Tükörkép 2

Tükörkép – Szilánkok – 10. Hazamegyünk

Claire
Picture

– Miről akartál velem beszélni? – kérdezte Jayden, amint kettesben maradtunk.
– Tegnap találkoztam Scarlettel.
– Hű, milyen izgalmas!
– Nem úgy értem. Az éjszaka a városban, elég különösen viselkedett.
– Mit értesz ez alatt?
– Nem bízok benne. Biztos vagyok benne, hogy tervez valamit, és hogy őszinte legyek, nem tudom melyik rosszabb, Ő, vagy Griffon.
Picture

– Ezt miért nekem mondod el?
– Mert te vagy a másik, aki kételkedik benne.
– És mit akarsz tenni? Alapítunk egy harmadik klubbot?
– Ha arra gondolsz, hogy van egy saját tervem, akkor igen.
Nem válaszolt, gondolom mérlegelte a lehetőségeket, majd egy rövid gondolkodási idő után mondta:
Picture

– Ki vele!
– Abban mindketten egyetértünk, hogy az a démon, ami megszállta Griffont, még most is itt van, bár elég gyenge. Vissza akar térni, hogy a mi világunkban ugyanott folytassa azt, amit elkezdett. Nem hiszem, hogy egyelőre tudná, hogy lehet utazni a dimenziók között. Arra gondoltam, hogyha ki tudnánk űzni belőle azt az élősködőt, nem hiszem, hogy sok dologban tudna ártani.
Picture

– Hogy akarod ezt elérni? Tudod, hogy kell démont űzni? Hívjunk papot, vagy mi? Szenteltvíz? Biblia?
– Hülye vagy! Biztos vagyok benne, hogy Griffon könyvtárában megtudjuk azt, amit tudnunk kell – tartott néhány másodpercig, amíg leesett neki azt, amit mondtam:
– Griffon könyvtára?! – láttam, ahogy gyötrelem ül ki az arcán. – Nem kényszeríthetsz arra, hogy mégegyszer átmenjek!
Picture

– Mehetnék egyedül is, bár az sokkal jobb lenne, ha te is jönnél.
– Tudod, ez az egész jól hangzik, de mindenek előtt azt szeretném megtudni, hogy mire készül Scarlet.
– Ahogy ismerem őt, bármire képes lenne azért, hogy elérje a célját. Ha azon múlik, még Griffont is képes lenne megölni.
– Én nem ismertem Griffont azelőtt, legalábbis nem emlékszem rá, de ha valóban úgy van, ahogy te mondod, segítek neked.
Picture

– Csodálatos. Bár ahhoz, hogy át tudjunk utazni a másik világba, kelleni fog még egy ember, aki erről az oldalról figyel. Van ötleted?
Rövid ideig gondolkodott majd sejtelmesen mondta:
– Van egy ember, bár van egy olyan érzésem, hogy te is tudod, kire gondolok.
***
Picture

– Ez annyira menő! – mondta Bonnie, amint felvázoltuk neki a tervünket. – Bárcsak én is elmehetnék veletek!
– Sajnálom, de mivel te evilági vagy, nem jöhetsz velünk.
– Persze, tudom. Szóval, miben kéne segítenem?
– A kapu megnyitása után csak tizenkét óra áll rendelkezésünkre, hogy visszatérjünk, mielőtt az becsukódna. Kell egy harmadik ember, aki figyelmeztet minket az időről. Fél órával a kapu bezáródása előtt, hajítsd át rajta ezt a követ, az majd a túloldalt figyelmeztet minket.
– Nem tűnik túl nehéznek.
***
Picture

– Biztos minden rendben lesz? – kérdezte Jayden Bonnietól, mielőtt én megnyitottam volna a dimenziókaput.
– Persze! Még unatkozni sem fogok, hoztam magammal könyvet.
– Mit?
– Kiderült, hogy ez alatt az egy év alatt, rengeteget felejtettem a Tükörképből, ezért úgy határoztam, hogy újraolvasom.
– Világos – mondta Jayden, majd egy jó nagy ölelést adott az unokatestvérének.
– Mehetünk? – kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet.
Picture

A kapu most is hangos csattanással nyílt meg. Az utazás rettenetesen kellemetlen volt, a fejem szédült, és minden olyan elmosott volt. Az egész csak néhány másodpercig tartott, mégis hosszú perceknek tűntek.
***
Picture

