The Torenos 2. – A bosszú játéka – 20. Forró nyomon

A 17:30-as értekezletet az FBI-igazgató kérésére Dorian Wayne ezúttal a hetedik emeleti tárgyalóteremben bonyolította le. A kiemelt eseten dolgozó ügynökökön kívül jelen volt még Gareth Walsh igazgató, valamint Ian Barlow igazgatóhelyettes is, aki annak idején Hank Gordon oldalán részt vett a szervezett bűnözés elleni harcban. Ő volt az, aki személyesen tájékoztatta a jogairól, majd verte bilincsbe Leonardo Torenót azon az ominózus napon.

Wayne megosztotta gyanúját kollégáival, akik eleinte ugyan kétkedve fogadták a feltételezéseit, azonban sikerült olyan összefüggéseket megvilágítania előttük, amikre kivizsgálás nélkül egyetlen tapasztalt nyomozó sem mondaná azt, hogy pusztán a véletlen műve. Most ezeket szerette volna felettesei elé tárni és újból átbeszélni, hogy megbizonyosodjanak róla, minden puzzle-darabot a megfelelő helyre illesztettek-e be.

Miután az ajtót becsukták, és mindenki elfoglalta a helyét, Wayne megállt a falra rögzített, óriási képernyő előtt, hogy magára vonja a figyelmet. Végigjáratta szemét az egybegyűlteken, majd megköszörülte a torkát, és megkezdte az eligazítást.
– Június 8., kedd, délután 17:30. Leonardo Toreno és Landon Hayes szökevények felkutatásának, valamint Toreno és a Herceg kapcsolatának ügyében folytatott nyomozás kilencedik eligazítása. Május 28-án valamivel hat óra után zendülés tört ki a Narden Büntetés-végrehajtási Intézet „A” szektorában, ami végül a teljes fegyházra kiterjedően lázadásba torkollott. Tekintve, hogy ezt kihasználva szöktek meg, joggal feltételezhetjük, hogy közük volt a lázadás kirobbantásához. A három szöktető helikopter beazonosítása a helyszínre érkezés után 40 perccel már megtörtént, a forró nyomot követve pedig kollégáink az újdonsült drogbáró, Quinto Navarro egyik hangárához jutottak, ahol rá is leltek a gépmadarakra és a fegyverekre, amik a ballisztikai vizsgálat alapján tökéletesen megegyeztek a helyszínen elsütöttekkel. És ha mindez nem lett volna elég, akkora mennyiségű kábítószert is találtak, hogy az ifjú Navarro legalább húsz évig boldogíthatja édesapját a szomszéd cellában.

Annak ellenére, hogy Wayne nem szánta komikusnak a megjegyzést, többen is kacarászni kezdtek rajta. Ekkor szúrós tekintet lövellt feléjük, mire hirtelen mindegyikük észbekapott, és megkomolyodott.
– A helyszínelők alaposan átkutatták mind a három gépet. Szövetdarabokat találtak a Nardenben használt rabruhákból, illetve néhány hajszálat, amiket azonnal DNS vizsgálatnak vetettek alá. Az eredmények szerint Toreno és Hayes valóban a helikopterben tartózkodott, és az egyik pilóta Yuriy Blinov, a jól ismert orosz bérgyilkos lehetett. Blinov azóta elhagyta az országot, és még mindig nem sikerült a nyomára bukkanni.

– Ezt követően a kollégák kikérték a fegyház látogatóinak névsorát, valamint a biztonsági felvételeket, azonban rejtélyes módon minden megsemmisült. Viszont a fegyőrök kikérdezése sikerrel járt. Elmondásuk szerint Hayes és Toreno sem tartozott a gyakran látogatottak táborába, ezért meglepő volt számukra, mikor nagyjából hat hónappal ezelőtt Vincenzo Collizzi felkereste régi cimboráját, aki amint meglátta a vendégét, rögtön nekiesett. Szétszedték őket, majd Torenót vissza akarták vinni a cellájába, de Collizzi biztosította őket afelől, hogy tudja kezelni.

