalan voltam. Azt hittem, hogy ez az információ előrébb visz minket. Azt gondoltam, hogy megint elkezdünk majd találgatni, és kiderül az igazság. Reméltem, hogy megoldódik minden. Pont az ellenkezője történt. Ültünk csendben a kanapén és hallgattunk. Percek teltek el, már kínos volt a csend. Bekapcsoltam a tévét és némán bámulni kezdtük a képernyőt.
5541693_orig-8526263

Minden csatornán a Twinbrookot fenyegető bomba volt a téma. A rendőrség úgy döntött, jobb ha mindenki tud a veszélyről, így a médiában szinte csak erről esett szó. Különböző vitaműsorok, fejtegetések, hírműsorok és közérdekű közlemények váltották egymást a televízióban. Szombat délre városi gyűlést hirdettek a városháza előtti térre.
8821770_orig-5756990

– Városi gyűlést? – hitetlenkedett Keith.
– Miért, szerintem jó ötlet.
– Jó ötlet? Szombat délelőttre? Hiszen nagy valószínűsséggel pont akkor robban majd a bomba.
– Pont ez a lényeg! Ezzel késleltetni tudják a robbanást. Ugyanis ha mindenki megjelenik a főtéren (még a tettes is) akkor a robbantónak nem lesz alkalma elhelyezni, esetleg működésbe hozni a bombát.
Igazad van! Mert ha valaki nem jeleik meg a gyűlésen, az már rögtön gyanúsított. Ez zseniális!
1615146_orig-3972818

Kikapcsoltam a tévét, mert már nem tudtam tovább hallgatni. Már szinte káosz volt a fejemben, azt se tudtam, hogy mire gondoljak. Vártam egy pillanatot, hogy kitisztuljon az agyam, aztán eszembe jutott valami.
– Keith!
– Igen?
– Amikor Margaret megkeresett a tűzoltóságon, megadta a telefonszámát?
– Azt hiszem… Talán fel is írtam a mobilomba.
Akkor arra most szükségem lenne!
243006_orig-8174289

Azzal felvettem telefonkészülékemet, rejtett módba kapcsoltam, és beütöttem a telefonszámot. Pár másodpercig kicsengett, majd Margaret hangját hallottam meg.
– Kinsey lakás. Ki keres?
– Üdv, én Courtney Wilson vagyok. Pár napja találkoztuk a háza előtt. Azt beszéltük, találkozunk majd valamikor…
–  Igen, emlékszem. Egy bizonyos eltűnt dologról volt szó. Megtalálta már?
– Még nem, de…
– Akkor köszönöm, de nem szeretnék magával beszélni! – azzal lecsapta a telefont.
6399191_orig-5446804

– Ez mi volt? –értetlenkedett Keith.
– Emlékszel még, amikor pár napja beszéltem pár szót Margarettel? Álruhában voltam. A barátnőmnek, Courtneynak adtam ki magam.
– Igen, emlékszem.
Azon az estén mindenképpen meg akartam tudni, hogy Margaretnek köze van-e valami rejtélyes dologhoz. Egy bizonyos eltűnt dolgot hoztam szóba. Rögtönöztem, de végül bevált. Erre ő azt válaszolta, hogy szeretne velem később beszélni. És hát most hívtam fel.
6737649_orig-1014812

– Mit válaszolt a telefonba?
– Lerázott. Azt mondta, hogy ha nincs meg az eltűnt dolog, akkor nem akar látni.
– Érdekes… – gondolkodott el Keith. – Tételezzük fel, hogy a kutyáról beszélt. Neked mi a véleményed?
– Lehetséges! Látogassuk meg Margaretet? Szerinted tegyünk egy próbát?
– De hisz még régebben te mondtad, hogy biztosan felismerne téged. Vagy kérjünk meg valakit, erre a szerepre?
9523693_orig-2172941

Már megint elérkeztünk a nehézségekhez. Engem már tényleg jól ismer Margaret. Az a kérdés, hogy találnánk-e olyan embert a városban, akivel Margaret még nem találkozhatott. Meg akkor az új személyt be kellene avatnunk a mi kis feltételezéseinkbe. Még az álruhát is meg kellene újra oldani, mivel nem sok ember járkál az utcán vörös hajjal. Lenne egy ember, aki tökéletes lenne a feladatra. Neki mindent elmondanék, és neki nem kellene a külsejét se megváltoztatni. Ez a személy nem más, mint a legjobb barátnőm, Courtney. A baj csak az, hogy ő most éppen egy teljesen más helyen tartózkodik.
2401431_orig-5370411

Az egész nap eseménytelenül telt el. Csigalassúsággal múltak a percek. Ugyan mellettem volt Keith, de nem sok szót váltottunk egymással. A kanapén összebújva néztük a tévét egész délután.
2420647_orig-4750965

Hirtelen megrezzentem. Valaki csengetett az ajtón. Nem vártam vendéget, úgyhogy váratlanul ért a dolog. Keithre néztem, de ő is meglepődött. Kinyitottam az ajtót és széles mosolyra nyílt a szám. Courtney állt ott velem szemben.
– Meglepetés! Nagyon hiányoztál, ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatlak. Remélem nem baj. – mondta barátnőm, ezután pedig megöleltük egymást.
4237112_orig-8473997

Courtney megjelenése váratlanul ért. Bemutattam neki Keitht és körbevezettem őt a házban. Ekkora váratlan örömre még álmomban sem számítottam volna!