A hideg, harmatos fűben tértem újra magamhoz. Késő éjszaka volt. Mikor kinyitottam a szemem, a csillagos ég alatt feküdtem. Minden olyan ismerős volt. Egyből meg tudtam volna mutatni Aschir istennő csillagképét az égbolton, vagy a Sárkányét, amit minden kisgyerek először tanul meg. Itthon vagyok. Ezelőtt még nem gondoltam bele milyen érzés lesz újra ennek a világnak a levegőjét lélegezni, de ennél jobbat el sem tudnék képzelni.
Picture

Lassan felkeltem a földről, és körülnéztem. Mindenegyes virágnak, fának a nevét tudtam. Régen sosem értékeltem igazán, csak most döbbentem rá, hogy mennyire is szerettem itt élni.
Ha jól saccolom, a kontinens közepén lehetünk, hogy is hívják ezt a helyet? Jikerihn erdeje? Az itt élő népek a főnixek nagy rajongói. Nagyon rég jártam már erre.
Picture

Amíg megnyitottam egy portált, hagytam Jaydent körülnézni. Nem hiszem, hogy valaha volt már itt, ha mégis, úgysem emlékezne rá. Többször elakadtam a varázslat közben, nagyon rég kellett ilyeneket használnom, ezért eléggé kijöttem a gyakorlatból.
Picture

Néhány próbálkozás után sikeresen megnyílt a teleport, majd Jaydent, ellenkezésére átlöktem rajta, majd én is utána mentem. Néhány másodperc után már el is értük az úticélunkat. Még csak az udvaron voltunk, de máris elszorult a szívem.
Picture

Az egész épület rettentően leromlott állapotban volt, pedig csak másfél éve, hogy elhagytuk. Elgondolkodtató, hogy vajon varázslat-e az oka, hogy ilyen hamar ilyen rossz állapotba került. A látottak után már nem is akartam bemenni. Nem akartam ilyen rossz állapotban látni az otthonomat.
Picture

– Na mivan? Bemegyünk? – kérdezte Jayden, miután egy lépést sem tettem meg, mióta átértünk a portálon.
– Persze, csak adj egy percet – mondtam, de abban a pillanatban el is indultam.
A hatalmas faajtóhoz sétáltam, ami a sok törmelék miatt a szokásosnál is nehezebben nyílt ki. Minden erőmet használnom kellett ahhoz, hogy megmozdítsam.
Picture

Bent minden sokkal rosszabbul nézett ki. A csillár leesett a plafonról, és a szilánkjai az egész hallt beborították. Óvatosan kellett járnunk, nehogy az egyik megvágjon minket.
– Mi történhetett itt? – kérdezte Jayden, mire én csak megráztam a fejem.
– Ötletem sincs. Gondolom, miután elterjedt a hír, hogy Griffon meghalt, rengeteg fosztogató és bandita bátorkodott idejönni.
– Ha tényleg ez a helyzet, fogadok, hogy a könyvtár érintetlen maradt.
Picture

A kijelentésére hangosan felnevettem, bár való igaz, hogy az ilyen emberek nem a könyvek miatt jöttek ide. Nagy nehezen sikerült átverekednünk magunkat a törmelékekkel borított termen, majd a folyosók felé intettem.
Picture

– Borzalmas ilyen állapotban látni ezt a helyet – mondtam, hogy megtörjem a csöndet, de Jayden nem válaszolt rá semmit. Valószínűleg, ha életem utolsó hetven évét nem ebben a kastélyban éltem volna le, eltévedtünk volna. Az egész épület egy hatalmas labirintusra hasonlít, nem csak az emeleteken keresztezik egymást a folyosók, de még a föld alatt is egy egész alagútrendszer húzódik.
Picture

Hogy levágjuk az utat, az egyik festmény mögötti átjárót használtuk, ami egyenesen a könyvtárba vezet. Jaydennek igaza volt, a hely néhány pókhálón és poron kívül szinte teljesen egyben volt. Igazából nem is tudom, pontosan mit keresünk. Valami, ami a démonokról szól, biztos segítene.
Picture

– Szóval, hol vannak a démonűzéssel kapcsolatos könyvek?
– Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen eligazodhatunk. Mondjuk úgy, hogy Griffon sajátos módszer alapján rendezte el a könyveket. Nem foglalkoztatta a műfaj és az abc sorrend.
– Biztos vagy benne, hogy tizenkét óra elég lesz nekünk?
– Valószínűleg nem fogunk végezni.
***
Picture