– Ez volt az első és egyetlen találkozásuk az elmúlt tizenkét évben? – kérdezte az FBI-igazgató. Wayne bólintott. – És nem gondolták úgy, hogy esetleg némi jelentőséggel bír?
– Ezt a nardeniektől kellene megkérdeznie, uram. – Walsh megcsóválta a fejét, majd intett Wayne-nek, hogy folytassa.
– Bár Torenónak nem volt több látogatója, se levele, se telefonhívása, a fegyőrök kezdetektől fogva gyanították, hogy rendelkezik mobiltelefonnal, amin keresztül az ügyleteit intézi. Sajnos erre vonatkozó bizonyítékot a mai napig nem találtak.

Wayne egy rövid szünetet tartott, míg belepillantott a jegyzeteibe és kortyolt egyet a kávéjából.
– A szökés utáni második napon valamikor a késő délutáni órákban a Toreno ítéletét kiszabó bírót, Roger Higginst holtan találták az irodája erkélyén. Szivarozás közben lőtték agyon a szemközti, felújítás alatt álló irodaház tizenhetedik emeleti ablakából. A gyilkos feltehetőleg a kivitelezésért felelős cég egyenruháját viselte, mivel feltűnés nélkül jutott be, illetve ki az épületből. Az ott dolgozók nem észleltek semmi gyanúsat. Az ügy felgöngyölítése megrekedt. Nem úgy, mint a másnapi merényleté! Michael Fletchert munkába menet egy piros lámpánál robbantották fel a saját autójában. Azt hiszem, mondanom sem kell, a főügyész azonnal életét vesztette. Több súlyos és könnyebb sérültet, szemtanút is regisztráltak, akik mind ugyanazt mondták el: két feketébe öltözött férfi egy fekete motorkerékpárral húzott el a kocsisor mellett, majd amikor Fletcher Mercedeséhez értek, a hátul ülő egy sötét színű hátizsákot dobott az autó tetejére. Aztán felszívódtak. A Hercegáltal küldött információk alapján másnap reggel sikerült elfogni őket, azonban tűzharcba torkollott az akció, mindkét gyanúsított és egy kolléga is megsérült. Kórházba szállították őket, ahol az egyik motoros életét már nem tudták megmenteni, a másik pedig különös körülmények között hunyt el az este.

– Megmagyarázná, mit ért pontosan különös körülményeken? Ezekkel a részletekkel a külföldi utazásom miatt sajnos még nem vagyok tisztában – fordult Wayne-hez az igazgatóhelyettes, és a vezető nyomozó már éppen szólásra nyitotta ajkait, amikor Walsh igazgató közbevágott.
– Mikor az orvosok jelezték, hogy Eddie Hagerty kihallgatható állapotba került, Hank és Dorian együtt mentek a kórházba. Alig egy sarokra voltak tőle, mikor piros lámpát kaptak. A szembeforgalom megindult, de az egyik autó, egy fekete Mercedes ML500-as a közelükben feltűnően lassított. Leengedte az ablakot, majd egy pillanatra Toreno bújt elő jellegzetes felsőbbrendű mosolyával az arcán, hevesen integetve.

– Honnan tudhatta, hogy az autóban maguk ültek? – kérdezte Barlow Wayne-re tekintve. – Használtak megkülönböztető jelzést?
– Nem, uram. Viszont a szolgálati autók típusa évek óta nem változott. Nem olyan nehéz kiszúrni őket, főleg ha valakit érdeke köti hozzá, hogy felismerje.
– Megjegyezték a rendszámot?
– Természetesen. Azonnal körözést adtunk ki rá, és erősítést is hívtunk, de máig nem került elő az autó.
– Valószínűleg már nem is fog. Azért érdekes. Nem igazán értem, hogy miért lassított. Miért mutatta meg magát? Ez nem volt túl logikus lépés a részéről – morfondírozott az igazgatóhelyettes.

