Szerelem: A Világ Romjain

Szerelem: A világ romjain – 17. Majdnem tiszta lap

Picture

Vince a történet végére ért, én pedig ismét sírtam. Remek érzés, hogy mindent tisztáztunk. Végig csak a saját fájdalmammal voltam elfoglalva, és idegesített, hogy nem tudta Vince, mi zajlik bennem, miközben én se tudtam, ő hogy érez.
– Sajnálom,- súgtam végül könnyeim zápora között.

Picture

– Én ökör azt hittem, az ellenségem vagy,- sírtam tovább.
– Én sajnálom, mert én kezdetben ok nélkül hittem azt,- vigasztalt Vince,- Téged tényleg megbántottalak. Hogyan tehetném jóvá?
– Elég nekem az, hogy nekem vannak jóvátehetetlen bűneim.

Picture

– Jaj, Victoria,- mondta ki Vince végre az igazi nevemet,- Mondom, hogy nem hibáztatlak. Mike-ék kezdettől fogva úgy bántak veled, mint egy bűnözővel, pedig még el se követtél semmit. Nem csoda, hogy besokalltál, és…
– És tényleg bűnöző lettem, mondd csak ki!- vágtam rá,- De igaziból te és Harley bőven elláttatok kedvességgel, csak egy önző és hisztis liba voltam. Nincs mentség, Mike tehet velem, amit akar.
– Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. Ha választanom kéne közte és közted, nem kérdés, kit választanék.
– Ez nem helyes.

Picture

– Tudom, de akkor is te vagy Victoria, a mi Victoriánk, Mike-ot meg még alig ismerem. Különben is, Bradley Newcastle teremtményének lenni különleges bánásmódot igényel.
– Ez a teremtmény dolog nekem annyira nem tetszik. Nem lehetnék inkább a lánya? Ő pedig… ő pedig az apám? Az sokkal kedvesebb.
– Hát, akkor különösen fontos személyiség vagy. De akkor ugye el tudod fogadni a dolgokat?

Picture

– Nézd, nem állítom, hogy holnap is így fogok érezni, de egyelőre megkönnyebbülés, hogy mindent tisztáztunk,- feleltem őszintén,- És talán nem is akkora nagy cucc, hogy rokonságban állok Frankenstein teremtményével. Csak ne hazudjatok tovább! Értem én, hogy csak kímélni akartatok, de nem kell. Nagylány vagyok én már. Úgyhogy kérlek, legyetek mostantól mindig őszinték.

Picture

– Nincs több hazugság!- eskettem meg a fiatal férfit.
– Nincs több hazugság!- ismételte, majd megöleltük egymást.
A mi barátságunk mindennél erősebb, talán csak a viszonzatlan érzéseimnél nem.

Picture

– De most gyere!- utasított Vince,- A többiek már biztos várnak. Ne félj! Nem hagyom, hogy bántsanak, és szerintem Harley se.
– Tudom,- mondtam határozottan,- és nem is félek.
– Akkor gyere!

Picture

– Vince, várj csak!- szóltam a férfi után, majd futva követtem.
– Mi az?- kérdezett vissza kedvesen.
– Csak egy kérdés.

Picture

– Ki…,- haboztam,- ki az a Victoria Abigail Mitchell? Csak mert azt hiszem, ő az egyik részem.
– Hogyan?- értetlenkedett Vince.
– Nem tudom, csak emlékszem pár dologra, ami vele történt.

Picture

– Vagy az igazat megvallva, elég meghatározó része az életemnek,- vallottam be sötét titkomat,- Még a nevemet is tőle loptam, én meg teljesen névtelen vagyok.
– Ez nem igaz. Te Victoria vagy, esetleg Victor.
Ettől csúnyán néztem, Vince pedig elnevette magát.

Picture

– Most mi az, ennyire nem tetszik?
– Ez egy pasi név,- panaszkodtam.
– Jó, bocsánat, nem tudtam, hogy ennyire nem szereted. Mostantól akkor mindig Victoria leszel.
– Köszönöm.
– Szívesen.

Picture

– A lányt, akit említesz,- folytatta ismét komolyan,- viszont csak néha hívtuk így viccből, azt is csak kisebb korunkban. Ő Vicky. Két külön név, eszembe se jutott a hasonlóság.
– Bocsi, hogy ennyit meséltetlek, de ki volt?- faggattam tovább.
– Egy osztálytársam. Sokban hasonlított hozzád, mert ugyanolyan félénk könyvmoly volt. Meg okos is, csak az intelligencia sokáig sajnos nem volt divat. Hé, ezért talán jól is jött ez az apokalipszises dolog.
Ő ezen nevetett, de én egyáltalán nem találtam viccesnek.

Picture

– Mindegy, szóval,- folytatta Vince,- Vicky-t állandóan piszkálták az úgynevezett „menő csajok”, akik igaziból csak üresfejű libák voltak. Folytan zsarnokoskodtak felette, gyakran vele íratták a házi feladatot a szobatársai. És ő nem volt olyan öntudatos, mint te.

Picture

– Én többször is kiálltam mellette, ezért néha ő is tett nekem szívességeket. Például segített bejutni a laborba megnézni az első feltámasztást, na meg persze a bukástól is megmentett. Sajnos elég rossz tanuló voltam, és 15 évesen jobban érdekeltek a lányok és a motorok, mint a matek.

