Szappanbuborék a Szerelem

Szappanbuborék a szerelem – 14. Igazi meglepetés

Hát mikorra tartogassuk a nagy ajándékokat, ha nem Karácsonyra?

Picture

Már hétfő óta szünet van. Egész héten anyának segítettem, cserébe végighallgatta minden panaszomat. Mikor a fát vettük, éppen Bettit szidtam, akit azóta se vettem elő, hogy számon kérjem rajta az alaptalan vádakat. Mivel a tavalyi díszek nagy része összetört, újakat kellett beszerezni, és ezen művelet alatt Marci bizalmatlanságának okát elemeztük ki, de anya se tudott sok okosat mondani. A hét minden napjára jutott program, a városban meg is teltünk az ünnep zenéivel és illataival. Pénteken már csak főzni kellett.

Picture

Anya pulykát tervezett, nagypapa módra. Szabályosan betanulta a receptet, nehogy úgy járjunk, mint tavaly. Valamit nagyon félrenézett a füzetben, így elég érdekes íze lett a tölteléknek. Persze az se segített, hogy a madár is odaégett. Szenteste koplaltunk, a fagyó legalján talált mireliten és a süteményen éltünk. Másnap meglepően sokat ettünk Koncz nagyiéknál.

Picture

Az én dolgom már évek óta a süti. A salátán és a szendvicsen túl, ezt vagyok hajlandó bevállalni. Könnyű megjegyezni a hozzávalók mértékét, percre pontosan tudom, meddig kell sütni, és imádom kinyomkodni a formákat. Aztán külön öröm cukormázzal díszítgetni a télapókat, hóembereket és fenyőfákat.

Picture

Estére mindennel elkészültünk. Négy éves hagyományunk szerint csillagszórót gyújtottunk a fa mellett és énekeltünk, aminek röhögés lett a vége, ugyanis mindkettőnknek szörnyű énekhangja van. Idén okosak voltunk, illatosított fajtát vettünk, hogy ne legyen olyan rémes füstszag a lakásban.

Picture

Karácsonykor nekem is engedélyezett egy pohár vörösbor. Ilyenkor rendszerint vitába szállunk, mire is koccintsunk:

– Rád, kislányom – javasolta anya.

– Nem, nem – ellenkeztem hevesen – koccintsunk Endrére!

– Korai az még – legyintett anyu – Igyunk a pulykámra!

– A pulykára – emeltem nevetve magasba a poharam, majd koccintottunk. Valóban ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.

Picture

A vacsora alatt ismét kikérdeztem anyut Endréről, de továbbra se mondott semmit azon túl, hogy szimpatikus ember. Érthető a bizalmatlansága, mégis olyan jó lenne tudni, hogy végre van mellette valaki. Itt vagyok én, de ez kevés. Ez nem olyan, mintha apa lenne itt… Talán jól jönne egy pótapu, de most nem ez a lényeg. Szeretném anyát boldognak és szerelmesnek látni, és ahogy az elmúlt héten megismertem Endrét – ugyanis párszor segített nekünk cipekedni – legszívesebben meghívtam volna vacsorára. Az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy bevállalta az összes ünnepek alatti műszakot, hogy a kollegái a családjukkal lehessenek, ha már a volt felesége nem engedi, hogy a Karácsonyt a fiával töltse. Hogy lehet egy ilyen önzetlen embert elhagyni és sárba tiporni?

Picture

Evés után jött az ajándékozás. Leültünk a fa alá bontogatni és beszélgetni. Anya újabb pohár bort töltött magának. Könyveket és cd-ket kaptam mindenkitől. Anyu egy pár csíkos zoknival is meglepett. Én neki mini festőállványt vettem egy vicces képpel. Nagyon örült a mosolygó szendvics portréjának.

– Marcitól nem kaptál semmit? – kíváncsiskodott óvatosan, mikor már minden ajándék kicsomagolva hevert a földön, tudván, hogy én se ajándékoztam meg a srácot.

– Nem – vágtam rá – a múlt héten elmentek vidékre a nagymamájához, azóta nem is beszéltünk.

– Ezt már mondtad. Azt hittem, legalább küld egy sms-t, vagy e-mailt.