– Egy arrogáns seggfej, azért – fogalmazódott meg Wayne-ben, de inkább megtartotta magának a véleményét. Nagyon szívesen rátért volna már az összefüggések felvázolására, hogy aztán hivatalosan is elindíthassa Tyler James, azaz Preston Toreno felkutatását, de mivel az igazgatóság jelenléte miatt ez egy rendkívüli eligazítás volt, mindenről be kellett számolnia, nem számított, hányszor adta már elő az elmúlt napokban. – Talán így akarta a tudtunkra adni, hogy megelőzött minket. Ugyanis mire beértünk a kórházba, Eddie Hagerty, aki minden bizonnyal érdemi információkkal tudott volna szolgálni, meghalt. A regisztráció szerint utoljára Dr. Richards volt bent nála, a probléma csak az, hogy Dr. Richards aznap este nem dolgozott. Átvizsgáltuk a biztonsági felvételeket, azonban nem sokra mentünk velük, mivel csak a központi helyekre vannak felszerelve kamerák. Az őrségben álló két rendőr leírása alapján egy átlagos testalkatú, feltűnően világos bőrű, szőke hajú fickó adta ki magát Dr. Richardsnak. A fantomképet szétküldtük, de nem vagyok benne biztos, hogy egyhamar rábukkannunk az illetőre. Szinte bárkire ráhúzhatnánk azt a rajzot.

– Toreno ismeretségi körét is átfésülték? – érdeklődött az igazgató.
– Hogyne, uram. Ez volt az első dolgunk, de nem sokukra illik a leírás.
– És Collizzivel mi a helyzet? Megtalálták már?
Wayne megrázta a fejét. – Ugyanúgy felszívódott, ahogy Toreno. A lányával többször is beszéltünk, de hát igazából ő is zsákutca. Nyílt titok, hogy megszakítottak egymással minden kapcsolatot.
– De azért azzal a szállodával apuci gondoskodott róla, hogy egy életen át ne legyen gondja a kislányának – tette hozzá az egyik ügynök cinikusan, mire a körülötte ülők felnevettek.
– Ne légy olyan biztos benne, hogy Collizzi szándékosan íratta a nevére – kontrázott rá a társa -, lehet, hogy Rebecca zsarolta ki belőle. Abból az elkényeztetett vöröskéből bármit kinézek, hogy ne kelljen a tökéletesen manikűrözött kis kezecskéjét a halandókat sújtó munkával bemocskolnia.

Ezt a megjegyzést már Wayne sem bírta ki mosoly nélkül. Noha a menyasszonya is tehetős családból származott, Miss Collizzivel ellentétben Jillian már tinédzser kora óta törekedett a függetlenségre, soha nem szeretett a szüleivel és a vagyonukkal kérkedni, mindig saját maga akart boldogulni, és hiszti helyett inkább cselekedett.
– Uraim, ha kérhetném, inkább koncentráljunk a nyomozás szempontjából releváns dolgokra. Még sok mindent kell átbeszélnünk. – Wayne az órájára pillantott. Legkésőbb fél hétre mindenképpen szerette volna befejezni az eligazítást, ugyanis vacsorameghívása volt a kedvese szüleihez, és ezt most már semmiképpen sem mondhatta le. Jillian nem mutatta, de Wayne érezte, hogy neheztel rá, amiért az utóbbi időben elhanyagolja. Gordon tanácsait megfogadva próbált ugyan a kedvében járni, de ilyen volumenű ügyről lévén szó, nem tűnhet el csak úgy órákra. Különben sem árult zsákbamacskát, mikor megkérte a kezét. Jillian tudta jól, hogy mibe megy bele, ha elfogadja a gyűrűt, hiszen akkor már több mint négy éve éltek együtt. Mégis szeretné kiengesztelni. Csak zárják le végre a Toreno-Herceg-Hayes-ügyet, hogy megint minden visszatérhessen a régi kerékvágásba.

– Szóval vissza a motoros merénylőkhöz… A boncolás során megállapították, hogy Eddie Hagerty testébe havasi sisakvirágból kivont mérget fecskendeztek be, ami pillanatok alatt végzett vele. Egy kisebb csoport megpróbálja felkutatni a méregkeverőt, de őszintén szólva kevés esélyt látok arra, hogy valami használható nyomra bukkannak. – Wayne lapozott egyet a jegyzeteiben, majd folytatta: – Bizonyítékunk nincs rá, de logikusan gondolkodva csakis Toreno állhat a három védett tanú meggyilkolásának hátterében, ami június 3-án, csütörtök hajnalban következett be Austinban, Fresnóban és Charlestonban. Mindhármukat közvetlen közelről, valószínűleg álmukban, a saját házukban lőtték agyon. A kollégák jelentései szerint profi bérgyilkos munka volt mindegyik, csupán a közel azonos időpontok miatt kezelik külön gyilkosságként őket, de abban mindannyian biztosak, hogy az elkövetők azonos kiképzést kaptak. A mi szempontunkból a legfontosabb dolog az az, hogyan jutott el Toreno a három védett tanúhoz. Sajnos nem sok használható ötletünk volt egészen addig, míg június 4-én hajnalban kaptunk egy újabb üzenetet a Hercegtől. Az üzenet az Igazságügyi Minisztérium biztonsági felvételeit tartalmazta, valamint azokból kimerevített három képet – Wayne jelzett a diavetítésért felelős ügynökének, hogy lapozzon a fotókhoz -, amiken első ránézésre különböző emberek szerepeltek, de jobban megfigyelve látható, hogy azonosak az arcvonások.

– Hayes – ismerte fel a szélhámost Barlow. – Ez elég megdöbbentő. Mégis hogy lehet, hogy körözött szökevény létére bejutott az Igazságügyi Minisztériumba, amit jól képzett, fegyveres biztonsági szolgálat őriz, ráadásul eltulajdonított három titkosított dokumentumot?!
– Valójában csak lemásolta őket – helyesbített Wayne, viszont látva felettesei összevont szemöldökét azonnal meg is bánta, hogy szavakon lovagol. De hát, ami tény, az tény.
– Ki ez a fickó?

Wayne az egyes csoport Hayesszel foglalkozó részlegének vezetőjére, Amanda Langre függesztette a tekintetét. Lang ügynök ekkor felállt, és hozzákezdett Hayes profiljának ismertetéséhez.
– Landon Hayes, 32 éves, született 1989. október 11., Chicago, Illinois. Szülei, Matthew Hayes és Valerie Walker, mindketten állami gondozottak voltak, felmenőikről semmi adat. Fiukkal együtt autóbalesetet szenvedtek, amit csak az akkor tizenhat éves Landon élt túl. Ezután az árván maradt fiú nagykorúsíttatta magát. Befejezte a gimnáziumot, majd a Bostoni Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. Az utolsó ismert tartózkodási helye Manhattan, Upper East Side, 78. utca 168. 24. emelet 9-es ajtó. Másfél éve Norelle Teagen különleges ügynök kapta el különösen nagy értékű lopással és hamisítással, de számos más fehérgalléros bűncselekménnyel is kapcsolatba hozták. Tevékenységei jó részét a következő álcák alatt végezte: David Banks, Romeo Cole, Brandon Cooper és Mark Nelson. És ezek csak azok, amikről tudomásunk van. Ez a fickó egyik pillanatról a másikra képes más ember bőrébe bújni, mindezt olyan mesteri szinten, hogy megalapozott feltételezéseink szerint ő Alden, korunk legsokoldalúbb és talán legsikeresebb szélhámosa és tolvaja is egyben.

– Ha jól tudom, először nem a Nardenben helyezték el. Utánanéztek, hogy mikor került át és miért? – kérdezte kíváncsian az igazgató. Lang ügynök bólintott.
– Igen, uram. Az ítélet meghozatala után a Barton Büntetésvégrehajtási Intézetbe került, majd három hónappal ezelőtt a létesítmény vezetője szállíttatta át a Nardenbe helyhiányra hivatkozva. Nem ritka eset a rabok mozgatása, viszont az nem jellemző, hogy egy értelmiségi bűnözőt első szintű fegyházban, a kifejezetten súlyos bűncselekményt elkövetők között helyeznek el. Felkerestük a börtön igazgatóját, de ugyanazt ismételgette, ami a jelentésben is szerepelt. Helyhiány volt az indoka. A miért pont oda kérdésünkre pedig azt felelte, hogy a környéken ez volt az egyetlen, ahol fogadták. A probléma ezzel csupán csak az, hogy a Narden igazgatója épp az ellenkezőjét mondta. A bartoniak kifejezetten azt kérték, hogy hozzájuk kerüljön, noha a Nardenben évek óta teltház van.

– Érdekes. Vajon miért?
– Kutattunk egy kicsit a bartoni igazgató életében. Hayes áthelyezését megelőző, majd az azt követő két hétben rendre azonos összegek jelentek meg a családtagjai bankszámláján. Különös egybeesés, nem igaz? Megpróbáltuk visszanyomozni a pénz útját, de sajnos nem sokra mentünk vele. Viszont a történtek függvényében úgy gondoljuk, hogy Toreno keze lehet benne. Egyértelműen látszik, hogy szüksége volt Aldenre a bosszúhadjáratához.
A teremben ülők mindegyike egyetértően bólintott, majd a rövid hatásszünet után Lang ügynök így folytatta: – Ami még alátámaszthatja az elméletünket az az, hogy Mark Nelson, Hayes egyik fedőneve felbukkant Sun Hillben, a repülőtéri gépjárműkölcsönzőben.
– Sun Hill? – kapták fel értetlenül a fejüket a vezetők. Wayne rögtön biztosította őket afelől, hogy hamarosan magyarázatot kapnak, de addig is figyeljenek Lang ügynökre, mert fontos információkat közöl.
– Amanda?

– Köszönöm, uram. Nos, az adminisztrátortól kapott személyleírás passzolt Hayesre, ezért a kollégák Sun Hillben utána akartak nézni az útvonalának az autóba épített GPS nyomkövető alapján, azonban az valami csoda folytán tönkrement. Ezután egy helyszínelő csapat átvizsgálta a Hayes által kölcsönzött autót, de nem találtak semmit. Patyolat tiszta volt. Azóta a rengeteg bejelentés között – erre mindjárt visszatérek – még két használhatót találtunk, egy újabb autókölcsönzést ezúttal Brandon Cooper névre, természetesen a nyomkövető ez alkalommal is meghibásodott, illetve a Center Plaza egyik üzletének biztonsági kamerája rögzítette az arcát közvetlenül Marcus letartóztatása után. Az egyik szemfüles eladó szúrta ki és telefonált be. És ami a rengeteg bejelentést illeti, nagyon úgy tűnik, hogy a közvélemény sztárt csinált Hayesből.

– Hogy mi? – Walsh és Barlow döbbent arckifejezéssel fordultak Wayne-hez, aki csak komoran bólogatott.
– Úgy kezdődött az egész, hogy az egyik közösségi portálon egy bizonyos Olivia Taylor…
– Gondolom, mondanom sem kell, hogy hamis. Egy internetkávézóból hozták létre a profilt négy évvel ezelőtt. Mára közel hatezer „ismerőssel” büszkélkedhet a tulajdonosa – tette hozzá hadarva Grant Yasui, az informatikus munkatárs.
– Kösz, Grant – vetette oda kissé sértett hangvételben Lang ügynök a férfinek, amiért az félbeszakította. – Szóval, létrehozott egy csoportot „A VILÁG LEGSZEXIBB SZÖKEVÉNYE” címmel és képeket, valamint információkat kezdett posztolni róla. Pár óra elteltével máris tízezerre ugrott a csatlakozottak száma, ma délután ötre pedig elérte a kétszáztizennégyezret. Emellett pedig újabb csoportok alakultak, amiknek mind ugyanaz a célja: imádni a bálványt és hamis bejelentésekkel hátráltatni az FBI munkáját.

– Ez egyáltalán nem jó hír – csóválta meg a fejét sóhajtozva az igazgató. – Tegyenek meg mindent, hogy elrettentsék őket a hamis bejelentésektől, fenyegetőzzenek nyugodtan, ha másképp nem megy.
– Rajta vagyunk, uram.
– Van még valami, amit fontos tudnunk Hayesszel kapcsolatban?
– Nem, uram. Egyelőre ennyi. – Walsh biccentett, Wayne pedig megköszönte Lang ügynöknek az összefoglalót, majd egy futó pillantást vetett a jegyzeteire, és egy mély levegővétel után rátért a következő napirendi pontra.

