Más, mint a többi – 1. Glamorous and Glittering

1993. február 13. – A legtöbb ember emlékezetében ez volt a valaha látott és érzett leghidegebb és legzordabb téli éjszaka ebben az évben. A hőmérők -23 foknál teljesen befagytak. Liliomvölgy összes lakója magára zárta az ajtót, és a kandallónál keresett valami meleget, mások forró csokoládét ittak, de volt olyan is, aki egy jó meleg fürdőzés után vastag takarója alatt keresett menedéket, és próbált minél előbb elaludni.

Liliomvölgy utcáit aznap éjszaka csak egyetlen fiatal nő járta, lenge öltözékben, karján egy apró, alig egy hónapos kisbabával.

A gyermek vidáman gügyögött anyja szorításában, aki megpróbálta teste maradék melegét átadni a csöppségnek. Igyekeznie kellett a nőnek, minél jobban telt az idő, annál hidegebb lett az idő, és ezzel együtt csökkent mind az anya és mind gyermeke túlélési lehetősége.

A fiatalasszony nem válogathatott tovább. Halk, kedves szavakkal biztatta gyermekét a kitartásra.

Fiatalasszony: Cleo, kérlek, csak tarts még ki egy kicsit! Megtaláltam neked a tökéletes helyet, ahol boldogan élhetsz, ahol nem kell nélkülöznöd! Gyerünk kicsim, igyekezzünk!

A házban égtek a villanyok, az asszony óvatosan letette gyermekét pontosan a bejárati ajtó elé, hogy minél előbb megtalálják őt.

Emlékül a neki varrott maciját mellé tette, magyarázatképpen pedig egy levelet is hagyott a földön a családnak, akik vélhetőleg az ő kislányát fogják felnevelni.

A nő még egy utolsó búcsúcsókot nyomott gyermeke arcára, aztán könnyeivel küszködve, otthagyta kislányát annak a családnak a háza előtt, amelyik reményei szerint mindent megtesz majd, hogy tisztességesen és jólétben nevelkedjen gyermeke.

<strong “mso-bidi-font-weight:=”” normal”=””>12 évvel később – 2005. augusztus 25.

Ez év augusztusa főként száraz, forró napjairól volt híres. Olyan tikkasztó hőség honolt a nyár utolsó hónapjában, hogy a legtöbben inkább az otthonaikban próbálták meg hűsíteni magukat egy finom jeges itallal, vagy aki megtehette, az uszodákba menekült, esetleg a saját medencéjében töltötte el ideje nagy részét. Ez a mai csütörtöki nap sem hozott egy árva hűs szellőt sem, a nap perzselően sütött, a fák a nagy szárazságtól szinte teljesen elszáradtak, leveleik besárgultak. Mégis akadtak olyan elszánt emberek, akik inkább a vásárlást választották a pihenés helyett.

Az egyik ruhabolt játszóterén néhány gyerek játszadozott, miközben szüleik önfeledten belemerülhettek a vásárlásba. Csak egyetlen lány állt távol a többiektől, a játszótér másik végén. Szemében vágy csillogott, ő is szeretett volna beállni közéjük.
„Talán, ha szépen megkérném őket újra, akkor én is csatlakozhatnék” – gondolta magában, és egy utolsó próbaként odament a hozzá közelebb álló két lányhoz.

Lizzy: Mi van már megint, Cleo?
Cleo: Lizzy, nem csatlakozhatnék hozzátok?

Lizzy: Jaj, nem csatlakozhatnék hozzátok? – gúnyolódott Cleo félénk hangját utánozva.
Cleo: Igen, arra gondoltam…- kezdte félénken, de Lizzy mérgesen közbeszólt.
Lizzy: Hát nem! Kupaktanácsot tartottunk és megbeszéltük, hogy nyápicokkal nem játszunk, úgy hogy Cleo, te biztosan nem játszhatsz velünk! Menj és beszélgess a növényeiddel, ők a neked való társak!

Cleo nem tudott mást tenni, ha nem, hát nem. Csüggedten arrébb vonult és fájdalmasan sóhajtozott, miközben Lizzy egyik barátnője, Mary látva az előbbi jelenetet odaszólt a lánynak.

Mary: Nem volt ez egy kicsit durva, Lizzy?
Lizzy: Egyáltalán nem, megérdemelte – válaszolta közönyösen.
Mary: Nem kellene így bánnod a testvéreddel!

Lizzy közelebb hajolt Maryhez, úgy hogy Cleo ne hallja meg, mit súg barátnőjének.

Lizzy: Na, ide figyelj, Mary! Most olyan titkot árulok el neked, amit nem szabad továbbadnod!
Mary: Jó, oké! Bennem bízhatsz!
Lizzy: Cleo nem a testvérem!
Mary: Úristen! Ez most komoly?
Lizzy: Halál komoly. Ő csak egy egyszerű árva lány, akit anyáék voltak olyan kedvesek és befogadtak. Semmilyen rokoni szál nem fűz ehhez a betolakodóhoz.
Mary: Akkor most már értem, miért utálod ennyire!
Lizzy: 12 éve azt hiszi, hogy ő is a családunkhoz tartozik, de majd nagyot fog koppanni, ha ez kiderül. Egyelőre ez még titok, szóval tartsd a szád, kérlek!
Mary: Rendben. Számon pecsét. Egyébként ki tud még erről?
Lizzy: Nem tudom pontosan, de a családom minden egyes tagja, plusz a cseléd meg a kertész. Meg szerintem anya barátnője.

Eközben benn a boltban két nő válogatott, és próbálgatta a ruhákat.

Marina: Elena, ez a ruha egyszerűen pompásan áll rajtad.
Elena: Igen, igen. Nekem is tetszik. Kicsit a csípőjénél szűk, de szerintem, ha leadok pár kilót, akkor tökéletesen fogom benne érezni magam.
Marina: Ugyan már, hova akarsz te lefogyni?
Elena: Egész nyáron csak faltam.
Marina: Nocsak, a cseléd még mindig jól főz?
Elena: Ó, kiválóan. Igaz, néha neki sem sikerül minden, de meg vagyok elégedve Clotildával. Mos, főz, takarít, vigyáz a gyerekekre, elintézi a fontos dolgaimat.
Marina: Nekem is kellene egy ilyen cseléd. Vagy legalábbis egy jó pasi.
Elena: Szerencsére nekem mindkettő megvan. Na, szerintem, ezt is megveszem.

Pénztáros: Jó napot, Mrs. Richwood! Ha jól látom, most sem távozik tőlünk üres kézzel!
Elena: Öröm ide jönni vásárolni. Itt mindig találok valami új ruhát. Úgy gondoltam, fel kellene frissítenem egy kicsit a ruhatáram.
Pénztáros: Összesen 8780 simoleon lesz.
Elena: Ráadásul olcsóak, na ezért szeretek a „Glamorous and glittering”-be járni. Itt van 10 000 simoleon, nem kérek visszajárót.
Pénztáros: Ó, köszönjük szépen Mrs. Richwood! Megsúgom, holnap vadiúj ruhák érkeznek!
Elena: Akkor biztosan benézek!

Elena: Marina, lenne kedved holnap újra eljönni vásárolni?
Marina: A legnagyobb örömmel! Holnapra biztosan elhozom én is a pénztárcám, és nem felejtem úgy otthon, mint ma.
Elena: Pedig én felajánlottam, hogy kifizetem helyetted.
Marina: Tudom, tudom. Na, viszlát édesem, akkor majd holnap!
Elena: Szia, és köszönöm, hogy ma segítettél dönteni. – Azzal három puszit nyomott barátnője arcára, és elindult a kocsija felé.

Elena: Lizzy, Cleo! Gyertek, megyünk haza!
Lizzy: Azonnal, anya! – hallatszott a válasz.

Cleo azonban egy pillanatra megállította testvérét.

Cleo: Lizzy, figyelj, én még elszaladok a mosdóba. Megmondod anyának, hogy még várjon pár percet?
Lizzy: Ó, hát persze! Megmondom – válaszolta Lizzy.

Cleo rettentően meglepődött a kedves válaszon, ezt felettébb furcsának találta, de nem sokat törődött vele. Megköszönte, és gyorsan szaladt elintézni sürgős dolgát.

A lelke mélyén érezte, hogy Lizzy valami rosszban sántikál, és nem is tévedett.

Elena: Jól szórakoztál, kicsim?
Lizzy: Aha.
Elena: Na, és hol van Cleo?
Lizzy: Azt mondta, hogy ő még marad egy kicsit, olyan jól szórakozik itt. Ne kell aggódni, majd gyalog jön haza. Azt mondja, az egészségesebb.
Elena: Nekem mindegy – vont vállat Elena.

Elena és Lizzy beszálltak a kocsiba.

Lizzy kárörvendően tekintett ki az ablakon. Szerette volna látni Cleo arcát, amikor rádöbben, hogy itt hagyták, ő pedig jöhet haza gyalog, a táv pedig nem lesz egyáltalán rövid.

Az autó lustán gurult el a „Glamorous and glittering” üzlettől otthagyva a pórul járt Cleót.