– Nélküle is boldog a Karácsony – mosolyogtam, bár belül fájt egy kicsit. Nagyon jól éreztem magam vele az elmúlt két hónapban, és bánt, hogy egy félreértés miatt mindent szétrombolt.

Anya együtt érzően bólintott. Hiába, előtte nincs titkom, ha a szám hazudik is, a szememből kiolvassa az igazat…

Picture

Karácsony első napján, vagyis szombaton reggel átmentünk Gerzsonékhoz. Szépen csomagolt ajándékok vártak minket és végtelen kedvesség. Ádám is otthon volt, és én komolyan mondom, sose láttam még ilyen tündérinek és jókedvűnek. Hát mi történt a vagány, „majd szétesek, olyan laza vagyok” unokatesómmal?

Picture

– Kis apróság – adta át Zsuzsa anyának a szépen csomagolt dobozkát.

– Segítettem kiválasztani! Remélem tetszeni fog majd, és a méret is jó.

– Köszönöm, tehát ruha – nevetett anya, miközben Zsuzsa finoman oldalba bökte Ferit.

Picture

– Boldog karácsonyt! – nyújtotta át Tomi a maga ajándékát. Én egy sálat vettem neki, de az ő csomagja jóval nagyobb volt.

– Tőlem is kapod! – szólt közbe Ádám lelkesen mosolyogva – Az egyik része egyedül az én ötletem volt.

Pár percen belül kiderült, hogy csodaszép fényképalbumot kaptam és egy pár kesztyűt. Gondolom az utóbbi volt idősebb unokatesóm ajándéka. Már az igyekezetet is értékeltem, ugyanis eddig morgáson túl semmit se kaptam tőle ünnepekkor.

Picture

Pár falat süti után gyalog átmentünk Koncz mamáékhoz. Két ház térdig érő hóban se nagy táv. Ebéd előtt mindenki megtette a kötelező köröket. Bojti sorra járta a lábakat, hogy dörgölőzhessen, és begyűjtsön pár simogatást. Mindenkitől megkapta a szeretetadagot, én még játszottam is vele egy kicsit. Imádom a macskákat, de sose lehetett Macinál nagyobb háziállatom, így kénytelen vagyok beérni egy pöttöm szőrcsomóval, aki éjjel-nappal hajtja a mókuskereket.

Picture

Tomi a madarakért rajong. Beszélgetésbe elegyedett mama papagájával, Pistivel. Meglehetősen vicces volt. Unokatesóm bármit kérdezett, a madár mindenre a következő választ adta:

– Rakd oda, kérlek!

Mint utólag kiderült, az ünnepi készülődés alatt tanulta el, ugyanis mama irányította a rendezkedést a nappaliban, és gyakran mondogatta papának az imént említett mondatot.

Picture

Nagypapa tálalt. Többféle halat sütött nekünk, és mindnek ínycsiklandó illata volt. Mindenféléről folyt a beszélgetés az asztalnál, anya szokás szerint a nagy titokra volt kíváncsi:

– Apa, hol vetted ezt a halat? Nekem sose sikerül így!

Picture

– Apátok maga fogta ki! – vágta rá nagyi, szóhoz se engedve papát.

– Úgy van, úgy van! – helyeselt az érintett büszkén mosolyogva.

Minden évben elcsodálkozok, hogy mama előre válaszol a papának feltett kérdésekre, és ebből sosincs vita. Több mint negyven, sőt lassan ötven éve házasok. Ámulatba ejtő. Az ő kapcsolatuk az élő példa az örökké tartó szerelemre. Leszek valaha én is ilyen szerencsés, vagy olyan embert fogok ki, mint apám?

Picture

– Nagyon finom lett, papa – dicsértem meg sokadszor a menüt.

– Szerintem is, anyának is megadhatnád a receptet – helyeselt Tomi.

– Az esküvőmre is fognál halat, ha megkérlek? – kérdezett közbe Ádám, és ezzel elérte, hogy minden szem rá szegeződjön.

Picture

– Hogy? – szörnyedt el Feri – Emesével már az esküvőt tervezgetitek? – hitetlenkedett.

