Küzdő Lélek – 18. Kapcsolatok
– Várj meg! – loholt mögötte Morgan jó száz méterrel lemaradva. Ryan megállt egy pad előtt, onnan kísérte figyelemmel nővére kocogását, ami sokkal inkább tűnt valamiféle erőtlen testvonszolásnak.
Miután Davidet elfuvarozta az iskolába, kisebbik fiával együtt a Safferty Auto Mechanics műhelyében kötöttek ki. Bár bőven akadt munkája a szabadnapján is, nem volt hajlandó mindent alárendelni. Úgy döntött, a kevésbé sürgős jelentéseit csak az este folyamán készíti el, mikor a srácai már elaludtak. Szerette volna kiélvezni a tavaszi napsütést, ha már a felettesei kényszerpihenőre küldték a felhalmozódott túlórái miatt, ezért az apja engedélyével elcsábította Morgant a munkaidő közepén egy kis testedzésre.
– Kipurcantam! – zuhant le a padra fújtatva a legfiatalabb Safferty-nővér. Ryan felnevetett a gyenge teljesítményén. Alig futottak másfél kilométert.
– Ennél még Liv is többre képes az allergiaszezon kellős közepén – cukkolta.
– Akkor miért nem vele futsz? Ja, mert elhagyott egy másik pasiért, tönkre tette a fiatokat, és neked még ez se volt elég. Most komolyan, Töki! Miért nem ismered fel, hogy itt a vége? Mi bajod van neked?
Ryan nem vette zokon testvére kifakadását. Leült mellé és sokadszorra is ugyanolyan nyugodtan magyarázta el neki az okokat, mint a legelső alkalommal.
– Ha választanod kell egy film és egy sorozat között, melyiket nézed meg?
Morgan értetlenségében a homlokát kezdte ráncolni.
– Ez most hogy jön ide?
– Mindjárt elárulom, csak felelj a kérdésre.
– A filmet, ez egyértelmű. Általában kerek egész a sztori, és két órán belül tuti vége van.
Ryan elmosolyodott. Pontosan erre a válaszra számított.
– Látod. Ez a kapcsolataidat is tökéletesen jellemzi.
Morgan szemében felismerés csillant.
– A-ha! Azt hiszem, kapiskálom, bár elég hülye hasonlat, már nem azért.
– Jó, hát nem végeztem minden részletre kiterjedő tanulmányt, de lesarkítva szerintem egész helytálló a példám. Hiszen veled ellentétben én mindig a sorozatot, a hosszú, tartós kapcsolatot választom. Soha nem volt egy éjszakás kalandom, mert ha először annak is indult, valahogy mindig több lett belőle. Így a történtekre nem lehetett egy egészestés filmként tekinteni, minden esetben egy sorozat bevezető epizódját alkották, amit rögtön a második rész követett, majd a harmadik és így tovább. Livvel már a tizenkettedik évadot tapossuk. És ha valamit tizenkét éve követsz, akkor az lehet bármilyen mélyponton, hidd el, nem fogsz kiszállni belőle. Lehet, hogy hanyagolod, de nem fogsz lemondani róla, már csak az emlékek miatt se. Szívedhez nőttek a karakterek, a helyszínek, még ha az évek alatt sok változáson is mentek keresztül. Az agyad egy eldugott kis szegletében mindig ott fog motoszkálni a gondolat, hogy mi van, ha a következő epizódban visszatér minden a régi kerékvágásba, vagy olyan új irányba indul a cselekmény, ami kiemeli a gödörből szériát és teljesen felfrissíti.
– Jól van, Töki, felfogtam, de attól még nem értek egyet veled. Először is, meg kell védenem filmkedvelő társaimat, hiszen ott vannak a trilógiák, nem beszélve a sok részes Csillagok háborújáról vagy a Harry Potterről. – Morgan elmélázott egy pillanatra. – Bár ezek mind folytatások, vagyis sorozatok – gondolkodott hangosan, aztán érdektelenül megvonta a vállát. – Mindegy. A lényeg, hogy fél éve lóg a fejetek felett a kasza, és marhára le kéne sújtani vele. Hogy reménykedhetsz még bármilyen pozitív változásban, mikor a nejed már egy spin-offban főszerepel?
Ryant őszintén meglepte nővére sorozatos szakkifejezése. Már éppen számon kérte volna rajta, mikor az előttük elhaladó viháncoló csoportból hirtelen kivált egy vörös hajú srác, és mintha legjobb haverok lennének, lepacsizott vele.
– Hé, Jake! Szeva! Ezer éve nem láttalak. Mizu?
