Linda és a szerelem – 7. Felejtés, mint orvosság

Oszkár: Szuper lett a reklám szivi! De sajnos most el kell szakadnunk, megbeszéltem Leóval, hogy elmegyek vele az új kávézóba, a Bumma-Bummi-ba legurítani egy-két sört.

Izabella: Rendben, szőrös kis medvém! Jó szórakozást! És este majd ne felejts feljönni a lakásomra, ajándékom van számodra, amiért ilyen végtelenül cuki vagy hozzám.

Richárd: Khm, Izabella?!

Richárd: Szép jó napot! Remélem Önnek is az lesz! Lenne egy kitűnő ajánlatom számára!
Izabella: Maga kicsoda? Mit akar?

Richárd: Richárd Bramburg, apám alapított a Baumixet azzal a ragyás Dániellel anno. Az ajánlatja visszatérve: csak egy kicsit hátba kellene szúrnia a cuki pofáját, persze csak képletesen.
Izabella: Micsoda?

Richárd: Természetesen nem ingyen. 25,000 Simoleont ajánlok fel a munkáért cserébe. Mit szól?

Izabella: Na, így máris jobban hangzik!

Richárd: A reklámokat kicseréljük, kb. ennyi. A részletekre visszatérünk holnap!
Alig várom már, hogy együtt dolgozzunk!

Linda: És akkor, és akkor a szemem előtt csókolóztak.
Érted? Az én Oszkárom, és aztán anya, anya…

Linda: Áúúúcs!

Linda: Jaj, édes Istenem! ÉS MÉG AZ OSZLOPNAK IS NEKI MEGYEK!
Egy csődtömeg vagyok! Egy láma! Egy láma vagyok, Anita!

Anita: Jaj, Lindám! Dehogyis! Hidd el, minden rendbe jön majd, miután szépen elfelejted Oszkárt…
Linda: De én nem akarom. Reggelenként vele kelek, napközben vele dolgozom, esténként vele fekszem, és éjszakánként vele álmodok. Természetesen a vele kelés, és a fekvés képletes, de akkor is! Olyan szép álmodni.

Leó: Hali! Két sört kérünk, köszi!
Dávid: Háj! Egy pillanat!

Dávid: Még ezt kiviszem, de átvennéd az éjszakai műszakot?
Írisz: Lelki gondok? Láttam délután, csak nem mertem veled beszélni erről.

Dávid: Ja.
Írisz: Átveszem, menj csak nyugodtan.
Dávid: Majd kifizetem a túlórát, és kösz!

Dávid: Parancsoljatok.

Leó: Haver, én azt hiszem, hogy belezúgtam a recepciós nőbe…
Dávid: Lindába?

Leó: Dehogy! Abba a szerencsétlen lányba, menj már..
Hát Ramónába! Oltári jó nő, nagyon sokat tud, és gyorsan tanul.
Oszkár: Haver, de ízléstelen vagy…
Leó: Csak vicceltem, de viccet félretéve.. Amikor vele vagyok olyan fura érzésem támad, olyan kellemes, ilyen még nem volt! Ez biztos szerelem.

Oszkár: Haver, az. Én is pont ezt érzem, mikor Izabellával vagyok. Nem akarom soha, egy percre se elengedni. Ez nem futó kaland, érzek iránta valamit. És az a valami nagyon erős.

Leó: Hát Oszki, akkor úgy látszik fel kell mondanunk az agglegény élettel.
Mind ketten megtaláltuk álmaink nőjét!

Oszkár: Az biztos! És még semmibe se voltam olyan biztos az életben, mint ebben.

Leó: Nem gondoltam volna, hogy valaha is szerelmes leszel, te nőcsábász!
A nők falója, a nők álmainak megtestesítője, a nők…
Oszkár: …Na, elég! Viszont téged sem kell aztán félteni!

Dániel: Lálálálá…

Dániel: Kukucs!

Dániel: Hiányoztál már!
A feleségem bálon, így semmi akadálya, hogy együtt töltsük az estét kedves Ramóna!

Ramóna: Huhu!

Ramóna: DÁNIEL DRÁGÁM!? A NŐIBEN VAGYOK, KEDVESEM!

Dániel: Jaa… Rohanok!

Izabella: Már vártalak édes-mézes brummogó medvém!
Oszkár: Nagyon hiányoztál, bébi!

Izabella: Háromra macikám! Egy…, kettő.