– Megházasodik a fiunk? – tett fel Zsuzsa is egy kérdést, szemmel láthatóan azonnal megbarátkozott az ötlettel. Mindenki más hallgatott.

– Talán – vigyorogta Ádám. Szóval innen fúj a szél! A szerelem bolondította meg ezt a srácot! Mesi megszelídítette, és most feleségül is veteti magát vele. Nevethetnékem támadt már a gondolattól is, hogy a mindig macsó, haverokkal söröző, rossz életű, menő Ádámból mintaférj lesz.

Picture

A bejelentés előtti falatot forgattam a számban, mikor kitört volna belőlem, ám helyette erős köhögés lett belőle, ugyanis egyszerre próbáltam visszafojtani a röhögést és lenyelni a halat. Percekig fulladoztam, így én kerültem a középpontba. Mindenki aggodalmas tekintettel bámult rám. Feri arckifejezése volt a legrémisztőbb.

Picture

– Hozzak egy pohár vizet, Bogaram? – kérdezte mama rémülten, miközben anya a hátam veregette.

Hát így jár, aki gúnyolódik, még ha magában is teszi azt! Azt hittem perceken át, hogy ez a gonosz gondolat lesz a végzetem, és a síromra azt írják majd: „A lány, akin a ponty állt bosszút”.

Picture

– Talán nem szóltam, hogy lehet még benne szálka? – érdeklődött papa jókedvűen, mikor végre levegőhöz kaptam és jó útra tért a falat.

– Kislányom, a szívinfarktust hoztad rám! – sóhajtott anya megkönnyebbülve.

A veszély elmúltával már csak Feri vágott ijesztő arcot, úgy festett, mint aki kísértetet látott. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem miattam aggódott annyira.

Picture

Az ebéd izgalmaktól mentesen zajlott tovább. Miután mindenki jól lakott, átkéredzkedtem a szomszédba. A négy éves hagyományok közé tartozik Szalai nagyszüleim meglátogatása az ünnepi ebéd után. A megállapodás szerint – mert szüleim szülei ilyet is kötöttek – ott fogyasztom el a napi sütemény adagomat. Anyát is szívesen látják, viszont ő inkább tartózkodik a fájó emlékektől. Szalai mama javíthatatlan! Továbbra is a nappali falán függ szüleim esküvői fotója és tűkön ülve les a konyhaablakból, mikor lépek ki Koncz nagyék házának ajtaján. Üdvözlések közepette ismételten megszidom, amiért kabát nélkül szaladt ki elém. Néha olyan makacs és önfejű tud lenni, mint egy gyerek.

Picture

Szalai mama mennyei gyümölcstortát tud sütni! További képességei közé tartozik a sztorizgatás apám gyerekkoráról, a legújabb pletykák a szomszédokról, az éppen futó sorozatok hibátlan elemzése, és a kellemetlen kérdések. Még koránt se tartottam a tortám töltelékénél, mikor mama belekérdezett mindennek a közepébe:

– És apádról tudsz valamit? Szomorú, hogy nem volt ott a szalagavatódon. Már vagy két hete nem halottunk felőle – nem csoda, hogy anya nem szívesen jön ide…

Picture

– Hát, igazából én meg akartam hívni… – dadogtam, de papa kimentett.

– Miért traktálod azt a szegény gyereket ilyenekkel? Ha Miklós ott akart volna lenni, meghívó nélkül is elmegy.

A szívembe markolt ez a kijelentés, de lényegében én is így gondoltam. Lehet személyesen kellett volna meghívni, de magát az ünnepséget se tartottam olyan nagy számnak, hogy mindenki ott legyen. Küldtem neki e-mailt, amire csak a hét elején kaptam választ. Magyarázza már el nekem valaki, mi akadályoz meg egy üzletembert egy három soros üzenet megírásában? Ennyire senki se lehet elfoglalt…

Picture

A délután hátra levő részébe nagypapa tartott szóval. Békésen elbeszélgettünk mindennapi dolgokról, zenéről, filmekről, amiket legutóbb láttunk és hallottunk. Az első szerencsétlen választás után Márk pozitív csalódást is okozott ezen a téren, így megismertem pár igazi gyöngyszemet az utóbbi időben, amik felett korábban elsiklottam. Persze mama közbeszólt, kérdezett anyáról, és Marciról is. „Igen mama, jól vannak, épségben és egészségben”…

