Linda és a szerelem – 19. A szerelem magával ragad

Oszkár: Gyere… illetve jöjjön be!

Oszkár: Én annyira szégyellem magam, nem is merek a szemébe nézni.

Oszkár: Ostoba voltam, és vak. Hittem a mostohatestvérének, Önnel pedig durván bántam. Én nem is tudom. Erre nincs magyarázat, nincs bocsánat. Egyszerűen egy barom vagyok.
Linda: Osz… Oszkár úr…

Linda: Higgye el, engem nem bánt a dolog. Én megbocsátok, ne eméssze magát tovább.
Oszkár: Komolyan gondolja?
Linda: A lehető legkomolyabban.

Oszkár: Nem is tudja, hogy ez mennyit jelent nekem. Köszönöm szépen, maga nagyon jó szívű!
Linda: Nyugodtan forduljon ide.

Oszkár: LINDA? Elnézést… Én, én…

Oszkár: Remekül néz ki, nagyon elegáns!

Linda: Köszönöm szépen.

Utazásszervező: Jó napot kívánok! A nászutat szervező cégtől jöttem, és én.. Atya világ!

Utazásszervező: Maga egy csodálatos nő! Mondja kérem, hogy a foglalás már nem aktuális!

Katalin: Nem aktuális.

Utazásszervező: Akkor gyere ide bébi!

Oszkár: Annyira bánt a cég. Pocsék érzés, hogy nem tehetek semmit ez ellen a gazember ellen.
Linda: Zell, khm… Zeller úr. Nekem, nekem lenne, vagyis van egy ötletem.

Oszkár: És mi lenne az?
Linda: Szóval, úgy gondolom… Vagy is visszavásárolhatnánk a céget abból a pénzből, amit szeretett édesapám hagyott rám. Isten nyugasztalja sz… szegényt.

Oszkár: Nem, erről szó szem lehet Paróka kisasszony. Így is nagyon sokat tett már értem, megbocsátott, ezért nagyon hálás vagyok magának. Nem fogadhatom el, köszönöm szépen.

Linda: Ha másképp nem fogadja el Zeller úr. Szóval én úgy értem, akkor vegye ezt úgy, hogy ez kölcsön. Nulla százalékos kamattal, amikor csak tudja, majd visszafizeti.
Oszkár: Uramisten Paróka kisasszony!

Oszkár: Linda, nem is tudod, hogy mekkora örömet okoztál most nekem! Te egy földre szállt angyal vagy, az Isten áldjon meg!

Oszkár: Elnézést, zavaromba tegeztem Önt, én…
Linda: Ugyan, semmi baj szerelmem. Semmi baj!

Oszkár: És most megmondjuk szépen Richárdnak, hogy húzhat innen örökre.
Hála magának Paróka kisasszony!
Linda: Nagyon szívesen.
Linda: Ó, Istenem. Én hősöm! Ki állsz azért, ami a tiéd. Ezt nagyon becsülöm benned!

Oszkár: Örülnék, ha közeljövőben tegeznénk egymást. Unom már a magázást. Rendben Linda?
Linda: Igg… Igen.
Linda: Uram Isten. Linda még 2 napja teljesen megutált, csalódott benned, azért amit nem te követtél el, és most… most… már tegezni akar! Ez jelenthet valamit, érzem. Ha valóra válna az álmom, miszerint… Ne, Linda! Ne ámítsd meg! Akármi is történjék, Oszkár soha nem fog beléd szeretni, fogd már fel végre!

Richárd: Tessék itt a része, kisasszony. Ami jár, az jár.
Izabella: Na, végre. Kösz.
Richárd: Na, és mit szólna egy hosszabb távú együttdolgozásra? Ezzel a csődtömeg Oszkárral már úgyse megy semmire. Tökéletes páros lehetnénk.
Izabella: Én…

Oszkár: … ni csak, ni csak! Bravó, bravó! Gratulálok nektek! Valóban tökéletes párost alkottok! Mind a ketten egytől egyig senkik vagytok, nincs semmitek, és senkitek. Erre gondoltál Ricsi, mikor nyilatkoztál?

Richárd: Ez mit jelentsen te csődtömeg?
Oszkár: Csak annyit, hogy visszavásároltam a céget. Na, mi van, most nem figyelted a tőzsdét? Hogy lehet valaki ennyire magabiztos a dolgában? Rád vall, te szemét…
Richárd: Te mocsok! Miket hordasz itt össze?!

Oszkár: Ja, és még annyit, hogy felőlem dolgozhattok együtt, csak nem itt.
Pápá, és további szép és jó együttműködést valahol máshol, mondjuk a sivatag közepén a tevék között!
Richárd: Ezt még megemlegeted… Ez nem marad annyiban, ezt még megkeserülöd, majd meglátod!

Oszkár: Sikerült Linda. Beolvastam nekik, és ez nélküled…

Oszkár: Teljes szívemből köszönöm, amit értem tettél.
Még egy ilyen gyönyörű, jószívű, és kedves lány, nincs a világon. Linda, én…

Oszkár: Kérlek, engedd meg, hogy én legyek az, akivel megosztod az életed. Én legyek az, akivel megosztod ezt a sok csodálatos tulajdonságod. Engedd meg Linda, hogy szeresselek teljes szívemből, és lelkemből örökkén örökké, amíg világ a világ! Rádöbbentem, hogy te vagy az a bizonyos rész, ami eddig az életemből súlyosan kimaradt…. és lelkemből… NEM érek rá ilyen HÜLYESÉGEKRE! MEHET! Köszönöm a semmit… Engedje meg… szeresselek… szeresselek… világ… örökkén örökké… szeresselek… Rész… rész… kimaradt… Köszönöm a semmit…

Csalódtam magában Paróka kisasszony… Csalódtam magában Paróka kisasszony… Csalódtam magában Paróka kisasszony… Csalódtam magában… Csalódtam magában… Megmentettelek, oh édes szerelmem, kelj fel, kérlek, kérlek szépen! Ne halj meg, ne hagyj itt!
Oszkár: Linda? Itt vagy?
Linda: Igen, igen, megoszthatod! Oszkár, én, én teljes szívemből szeretlek téged az első pillanattól fogva, az első pillanattól fogva, amikor bementem az irodádba, és mind végig szenvedtem érted, Oszkár, én… Te voltál az álmom, mindig is érted éltem!

Oszkár: Psszt! A világ egyik legboldogabb embere vagyok, hogy teljesíthetem az álmod, Linda szerelmem. Örökkön örökké szeretni foglak!
Linda: Ezt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni, soha!Na, igen! Valahogy így végződik egy reménytelennek tűnő szerelem egy hamupipőke lány történetében.