The Torenos – A hatalom csapdájában – 17. Vihar előtti csend

Fél tíz körül érkeztem a klubhoz. A bejárat előtt tolongó és az előtérben álldogáló tömegtől alig tudtam bejutni a barátaimhoz, akiknek a megtalálása egy újabb, szinte lehetetlen küldetésnek bizonyult.

Negyedóra bolyongás után a bárterem egyik sarkában sikerült Danielle-re és a veszekedő Miller tesókra lelnem.
– Sziasztok! – kiáltottam feléjük közeledve. Ashton jó alaposan végigmért, majd elégedetten az öccséhez fordult.
– Mondtam, hogy nem kell kiöltözni.

– Mi történt veled? – nézett rám Danielle sajnálkozó szemekkel.
– Ütős randija volt – állapította meg Ash. – Öcsém, ez a csaj totál leamortizál! Oviban az orrod, most a szemed. Mivel idegesítetted fel?
– Állj már le! Raquel nem csinált semmit. Will meg a haverjai támadtak le az udvaron.
– Ja. Bocs. De jól vagy, ugye?
– Aha. A többiek? – kérdeztem csodálkozva. Azt hittem, már mindenki ott lesz, mire én odaérek. De se Becca, se Zoe. Azonban a vöröskére nem kellett sokat várni.

– Úúú! Mi ez a szag?
– Ez kérlek, primitív szülcsinapcsis barátom, nem szag, hanem illat. Az új parfümöm. Eau de Becca.
– Akkor sem kellett volna abban fürdened – legyeztem arrébb Becca illatfelhőjét. – Tudod, a kevesebb néha több.
– Kettőspont té! – húzta fel az orrát a lány, és karba tett kezekkel, durcásan leült Ash mellé.
Hogy mi az a kettőspont té? Biztos, hogy tudni akarod? Oké. Nos, az egy Becca által igen kedvelt duzzogó MSN smiley.

– Ó, hát itt vannak a legjobb barátaim! – toppant elénk egy csaj a semmiből. Igen, egy csaj. Merthogy ő nem Zoe volt, ahhoz kétség sem fért. Feszes top, szoknya, harisnya, magassarkú csizma. Ilyen cuccokat az én legjobb barátom soha nem venne fel!
– Tyűű! Majdnem olyan szexi vagy, mint én – jelentette ki Becca egy apró pimasz mosollyal a szája szélén. Mi, többiek pedig szóhoz sem jutottunk a döbbenettől.

Iszogatás közben Zoe beszámolt addigi élményeiről, és elnézést kért, amiért mégsem sikerült elintéznie a Miracle teljes lefoglalását.
– A lényeg, hogy beengedtek, és együtt vagyunk – mondta Ephram, majd ittunk még egyet az egészségemre.

Az este nem pont úgy telt, ahogy elképzeltem. Azt hittem, ha újra összejön a banda, akkor együtt is fogunk bulizni. Ehhez képest a turbékoló szerelmespár csak egymással foglalkozott, Zoe pedig állandóan külön utakon járt. Nem voltam túl jó társaság Beccáék számára. Folyton hangot adtam az elégedetlenségemnek.

Mikor az egyik emo gyerek flörtölni kezdett Zoéval, akit ez egy cseppet sem zavart, sőt ő is szívesen játszadozott vele, ráadásul éppen indulófélben voltak, én teljesen kiakadtam.
– Most nézd meg! Mi a francot csinál azzal a potenciális öngyilkosjelölttel? Hát ez nem igaz! Odamegyek, esküszöm….

– Nyugi! Majd én beszélek vele – csitított Becca. Elindult feléjük, majd megragadta Zoe csuklóját – pont ugyanúgy, mint egy hónappal azelőtt a szobájában –, és elhúzta a sráctól.
– Mit művelsz? – kérte számon a viselkedését. A beszélgetés további részét nem hallottam, mert a két depis elvonta a figyelmemet.

A flörtölős gyerek megállás nélkül vigyorgott és érdekes megjegyzéseket tett a haverjának. Láttam rajtuk, hogy min jár az agyuk. Olyan dühös lettem, hogy nem bírtam magammal. Muszáj volt odalépnem hozzájuk, és mivel nem hittem, hogy a szép szó hatásos lehet, egyből a lényegre tértem. A havert félrelöktem, a vigyorinak meg behúztam párat.

– Megőrültél?! – szaladt oda hozzánk Zoe. – Mi a fene bajod van?
– Nekem mi bajom? Neked mi bajod? Épp most mentettelek meg életed legnagyobb hibájától! Láttam, hogy nézett rád! Csak egy valamin jár az esze!
– Te már csak tudod! És a 18 éves kora előtt kinek fordult meg több lány az ágyában kategória győztese nem más, mint Preston Toreno! Mielőtt prédikálni kezdesz, nézz magadba!

– Fejezd be! Marhára nem vicces! Tudom jól, hogy milyen hülye voltam. Nem kell emlékeztetni. Nem vagyok rá büszke. Ha belegondolok, mennyi lányt bántottam meg, legszívesebben visszacsinálnám az egészet!
– De nem lehet. Ezzel már elkéstél.
– El. De ahhoz még nincs késő, hogy téged megvédjelek. És ez a srác nem fog megkapni téged!
– Tényleg, apuci? És miért ne kaphatna meg? Az én életem! Én döntök!

– Ez a sztárság az agyadra ment! Teljesen kifordultál önmagadból! A régi Zoe nem öltözne, nem viselkedne így, és ha szervezne egy bulit a barátainak, akkor nem kóricálna el minden második percben, hanem velük együtt fantasztikus hangulatban átpartizná az éjszakát!
– Milyen régi Zoe? Ugyanaz vagyok, aki voltam. Talán pár apróság változott. A sztárság témát meg nincs jogod felhozni! Én nem akartam aláírni a szerződést, te erősködtél!

– Naná! Mert nem biztos, hogy lett volna még egy ilyen lehetőséged. Nem bánom, hogy rábeszéltelek, csak azt, hogy a hírnév így megváltoztatott. Utálom azt a csajt, aki lett belőled!
– Én is utálom azt a fickót, aki lett belőled! A régi Preston sokkal menőbb volt. Nem áll jól az új szerep. És tudod mi a véleményem? Az, hogy féltékeny vagy. Nem bírod elviselni, hogy most nem körülötted forog a világ! A magánügyeimhez meg semmi közöd! Ne szólj bele az életembe!

– Oh, várjunk csak. Igazad van. Minden vágyam, hogy én is a kamerák kereszttüzében legyek, rángassanak egyik helyről a másikra, és megmondják mikor mit tegyek. Ellenállhatatlan késztetést érzek a médiaszereplésre, muszáj, hogy riporterek és rajongók hada üldözzön, hogy megnyugodjon a feltűnési viszketegségben szenvedő lelkivilágom. Szánalom. És mi az, hogy ne szóljak bele az életedbe? Zoe, én csak segíteni akartam! De tudod mit? Bocs, hogy élek. Többet nem fordul elő.

A balhé után nemkívánatos lettem a klubban. A biztonsági őrök kísértek ki. Nem bántam, hogy el kellett jönnöm. A történtek után úgysem lett volna sok értelme maradni. Nem tudtam eldönteni hová menjek, úgyhogy csak lófráltam a város utcáin. A környék szokatlanul csöndes volt. Szinte már túl csöndes. És volt ebben valami különösen hátborzongató. Az ösztöneim azt súgták, ez a vihar előtti csend. Igazuk volt.