Nővérek harca – 4. Nővérek harca

Kora reggel a felnőttek együtt reggeliztek. A lányok még javában húzták a lóbőrt, hiszen nem kellett iskolába menniük.

Hank bement Amy- hez.
– Hogy aludtál? – érdeklődött.
– Köszönöm, jól.  A ruhákért is köszönet, bár egy kicsit furcsán állnak.
– Szerintem nem. Te minden ruhában gyönyörű vagy.

Erre Hank megragadta Amy karját, és közelebb húzta magához. Újra elfogta az az érzés, amikor együtt voltak. Most nem törődött azzal, hogy van másik felesége, – aki mellesleg ultimátumot adott neki – csak élvezte a pillanatot.

– Ezt most miért? – csodálkozott Amy. – Újra belém szerettél?
– Nem. Én még mindig szerelmes vagyok beléd.

– Haaank! Beszélnünk kell! – kiáltotta Emily.
– Megyek!

Amy nem tudta, mit csináljon. Beleszeretett a volt férjébe, aki a húga mostani férje.

– Figyelj, Hank, azt akarom mondani, hogy beszéljük meg a dolgot, most, hogy mindketten nyugodtak vagyunk.
– Emily…
– Tudom, tudom, nem akarsz gyereket.
– Mondani szeretnék valamit…
– Igen, én sem akarok veled veszekedni.

– Örülök, hogy megbeszéltük. –  Mondta Emily, majd átölelte férjét.
– Emily…
– Jaj, kezdődik a sorozatom! Majd később elmondod. Oké?

Hank visszament Amy-hez.
– Valamit nálam felejtettél, és szeretném visszaadni. – mondta mosolyogva Hank.
– Mi az?

Hank megcsókolta Amy-t. Amy agya az üvöltözte, hogy ezt nem kéne, de nem tudott mit tenni. Engedett az érzéseknek.

Pechükre épp akkor lépett be Emily.

– Te mégis mit képzelsz? – fakadt ki Emily. – Rámászol a férjemre?
– Nekem úgy rémlik, te is ezt csináltad.
– 20 éves voltam! Nem tudtam, mit csinálok!
– Figyelj, ne haragudj…
– De haragszom! Most kérlek, menj ki, mert beszélnem kell Hank-kel.

– Jaj, hogy lehettem ekkora idióta! Szegény Emily! Bár, válófélben vannak…

– Elárulnád, mi a francot csinálsz?
– Miért valami baj van? Tudtommal beadod a válópert holnap, és elválunk.
– Akkor is, ezt nem kéne…

– Békében kéne elválnunk. – monda Emily nyugodtabb hangon.
– Igen… Ne haragudj!
– Mindegy… Nem téma…
– Amúgy, ne haragudj Amy-re! Ő nem tehet róla…

– Remélem, boldogok lesztek!
– Köszönöm!

Ahogy Emily kilépett az ajtón, máshogy döntött.

– Hank! Meggondoltam magam! Nem válok el tőled!

Megragadta férjét, és megcsókolta.

– Hank! Mindkettőnkkel kavarsz?
– Nem, én…

– Nem, ő csak velem kavar! – szólt közbe Emily.
– Mit zagyválsz? Én nem az hallottam, hogy téged szeret!
– Tud mit? Döntsön ő!
– Rendben!
A két nő elviharzott a helyszínről.

– Valahogy meg kell akadályoznom, hogy Amy-t válassza!

A két lány is kikászálódott az ágyból.
– Bell! Szerintem, most már hagyjunk fel a szövetséggel!
– Igazad van Elis! A nővérek harca folytatódik…

Elis el is helyezte a pukipárnát a kanapéra. Oda, ahol Bell szokott ülni.

Bell le is ült, és akkor hallott egy borzalmas, a szellentésre emlékeztető hangot.

– Ezt meg miért csináltad? – kiabált rá testvérére Bell.
– Ajándék. – monda mosolyogva Elis.

Emily elkapta a folyosón Amy-t.
– Drága Amy! Ugye tudod, hogy úgysem győzhetsz?
– Majd meglátjuk! A nővérek harca elkezdődik!