Más mint a többi 2

Más, mint a többi 2. – A bosszú hálójában – 6. Hab a tortán

Picture

Cleo teljesen elvesztette az időérzékét. Fogalma sem volt róla, hány óra lehet, de nem is igazán érdekelte, ahogy az sem, hogy minden bizonnyal lekéste a vacsorát. Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy az ágyában lehessen, és átadhassa magát egy másik világnak, hogy ragadja el, tépje ki az álom a valóságból, és vigye olyan messzire, amilyen messzire csak tudja – még ha csak pár órára is.
Az étkezőből kiszűrődő fény halvány derengésbe vonta a terasz hideg kövét. Remélte, hogy csak Clotilda igyekszik eltakarítani a vacsora maradékait, és a család többi tagja már rég nyugovóra tért.

Picture

Keze csupán néhány centire volt a bejárató ajtó kilincsétől, amikor felharsant Elena úrias kacagása. Hideg borzongás futott végig rajta, de nemcsak a nevetéstől, hanem attól a tudattól is, hogy talán mégis Richwoodékkal kell töltenie az este hátralévő részét.

Picture

Miután a lehető leghalkabban bezárta maga mögött az ajtót, megpróbált nesztelenül átosonni az előszobán fel az emeletre, de akcióját a szemfüles Lizzy megakadályozta, aki ezután fennhangon közölte szüleivel, hogy Cleo nagy nehezen hazatolta a képét. Hiába bizonygatta, hogy egyáltalán nem éhes, és inkább fel szeretne menni aludni, Elena nem engedte el, és ragaszkodott hozzá, hogy üljön le közéjük.
– Szívem, fárasztó napon van túl. Ha nem akar maradni, akkor nem kell maradnia. Majd ő holnap tudja meg – fordult feleségéhez Randolph.
Lizzy abbahagyta a rizsszemek rendezgetését a tányérján, és Cleóval egyetemben, ő is egyből felkapta a fejét.

Picture

– Nem különcködik senki! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Elena. – Ma szépen elmondjuk mindenkinek a nagy hírt, együtt örülünk, megünnepeljük egy finom édes pezsgő mellett, és pont. Véget ért a móka, a kacagás, hazajött ide hozzánk, ahol most már a mi, de legfőképpen az én szabályaim szerint kell élnie, és ha én azt mondom, hogy nem mehet lefeküdni, hanem itt marad, akkor az úgy is lesz!

Picture

Randolph összekulcsolta kezét üres tányérja felett.
– Hallottad Elenát, Cleo! Ülj le, kérlek! Clotilda, megtennéd, hogy felszolgálod a desszertet?
– Hogyne! – A cseléd olyan fürgén pattant fel a helyéről, hogy majdnem felborult a széke.
A vele szemben helyet foglaló Oliver meleg mosollyal pillantott Cleóra, és a mellette lévő üres teríték felé sandított. Alig foglalta el a helyét, Clotilda máris kiosztott mindenkinek egy-egy szelet gyümölcstortát, amelynek már csak a látványától is összefutott a nyál a szájában – annak ellenére, hogy percekkel ezelőtt még egyáltalán nem volt éhes.

Picture

Amíg Clotilda azzal volt elfoglalva, hogy – az új utasítás szerint – mindenkinek töltsön egy kis pezsgőt, Oliver kihasználva az alkalmat, odafordult Cleóhoz:
–  Sajnálhatod, fenséges lakomáról maradtál le.
– Nem gondoltam volna, hogy így elszalad az idő – válaszolta. – Más egyebet elmulasztottam?
A kertész továbbra is barátságosan mosolygott.
– Nem, pont jókor érkeztél. Eddig semmi említésre méltó nem történt. Ha úgy vesszük, most következik a finálé. – Villájával óvatosan az éppen felállni készülő Randolph felé bökött, majd bekapott egy falat süteményt, és elégedetten hátradőlt a székében.
Cleo gyorsan evőeszközére tűzött egy nagy tortadarabot, és befalta azt, mielőtt a ház ura megköszörülve torkát, szólásra nyithatta volna a száját.

Picture

– Nem megszokott, hogy ilyen késői órára toljuk a vacsorát, és hogy ezúttal Oliver és Clotilda is velünk étkezik, akinek amúgy szeretném megköszönni ezeket a csodás fogásokat. – Randolph megemelte poharát, és az említett felé intett.
A cselédet rögtön elöntötte a pír a dicséret hallatán.
– A lényegre, drágám – szólt közbe széles mosollyal Elena.
– Hogyne! Először is nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem, nem hiába voltam távol heteket, s alkalomadtán hónapokat, ugyanis sikerült megkötnöm egy fontos üzletet a japán Tomoshibi céggel.
– Apu, ez nagyszerű hír! – tapsikolt Lizzy, és vele együtt az asztal túlsó végéről is elmotyogtak egy „gratulálok”-ot. – Akkor megint el tudunk majd menni nyaralni valamilyen puccos helyre.

Picture

– Nem szívem, most másra használjuk fel azt a pénzt – állt fel a székéből Elena, és közelebb húzódott férjéhez, mint aki nem bír már tűkön ülni a nagy izgalomban.
Cleo csak ekkor figyelt fel nevelőanyja sötétrózsaszín estélyi ruhájára, amelynek egy része éppen hogy csak takarta telt kebleit. Randolph is ünneplőbe öltözött, bár az öltöny viselése nála nem volt szokatlan. Gyakran előfordult, hogy formális ruhában étkezett, mert jelenése volt utána egy újabb tárgyaláson, vagy gyűlésen.
– Nos, bejelenthettük volna kicsit hamarabb is, de biztosra kellett mennünk…

Picture

Cleo tekintete elidőzött egy röpke másodpercig Elena kivirult arcán, majd lejjebb siklott a szeme. Rosszul látja, vagy nevelőanyja hasa mintha egy kicsit kigömbölyödött volna…
– Mivel ti vagytok a családunk, beleértve Clotildát is, aki már több éve itt dolgozik nálunk, és Önt is Oliver, úgy ildomos, hogy ti tudjátok meg előbb a nagy hírt – folytatta Randolph.
Lizzy arca elsápadt, és olyan erővel szorította meg a villáját, hogy ujjpercei már lassan fehéredni kezdtek. Cleo szinte biztos volt benne, hogy egyre gondolnak.
– Szükségünk lesz a támogatásotokra, mert Elena és én…

Picture

– Másodszorra is összeházasodunk! – vágott a szavába ujjongva a felesége.
Szinte hallani lehetett a Lizzy szívéről leeső nagy kő koppanását, és Cleót is valamiféle megkönnyebbülés járta át. Randolph arcán egy pillanatra szomorú mosoly suhant át, de ezt látszólag senki sem vette észre, mindenki el volt foglalva, hogy gratuláljanak és kifejezzék örömüket.

Picture

Cleo nem állt fel a székéből, ahogy azt Clotilda, Oliver és Lizzy is megtette. Kötelességeit letudva, elmotyogott egy nem túl lelkes és őszinte „sok boldogságot”-ot, és belekortyolt a pezsgőjébe. Akaratlanul is grimaszba torzult az arca, ahogy a hideg, alkoholos ital végigperzselte a torkát. Undorodva tolta el magától, és inkább közelebb húzta a tortáját. Majdnem visszaöklendezte a lenyelt falatot, amikor látta, miként tapad rá Elena Randolph szájára, mintha csak fel akarná falni kedvesét.
Nem csak ettől volt rosszul, mert tulajdonképpen ettől az esküvősditől felfordult a gyomra. Mi értelme van még egyszer férj és feleségként összeházasodni? Miért kell állandóan a középpontban lenniük? Ez az egész lakodalom egy nevetséges, erőltetett színjáték lesz, Semmi más. Annyira szánalmas.