Picture

Szalai papa gyengéje a marokkó. Igaz, amit sötétedésig játszottam velük, már ennek a tovább fejlesztett változata, amiben nem gyűjteni, hanem pakolgatni kell a pálcikákat. Tagadhatatlanul béna vagyok ehhez a játékhoz. Mindig az utolsó pillanatban kezd remegni a kezem, vagy kicsúszik a pálca az ujjaim közül, és összedől az egymásra pakolászott rudacskák hegye. Ez most se volt máshogy.

Picture

Karácsony másnapjára, vagyis mára is jutott program. Bár kissé sértve éreztem magam, de anya bíztatására mégis elfogadtam apám ebédmeghívását. Kiakadok, valahányszor eszembe jut, hogy egy mailben fejezte ki sajnálatát amiatt, hogy elszalasztotta életem egyik fontos eseményét, valamint invitált egy kiadós kajálásra, mindezt előző este. Ígérete szerint nagy meglepetést szánt nekem. Ahogy az ajtó előtt álltam, és megnyomtam a csengőt, azon törtem a fejem, mi lehet a meglepi: dupla adag zsebpénz? Méregdrága ruhák? Saját készítésű pizza? Elszomorít, hogy a saját apám azt hiszi, ilyesmire van szükségem…

Picture

Szalai Miklós úgy üdvözölt, mikor ajtót nyitott, mint ha nem telt volna el közel egy év utolsó találkozásunk óta. Egyből a konyhába vezetett, és közben titokzatosan a meglepetésemről áradozott. Be kell vallanom, kíváncsivá tett. Ám a konyhába lépve csak az ő izgatottsága maradt meg. Én semmit se értettem.

– Felvettél egy bejárónőt, hogy ne mindig gyorskaján élj? – kérdeztem őszintén csodálkozva, és már készültem nevetni.

Apám is kuncogott, ahogy a konyhapultnál álló nő is.

– Bejárónőnek még nem néztek – mondta az ismeretlen, miközben megfordult.

Picture

Egyszerre döbbentem le és szaladt fel bennem a pumpa, mikor apám a következő szavakat ejtette ki a száján:

– Tamara a barátnőm.

Minden erőmet össze kellett szednem, hogy udvariasan kezet fogjak Varga Tamarával. Tagadhatatlanul kedves volt, de a ruháját és egyáltalán a megjelenését szemügyre véve botrányosnak tartom. Erősen magamba fojtottam minden megjegyzést, mikor bemutatkoztam. Biztos többet tud rólam, mint én róla. Hát nem hazudott apa a nagy meglepetést illetően. Az azonban egyértelmű, hogy a számomra kellemes dolgokról továbbra sincs sok fogalma.

Picture

Míg Tamara a konyhában tüsténkedett, apámmal átmentünk a nappaliba beszélgetni. Őszinte sajnálatát fejezte ki, amiért az utóbbi időben nem tudtunk találkozni, de rettentően elfoglalt. Na persze, a lányára nem, a nőjére van ideje. Amint elhallgatott én is kinyilvánítottam határozott véleményem. Nem számoltam tízig, nem akartam lenyugodni, ezernyi miértet és hogyant öntöttem a nyakába, emelt hangnemben, hogy ha lehet a kis barátnője is meghallja. Leírhatatlanul dühös voltam.

Picture

– Babám, ne legyél velem ilyen szigorú – kezdte a védőbeszédet, míg én az egy szuszba szorított ezernyi kérdésem után próbáltam levegőhöz jutni – Tudod, hogy szeretlek, de nem lehet az én munkámban csak úgy csapot, papot ott hagyni és élni a magánéletem. Azt viszont te se várhatod el, hogy egyedül öregedjek meg! Anyáddal nem jött össze, de Tamarával pont összeillünk. Ő is…

– Munkamániás őrült? – vágtam közbe sértetten.