– Á, Gary! – ugrott be neki kisvártatva a neve, majd jelentőségteljes pillantást küldött Morgan kérdő tekintetére, hogy emlékeztesse a decemberi egyetemi randis beszámolójára. – Sikerült már beszerezned egy rókát? – fordult vissza a srác felé szándékosan sokat sugalló kérdéssel. Morgan most már vette a lapot.
– Hát képzeld, kiderült, hogy nem lehet csak úgy háziállatként tartani. Tiszta szívás.
– Kár. Pedig tök baró lenne – csatlakozott a társalgáshoz Morgan, mire Gary szemérmetlenül végigmérte. – Nehogy visszafogd magad – ugrott talpra buja mosollyal az arcán, és kihívó pózba vágta magát. A kínos jelenetet látván Ryan hitetlenkedve bújt el a tenyere mögött.
– Csini vagy – jegyezte meg Gary reménykedőn, Morgan pedig biztatólag végigsimította a felkarját.
– Izé, te még együtt vagy Sophiával, ugye? – kapott észbe a srác, mielőtt még szokásához híven valami illetlenséget művelt volna. – Szóval ti ketten nem…?
– A nővérem – tájékoztatta Ryan a viszonyukról Gary legnagyobb megkönnyebbülésére.
– Liv vagyok – mutatkozott be Morgan, miközben egészen közel húzta magához, és szájon csókolta az egyetemistát. Gary kissé megilletődött a tettén. Hebegett-habogott valamit, aztán a barátai felé mutatott, akik már birtokba vették a park kosárlabdapályáját. Futólépésben indult el feléjük, miután meghívta őket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
– Morgan, mit csinálsz? – tartotta vissza Ryan a vállánál fogva, mikor a srác hallótávolságon kívülre került.
– Szórakozok, nem látod?
– Pont Liv nevével?
– Miért ne? Ha te lehetsz Jake, ő meg Sophia, akkor én Liv leszek. Egy önző, hisztis, csalfa nőszemély, aki mindenkit tönkretesz maga körül.
– Nem kell Liv bőrébe bújnod, hogy bánts másokat. Ahhoz te magad is épp eléggé értesz.
– Mire célzol, Töki? – csattant föl Morgan karba font kézzel.
– Célzok? Ez egy nyilvánvaló tény. Ha egy kicsit is őszinte vagy magadhoz, azonnal belátod.
– Most mi bajod van? Te játszadozhatsz a kis vörössel, én meg nem?
– Pontosan ez a helyzet, mert veled ellentétben én nem taposok szerencsétlennek a lelkébe. Nem hagyom, hogy ő legyen a következő áldozatod. Scottie még mindig teljesen össze van törve miattad.
– Én mondtam neki, hogy két randi. Se több, se kevesebb. Beleegyezett. Ezek után szenvedjen csak, ha többet akar.
– Elképesztő vagy – kuncogott Ryan a fejét csóválva. – Scottie jó arc. És jó parti is. Mindketten pozitívan nyilatkoztatok az együtt töltött időről, akkor mégis miért dobtad ki? Nem szórakoztál még eleget? Mindjárt betöltöd a negyvenet.
– Hah! Addig még van nyolc hónapom – horkantotta Morgan ingerülten. – És a koromnak különben sincs semmi köze a randizási szokásaimhoz.
– Jól van, de tényleg ártatlan kisfiúkat elcsábító vén banyává akarsz válni?
– Nem!
– Akkor kezdetnek talán hagyd békén Garyt, és hívd fel Scottie-t.
Morgan felsóhajtott.
– Nem megy, Töki, értsd meg! Nekem egy kapcsolat maga a rémálom! Jamie-vel ugyan kihúztam öt hónapig, de iszonyú macerás volt! El kellett nyomnom azt, aki valójában vagyok, és ez súlyos önválságba taszított. Ennyit egy pasi se ér. Pedig imádom őket, tényleg. De csak addig, amíg szórakozunk egymással. Ha halvány jelét is látom annak, hogy kezdenek belém zúgni, azonnal búcsút intek nekik. Nincs szükségem a hülye elvárásokra és számonkérésekre, és az ebből fakadó veszekedésekre. Akkor szőrtelenítek, akkor bütykölöm az autókat, akkor rakok rendet a lakásban, akkor alszok együtt a kutyámmal, akkor főzök, akkor böfögök és pukizok, amikor én akarok. És senki kedvéért nem vagyok hajlandó még egyszer visszafogni magam, mert az nem én lennék. Mindezen túl pedig senkinek nem akarok még egyszer olyan mérhetetlen fájdalmat és csalódást okozni, mint Jamie Bennettnek. Hosszú távon teljesen összeférhetetlen vagyok. Ha én felismertem és elfogadtam magam ilyennek, akkor jó lenne, ha ti is belátnátok végre, és békén hagynátok a „Morgan, ideje lenne megállapodnod”dumákkal.
