Szerelem: A Világ Romjain

Szerelem: A világ romjain – 3. A világ vége

Picture

Teljesen megfagyott a levegő. Éreztem, hogy valami teljesen érzékeny témára kérdeztem rá, csak azt nem tudtam, miért.
– Semmire se emlékszel?- kérdezte végül Vince. A puszta ténytől, hogy hozzám szólt, gyorsabban kezdett verni a szívem.
– Csak a nevemet tudom,- feleltem,- de…
Azt akartam mondani, hogy lehet, hogy az se az enyém, de nem akartam bevallani az emlékeimet. Volt egy olyan érzésem, hogy Vince akkor rájönne, hogy szeretem.
Picture

Harley mélyen sóhajtott, leült egy közeli székre, majd beszélni kezdett:
– Mi vagyunk az utolsó három ember a Földön. Kint mindenhol élőhalott zombik mászkálnak, akik egy harapással magukhoz hasonlóvá tesznek. De azt nem ajánlatos megkockáztatni, mert akivel megesik, örökre elveszíti a lelkét. Érted?
– Nem igazán,- vallottam be.
– Nos, te…- mondta a lány kissé habozva,- te… tőlük mentettünk meg és… beverted a fejed. Pár napig ki voltál feküdve, és biztos nagy sokk ért, ezért nem emlékszel semmire. De talán majd fogsz.
Picture

– Harley!- kiáltotta Vince.
– Miért, úgy történt,- felelte a megszólított,- Ugye Vince?
– Igen, pont úgy.
– De ne félj,- szólt Harley most hozzám,- Itt nem bánthat senki.
Picture

Kicsit elgondolkodtam az előbb hallottakon, és a következő következtetésre jutottam:
– De a zombik nem tűnhettek elő csak úgy a semmiből. Honnan jöttek?
– Ez a kissé klisés, de tanulságos története annak, ha a tudomány túl messzire megy,- felelte Harley,- De most aztán visszafordíthatatlanul messzire ment, és ez az egész világ veszte lett.
– Meséld el!- ösztönöztem.
Picture

Harley újabb mély levegőt vett. Látszott, hogy nehezére esik ezekről a dolgokról beszélni, de az is, hogy feltétlenül tudatnia kell velem.
– Tudod, van egy az emberiséggel egyidős vágy,- fogott hozzá,- Az emberek sose tudták elfogadni a halál tényét. De a halál legyőzhetetlen, az ember legfőbb igazi ellensége.
Picture

„Minden esetre a 20. század végén vagy a 21. elején mégis támadt valami nagyokos tudósnak egy ,remek’ ötlete, amit először 8 évvel ezelőtt, 2094-ben sikerült megvalósítani.  A lényeg az volt, hogy kifejlesztettek egy baktériumot, ami nem tudom hogyan pontosan, de regenerálni tudja a halott sejteket és életre lehetett vele kelteni a holtakat.
Picture

„Először a nyilvánosság előtt tesztelték. Jelen volt egy csomó újságíró, orvostanhallgató, egyetemi professzor, tudós, és a mi iskolánkat képviselte az osztályfőnökünk, aki a legjobb biosztanár volt a környéken. Az ő arcára viszont nem az, az optimista lelkesedés ült, mint mindenki máséra.
Picture

„Ja, igen, amúgy mi is ott voltunk, mert az egyik osztálytársnőnk anyja volt az egésznek a vezetője, így a lány segített bejutni. Egyébként az ő neve is Victoria volt. Szóval titokban végignéztük az egészet.
Picture

„Már mindenki izgatottan várt, de az ofőnk még félrehívta a vezető tudóst, Dr. Sarah Mitchellt.
– De Bradley, így is csúszásban vagyunk,- tiltakozott a nő.
– Ígérem, gyors leszek.
– Jól van, mondja, mit szeretne?
Picture

„- Biztos ezt akarja, Sarah?
– Ugyan, miről beszél?- értetlenkedett a hölgy,- Ezért küzdünk már 100 éve. Nem is 100 éve, a történelem kezdete óta! Hát nem lenne csodálatos, ha mindenkinek lenne egy új esélye élni? Ha örökké együtt lehetnénk azokkal, akiket szeretünk? Itt egy megvalósult csodáról van szó!
– Én a csodákban nem hiszek, Sarah. Ez egyszerűen az, az eset, amikor az ember istent játszik.
– Ezt meg hogy érti?
Picture

„- Nézze,- folytatta a tanár,- maga a tudós, én csak egy egyszerű középiskolai tanár vagyok. Tisztelem magát és a munkásságát, de higgyen nekem, ennek nem lesz jó vége!
– Állom a fogadást,- nevetett Sarah, majd visszasietett a főhelyiségbe. Az osztályfőnök ingerülten belecsapott a levegőbe, majd követte.
A beszélgetés kihallgatása minket is elbizonytalanított egy kicsit, de hát 12 évesek voltunk! Ilyet eddig csak filmekben láttunk, így izgatottan vártuk a tényleges megvalósulást.
Picture

„Dr. Sarah Mitchell mondott egy rövid és jelentéktelen beszédet, majd hozzáláttak az újraélesztéshez. A 23 éves férfi, akit életre keltettek, már 1996 óta halott volt, de az eddig lefagyasztva tartott holtteste most tényleg életre kelt! Csak egy baj volt vele: nem volt… minek is nevezzem? Az a plusz, amitől többek vagyunk a zombiknál. Nem volt lelke!
Picture

„Emiatt az egész kudarcot vallott, hiszen az üres testben megmaradt primitív ösztönök arra késztették, hogy megtámadjon egy fiatal újságírónőt. Próbálták leállítani, de a végén nem maradt más megoldás, mint lelőni. Emlékszem, nagyon megviselt minket a látvány. Az eset miatt a kísérleteket be is rekesztették.
Picture