– Azt akartam mondani, hogy sokat dolgozik – vette vissza a szót apám – Megért engem és az életmódomat.

– Szóval nem őrült, csak munkamániás!

Picture

– Csak szeretném, ha megismernéd – mondta őszintén. Felismertem a tekintetében a könyörgést. Én is így nézhetek, mikor anya sóhajtva igent mond egy kérésemre és megjegyzi, mennyire emlékeztetem apámra.

– Hát jó – enyhültem meg, és még egy mosolyt is erőltettem az arcomra – Megteszem, ami tőlem telik, de ne várd, hogy szeressem!

– Köszönöm, Babuci!

Picture

Tamara végszóra lépett be a nappaliba kellemes illatokat hozva magával.

– Kész a kaja – jelentette be bájosan mosolyogva. Ránézve átfutott az agyamon, neki se lehet könnyű, de mikor apámra kacsintott, ismét úrrá lett rajtam az agybaj, igaz kissé szolidabban, mint korábban. Ha nem is szólok be neki nyíltan, nem leszek kedves – határoztam el. Elvégre kamasz vagyok, hát miért ne viselkedhetnék úgy?

Picture

A vacsora némán indult, és nyugodtan el is telt volna, ha a szőkeség fel nem teszi első, rettentően idióta kérdését:

– És mi újság a fiúkkal? Mik… apukádtól úgy hallottam, most a tanulásra koncentrálsz – vajon miért nem lepődtem meg? A válasz előtt gonosz mosolyra húztam a számat.

Picture

Meglepetés kell? Hát tessék:

– Apuval ritkán beszélünk, így nem tudhatja, hogy már két hónapja van pasim. Nagyon rendes srác, csak kicsit féltékeny. De nincs oka rá, hiszen Márkkal csak filmezünk. Igaz, tanulni járunk össze, de hát fiatal vagyok, nem görnyedhetek folyton a könyvek fölé… – mondtam nagy hangsúllyal kiemelve a „fiúm” és „fiatal” szavakat. Apámnak megállt a szájában a falat, és a kis barátnője se tudott rögtön szóhoz jutni, csak tágra nyílt szemekkel bámultak rám.

Picture

Apu törte meg a zavart csendet:

– Kicsim – fordult Tamarához, hátha sikerül leplezni nyugtalanságát. Nem sikerült – Mit is mondtál, hol találtad meg a tavalyi magyar érettségi feladatsorát?

A gyenge tématerelés hatott. Ugyan a szőkeség félve, de hozzám szólt, nem kérdezett a vacsora alatt és után se olyanokat, amikhez a világon semmi köze. És apa? Hát őt nem sajnálom. Eddig se izgatta túlzottan, hogy valójában mi történik velem azon túl, hogy jól vagyok. Semmi oka sincs pasi ügyek miatt felizgatnia magát. Mint mindent, ezt is megoldom atyai támogatás nélkül, köszönöm szépen!

Picture

Evés után nem fáradtunk a beszélgetéssel. Átadták a „lányos” ajándékomat, amit Tamara saját kezűleg válogatott össze, és – ahogy sejtettem – méregdrága kozmetikumokkal volt tele. Legalább annyira vágytak a társaságomra, mint én az övékre. Bűntudat nélkül, elégedetten, a lányos cuccaimat hónom alá csapva intettem nekik búcsút, és magamban tisztáztam: találkozunk jövőre!

Picture

Hazafelé baktatva kezdett csak kerülgetni a lelkiismeret-furdalás. Nekem nem ezt tanították – ismételgettem magamban. Ugyan azt se, hogy folyton nyeljem le a békát, de mégis inkább megértésre nevelt anyu. Talán ebben se hasonlítok rá, mint oly sok másban. Nem tudom szemrebbenés nélkül tűrni, hogy fájdalmat okoznak nekem. Pedig erősen próbálkozok. Apámra zúdítottam a Bettivel kapcsolatban is felgyülemlett feszültséget. Megbánással ültem le otthon magányosan borozgató édesanyám mellé, hogy elmeséljem neki a történéseket. Meglepően nyugodtan és természetesen fogadta:

– Mindenkinek jár egy második esély…

 

Tovább a következő epizódhoz