Ryan azon kívül, hogy jót derült a böfögés-pukizás szakaszon, elfogadta nővére álláspontját és egyben magyarázatát, miért ódzkodik a komoly kapcsolatoktól. Nem értette meg az önzőségét, de elfogadta, hogy képtelen maga elé helyezni bárkit vagy bármit. Ahogy azt is, hogy a legapróbb kompromisszumkötést is mély sérelemként éli meg. Nem túl nemes tulajdonságok ezek, de legalább tisztában van önmagával és a korlátaival – nyugtázta Ryan magában.
– Rendben van, elfogadom, hogy ilyen elcseszett vagy, viszont cserébe neked is el kell fogadnod az én fogyatékosságomat.
– Ami? – vonta fel Morgan érdeklődve a bal szemöldökét.
– Hogy nem vagyok képes feladni a kapcsolataimat küzdelem nélkül. Ha többet nem hozod fel, hogy írjam alá a válási papírokat, akkor én sem foglak húzni a pasikkal, sőt, apáékat is megpróbálom leállítani. Áll az alku? – nyújtotta előre Ryan a kezét szemöldökvonogatás közben. Morgan egy másodpercre eltöprengett, majd vidáman belecsapott öccse tenyerébe, és előadták titkos kézfogásukat, ami a könyökük összeütköztetésével ért véget.
– Áll.
Ryan vigyorogva karolta át testvére vállát, úgy vonultak át a pályára, ahol az egyetemisták már túl voltak a bemelegítő passzolgatáson és kosárra dobáláson. Ryan egy rövid, barna hajú, zöld szemű lány kivételével mindegyikükre emlékezett a buliból, de nem tartott sokáig, hogy mindent megtudjon róla, ugyanis miután Morgan elárulta Garynek, hogy Jake és Sophia között éppen mosolyszünet van, a fiú minden áron össze akarta boronálni vele. A játék során folyamatosan kínos közelségű helyzeteket alakítottak ki közöttük, hiába hangoztatta Ryan fennhangon, hogy attól még, hogy nincsenek túl jóban Sophiával, ő még mindig házas, nem hatotta meg őket. Morgannel az élen azzal biztatták, hogy egy kis kaland sose árt, pláne, ha a neje amúgy is más ágyában hentereg.
A harmadik negyed végére megelégelte a teperésüket. Magával hívta a konstans zavarban lévő Taylort, mire a többiek örömujjongásban törtek ki és mindenféle perverz dolgot kiáltottak utánuk, hogy mit kellene csinálniuk a padon és a bokor mögött. Ryan magasba tartott középsőujjával reagálta le őket. Újra gondtalan huszonévesnek érezte magát. Kifejezetten jól mulatott.
– Ne törődj velük, mindig ilyen barmok – tette keresztbe Taylor az egyik lábát a másikon. Ryannek feltűnt a zárkózottságot sugalló testbeszéd.
– A nővérem közelébe se érnek. Nézd, mennyire élvezi, hogy kellemetlen helyzetbe hoztak minket – bökött a fejével Morgan irányába, aki a srácokkal összekapaszkodva kurjongatott, hogy történjen már végre köztük valami.
– Mit gondolsz, egy csók belefér? – kérdezte váratlanul Taylor. Ryannek nehezére esett lepleznie meglepettségét. – Csak azért, hogy boldoggá tegyük őket és végre leszálljanak rólunk – magyarázta félszegen.
– Ebben az esetben egy csók beleférhet – mosolyodott el kedvesen, és lassan közelebb húzódott a lányhoz. Különös érzés fogta el. Egyszerre izgatta és taszította a gondolat, hogy a feleségén kívül mást csókoljon. De igaza volt a fiataloknak. Ha Liv minden lelkiismeret-furdalás nélkül ki tudja, mi a fenéket művel Wallace-szel már vagy hat hónapja, akkor igazán nem kéne, hogy bűntudata legyen egy ártatlan csók miatt.
Megcirógatta Taylor kipirosodott arcát, majd belenézett a smaragdzöld szemekbe. Nem vetekedhetett Liv égszínkék íriszével, furcsamód mégis vonzónak találta. Akaratlanul is összehasonlította őket, és mikor ez végül tudatosult benne, elhatározta, hogy egy elnyújtott szájra puszinál nem megy tovább. Közelebb hajolt a lányhoz, majd az állánál fogva gyöngéden magához vonta. Taylor a mozdulatra behunyta a szemét, amit Ryan végtelenül aranyosnak vélt. Mielőtt ajkuk találkozott volna, követte a példáját. Azonban alighogy összeért a szájuk, Taylor egyértelműen a tudtára adta, hogy többet akar. Amilyen félénken viselkedett addig a lány, most olyan hévvel vette át az irányítást. Végigcsúsztatta a tenyerét a combján, miközben a nyelve követelőzőn utat tört a szájába. Ryan pulzusa a másodperc töredéke alatt az egekbe szökött. El akart húzódni, de a teste túlságosan élvezte, hogy hosszú idő után valaki tényleg akarja, kívánja őt. Nem ellenkezett hát. Teljesen átadta magát a pillanatnak.
– Ryan! – hasított át az éljenzések között egy rosszallással teli, füstös hangszín szétrebbentve őket és a köréjük sereglett társaságot.
– O-ó! Ez bukta lesz – krákogta Morgan köhögést színlelve, és Ryan látta rajta mennyire várja már, hogy boruljon a bili.
– Hello Sophia! – üdvözölte Gary az újonnan érkezőt, majd magyarázkodásba kezdett. – Ez itt nem az, aminek látszik. Jake csak…
– Jake csak nem Jake – szakította félbe Liv dühösen. – A valódi neve Ryan, 33 éves, és két fiú apja. Én pedig Liv vagyok, nem Sophia.
– Ööö – vakargatta Gary az állát zavartan, miközben hol Morganra, hol Livre pillantott. – Most mi a fene folyik itt?
Ryan felkelt a padról, és őszinte vallomást tett.
– Bocs, srácok, szerettünk volna újra fiatalok lenni. Csak szórakoztunk egy kicsit. Ryan Safferty vagyok, ő a feleségem, Liv, ő pedig tényleg a nővérem, aki nem szívleli túlságosan a feleségemet és az érzéseimre sincs tekintettel, ezért bújt a bőrébe; hogy engem bosszantson. Egyébként Morgannek hívják.
– Hali! – Morgan ünnepélyesen pukedlizett egyet, majd Livre szegezte a tekintetét. – Mit keresel itt?
– Semmi közöd hozzá, Morgan – felelte Liv ridegen. – Legalább tízszer hívtalak. Hol a mobilod? Beszélnünk kell – fordult Ryanhez olyan komolysággal, hogy mindenki szoborrá merevedett a balsejtelemtől. Morgan ocsúdott fel először.
– Mégis miről? Hogy el akarsz válni tőle egy másik pasi miatt? Ja, azt már fél évvel ezelőtt bejelentetted. Vagy talán sikerült kiderítened, hogy miért pisil be éjszakánként a hét éves fiatok? Hoppá, ezen is túl vagyunk már. Miattad!
– Morgan, fejezd be – szólt rá Ryan keményen.
– Így van, Morgan, jobban teszed, ha hallgatsz a kisöcsédre, mert a végén még…
– Hé, hé, elég legyen – állt közéjük Ryan, mielőtt tényleg elfajultak volna a dolgok. – Liv, tudod, hogy nem éri meg – csitította. – A lakásban hagytam a telefonomat. Csak egy körre jöttünk le, de aztán belebotlottunk a srácokba, és rávettek, hogy kosarazzunk. Mi történt? Mi olyan sürgős?
– Nem itt akarod hallani – rázta meg a fejét a felesége, majd lesütött szemekkel az ajkába harapott.
– Szerencsétlen kölyköknek már így is elég nagy jelenetet rendeztünk, most nem mindegy? – vetette oda Morgan érdekes módját választva annak, hogy kifejezze kíváncsiságát.
– Jaja! Most már hallani akarjuk! Ha eddig hazudtatok arról, hogy kik vagytok, legalább most legyetek őszinték – próbálkozott Gary is, Morgan legnagyobb örömére. Liv azonban ellenállt.
– Már megbocsássatok, de ez csakis kettőnkre tartozik.
Ryan érezte a rászegeződő tekinteteket, és némi vívódás után megadólag fújtatott egy nagyot.
– Jó, mindegy. Bármi legyen is az, már nem fog rontani ezen a pocsék helyzeten.
– Nem fogsz örülni neki – figyelmeztette Liv.
– Valahogy sejtem. Nem baj. Áruld el nekik, ha már ilyen kíváncsiak rá. Ennyi kompenzációt megérdemelnek azok után, hogy félrevezettük őket.
– Rendben van – biccentett Liv, majd mély levegőt vett, hogy felkészüljön a bejelentésre. – Be akarom mutatni Jasont a fiúknak.
Morgan szeretett volna mondani valamit, de Ryan azonnal rászegezte a mutatóujját: – Fogd be! Meg ne merészelj szólalni! – Még egyszer elnézést kért az egyetemistáktól, kifejezte abbéli örömét, hogy megismerhette őket, majd elsétált a felesége előtt. – Gyere velem! – utasította.