Picture

– Mondtál valamit? – fordult felé mézes-mázos hangon Elena, miközben ismételten helyet foglalt mindenki. Tekintetében azonban nem volt semmi kedvesség.
Cleónak abban a percben esett le, hogy voltaképpen hangosan is kimondta gondolatát. Felvette ő is az Elena által viselt boldog és roppantul kedves maszkot, úgy válaszolt nevelőanyjának.
– Nem, csak azon töprengtem, mi vesz rá két embert arra, hogy másodszorra is kimondja a boldogító igent.
– Mit érdekel az téged? – hördült fel Lizzy, és egy kortyra megitta pezsgője felét mindenféle fintorgás nélkül. Nagy gyakorlata lehetett már benne. – Anyu és apu annyira szereti egymást, hogy így erősítik meg a szerelmüket, jól mondom?

Picture

– Igazság szerint… – kezdte Randolph, de Elena ismételten beléfojtotta a szót.
– Amikor 1992-ben összeházasodtunk, csak egy nagyon szerény polgári esküvőre futotta. Ez a ház felemésztette majdnem az összes pénzünket. Mint minden lány, én is hatalmas esküvőről álmodtam, de akkoriban ezt nem engedhettük meg magunknak. Most viszont itt a nagy lehetőség, hogy teljesüljön a vágyam. Ez az egyik oka, a másik pedig az, hogy még mindig tiszta szívből szeretem apádat.
Semmi egyébről szó nincs, mint felvágásról. Nincs itt semmiféle nagy szerelem, csak az a cél, hogy megmutathassák a többi gazdag embernek, ők még ezt is megtehetik, gondolta Cleo. Mutatják kifelé a szép és jót, de a zárt ajtók mögött koránt sincs felhőtlen boldogság. Legalábbis Randolph részéről biztosan nem.
– És mikor lesz az esküvő? – csendült Oliver mély baritonja.
– Bő egy hónap múlva, július 15-én – válaszolt Randolph.

Picture

Elena megköszörülte a torkát.
– Az a helyzet, drágám, hogy áttettem július 16-ra, mert csak akkor szabad a Rózsás tópart. Előtte való nap valami bugyuta horgászversenyt tartanak.
– És nekem erről mikor akartál szólni? – érdeklődött Randolph egy leheletnyivel emeltebb hangon.
– A napokban biztosan elmondtam volna a módosítást – nyugtatta férjét Elena. – Nem akartalak zavarni ezzel. Meg akartam várni, hogy sikeresen lezárd ezt az üzletelgetést a japánokkal.
Mielőtt a Richwood házaspár között ez a nézeteltérés vitává fajult volna, Clotilda inkább újabb kérdéssel próbálta csitítani a kedélyeket.

Picture

– A Rózsás tópart? Ezek szerint szabadban lesz az esküvő?
– Így van – bólintott Elena, és ismételten megtöltötte poharát pezsgővel. – Már egy ideje elkezdtem a szervezést, de csak addig jutottam el, hogy lefoglaltam a helyszínt, és megrendeltem a meghívókat. Ha minden igaz, holnapra érkeznek meg, és máris lehet őket postázni.
– Anyuci, segíthetek én is a szervezésben? – csillant fel Lizzy szeme.
– Az az igazság, hogy rá kellett döbbennem, ha tökéletes menyegzőt szeretnék, akkor azt jobb, ha egy profira bízom. Felkerestem egy esküvőszervező céget. Holnap ki is küldenek majd valakit, aki majd segít nekem összehozni álmaim esküvőjét.

Picture

Cleo már nem is nagyon figyelt oda, miről folyik a csevej Elena, Lizzy és Clotilda között, helyette inkább szüntelenül Randolph-ot figyelte. A férfi némán szelt magának egy újabb tortát, és azt ette, miközben nagyokat kortyolt italából. A szigorúság, a keménység az elmúlt két év alatt eltűnt az arcáról, és Cleo nem látott mást, csak egy megfáradt, elnyomott, és egyáltalán nem boldog apát és férjet.
A lányok beszélgetésébe egy röpke másodpercig néma csend állt be, ezt használta ki Randolph, aki – Cleo nagy meglepetésére – halvány mosollyal az arcán őhozzá intézett egy kérdést:
– Alig hallottuk még a hangodat, Cleo. Milyen volt amúgy Blackwoodban?

Picture

Mindenre számított, csak erre nem. Tíz szempár szegeződött rá ebben a pillanatban, és ő azt kívánta, bárcsak elment volna az asztaltól a gratulációk után. Rossz érzés fogta el, ahogy végigjáratta szemét a jelenlévőkön, legfőképpen Lizzy és Elena gúnyos mosolya rémisztette meg őt.
– Öhm… jó volt – felelte kurtán.
– Kár, hogy jövőre már máshová fogsz járni – jegyezte meg epésen Elena.
– Igen, ezt én is roppantul sajnálom – bólintott Cleo, és ismételten tányérja fölé hajolt, hogy újabb falatot lapátoljon a szájába.
Igyekezett mindenféle érzelmet eltüntetni az arcáról, nem akarta, hogy dühe ismételten felülkerekedjen rajta. Pontosan tudta, hogy Elenának ez a célja.
– Világ életedben egy buta kislány voltál. Sokat megszenvedtünk veled Randolph-fal. Azért remélem, hogy mindenből sikerült megszerezned legalább a kettest – folytatta Elena.

Picture

Cleo erősebben szorította a villáját, úgy kaparta össze a torta habjának maradékát.
– Igen, sikerült, sőt egész jó átlaggal zártam a tanévet – húzta ki magát büszkén.
– Én azt kötve hiszem – kacagott Elena. – Kizárt, hogy Lizzynél jobb legyél.
– Hát igen, őt sajnos nem tudom felülmúlni – hagyta helyben mosolyogva Cleo. Fáradt volt, a mai nap és a rengeteg sírás minden erejét kiszívta. Nem akart vitába keveredni, pedig szívesen megjegyezte volna, hogy testvére valószínűleg nem az éles eszének köszönheti a jó jegyeket, hanem inkább formás idomainak, ami nagy előnynek számít egy-egy férfi tanárnál, ha osztályzásra kerül sor.
Hiába tűnt úgy, hogy ő lezártnak tekinti a témát, a Richwood család tagjai még nem végeztek vele.

Picture

– Mondd csak, Cleo! Sikerült barátokra szert tenned? – Ezúttal a kérdés Lizzytől jött.
– Igen, sikerült.
– De én húsvér emberekre gondoltam, nem pedig növényekre – szólt széles mosollyal a lány.
Továbbra is nagy koncentrációt igényelt, hogy nyugodt tudjon maradni. Tudta, hogy a család titkon abban reménykedik, majd valami olyasmit tesz, vagy mond, ami miatt büntetést szabhatnak ki rá, de nem akarta megadni nekik ezt az örömet.

Picture

– Köszönöm érdeklődésedet, Lizzy. Mint már mondtam, szerencsére találtam pár igen jó barátot, akik nem zöldek, nem fotoszintetizálnak, nem kell őket locsolni, és tudnak beszélni – biccentett mosolyogva a lány felé, majd nevelőszüleire nézett. – Köszönöm szépen a vacsorát! Ha megengeditek, akkor most már elmennék, de előtte szeretném megkérdezni, hogy használhatom-e a lenti számítógépet.
– Persze. Ha jól emlékszem, bekapcsolva hagytam a laptopom – válaszolt Randolph.

Picture

Cleo felemelkedett székéből, megfogta az üres tányérját, hogy beletegye a mosogatóba, ekkor azonban valaki megragadta a karját. Clotilda meleg keze húzta őt vissza.
– Egy pillanatot tudnál még várni? – Hangjába zavartság költözött, és olybá tűnt, mintha reszketne is. – Nekem is lenne egy bejelentenivalóm.
Most Elenán volt a sor, hogy meglepődjön. Elkerekedett szemmel bámulta a felállni készülő Clotildát, miután Cleo ismételten elfoglalta a helyét.

Picture

A figyelem középpontjába most a már ijesztően falfehér cseléd került. Többször is nekirugaszkodott, de egy árva hang sem akart kijönni a torkán. Elena már türelmetlenül dobolt ujjaival az asztalon, jelezve, hogy igazán igyekezhetne már Clotilda a bejelentésével.
– Mondasz is valamit, vagy…

Picture

– Terhes vagyok – bökte ki végül.
Ne maradj le semmiről!
Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments