Nővérek harca – 10. Szerelem!
2018. január 9.
Bell alig aludt az éjjel. Egyfolytában Lewis-ra gondolt, és arra, amit mondott.
Reggel a lányok elvégezték a szokásos reggeli teendőket. Bell éppen a tükör előtt csinosította magát, amikor belépett Elis.
– Minek csinálod ezt? – kérdezte gúnyosan Elis. – Fölöslegesen szépítkezel! Lewis engem fog választani.
– Ó, igen? Tudod, mit mondott nekem tegnap? … Hagyjuk… Nem akarlak megbántani… Most pedig menj ki innen!
– Minek csinálod ezt? – kérdezte gúnyosan Elis. – Fölöslegesen szépítkezel! Lewis engem fog választani.
– Ó, igen? Tudod, mit mondott nekem tegnap? … Hagyjuk… Nem akarlak megbántani… Most pedig menj ki innen!
Gyorsan elkészültek, ezért nézték egy kicsit a TV-t.
– Vajon mit mondhatott neki Lewis? – gondolkodott Elis.
– Vajon mit mondhatott neki Lewis? – gondolkodott Elis.
A busz érkezése előtt negyed órával kimentek a ház elé. Lewis már ott állt.
– Sziasztok! – köszönt rájuk vidáman Lewis. – Bell! De jól áll neked a csíkos!
– Sziasztok! – köszönt rájuk vidáman Lewis. – Bell! De jól áll neked a csíkos!
– Lewis! Én is csíkosban vagyok. Nekem hogy áll? – érdeklődött Elis.
– Persze, neked is jól…
– Persze, neked is jól…
Elis egyedül ült, és végig őket nézte.
– Mi folyik itt? – értetlenkedett magában a lány.
– Mi folyik itt? – értetlenkedett magában a lány.
Délelőtt 10 körül Zack átment Emily-hez.
– Szia! Már nem bírtam tovább! Muszáj volt átjönnöm, ne haragudj!
– Dehogyis! Nem haragszom. Sőt, örülök, hogy átjöttél.
– Akkor jó. Egyébként, ez is az egyik saját tervezésű ruhád?
– Igen, az.
– Nagyon jól áll neked! Na, rátérek a tárgyra. Hoztak át még néhány cuccot a régi lakásunkból, és gondoltam, áthívlak, hogy játsszunk egy csocsó párbajt.
– Ez jól hangzik! Mehetünk!
– Szia! Már nem bírtam tovább! Muszáj volt átjönnöm, ne haragudj!
– Dehogyis! Nem haragszom. Sőt, örülök, hogy átjöttél.
– Akkor jó. Egyébként, ez is az egyik saját tervezésű ruhád?
– Igen, az.
– Nagyon jól áll neked! Na, rátérek a tárgyra. Hoztak át még néhány cuccot a régi lakásunkból, és gondoltam, áthívlak, hogy játsszunk egy csocsó párbajt.
– Ez jól hangzik! Mehetünk!
Háromnegyed órán át játszottak, amikor Emily megkérte Zack-et, hogy mutasson pár képet a családjukról.
Zack levett a polcról egy albumot, és odaadta Emily-nek. Miután Emily végignézte, Zack elővett egy másikat, aztán egy másikat, és egy másikat.
Miután végignézték, leültek ebédelni.
Amikor megették a hamburgert, Zack így szólt:
– Emily! Tudnál itt várni egy kicsit?
– Ömm… Persze…
Amikor megették a hamburgert, Zack így szólt:
– Emily! Tudnál itt várni egy kicsit?
– Ömm… Persze…
– Jöhetsz! – kiáltotta Zack.
Emily kilépett a folyosóra, és látott egy zenelejátszót, és egy szív alakú szőnyeget, a szőnyegen pedig Zack állt.
– Táncolunk? – kérdezte Zack.
– Igen!
Emily kilépett a folyosóra, és látott egy zenelejátszót, és egy szív alakú szőnyeget, a szőnyegen pedig Zack állt.
– Táncolunk? – kérdezte Zack.
– Igen!
Emily ráhelyezte Zack vállára a kezét, Zack megfogta Emily derekát, és elkezdtek lassúzni. Mindketten kizárták a külvilágot, és csak egymással foglalkoztak.
Zack kiforgatta Emily-t, de a kiforgatás közben elengedte. A lány megijedt, de megnyugodott, amikor elkapta. Pár pillanatig csak nézték egymást, majd Zack megcsókolta Emily-t.
– Már azóta vártam ezt a pillanatot, amióta megláttalak. Azt hiszem, szerelem volt első látásra. – mondta Zack.
– Igen… Ugyanezt éreztem.
– Akkor, Emily, lennél a barátnőm?
– Igen!
– Igen… Ugyanezt éreztem.
– Akkor, Emily, lennél a barátnőm?
– Igen!
Megcsókolták egymást. Mindketten a felhők felett jártak, annyira boldogok voltak.
Ezután leültek, és megnéztek egy romantikus filmet. Amikor a főszereplők csókolóztak, akkor ők is.
Amikor vége lett a filmnek, Emily közölte, hogy mennie kell. Elbúcsúztak, és távozott.
Nem sokkal később a „gyerekek” is megérkeztek. Ismét Lewis-ékhez mentek.
– Elis! Ki volt az a srác, akivel olyan sokat beszélgettél?
– Ő Mark. A volt fiúm.
– Összejöttetek újra? – kérdezte Bell.
– Mint mondottam, a VOLT fiúm. De nagyon remélem, hogy ki fogunk!
– Elis! Ki volt az a srác, akivel olyan sokat beszélgettél?
– Ő Mark. A volt fiúm.
– Összejöttetek újra? – kérdezte Bell.
– Mint mondottam, a VOLT fiúm. De nagyon remélem, hogy ki fogunk!
Megszólalt Elis telefonja.
– Szia Mark! Igen… Persze!… Mindjárt ott vagyok! Szia!
– Na? Mi van? – érdeklődött Bell.
– Azt mondta, hogy beszélni szeretne velem. A parkban találkozunk. Most megyek. Sziasztok!
– Szia Mark! Igen… Persze!… Mindjárt ott vagyok! Szia!
– Na? Mi van? – érdeklődött Bell.
– Azt mondta, hogy beszélni szeretne velem. A parkban találkozunk. Most megyek. Sziasztok!
Amikor Elis kilépett az ajtón, Zack megfogta Elis kezét, és így szólt:
– Akkor, most, hogy neki is lesz barátja, van esély kettőnkre?
– Még nincs barátja, úgyhogy még esély sincs… Ne haragudj!
– Akkor, most, hogy neki is lesz barátja, van esély kettőnkre?
– Még nincs barátja, úgyhogy még esély sincs… Ne haragudj!
Amikor Elis visszaért, Bell és Zack írták a házit. Amikor Bell meglátta, felpattant a székről.
– Na, mi volt? – kíváncsiskodott a lány.
– Azt mondta, hogy amióta szakítottunk, rájött, hogy hiba volt, és újra velem akar lenni.
– Na, mi volt? – kíváncsiskodott a lány.
– Azt mondta, hogy amióta szakítottunk, rájött, hogy hiba volt, és újra velem akar lenni.
– Jaj, de örülök nektek! – örvendezett Bell, majd átölelte testvérét.
– Köszönöm! Te meg ne haragudj azokért, amiket mondtam neked! Tudom, nem voltam jó testvér!
– Ne mondj ilyet! A magad módján az voltál! Én voltam a borzalmas!
– Te se mondj ilyet!
– Köszönöm! Te meg ne haragudj azokért, amiket mondtam neked! Tudom, nem voltam jó testvér!
– Ne mondj ilyet! A magad módján az voltál! Én voltam a borzalmas!
– Te se mondj ilyet!
Miután a lányok kibékültek, Zack odafordult Bell-hez, és ezt kérdezte:
– Akkor, most már eljössz velem randira?
– Igen! Nagyon szívesen!
– Akkor, most már eljössz velem randira?
– Igen! Nagyon szívesen!
Legújabb