Küzdő Lélek – 20. Riasztás

​– És komolyan gondoltad, hogy aláírod? – kérdezte megrökönyödve Grant Yasui, miután Ryan a videokonferencia beszélgetésük során nagyvonalakban beszámolt neki az előző délután történtekről.
– Francokat! Eszemben sincs. Csak azt mondtam, amit hallani akart ahhoz, hogy szabadon dönthessen. De kizárt, hogy Wallace-t válassza.
– Miért? Egyszer már megtette – emlékeztette barátja.
– Igen, pont ezért nem fogja még egyszer őt választani. Kíváncsi volt, milyen lenne az élete egy másik pasival, de a tegnap fényében úgy tűnik, a demo verzió nem teljesen győzte meg.
– Tetszik a magabiztosságod. Csak nehogy pofára ejtsen, mert rohadtul fog fájni.

​– Ha láttad volna azt a mély megbánást a szemében, amit én, akkor hidd el, te sem kételkednél.
– Jól van, haver, engem meggyőztél. Tudod, hogy nagyon drukkolok nektek. Jók vagytok együtt.
–  Ezt azért mindig jó hallani. Köszi.
– Hát tökre nincs mit, de most lépek. Behozták a hackeremet, és zabszem van a seggemben, hogy végre szemtől szemben találkozhatok vele!
– Jó szórakozást a vallatáshoz. Nekem bőven akad papírmunkám a szabadnapomon is – lobogtatott meg a kamera előtt egy dokumentumköteget.
– Szar ügy – vigyorgott az informatikus, majd megszakította a hívást.

​Ryan egy billentyűkombinációval parancsba adta a laptopjának, hogy a saját képernyőjét használja, majd kikapcsolta a televíziót. Végigjáratta szemét a maga elé halmozott iratkupacokon. Nagyot fújtatott a végtelennek tűnő mennyiség láttán. Gyorsan készített magának egy nagy bögre tejeskávét, aztán nekilátott a munkának. Meglepően szépen haladt vele, egészen addig, míg a telefonja üzenetjelző pittyegése nem vonta el a figyelmét. A készülék után nyúlt. „Központi kórház, sürgősségi, most!!!” – jelent meg az üzenet Morgan arcképe mellett, mire Ryan egy perc alatt összekapta magát, és kiviharzott a lakásból.
***

​Fél órával később a kórház épületében bolyongott. Már éppen meg akart szólítani egy nővért, mikor a folyosó végén észrevette a bátyját és Morgant.
– Na, mi a helyzet? Egyben van még? – lassított le, ahogy a közelükbe ért, ők pedig értetlenül néztek össze.
– Te miről beszélsz, Töki?
– Hát Jennáról. Megindult a szülés, nem?
– Dehogy, ez csöppség nagyon jól érzi még magát idebenn – jelent meg Jenna hatalmas pocakját simogatva a váróterem ajtajában. Ryan teljesen összezavarodott.
– Ha nem azért vagyunk itt, mert Jenna szül, akkor mégis miért? Mi történt? – kérdezte, miközben a testvérei beljebb tessékelték az édesanyjukhoz, akiben Charlotte próbálta tartani a lelket.

​– Apád összeesett a műhelyben – nézett fel rá Grace Safferty aggodalommal teli, kipirosodott szemekkel.
– Mi? – hitetlenkedett Ryan döbbenetében, majd Morganhez és Patrickhez fordult. – Hogy történt?
– Csak én voltam ott – lépett előrébb Morgan. – Az egyik pillanatban még a szerszámokat rendezgette, a következőben meg nagy csattanás, és eszméletlenül feküdt a földön.

​– Mrs. Safferty? – Egy középkorú, körszakállas orvos érkezett a duplaszárnyú lengőajtón keresztül a váróterembe csíptetős mappát tartva a bal kezében. Ryan szíve nagyot dobbant. Saffertyék egy emberként fordultak a férfi felé, aki erre magabiztosan, kedves mosollyal az arcán csatlakozott hozzájuk.
– Dr. Michael Craston vagyok, üdvözlöm önöket.
– Hogy van? – támadták le köszönés nélkül egyszerre.
– Van néhány felületi sérülése, illetve enyhe agyrázkódást szenvedett az esés következtében, amit a hirtelen vérnyomás-ingadozása okozott. De ne aggódjanak, most már eszméleténél van. Pár napra bent tartom megfigyelésre, míg beállítjuk a gyógyszereit. Ha rendszeresen szedi majd őket és hajlandó lesz egy kicsit változtatni az életmódján, akkor még a legfiatalabb unokája esküvőjén is hajnalig rophatja a táncparketten – biztatta őket Jenna pocakjára pillantva. –  Bemehetnek hozzá, ha szeretnének. A hatos szobában van.