– Ehhez mit szólsz? “Fekete mágia és használói”. Lehet, van benne valami – mondta Jayden az egyik könyvespolc túloldaláról.
– Nem rossz ötlet – válaszoltam, majd elvettem tőle a kötetet. Gyorsan átlapoztam, de semmi olyat sem találtam, ami segíthetne nekünk – ez nem nyert.
Picture

Már hosszú órák óta kutatunk, és már több száz könyvet átnéztünk, de még semmi eredmény. Kezdem elveszteni a reményt afelől, hogy egyáltalán találunk is valamit. Az agyam teljesen lezsibbadt, és a betűk is kezdenek összefolyni. Az még jobban nehezíti a dolgunkat, hogy rengeteg könyv idegen nyelven van megírva, néha teljesen más betűtípussal.
Picture

Sokkal lassabban haladunk, mint gondoltam volna, ráadásul nincs is sok időnk, így is elég sok időt elpazaroltunk fölösleges dolgokra.
– Hé, Claire! Gyere ide! Lehet, találtam valamit – hallottam Jayden hangját a könyvtár túlsó részéről. Egy könyvet sem tartott a kezében, két könyv közötti üres helyre mutatott. – Mintha hiányozna innen egy, ráadásul nem is lepte még be a port annyira, mint máshol.
Picture

– Mégis hova kerülhetett volna innen egy könyv? – amint kimondtam, máris hülyeségnek tűnt a kérdés. Pontosan Scarletnél láttam egyet. “Ősi legendák és mágikus lények” volt a címe. Csak egy pillanatig tartott, amíg megnéztem a két szomszédos könyvet. Balról az “Évezredes históriák” jobbról pedig a “Varázslatos élőlények” határolták a hiányzó kötet helyét. Mikor azt mondtam, hogy Griffon rendhagyó módon rendezi a könyvtárát, pontosan erre gondoltam.
Picture

– Biztos vagyok abban, hogy az a könyv, ami innen hiányzik, Scarlet-nél van.
– Gondolod?
– Száz százalék, és a nyakamat tenném rá, hogy abban mi is megtaláljuk azt, amit tudni akarunk.
– Akkor hazamegyünk?
– Eléggé úgy tűnik. Hacsak, nem szeretnél itt körülnézni. Mármint úgy értem mégiscsak itt haltál meg, hátha visszatérnek az emlékeid.
– Egy próbát megérhet. Úgyis van még egy csomó időnk.
***
Picture

Nem tudom pontosan ezután hova is akartam vezetni Jaydent. Talán magam miatt is körül akartam nézni. A régi énem tudni akarja mi is történt itt, mióta nem ebben a világban élünk. Elsőként a börtöncellákhoz mentünk le, ahol Aloysiust vitték, miután elkapták őket.
Picture

Jayden hosszú percekig nézelődött, majd egy fejrázással jelezte, hogy semmi érdekes nincs itt. Ezután a kápolnához mentünk, ahol Aiman meghalt. Ott sem történt semmi említésre méltó. Ezután még benéztünk egy-két szobába, de semmi sem történt.
Picture

Legvégül mentünk Griffon hálószobájába. Ott történt az egész párbaj, ott haltak meg, ott történt a varázslat. Ha ott sem történik semmi, esély sincs arra, hogy Jayden visszaszerezze az emlékeit.
Picture

A szobához értünk, az itteni védővarázsatok még mindig olyan erősek, hogy közönséges emberek nem tudtak bemenni, ezért a fosztogatók sem tudták ellopni az értékes dolgokat. Mindketten beléptünk, minden olyan volt, mint régen. Egy porszem sem volt, sem pedig pókhálók. A szobában mintha megállt volna az idő.
Picture

Kicsit tartottam tőle, hogy mit is fogunk bent találni, de a két férfi holttestének nyoma sem volt. Ennyi év után is annyi rejtély van ebben a világban, hogy rengeteg dologra nincs magyarázat.
Picture

A szoba közepén, Jayden volt. Csak úgy állt ott, a semmibe révedve. Az arcán mintha fájdalom ült volna ki, de egy hangot sem adott ki. Csak néhány másodpercig tartott az egész, majd, mint egy rongybaba hullott a földre.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés