Szerelem: A világ romjain – 14. Mélypont

Picture

Már besötétedett, így jobb volt menedéket keresni. Hiába voltam egy olyan lény, aminek léteznie se kellene, nem akartam áldozattá válni a sötétben. Jobb módjai is vannak a halálnak.
Picture

Milyen ironikus, hogy pont egy templomot választottam! De legalább a gótikus épület búskomor hangulata tökéletesen illett az enyémhez.
Picture

Elemezzük hát a helyzetet! Először is, sokban igaza volt Mike-nak velem kapcsolatban. Elfogadtam a vádakat, félig talán tényleg zombi vagyok. A tükörképemet figyelve fel is tűnt minden, amit mondott. De valóban csupán egy élőhalott lennék? Erre a válasz egyértelműen nem.
Picture

Volt szívverésem, pulzusom, és lélegeztem is! Mind-mind élőlényekre jellemző dolgok. Az pedig különösen emberi, hogy az igazságot meghallva elsírtam magam és még most is sajgott a szívem. De emberen túl még nő is voltam, és nem csak külsőre. Megvoltak a havonta jelentkező gondok, de azt már nem tudom, hogy egy gyerek kihordására képes lennék-e. Talán jobb is így.
Picture

De most inkább hagyjuk a mivoltom problémáit! Eszembe jutott a Frankenstein. Szinte hihetetlen, hogy csupán két-három órája értem a végére, és Vince is azt hozta fel példának, amikor elmagyarázta annak az átkozott Mike-nak a származásom történetét.
Picture

A teremtménnyel végig szimpatizáltam, de, bár a keletkezési módomat leszámítva nem sokban hasonlítok rá, most tudtam igazán azonosulni vele. Én is kirekesztett lettem, és most már azt is tudom, Vince eleinte miért utált annyira. Vagy talán később is utált, csak megtanulta leplezni. Mike-nak is azt mondta, hogy ellenezte az egész istent játszós dolgot.
Picture

Hirtelen feltört egy újabb emlék, ami nem az enyém. A lányt éppen vigasztalta valaki, aki kedves… az édesanyja?
– De ott van Vince! Nem jártok?- kérdezte a nő.
– Nem. Sose jártunk. Vince csak kedves néha. Amikor szüksége van a segítségemre.
Az emlékben volt egy tükör is, így végre láthattam a lány arcát.
Picture

Igen, Victoria Abigail Mitchell volt, az ő emlékeit láttam időnként. Most már tudtam, illetve sejtettem, miért: belém rakták az egyik agylebenyét. Szegény Victoria. De mit akarhattak tőle? Csupán egy 18 éves középiskolás volt! Nem hinném, hogy lennének válaszai bármire is. Egyre rájöttem. Minden tőle származott. A nevemet is tőle loptam, így én csupán egy névtelen emléktolvaj voltam.
Picture

Gondolom, nem is én voltam szerelmes Vince-be (dehogy nem!), azt is tőle loptam. Pedig ő is belátta, hogy Vince mennyire egy számító dög, akiben nem lehet megbízni. Nem elég, hogy végig az állítólagos legjobb barátnőmmel kavart, de még el is árult az ellenségnek. Miket hordott össze rólam! Nem akarta, hogy éljek, és még az is megfordult a fejében, hogy akár gonosz is lehetek. Hát megmutatom neki, hogy gonosz is tudok lenni!
Picture

Vége az ártatlanságnak! A cuki kislány úgyse illik hozzám! Eddig csupán jóra törtem, de ennek vége, az leszek, aminek mindenki lát. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, az a bosszú volt. Kegyetlen bosszút állok, és bánni fogják, hogy a névtelen lánnyal kibabráltak!
Picture

Persze terv is kellett, hiszen tudtam jól, hogy egymagam kevés vagyok. Voltak annyira előrelátóak, hogy fizikailag elég jelentéktelenre alkottak. Úgyhogy hívni kellett egy kis segítséget. Még jó, hogy éjszaka volt.
Picture

Ilyenkor ugyanis szép számmal jöttek elő zombik, így nekem csak egy dolgom volt: gyorsan kinyitni az ajtót. Számzáras volt, de mivel a zombik egyáltalán nem tudtak bánni vele, beértük egy sima 1-2-3-4-gyel. Azt könnyű megjegyezni. Meg gyorsan be is tudom pötyögni, hiszen a közeledő zombikkal nincs sok időm.
Picture

Tehát az ajtó tárva-nyitva állt! Én felmásztam egy fára, ahol láthatatlanul és biztonságban lehettem, és figyeltem a jelenetet. Nem is telt el sok idő, mire kis barátaim elárasztották az épületet. Arcomra pedig kárörvendő vigyor ült.

***

Picture

– Mi ez a hang?- kérdezte a folyosón félve közlekedő Zeinab,- Jake, te vagy az? Mike? Faith? Harley? Izzy, ez egyáltalán nem vicces! Halloween már elmúlt.
Picture

– Jó ég! Ez meg hogy a francba került ide?
Picture

A lány azonnal futásnak eredt, és értesítette a többi embert.
– Srácok! Zombik vannak a folyosón!
– Micsoda?- kérdezte Mike.
– Ez lehetetlen,- jelentette ki Vince.
Picture

– Talán nem az,- vágta az idősebb férfi a fiatalabb fejéhez,- Ez a te hibád!
– Fiúk, majd máskor megölitek egymást, de most meg kell találni a többieket,- javasolta Zeinab.
– Ez nagyon bölcs ötlet,- helyeselt Vince.
– Majd még számolunk.
Picture

Rövidesen:
– Jake!- kiáltotta Zeinab.
– Szívem, menekülj!
– De Jake!
Picture

– Nem bírom. Fuss, nekem már mindegy, de te még megmenekülhetsz. Megharaptak, de fel tudom még tartani őket. Szeretlek.
– Én is téged, Jake,- nyögte ki a lány könnyeivel küszködve.
Picture

Nem volt más választása, ott kellett hagynia a férfit, akit szeretett. Aki egyszer már megmentette a lány életét, és most feláldozta a sajátját érte. Zeinab nem bírta elhinni, hogy Jake már nincs többé. Ennek nem kellett volna megtörténnie.
Picture

– Zeinab, csakhogy itt vagy!- szólt Mike,- Hol van Jake?
– Nem élte túl,- közölte a nő komolyan, de semlegesen. A rövid futás alatt már az összes könnyét elsírta.
– És Faith?- követelte Mike.
– Odaveszett, amikor Izzy-t próbálta megmenteni,- mondta Harley, aki pont abban a pillanatban ért oda, a kislányt kézen fogva vezetve.
Picture

Mike hangosan káromkodni kezdett, majd megkérdezte, hogy hányan vannak.
– Így öten,- felelte Vince,- Plusz Victoria, ha még megvan,- tette hozzá.
Szomorúvá tette a lehetőség, hogy ez talán nincs így, hiszen az elmúlt két hónapban nagyon a szívéhez nőtt a lány. Már nem volt képes elhinni, hogy valaha képes volt utálni. Ugyanolyan kicsinyes és szűk látókörű volt, mint Mike Harker.
Picture

– De ő hol van most?- kérdezte a fiatal férfi.
Mindennél jobban remélte, hogy Victoria jól van, és akármilyen önzőnek is érezte, akármelyik társát feláldozta volna, hogy erről meg is győződhessen.
– Leszarom!- kiáltott rá Mike,- De itt nem maradhatunk. Irány a furgon!

***

Picture

Közben odakint már lemásztam a fáról, és láttam a nagy kirohanást. Mivel nem volt teljes a létszám, úgy tűnt, a tervem sikerült. De miért éreztem magam ilyen kellemetlenül? És miért éreztem hatalmas, mindennél erősebb megkönnyebbülést, hogy Vince is a túlélők között volt?
Picture

A többség már elérte a furgont, de Vince észrevett.
– Victoria!- kiáltotta,- Szóval ott vagy!
Felkészültem a legrosszabbra. Nem szokta a teljes nevemet kimondani, így biztos bajban voltam.
– Hol a fenében voltál?- kérdezte. Hangjában dühöt véltem felfedezni.
– Én…,- nyögtem ki.
Picture

– Itt nem maradhatsz. De jó, hogy megvagy! Valahogy bejutottak a zombik. Gyere!
Ezzel felkapott és vitt, mintha az a 48 kg teljesen jelentéktelen lenne. Nem akart bántani, nem haragudott, nem is gyanúsított. Csak meg akarta menteni szánalmas kis életem. Jézusom, mit tettem?

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés