
The Torenos – A hatalom csapdájában – 17. Vihar előtti csend
Fél tíz körül érkeztem a klubhoz. A bejárat előtt tolongó és az előtérben álldogáló tömegtől alig tudtam bejutni a barátaimhoz, akiknek a megtalálása egy újabb, szinte lehetetlen küldetésnek bizonyult.
– Sziasztok! – kiáltottam feléjük közeledve. Ashton jó alaposan végigmért, majd elégedetten az öccséhez fordult.
– Mondtam, hogy nem kell kiöltözni.
– Ütős randija volt – állapította meg Ash. – Öcsém, ez a csaj totál leamortizál! Oviban az orrod, most a szemed. Mivel idegesítetted fel?
– Állj már le! Raquel nem csinált semmit. Will meg a haverjai támadtak le az udvaron.
– Ja. Bocs. De jól vagy, ugye?
– Aha. A többiek? – kérdeztem csodálkozva. Azt hittem, már mindenki ott lesz, mire én odaérek. De se Becca, se Zoe. Azonban a vöröskére nem kellett sokat várni.
– Ez kérlek, primitív szülcsinapcsis barátom, nem szag, hanem illat. Az új parfümöm. Eau de Becca.
– Akkor sem kellett volna abban fürdened – legyeztem arrébb Becca illatfelhőjét. – Tudod, a kevesebb néha több.
– Kettőspont té! – húzta fel az orrát a lány, és karba tett kezekkel, durcásan leült Ash mellé.
Hogy mi az a kettőspont té? Biztos, hogy tudni akarod? Oké. Nos, az egy Becca által igen kedvelt duzzogó MSN smiley.
– Tyűű! Majdnem olyan szexi vagy, mint én – jelentette ki Becca egy apró pimasz mosollyal a szája szélén. Mi, többiek pedig szóhoz sem jutottunk a döbbenettől.
– A lényeg, hogy beengedtek, és együtt vagyunk – mondta Ephram, majd ittunk még egyet az egészségemre.
Az este nem pont úgy telt, ahogy elképzeltem. Azt hittem, ha újra összejön a banda, akkor együtt is fogunk bulizni. Ehhez képest a turbékoló szerelmespár csak egymással foglalkozott, Zoe pedig állandóan külön utakon járt. Nem voltam túl jó társaság Beccáék számára. Folyton hangot adtam az elégedetlenségemnek.
– Most nézd meg! Mi a francot csinál azzal a potenciális öngyilkosjelölttel? Hát ez nem igaz! Odamegyek, esküszöm….
– Mit művelsz? – kérte számon a viselkedését. A beszélgetés további részét nem hallottam, mert a két depis elvonta a figyelmemet.
A flörtölős gyerek megállás nélkül vigyorgott és érdekes megjegyzéseket tett a haverjának. Láttam rajtuk, hogy min jár az agyuk. Olyan dühös lettem, hogy nem bírtam magammal. Muszáj volt odalépnem hozzájuk, és mivel nem hittem, hogy a szép szó hatásos lehet, egyből a lényegre tértem. A havert félrelöktem, a vigyorinak meg behúztam párat.
– Nekem mi bajom? Neked mi bajod? Épp most mentettelek meg életed legnagyobb hibájától! Láttam, hogy nézett rád! Csak egy valamin jár az esze!
– Te már csak tudod! És a 18 éves kora előtt kinek fordult meg több lány az ágyában kategória győztese nem más, mint Preston Toreno! Mielőtt prédikálni kezdesz, nézz magadba!
– De nem lehet. Ezzel már elkéstél.
– El. De ahhoz még nincs késő, hogy téged megvédjelek. És ez a srác nem fog megkapni téged!
– Tényleg, apuci? És miért ne kaphatna meg? Az én életem! Én döntök!
– Milyen régi Zoe? Ugyanaz vagyok, aki voltam. Talán pár apróság változott. A sztárság témát meg nincs jogod felhozni! Én nem akartam aláírni a szerződést, te erősködtél!
– Én is utálom azt a fickót, aki lett belőled! A régi Preston sokkal menőbb volt. Nem áll jól az új szerep. És tudod mi a véleményem? Az, hogy féltékeny vagy. Nem bírod elviselni, hogy most nem körülötted forog a világ! A magánügyeimhez meg semmi közöd! Ne szólj bele az életembe!
– Oh, várjunk csak. Igazad van. Minden vágyam, hogy én is a kamerák kereszttüzében legyek, rángassanak egyik helyről a másikra, és megmondják mikor mit tegyek. Ellenállhatatlan késztetést érzek a médiaszereplésre, muszáj, hogy riporterek és rajongók hada üldözzön, hogy megnyugodjon a feltűnési viszketegségben szenvedő lelkivilágom. Szánalom. És mi az, hogy ne szóljak bele az életedbe? Zoe, én csak segíteni akartam! De tudod mit? Bocs, hogy élek. Többet nem fordul elő.
A balhé után nemkívánatos lettem a klubban. A biztonsági őrök kísértek ki. Nem bántam, hogy el kellett jönnöm. A történtek után úgysem lett volna sok értelme maradni. Nem tudtam eldönteni hová menjek, úgyhogy csak lófráltam a város utcáin. A környék szokatlanul csöndes volt. Szinte már túl csöndes. És volt ebben valami különösen hátborzongató. Az ösztöneim azt súgták, ez a vihar előtti csend. Igazuk volt.
Ezeket is érdemes megnézni

The Torenos – A hatalom csapdájában – 8. Damon
2018. január 14.
The Torenos – A hatalom csapdájában – 24. Az utolsó lépések
2018. január 14.