Szappanbuborék a Szerelem

Szappanbuborék a szerelem – 11. Cukormáz

Szombati sütizés anyuval és a nővéremmel…

Picture

…az egykori apósom kávézójában. Nem valami tapintatos édesanyám, mikor a fájó emlékekről van szó, de ezt már megszokhattam volna. Szerinte jobb szembe nézni a rosszal, mint sem bujkálni előle. Főleg hogy Szalai Misi kávézójában mindig olyan jó a hangulat…

Picture

Már egy ideje vártunk a rendelésünkre, mikor anya újra a vizespohara aljára nézett. Mint egy kiszáradt szamár, úgy ivott, csoda, hogy nem öntötte le magát. Kislány koromban, ha hasonlóképpen tettem a gyümölcslével egy étteremben, le lettem szidva. Később én is pont azt mondtam a lányomnak, mint az én szüleim annak idején: „béka nő a hasadba”.

Picture

Zsuzsa már azóta mesélt, hogy beszálltam a kocsiba. Tippelem csak, hogy anya régebb óta hallgathatta, ugyanis együtt jöttek értem. Mielőtt jött volna a pincér, Ádám volt a téma. A vele azonos vércsoportú Ádám:

– Úgy imádom ezt a gyereket! – mondta már vagy nyolcvanadszorra ugyanabban az órában – annyit tanul, hogy azt el se tudnátok hinni! Tegnap Emesével jött haza, ott aludtak nálunk. Nagyon édesek együtt. Erős gyanúm van rá, hogy meg fogja kérni ennek a lánynak a kezét. Bár Mesi örökölt egy kicsit Melinda kényeskedő hozzáállásából, de ezt könnyen ki fogjuk nevelni belőle… – regélte, mint ha egy nevelőintézet igazgatónője lenne.

Picture

– A múlt hétvégén még nem volt ennyire tündéri az a gyerek – morogtam az étlap mögül. Igaz, hogy már elég régen megrendeltük a sütinket, mégis szívesen nézegettem. Újra meg újra végigszaladtam a listán, és mérgesen vettem tudomásul, hogy egykori apósom még mindig nem vette fel az étlapra se a túrós rétest, se a franciakrémest. Vagy csak én nem szóltam még neki az igényeimről?

Picture

Meglepően egybeestek a várt és kevésbé várt események ezen az esőre álló őszi délutánon. A morcos pincér éppen hozta a tortánkat, mikor végre Zsuzsa befogta a csőrét. S csodák csodájára – nehogy valami ne a megszokott módon történjen – a csokitortával együtt a szerelmi életem is terítékre került. Emígyen szóla jó anyám:

– És Erika? Van valami udvarló a láthatáron? – természetesen kellően hangosan, hogy minden facér és válni készülő hímnemű jól hallja. Legszívesebben elsüllyedtem volna.

– Csendesebben anya – csitítottam a fogaim közt préselve a szavakat, de ő csak tovább noszogatott a válaszadással.

Picture

– Tudjátok mit? – vettem kezembe a villámat, és a legédesebb lányhangomon folytattam – beszéljünk inkább Zsuzsa rettentően izgalmas szerelmi életéről.

Picture

Anyám és nővérem úgy néztek rám, mint ha valami hihetetlen butaságot mondtam volna. Pont, mint mikor ovis koromban összekevertem az idegen szavakat hétköznapi tárgyak nevével, csak most a meglepett tekintet után elmaradt a nevetés.

– Csak vicceltem, tudom, hogy az övé már negyed évszázada ugyan olyan unalmas – vigyorogtam, mint ha mit se tudnék a közelmúltban történt afférról. Abban a pillanatban rettenetesen haragudtam Zsuzsára, amiért neki megadatott a tökéletes házasság, és mindezt semmibe véve hagyta, hogy idétlen kamaszkori kívánságok beteljesülésének sejtése irányítsa. Nesze neked világ, íme, egy érett nő!

Picture

Továbbra is jobb ötletnek tartottam az elsüllyedést, mint a sütizést. Idősebb női rokonaim a gyerekeink közelgő szalagavatójáról kezdtek fecsegni, amiben szintén nem akartam részt venni. Semmi kedvem nem volt magyarázkodni, hogy miért nem vesz részt Vivi a táncban. Arra meg pláne nem akartam rátérni, hogy szerelmes. Ugyan nem mondta, de látom rajta. Csak akkor beszél egy lány ilyen elfogultan egy srácról, aki nem a rokona, ha szerelmes belé. A családi ügyek helyett tehát a nézelődést választottam. Jól döntöttem?

Picture

Nos, azt hiszem, ezt nevezik költői kérdésnek. Magam se tudom rá a választ, nem is várom másoktól se. A lényeg a lényeg, megláttam egy férfit. Egy nagyon helyes férfit. Bizonyára régen látott fodrászt közelről, és a borotvájával is összeveszhetett, mégis megfogott benne valami, ami miatt nem tudtam róla levenni a tekintetemet. Ült a pultnál, iszogatta a kávéját, és felettébb nyugodtnak tűnt. Magam se tudom miért, de érdekelni kezdett, vajon mi járhat a fejében.

Picture

És akkor megfordult. Az asztalunk felé. Lehet, hogy nővérem mélyről feltörő nevetése keltette fel az érdeklődését, vagy anya éles kacaja, mégis inkább felém nézett. Pontosabban egyenesen rám. Teljesen lebénultam a tekintetétől, fel se tűnt, hogy én is bámulom. Széles mosolyra húzta a száját. Erre persze rögtön zavarba jöttem, visszamosolyogtam rá, és éreztem, ahogy lángba borul az arcom. Olyan volt, mint ha tizenhat lennék, és a suli legédesebb sráca vetett volna rám szemet az ebédlőben. Csak hogy engem akkoriban nem érdekelt a suli leghelyesebb sráca.

Picture

– Kit nézel? – kapta fel a fejét Zsuzsa, és persze rögvest muszáj volt neki is arra néznie – Hm, nagyon cuki – vigyorogta.

– Nem tudom, kiről beszélsz – motyogtam, miközben egy jó nagy falat tortát tömtem a számba. El se tudom mondani, mennyire idegesít, mikor mindenki hallja, hogy miről beszélgetünk. Pláne ha a téma közvetlen engem érint. Ismét el akartam süllyedni.

Picture

Szerencsére anya témát váltott:

– Hideg telet ígérnek az időjósok. Apátok már azon gondolkodik, hogy üvegházat épít a kertbe, hogy a hidegebb időkben is kertészkedhessen. Vészesen közel érzi a nyugdíjat, szerintem fél, hogy haszontalanul tölti majd az idejét. De semmi oka az aggodalomra, ha a paradicsomok alszanak, akkor is lesz bőven dolga. Nyikorog a hátsó ajtó, a garázsban mérhetetlen a kupi és a kandallót se ártana kitakarítani, bár ahhoz lehet kéményseprőt hívok…

Picture

– És hogy van Pisti meg Bojti? – kérdeztem nem túl nagy érdeklődéssel. Valójában csak egy célom volt: távol maradni minden olyan témától, amibe bele lehet fűzni a férfiakat, engem, vagy a kettőt egyszerre.

Picture

– Mondtad múltkor, hogy Bojtit orvoshoz kellett vinned… – vette át a szót Zsuzsa.

– Kiderült, hogy semmi komoly, csak apátok rálépett a lábára. Sántikált pár napig, de már jól van. Pisti meg kiszökött kedden. Föl-alá repkedett egész délután a nappaliban.

A nővérem és anya a szüleim kisállatairól kezdtek beszélgetni. Ismét biztonságban voltam, legalábbis egy darabig. Az újabb támadásig volt időm elgondolkodni azon, hogy ha gyerekkorunkban nem tarthattunk kisállatot, elköltözésünk után nem sokkal miért szereztek be rögtön egy papagájt – Pistit -, és később egy macskát – Bojtit? Ez a „valakit muszáj nevelni akkor is, ha a gyerekeid kirepültek” elv? Hát macskás vénasszony lesz belőlem?

Picture

– Jaj, hugi, neked is kellene egy macska – rántott vissza a földre drága nővérem. Mint ha a gondolataimban olvasott volna.

– Minek? – bámultam rá értetlenül, pedig pontosan tudtam, mire gondol.

Picture

– Tényleg, Erika – csatlakozott anyánk is – egy kisállat társ a mindennapokban. Olyan szeretetre méltóak, és sose éreznéd magad egyedül.

– Van kisállatunk – közöltem tájékoztató jelleggel – egy hörcsög, a neve Maci, és éppen elég utána takarítani. Minek másik?

Picture

– Először is – kezdett bele Zsuzsa, már az elején éreztem, hogy nem lesz rövid a mondandója – Maci nem kisállat, ugyanis háromszor akkora, mint egy hörcsög. Másodszor pedig Vivié, aki ősszel egyetemre megy, és magával viszi. Harmadszor pedig, kellene már melléd egy társ. Egy macska pont ugyan olyan büszke tud lenni, mint egy pasi, mikor területet foglal melletted az ágyban.

Picture

Anya felkacagott, a hasát fogta nevettében. Nekem viszont nem tetszett a hasonlat. Kicsit talán durván vágtam vissza:

– Inkább legyek egyedül az ágyamban, mint hogy két ágy között szaladgáljak!

A megjegyzés talált. Nővérem felszisszent, csúnyán nézett rám, és esküdni mernék, meg is rúgott volna, ha nem húzom magam alá a lábaimat.

Picture

Már besötétedett, mikor elindultunk. Zsuzsa először anyát vitte haza, és utána engem. Egy darabig csendben ültünk egymás mellett. Valószínűleg mindkettőnk önérzetét sértette, amit a másik mondott. Viszont nem állt szándékomban visszavonni semmit. Tudom, hogy igazam volt. És sajnos azt is, hogy neki is.

Picture

– Nem értem, miért olyan fontos neked Ádám – törtem meg végül a csendet – Férjed és gyerekeid vannak. Olyan családod, amilyenre mindenki vágyik. Én ezt nem rúgnám fel senki kedvéért, legyen az gyerekkori szerelem, vagy sokat ígérő nőcsábász, aki állítja, hogy megváltozott. Ennyire nem lehetsz bolond!

Picture

– Mondod ezt te, aki egyedül kelsz. Több mint húsz évig azt hitted, megtaláltad az igazit, aztán egy nap arra ébredtél, hogy nem vagy elégedett az életeddel. Te tudhatnád a legjobban, miért van szükségem Ádámra – felsóhajtott – Tudod, hugi, nem minden arany, ami fénylik – tette még hozzá, majd ismét az útra szegezte tekintetét. Nevetségesnek tartottam, hogy pont a férjére használja ezt a hasonlatot, mikor Ádámra jobban illik, de inkább nem tettem szóvá.

Picture

– Még mindig jobb egyedül ébredni, mint bűntudattal – jegyeztem meg őszintén, egy cseppnyi gúny se volt a hangomban.

– Nézd! Gyakran találkozok Ádámmal, mindig jókat beszélgetünk. Csodál és imád. Odáig van azért, amit csinálok. Az összes könyvem elolvasta, és érdeklik az utazásaim. A férjem viszont butaságnak tartja az egészet. Itthon érzi csak jól magát, nem érdekli a külvilág. Egyszerűen beleőrülök, hogy folyton egyedül kell utaznom! Ádám bárhová elkísérne…

Picture

Egy pillanatra talán megértettem. Rossz az, mikor a hozzád legközelebb álló emberrel nem oszthatod meg azt, ami téged boldoggá tesz. Ezzel a problémával magam is találkoztam a házasságom során, de nem tekintettem nagy bajnak. Lehet, hogy mégis ez volt a problémánk gyökere?

 

Tovább a következő epizódra