– Június 4-én este Toreno ismét lecsapott, ám ezúttal személyesen. Néhai kollégánkat, Henry P. Gordont a saját otthonában végezte ki. – A teremben mindenki lehajtott fejjel, némán hallgatta a beszámolót, és legszívesebben Wayne is ezt tette volna. Még mindig lelkiismeret-furdalása volt a történtek miatt, noha ő csak Gordon kifejezett kérésének tett eleget. – A halottkém fojtogatásra utaló nyomokat talált Hank nyakán, de a halálát egyértelműen a mellkasába robbant három golyó okozta. A szokásos Toreno-kaliber volt, mindig ezt használja, ha saját kezébe veszi a dolgokat. A helyszínelők ezen kívül nem sok használható bizonyítékot találtak, leszámítva persze a sajtó által is ismeretes Hank által hátrahagyott üzenetet, miszerint Toreno a Herceget akarja.

– A Herceget, akiről hat éve van tudomásunk és vajmi kevés előrelépés történt az ügyében. Egészen mostanáig – mondta ki Wayne a szavakat sejtelmesen, és alig várta, hogy előadja a teóriáját a Hercegszemélyazonosságával kapcsolatban. Biztos volt benne, hogy helyesek a következtetései, és ha sikerül meggyőznie erről a feletteseit is, akkor szabad kezet kap.
– Tizenkét évvel ezelőtt óriási hajsza indult az alvilág részéről egy éppen csak tizennyolc éves fiúért, aki történetesen nem más, mint Preston Toreno. Keresztapja, Nico Toreno, a Toreno-testvérek legfiatalabbika egy olyan programot hagyott a srácra, ami óriási hatalommal bírt. – A vezetőség karba tett kézzel fogadta a jól ismert információ felemlegetését. Wayne tudta, hogy máris ellenállásba ütközött, de nem adta fel.

– Igen, tisztában vagyok vele, hogy a Preston által kettétört lemez alapos vizsgálata után a világmegváltó hatalom tényleges létezését megcáfolták, de azt el kell ismerniük, hogy Toreno és a többi gengszter nagyon ritkán kezd ok nélkül olyan mértékű csatározásba. Ráadásul emlékeztetném önöket, hogy az akkori alelnökünk, ha közvetetten is, de Carmen Toreno képviseletével részt vett a fiú elfogásában, arról pedig nem is beszélve, hogy Nico Toreno az ő kis titkos szervezetének dolgozott. Tehát, véleményem szerint a program valóban létezett és létezik a mai napig… Preston Torenóval együtt – tette hozzá határozottan, amivel újabb meghökkenést váltott ki a teremben ülők többségéből.

– Dorian, kifejtené ezt egy kicsit bővebben? – vonta fel érdeklődően a szemöldökét Barlow.
– Örömmel, uram. – Wayne sokkal jobban kedvelte az igazgatóhelyettest, mint Walsh-t, mert az FBI igazgatójával ellentétben ő tiszteletre méltó szakmai tapasztalattal és tudással rendelkezett, megérdemelten került a pozíciójába, nem egyszerűen csak azért, mert jókor volt jó helyen. – Kezdettől fogva ott motoszkált az agyam egy eldugott hátsó szegletében a gondolat, de egészen addig nem tulajdonítottam neki jelentőséget, míg tegnap este a Hannennél tett látogatásom során bele nem botlottam egy magas, szőke, kék szemű idegenbe. Aki nem mellesleg Rebecca Collizzivel volt. Szóval, amint visszatértem a műveleti központba, gondolkodóba estem. Ha feltételezem, hogy Preston életben van és a keresztapja által ráhagyott program is a tulajdonában van, akkor tökéletesen beleillik az események középpontjába. Miért is?

– Nos, a Herceg elsősorban a szervezett bűnözést illetően lépett velünk kapcsolatba. Preston gyűlölte az apja üzleti tevékenységeit. Toreno a Herceget akarja. Ha Preston az, logikusabb lenne a magyarázat, hogy miért is keresi annyira. Mi Toreno legfőbb fegyvere? A megfélemlítés és a kínzás. Mi a leghatásosabb módja? Ha az áldozatához közelálló személyeket bántja. Trent Hannent, Preston féltestvérét ma délelőtt megkéselték. A támadót elfogtuk, kiderült, hogy Marcus bérelte fel, akit pedig Toreno. És volt a listáján még három név: Ashton és Ephram Miller, valamint Raquel Simone. Kik szenvedtek közlekedési balesetet ugyanakkor, amikor Hannent leszúrták? Igen, ők mindannyian. És kik is ők? Preston osztálytársai, középiskolai jó barátai.

Barlow elgondolkodva dörzsölgette az állát. Wayne-nek úgy tűnt, hogy az ügynökei után az igazgatóhelyettest is sikerült meggyőznie arról, hogy talán mégsem olyan ostobaság a spekulációja, mint amilyennek az első hallásra tűnik. Az igazgató szeméből viszont egyértelműen a kétkedés tükröződött.
– Jóllehet ez most kissé erőltetettnek hat, de én személy szerint kinézem egy Toreno utódból, hogy képes erre, különösen, ha volt egy belső segítsége.
Walsh felháborodottan összeráncolta a homlokát. – Hankre céloz?
– Nem célzok, uram. Állítom.
– És van rá bizonyítéka?
– Közvetlen nincs, és ha lenne, akkor sem kívánnám bemocskolni néhai kollégám hírnevét. Az viszont tény, és az itt ülők nagy többsége tisztában van vele, hogy a Herceg utáni nyomozás egy lépést nem haladt előre, mióta Hankhez került. És a központ falain belül nyílt titok volt, hogy mennyire szimpatizált vele.

Wayne látta, hogy sikerült kihoznia Walsh-t a sodrából, és csupán egy tizedmásodpercre van attól, hogy mindenki szeme láttára és füle hallatára leordítsa, amiért ilyet merészelt állítani, ezért még mielőtt az igazgató megszólalhatott volna, folytatta az okfejtését.
– A mai nap folyamán Hannennél és Miss Collizzinél is érdeklődtünk a rejtélyes, szőke férfi felől. Mindketten feszültek voltak és nem túlzottan közlékenyek, de azért kihúztuk belőlük régi barátjuk nevét: Tyler James. Építészmérnök. Született: 1991. január 19., Sun Hill. Jelenlegi lakcíme: Sun Hill, Hackett Street 1054. A helyi egyetemen szerzett építészmérnöki, valamint informatikusi diplomát. – Wayne az utóbbit jól kihangsúlyozta. – Felesége: Cadie James, zeneiskolai tanárnő, lányuk: Maxime James, június 4-én töltötte be a nyolcat. A házon kívül tulajdonában áll még egy fekete Aston Martin Vanquish, illetve a felesége nevén van egy piros Honda Jazz. Pár darab parkolási bírságon és gyorshajtás…
– Bocsánat, Dorian – szakította félbe Barlow -, megismételné, kérem, még egyszer az autó típusát?
– Aston Martin Vanquish és Honda Jazz.
– És az Aston fekete, ugye?
– Igen. Miért?
– Preston pontosan egy ilyen autóval lépett le a Sawyer repülőtérről az apja letartóztatását követően.

A teremre egy pillanatra síri csönd telepedett. Megszűntek a mozgolódások, suttogások, csupán az agytekervények kattogását lehetett hallani, amint próbálták feldolgozni és helyére tenni az újdonsült információt.
– És úgy gondolja, hogy a két autó megegyezik? – kérdezte Wayne fellelkesülten, de Barlow megrázta a fejét.
– Nem, biztosan nem. Hank még aznap este felszólította, hogy szolgáltassa vissza a jogos tulajdonosának, különben foglal neki egy helyet az apja mellett a vádlottak padján. De én mondom, ez nem lehet véletlen. Túl sok az egybeesés.
– Egyetértek – szólalt fel Yasui. – Különösen, hogy tegnap délután számos bejelentés érkezett egy Aston Martin Vanquish-ről, ami Sun Hill és a főváros közötti autópályaszakaszon száguldozott. A kamerák felvételeit törölték. Szerintem ő volt az. Tyler James. A Herceg. Preston Toreno.
– Tegnap este futottam össze Tyler Jamesszel, szóval van rá esély, hogy valóban ő volt.
– Ideje Sun Hillbe utaznia, Dorian – javasolta elismerő mosollyal az arcán Barlow. – Szorongassa meg!