​– Köszönjük, doktor úr – hálálkodtak, Grace pedig még magához is ölelte az orvost.
– Elnézést – szabadkozott aztán felocsúdva gyenge pillanatából, mire mindannyian elmosolyodtak.
– Bekísérem önöket, erre tessék – mutatta nekik az utat a kétágyas kórteremig, ahol egyelőre egyedül tartózkodott a családfő.

​Jack majd kiugrott a bőréből, mikor meglátta a feleségét és a gyerekeit. Azonnal fel akart kelni az ágyból, de persze nem hagyták neki. Miután kipanaszkodta magát, amiért bent akarják tartani és gyógyszerekkel tömni, a műhelyről kezdett beszélni, és arról, hogy Morgan biztosan nem pakolta el a szerszámokat, és amíg nem kerül ki a kórházból, a garázs és az iroda is úgy fog kinézni, mint egy disznóól. Ezen mindannyian jót mulattak, kivéve őt. Egyáltalán nem tartotta viccesnek a rendetlenséget.

​– Gyere – súgta oda Patrick az öccsének kifelé menet, ő pedig eleget téve kérésének, követte a folyosóra. A legidősebb testvér feszengve bámult ki az ablakon egy percig, majd olyan vehemenciával zúdította Ryanre a gondolatait, hogy az igencsak meghökkent rajta. – Soha! Soha többet ne engedd, hogy akárcsak egy szálat is elszívjon! Azt hiszed, nem tudom, hogy miért jártok ki a műhely mögötti sikátorba? Undorító szokás, ráadásul egészségtelen is. Szóval jó lenne, ha apán kívül magadat is megkímélnéd tőle, rohadtul nincs szükségetek egy ilyen káros szenvedélyre!
– Igazad van, Patrick, és sajnálom – mondta Ryan kisvártatva bűnbánóan, mert felismerte, hogy bizony a dohányzás is közrejátszhatott abban, hogy az apjuk most kórházban fekszik, és pocsékul érezte magát emiatt. – Nem fog többet előfordulni, megígérem.
– Nagyon helyes.

​– Sziasztok! – loholt feléjük Liv, miután a nővérpultnál jól láthatólag megkérte Jasont, hogy inkább kint várjon rá. – Jenna küldött SMS-t. Egyben van még?
Ryannek tetszett, hogy egy rugóra jár az agyuk.
– Ryan is pont ezt kérdezte, mikor megérkezett – adta a nő tudtára Patrick, majd beszámolt neki a történtekről.
– Úristen! – szörnyülködött. – De azért jól van?
– Aha. Néhány napra bent tartják, kap gyógyszereket, de egyébként így ránézésre semmi baja. Ugyanolyan, mint mindig – nyugtatta meg Ryan, bár fejben teljesen máshol járt már, és ez a bátyjának is feltűnt, ezért felajánlotta sógornőjének, hogy bekíséri az öreghez.
–  Nagyon fog örülni neked – támogatta Ryan az ötletet, ő pedig gyorsléptekben elindult kifelé.
***

​Ahogy kilépett a fotocellás ajtón, az erős napsütés egy pillanatra elvakította. Megvárta, míg alkalmazkodott a szeme a fényhez, majd körbepásztázta a környéket, és hamarosan az egyik árnyékban álló padon észrevette Jasont, amint a telefonját nyomkodta.
– Nekünk még nem igazán volt alkalmunk beszélgetni – foglalt helyet mellette, mire Wallace összerezzent, és zsebre vágta a mobilját.
– Nem, valóban nem. Hogy bírja a nővéred? – kérdezte egy zavart torokköszörülés után.
Ryan el akarta mondani, hogy nem Jenna, hanem az apja került kórházba, de meggondolta magát. Végül is semmi köze hozzá.

​– Liv említette, hogy találkoznál a srácaimmal – dőlt hátra kényelmesen, egyik lábát keresztbe téve a másikon. Folyamatosan Jasont fürkészte, aki úgy tűnt, kifejezetten kellemetlenül érzi magát a jelenlétében.
– Igen. Szerinte segítene Daviden.
– Engem is ezzel győzködött. Neked mi a véleményed róla?
A férfi megvonta a vállát.
– Egy próbát megérhet.
Ryan alig bírta visszafogni magát, hogy ne törölje képen, ugyanis a gyerekei iránt tanúsított érdektelensége először rendkívül felbosszantotta. Aztán a következő némaságban töltött percben ráébredt, hogy ennél szerencsésebb már aligha lehetne számára ez a helyzet. Magára öltötte a közömbösség maszkját, de belül szinte ujjongott örömében.

​– Tudod, Jason – hajolt hozzá közelebb. – Most elárulok neked egy titkot: soha nem leszel képes megkaparintani az első helyet Liv életében. Teperhetsz akárhogy, a gyerekek mindig meg fognak előzni. Pláne ilyen hozzáállással, amivel jelenleg viseltetsz feléjük. Egy cseppet sem nehezíted meg a dolgukat. De tegyük fel, hogy megváltozik a helyzet. És tegyük fel, hogy nagyon komolyra fordulnak köztetek a dolgok Livvel. Úgy döntötök, hogy összebútoroztok. Nyilván te költözöl be hozzá és a fiúkhoz, nincs más opció.
Jason mondani készült valamit, de Ryan nem hagyta szóhoz jutni.
– Röviden vázolom, milyen lesz ezután az életed. Liv el fogja várni, hogy részt vegyél a srácok ellátásában, vagyis kapásból lemondhatsz a reggeli úszásokról, a hosszú, gondtalan ebédszünetekről, és nagyjából az összes eddigi szabadidődről, nem beszélve a fizetésedről.
– A fizetésemről? – kérdezett vissza megrökönyödve, miközben a cipője orrát fixírozta.
– Igen. A kölykök sokba kerülnek.
– De hát nem is az enyémek!

​– Na, látod, erről van szó! Viszont ha az anyjukkal kavarsz, akkor ők fogják beosztani minden egyes percedet és centedet. Fuvarozás, bevásárlás, tanulás, főzés, fürdetés, altatás – hogy csak a főbb tevékenységeket említsem. Mindezek teljesítése közben – mert persze az nem történhet meg, hogy nem végzed el a rád osztott feladatot -, ha csak csúnyán mersz nézni valamelyik törpére, mert az nem fogad szót, Liv azonnal ott terem majd féltő anyatigrisként, és arra hivatkozva, hogy senki nem bánthatja AZ Ő fiát, leordítja a hajadat, amit addigra már rég rövidre nyírattál, mert ráeszméltél, hogy naponta fél percnél több időt nem tudsz a tükör előtt tölteni, az pedig vajmi kevés egy tisztességes frizura elkészítéséhez.

​Jason kihúzta magát, és végre felvette vele a szemkontaktust. Korábbi sértett hangnemének nyoma sem volt már, de idegesnek látszott, hiába próbálta leplezni.
– Bárminek is nézünk elébe, úgy vélem, vagyunk elég felnőttek ahhoz, hogy lekommunikáljuk az esetleges problémákat, és képesek legyünk együtt, közösen megoldást találni rájuk – felelte diplomatikusan, majd a szája lassan gúnyos mosolyra húzódott. – Liv csodálatos nő, és veled ellentétben én boldoggá tudom tenni.

​Ryan a férfi kijelentését – különösen az előző délutáni események fényében – csak egy szánakozó pillantásra méltatta. Liv ekkor lépett ki a kórház épületéből, és aggodalommal telve közelített feléjük.
– Ti mit csináltok itt kettesben?
Ryan felállt, csak azután válaszolt a kérdésére.
– Beszélgettünk.
– Miről? – vonta össze a szemöldökét gyanakvóan, de Ryan úgy döntött, a képzeletére bízza, és csak egy mosollyal felelt.
– Az a csodálatos nő – fordult vissza Jasonhöz, mielőtt magukra hagyta volna őket –, akibe belezúgtál, történetesen egy anya. Egy odaadó anya. Ezt ne felejtsd el!

 

Tovább a következő epizódra