„De csak hat évre. 2100-ban ugyanis előkerült egy gazdag üzletember, Mr. John Bennett. Ő volt az iskolánk igazgatója, és az övé volt itt minden. Mindene megvolt tényleg, de legjobban a feleségét szerette. Az ő nevét nem tudom, de azt igen, hogy autóbalesetben halt meg.
Picture

„Bennett nem tudta túltenni magát felesége halálán, ezért valahogy meggyőzte Sarah Mitchellt, hogy élessze fel a nőt. Én azt se tartom elképzelhetetlennek, hogy megzsarolta, de Dr. Mitchell végül belement, ezzel aláírva mindenki halálos ítéletét, beleértve a sajátját is.
Picture

„Titokban életre is keltették a nőt, de nála is ugyanaz volt a helyzet, mint a 6 évvel azelőtti férfinél: felkelt, tudott mozogni, de lelke neki se volt. Viszont a hölgy az előző alannyal ellentétben valahogy elszabadult.
Picture

„Pontos részleteket nem tudunk, de a labor valahogy felrobbant, miután Mrs. Bennett különböző vegyszerekkel került kapcsolatba. Ezek hatására a szervezetében lévő baktérium mutálódott és elszaporodott. Akinek belekerült a szervezetébe, annak már csak percek vagy órák kérdése volt, hogy maga is élőhalottá váljon.
Picture

„Igaz, az anyag egy idő után legyengült, és ma már csak harapással terjed. Ez számunkra jó hír, hiszen így elég komoly esély van a meneküléshez, de a világ szempontjából már késő. Csupán néhány napba telt, hogy a 2100-as év járványa világméretű legyen.”
Picture

– Ez tehát a történet,- ért a végére Harley,- tragikus, tudom.
Az arcán lecsordult egy árva könnycsepp, amit el is törölt. Én nem tudtam sírni, de erősen sokkoltak a hallottak. Nem emlékeztem tisztán a zombik előtti világra, nem is értettem meg mindent, de tudtam, hogy valami nagyon szörnyű történt.
Picture

– És nincs valami gyógyszer?- kérdeztem ártatlanul.
– Amivel meggyógyíthatjuk a zombikat?- nevetett Vince gúnyosan,- A halálra nincs gyógyszer.
– Nem úgy értettem,- feleltem,- Hanem hogy többen ne lehessenek zombik.
– Bujkálunk, ezt tudjuk tenni,- mondta Harley.
Picture

– Lehet, hogy a tudósok tudnának valamit,- tette hozzá Vince,- De sajnos már csak mi maradtunk.

***

Picture

Ez a nap is gyorsan eltelt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy ismét eljött az alvás ideje. Nagyon jól is jött, hiszen nagyon elfáradtam az egész napos kertészkedéstől. Remélem, meg is érte a sok erőfeszítés és finomakat fogunk enni.
Picture

De ismét Vince-ről álmodtam. Jelentéktelen apróság volt, de nagyon valósnak tűnt és teljesen zavarodottan ébredtem. Igen, most már teljesen egyértelmű: beleszerettem. Csak egyet nem tudtam: én voltam szerelmes, vagy a kislány, aki az álmaimban voltam?
Picture

Hirtelen minden aggodalmam kijött és sírtam. Előtte még sose sírtam. Harley története is „csak” meghatott és elborzasztott, de tényleges könnyek nem hullottak. Vagy lehet, hogy már sírtam, csak nem emlékeztem rá? Miért nem emlékeztem semmire? Miért tűntek az álmok mégis emlékeknek? Egyáltalán, Vince miért volt ilyen mogorva, mikor az álmaimban mindig kedves volt? És miért szerettem bele az álombeli Vince miatt az igaziba? Miért, miért, miért?
Picture

Harley közben bejött ellenőrizni valamit, és persze észrevett engem. Valami miatt olyan megalázónak találtam, hogy sírni látott. Azt hittem, erős vagyok.
– Victoria? Te sírsz?- kérdezte.
Aggódott.
– Menj el!- förmedtem rá könnyeim záporából.
Picture

Harley persze nem volt hajlandó így magamra hagyni.
– Na, mi a baj?,- kérdezte, miközben átölelt,- Ne sírj! Nem bánt senki, biztonságban vagy.
Nem feleltem. Mi is volt a baj? Jobb kérdés: mi az, ami nem? Haragudtam erre a lányra, aki engem ölelt és vigasztalni próbált, mert álmomban mindig ő hívta el tőlem Vince-t, akit szerettem, de ő pedig a valóságban gyűlölt. Aztán azt se tudtam, ki vagyok és honnan jöttem. Csak azt, hogy vége a világnak és csak hárman vagyunk. De mi történt a szüleimmel? Csak voltak ők is.
Picture

– Hol vannak a szüleim?- követeltem.
– A… szüleid?- értetlenkedett Harley,- Emlékszel rájuk? Ez a baj?
– Nem,- ismertem be,- Az a baj.
– Hát, ki tudja. Én is elvesztettem az én szüleimet. És én emlékszem rájuk. De ne is beszéljünk erről!
Picture

– Beszéljünk vidám dolgokról!
– Vidám?- kérdeztem vissza, mintha ez egy csúnya szó lenne.
– Igen, például a divatról!- vágta rá Harley.
– Nem érdekel.
Picture

– Dehogy nem! Van is egy jó ötletem!- mosolygott Harley, majd megragadta a kezemet és kivezetett a szobából.
Kíváncsi voltam, mire gondolt, bár az igazat megvallva, kicsit féltem is.

Ne maradj le semmiről!
Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments