Nővérek harca – 1. Kis család

Kellemes őszi nap volt. Amy Brown éppen gofrit sütött, és elmerengett a rég szép időkön, amikor hirtelen egy hang kizökkentette.
– Anyuuu! Hol a kék, csillagos pulcsim?
– Nem tudom!
– Hol a fehér cipőm? – szólt egy másik hang.
– Jaj, honnan tudjam? Inkább gyertek, és segítsetek!

– Nem érek rá! – szólt Bell.
– Én sem anya! Különben is, az én cipőm fontosabb, mint Bell pulcsija!
– Mit mondtál?- háborodott fel Bell.
– Elegem van a hisztitekből! – csattant fel Amy – Amióta apátok elment, mást sem hallok, csak vitát! Elég! Nem bírom már! Azzal elviharzott a szobából.

–  Gratulálok Elis, ezt jól elszúrtad!
– Hogy én? Te kerested először a hülye pulcsidat! De nem fogok veled vitatkozni!
Megfordult, és édesanyja után ment.

***

– Drágám! Milyen nap van ma? – kérdezte férjét Emily.
– Kedd. De miért kérdezed? A gyerekek miatt?
– Átlátsz rajtam!
– Tudod mit? Kikérem ma őket a suliból, és elhozom őket, hogy ne hisztizz péntekig!
– Jaj, de aranyos vagy!

***

–  Anyu! Pontosan miért is váltatok el apával? Még sohasem mesélted. – érdeklődött Elis.
– Biztos hallani akarod?
– Persze! Nem értem azt sem, hogy miért vagy rosszban Emily nénivel. Azt tudom, hogy apu felesége, de azt nem, hogy mi történt! Kérlek, mondd el!
– Na, jó! – adta be végül a derekát Amy.

9 éve történt. Akkor voltatok 3 évesek.  Ebben az évben futott be apátok üzleti karriere, és én is egyre magasabbra másztam a politikai pálya ranglétráján.
Épp hazaértem a munkából. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy lefeküdjek aludni. De hát nem úgy történt, mint ahogy én azt elképzeltem…

Azt láttam, hogy a férjem, és a húgom, Emily nyalják-falják egymást. Természetesen nagyon kiakadtam, és elkezdtem kiabálni velük.

– Te mégis mit képzelsz Emily? Azok után, hogy befogadtunk, hogy ne kelljen az utcán laknod, ezt teszed velem? Hogy tehetted ezt? Te vagy a legrosszabb testvér a világon! Tűnj el innen! Most!
– Ne haragudj Amy! Én csak…
– Nem érdekel! Hordd el az irhád!

Hát, Emily maradt, és végignézte a vitánkat Hank-kel.
–  Te meg mit művelsz? Nős ember vagy, és 2 gyerek apja! Képes vagy mind ezt elrontani azzal, hogy megcsalod a feleségedet a húgával?
– Csak megtörtént! Nem volt komoly!
– Mondd meg az igazat Hank! Nem akarok mellébeszélést. Mióta tart ez köztetek?
– 3 hónapja.
– 3 hónapja? Elég! Végeztünk! Holnap beadom a válópert!

– Ennyi történt.
Csöngettek.
– Megyek, kinyitom, ti meg szedjétek össze a cuccaitokat, és indulunk az iskolába!

– Hank! Hát te mit csinálsz itt?
– Gondoltam, elvinném a gyerekeket magamhoz. Kikérem őket a suliból, és elmegyünk valahova.
– Rendben.

– Gyerekek! Gyertek, és hagyjátok ott a táskátokat!

– Apu! Hát te mit csinálsz itt? – csodálkozott Bell.
– Elmegyünk szórakozni!
– Juj, de jó! – örvendezett Elis.
Beültek a kocsiba, és elmentek.

– Most, hogy elmentek a gyerekek, mit csináljak? Leülök a TV elé, és pihenek.

***

– Bell! Jaj, de megnőttél!
– Hiszen 2 napja találkoztunk!
– Nekem úgy tűnt, 2 éve!

Eljátszotta ugyanezt Elis-sel is.

Miután Emily kicsodálkozta magát, elindultak kikapcsolódni.

Délután 6 körül hazaértek, és leültek vacsorázni.

Vacsora után Bell igen meglepő kérdést intézett az apjához.
– Apa! Kérdeznem kell valamit!
– Mondjad tökmag!
– Miért hagytad ott anyát Emily-ért?
– Hát, tudod… Anyád… Emily… Erre már nem emlékszem! Ne kérdezz tőlem ilyeneket!

– Á, szia Adam! Hogy mi? Ma? Nem ér rá a hétvégén? Jó, rendben. Nemsokára indulok!

– Fel kell hívnom Hank-et.

– Szia Hank! El kell mennem 2 napra üzleti útra. Tudnátok vigyázni addig a gyerekekre? Ó, nagyon köszönöm! Csütörtökön megyek értük!

– Ki volt az?- érdeklődött Bell.
– Anyátoknak el kell utaznia, és 2 napig nálunk lesztek.

Este 9 körül a lányok nézték a TV-t.
– Emily! Miért mentél feleségül a nővéred volt férjéhez? – tette fel váratlanul a kérdést Bell.

– Jól van lányok, lefekvés!
– De apu! – szólt egyszerre a két testvér.
– Nincs de!

– Jól van, jól van…
– Megyünk már!

– Jó látni, hogy ilyen jól kijössz a lányaimmal… Az unokahúgaiddal…
– Igen, én is örülök neki. De az zavar, hogy Bell épp azt kérdezte, miért mentem hozzád feleségül…
– Tőlem is megkérdezte, miért vettelek el.
– Szerintem, most ne foglalkozzunk ezzel. Csak pillanatnyi kíváncsiság.
– Remélem, igazad van.
– Én megyek, és lefekszem.
– Én is jövök!