Picture

– Aztán egy nap besokallt és eltűnt. Azóta nem látta senki. Te nem tudod, mi történt vele? Nyilván a laborban halt meg, de hogy került oda?
– Nem tudom pontosan. Látom néhány emlékét, de tudom, hogy én nem vagyok ő.
– Ezt tudom, mivel nem is lehetséges. Te teljesen más öntudat vagy, ő pedig biztos boldog valahol a Mennyországban.
– Köszönöm.
Magam se tudom, mit köszöntem meg. Hogy elismert, mint önálló egyéniséget? Vagy, hogy biztosított róla, hogy Vicky boldog? Nem én követtem el a bűnt ellene is? Hanem a világ. Sok közös van köztem és Vicky között, de a legfőbb az, hogy az élet nagy vesztesei vagyunk mind a ketten.

Picture

– Egyébként pont ma láttam, hogy mindent elpanaszolt az anyjának.
– Akkor minden bizonnyal hozzá szökött,- vágta rá Vince,- Az ő anyja volt Sarah Mitchell, aki a labornál dolgozott. Biztos bement vele.
– Pedig Bradley-vel biztos túlélte volna,- eszméltem rá szomorúan.
– Kétlem. Ő sajnos sose volt az a túlélő típus. Te sokkal erősebb vagy.

Picture

– Amúgy mit tudsz még róla?- érdeklődött Vince.
– Szeretett olvasni, pont, mint én. És főleg a horror regényeket imádta! Meg te is tetszel neki.
Most már le kellene harapnom a nyelvemet tőből. Ennyi erőből szerelmet is vallhattam volna.
– A többiek már biztos aggódnak,- szólalt meg végül Vince,- gyerünk!

Picture

Legalább egy óráig biztos beszélgettünk. A többiek addig kupaktanácsot tartottak.
– Csakhogy itt vagytok!- örvendezett Harley- Lemaradtatok a megbeszélésről.
– Mire jutottatok?- kérdezte Vince.

Picture

– Muszáj kitakarítani a bunkit, ha érted, mire gondolok,- kezdte Zeinab,- De kispisztollyal nem lövöldözhetjük le az összes agyevőt.
– Bradley-nek annak idején sikerült,- tett szemrehányást Vince.
– Örülök a Bradleykédnek,- vágott vissza a nő cinikusan,- de nekünk, egyszerű földi halandóknak drasztikusabb módszerekre van szükségünk. Mike, magyarázd el neki!
– Örömmel!

Picture

– Mi már párszor végeztünk takarítást,- kezdte Mike,- és ehhez különleges, úgynevezett biobombákra van szükség. Még a hadseregben fejlesztették ki őket a nyolcvanas években. Lehet, hogy az élelem egy része is meg fog semmisülni, de hatékony! Minden emberi és állati eredetű szerves anyagot megsemmisít, a növényi eredetűeket és minden mást pedig meghagy.
– Elég kegyetlen kis fegyver,- jegyezte meg Vince.

Picture

– A zombikkal miért ne lehetnénk kegyetlenek? Figyelj, ez a legjobb megoldás!- förmedt rá Mike.
– Még átgondolom,- mondta Vince,- Addig nem kaphatnánk valami tiszta ruhát? Látom, ti már átöltöztetek.
– Tessék,- adott át Mike Vince-nek egy dzsekit, egy pólót, és egy farmert.
– És Victoria?- kérdezte a fiatalabb férfi.

Picture

Mike rosszallóan nézett rám, majd felkapta a padlóról a menyasszonyi ruhát, és nekem dobta.
– Nesze!- kiáltotta,- Ez a múltkor is olyan csinosan állt.
– Ne csináld már!- vitatkozott Vince.

Picture

– Ebben mozogni se fog nagyon tudni, mellesleg a hátát teljesen szabadon hagyja. Még megfázik!
Tudom, hogy Mike büntetésnek szánta a ruhát, de engem nem érdekelt, inkább csendben félrevonultam és felvettem. Úgy gondoltam, ha ennyi a büntetésem, örülnöm kéne. Kibírom benne, amíg vissza nem jutok a saját ruhatáramhoz. Mellesleg valóban csinos.

Picture

Miközben felvettem, hallottam, hogy Mike és Vince a paraván túloldalán megtárgyalják a haditechnikát.
– Jól van, de hol lehet ilyeneket találni?- hallottam Vince-t beleegyezni.
– Azt bízd csak ránk,- mondta Mike,- Van egy ház innen 100 km-re, ahol van néhány. Másfél óra alatt megjárjuk. Addig vigyáztok Izzy-re?
– Örömmel!- vágta rá Harley.

Picture

– Köszönöm,- mondta Mike,- Zeinab és én akkor elindulunk, de a kis zombitanonc is velünk jön. Legalább szem előtt tarthatom.
– Victoria nem megy veled sehova!- förmedt rá Vince.
– De nem is marad itt a gyerekemmel!
– Ketten is vigyázunk Izzy-re!

Picture

– Elég legyen!- kiáltottam egyszer csak,- Megyek vele. Az lesz a legjobb.