Küzdő Lélek

Küzdő Lélek – 14. Reménysugarak

Az elkövetkezendő két hónapban Ryan minimálisra csökkentette a kommunikációt a feleségével, amihez rettenetesen nagy önuralomra volt szüksége. A családja mellett leginkább a munkájába próbált menekülni, de annyira unalmasnak találta, hogy sokszor csak rontott a helyzeten. Nem talált benne semmi kihívást, vagy ha olykor akadt is valami nagyobb eset, viszonylag hamar megoldotta, és kezdődött minden elölről a töméntelen mennyiségű papírmunkával. Korábban meg volt róla győződve, hogy a megfelelő hivatást választotta, de most, hogy Liv a háta közepére se kívánta, valahogy nem volt már vele elégedett.

Picture

​Abban még biztos volt, hogy ezerszer jobb, mintha ügyvéd lenne, ahogy az apja szerette volna, de ez a folyamatos íróasztalnál ücsörgés teljesen kikészítette. Nem tudta eldönteni, hogy mindig ilyen egyhangú volt a munkavégzés, vagy csak az utóbbi időben laposodott el. Mikor feltette a kérdést a kollégáinak, kiröhögték. Minden napjuk pörgéssel telt, alig láttak ki a tennivalók mögül, ő mégis úgy érezte, hogy semmi dolga. Pedig még extra feladatokat is kapott a főnökétől, aki őszintén meglepődött a hatékonyságán. Azonban ez sem segített rajta. Kínosan lassan telt el a munkaidő, az egyedül töltött órái a lakásban pedig még annál is lassabban.

Picture

Grant tanácsára visszatért a hobbijához: hetente kétszer eljárt falat mászni. A parkourozást is újra el akarta kezdeni, de mivel eléggé kiesett a gyakorlatból és az időjárás sem volt éppen megfelelő a szabad ég alatt ugráláshoz, ezért inkább úgy döntött, majd márciusban folytatja, ha beköszönt a tavasz, addig pedig formába hozza magát. A kommandósok főhadiszállásán, az FBI konditermében edzett minden nap egy-két órát, ahol néhányukkal már az első alkalommal összebarátkozott.

Picture

​Pár héttel később egyikük megkereste munka közben, hogy amennyiben lenne rá lehetőség, csatlakozna-e hozzájuk tartalékosnak. Ryan gyorsan átgondolta, hogy ez mivel járhat, és rájött, hogy most pontosan erre van szüksége, hogy elterelje a figyelmét Livről: a változatos, izgalmas terepmunkára. Rábólintott, mire a nagydarab kommandós örömében erősen hátba vágta, majd gyorsan ledarálta a részleteket. Erőnléti, lövészeti, szituációs vizsga, egy egészségügyi és egy pszichológia teszt sikeressége után hivatalosan is részt vehet az akciókban. Ryan egyik miatt sem aggódott. Ismerte a követelményeket, és tudta, hogy már most is képes lenne teljesíteni őket. De azért nem bízta a véletlenre, és a vizsga időpontjáig folyamatosan képezte magát.

Picture

​Jó hatással volt a közérzetére a felkészülés, sokkal felszabadultabbnak érezte magát, mint decemberben. Bár mélyen legbelül tartott attól, hogy fordítva sül el a dolog, és a távolságtartó viselkedésével csak azt fogja elérni, hogy Liv hamarosan elé dobja a válási papírokat, mondván úgyis mindketten túlléptek már a másikon. Csakhogy ez közel sem volt így. Tiszta szívéből szerette, még ha haragudott is rá a karácsonyi incidens miatt. Mindennél jobban vágyott arra, hogy újra együtt legyenek. De Liv egy cseppet sem könnyítette meg a dolgát. Továbbra is ellenségesen viselkedett vele, ha valami csoda folytán négyszemközt maradtak néhány percre. Az esze tudta, hogy ez védekező mechanizmus nála, hiszen jól ismerte már, nem először játssza el vele, csak most különösen kegyetlenül csinálta, ezért érintette olyan nagyon rosszul. Mintha minden egyes alkalommal kitépte volna a szívét, és tarkón vágta volna. Pont, ahogy Morgan mondogatta.
Viszont ahogy teltek a hetek, mindez enyhülni látszott. És amikor január végén egyik este átment hozzá a fiúkért, biztos lett benne, hogy még ő is érez iránta valamit – még ha nem is vallja be saját magának.

Picture

​Rap zene szólt a hifiből, és éppen fekvőtámaszokat nyomott a nappaliban Daviddel a hátán. Adam mellettük dobolta a padlón az ütemet, miközben együtt számoltak el már ötödik alkalommal tízig. Liv ekkor kopogtatott az ajtón. Ryan kikiáltott neki, hogy jöjjön be nyugodtan, nyitva van.
– Nyolc, kilenc, tíz! – fejezték be a sorozatot, csak azután rohantak a srácok üdvözölni az édesanyjukat.
– Anya, képzeld, apa kommandós lesz! – újságolta David büszkén, és pisztolyt formálva az ujjaiból minden létező tárgyra lövöldözni kezdett. Öccse követte a példáját.
– Hát nem éppen ezt fogom csinálni – nevetett fel Ryan fiai elképzelése láttán, majd egy bukfencből talpra pattant.

Picture

​– Tényleg jelentkeztél kommandósnak? – nézett rá Liv csodálkozva. Ryan megvonta a vállát.
– Te mondogattad mindig, hogy építsek karriert. Hát tessék.
– Jó, de te is tudod, hogy nem ezt értettem alatta – nyögött fel a nő megrökönyödve. Hosszú másodpercekig meredten bámult rá, aztán hirtelen megrázta a fejét, és megkérte a nagyobbik fiát, hogy szedje össze a holmiját. Adam leült a hifi elé és megint dobolni kezdett. – Biztos, hogy ez jó ötlet volt? – kérdezte némi számonkéréssel a hangjában. Ryan látta rajta, hogy próbálja visszafogni magát, és nem beleütni az orrát a magánügyeibe, de kontrollmániás természetéből adódóan csak kikívánkozott belőle. Közelebb lépett hozzá, és rámosolygott.
– Mire gondolsz?
– Mondjuk arra, hogy mennyire veszélyes.
– Áhá. Szóval aggódsz értem – vonta le a következtetést vigyorogva. Liv fáradtan sóhajtott egy nagyot, miközben karba fonta a kezét.
– Nem. A gyerekeidért aggódom. Van két fiad, ha nem vetted volna észre. Azt akarod, hogy apa nélkül nőjenek fel?

Picture

​Ryan hízelgőnek találta, és remekül szórakozott magában, ahogy felesége saját maga előtt is próbálta tagadni a dolgot.
– Nem, nem akarom, és nem is fognak apa nélkül felnőni. Még nem kerültem be a csapatba, de ha sikerülnek a vizsgáim, akkor sem kell paráznod, mert csak előre eltervezett és alaposan kidolgozott akciókon fogok részt venni.
– Minden eshetőségre akkor sem tudsz felkészülni – erősködött tovább, hogy elismertesse az igazát.
– Valóban – biccentett Ryan, amitől Liv egy kicsit fellélegezni látszott, ám ekkor tárgyilagosan hozzátette: – Viszont statisztikailag kisebb az esélye annak, hogy szolgálatteljesítés közben halálos találat érjen, minthogy hazafelé sétálva meggyilkoljanak az utcán.

Picture

​Liv méltatlankodva felnyögött.
– Statisztikailag annak is kicsi volt az esélye, hogy az anyám védekezés mellett teherbe essen, mégis itt vagyok – tárta szét a karját jelentőségteljesen. Ryan nem akarta elrontani a pillanatot, ezért ellenállt a késztetésnek, de nagyon vágyott arra, hogy megcsókolja. Annyira jól esett neki a féltése, nem számított, hogy tulajdonképpen nem is mondta ki konkrétan. Tudta, érezte, látta rajta, hogy miatta aggódik, hiába takarózott a gyerekekkel.

Picture

​– Minden rendben lesz. Tényleg – próbálta győzködni. – Csapatban dolgozunk, fedezzük egymást. És különben is, ez csak mellékállás. Tartalékos leszek. Heti két-három bevetés maximum. Inkább csak gyakorlatozás.
– Attól még veszélyes.
– És szerinted, ha a CIA-nak dolgoznék, az nem lenne veszélyes?
– Elemzőként kevésbé lennél kitéve az elmebajosok szeszélyeinek.
– Szóval szerinted én csakis elemző lehetnék náluk?
Liv ajkán halvány mosoly jelent meg.
– Jól van, értem már. Bizonyítani akarsz.
– Akar a fene.
– Akkor miért jelentkeztél a kommandósnak?
– Mert szükségem van rá – felelte könnyedén. – Fizikailag és lelkileg is. – És anyagilag is, de ezt már nem árulta el neki.

Picture

David indulásra készen, iskolatáskával a hátán állt meg mellettük. Felnézett az apjára, majd előre nyújtotta a kezét. Ryan búcsúzóul belecsapott a kicsi tenyérbe, összeöklöztek, aztán beletúrt a szőke fürtökbe. A fiú hangos fújtatással fejezte ki rosszallását. Mindeközben Liv felöltöztette a legkisebbet is, aki nagyokat ásítva ölelte át saját kis világának legfontosabb szereplőjét. Ryan szeretetteljesen figyelte őket, ahogy lassan kivonultak a lakásból.
– Azért csak légy óvatos! – fordult még vissza Liv az ajtóból, és hirtelen olyan közel került az arcuk egymáshoz, hogy mindketten zavarba jöttek. Mégsem hátráltak. Hosszasan, mélyen néztek a másik a szemébe, arra várva, hogy valaki megtegye az első lépést, de nem mozdultak. Teljesen elvesztek a pillantásban. Csak David másodszori kérdésére sikerült felocsúdniuk.
– Dime Sofia – szólította meg választott álnevén vágyakozva a férfi. – „Cómo te mira, dime cómo te mira, dime.”
– Qué? – pislogott rá Liv értetlenül.
– Guglizz rá, tetszeni fog.

Picture

​Ryan továbbra is türelmes volt és megtartotta a három lépés távolságot. Nem akarta elsietni a dolgot, bármennyire is sóvárgott utána. Azt akarta, hogy Liv legyen a kezdeményező fél, még akkor is, ha az újabb két hónapba telik. Így hát, míg a tökéletes pillanatra várt, sikeresen letette a vizsgákat, és belevetette magát a terepmunkába. Minden egyes akció előtt izgult, de amint megkapták a parancsot a behatolásra, csak a feladatára és a társaira koncentrált. Mindig százszázalékosan odatette magát, a másodperc töredéke alatt képes volt feldolgozni és átlátni a helyzetet – ezt sok évvel ezelőtt még a kiképzőjétől tanulta.

Picture

A pasas egy rendkívül idegesítő, agresszív, folyamatosan üvöltő és káromkodó barom volt, de kiállhatatlan természete ellenére az ország kiválósága is. Most is ott kattogott az agyában a kedvenc mondása: „Ha elcseszed, halott vagy, és csakis magadnak köszönheted!”. Motivációs beszéd volt ez a javából. Azt is sokszor mondogatta, hogy az igazi férfiak nem hagyják a tökeiket egy nő markában. Ryan akkoriban – bár nem mutatta – személyes sértésnek vette, de ma már csak nevetett rajta, ha az eszébe jutott. És egy bizonyos szinten még igazat is adott neki. A nők veszélyesek. Ennek ellenére vállalja a kockázatot. Egyéjszakás kalandokkal nem lenne teljes az élete, ő nem az a fickó, akit ez boldoggá tenne, soha nem is volt az. Neki szüksége van a kötődésre, egy társra, egy biztos pontra. Huszonegy éves kora óta Liv mindig ott volt mellette, még akkor is, mikor szakításban voltak, vagy éppen mással jártak. Nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltek volna valamilyen formában. A latin szótár volt a kedvenc üzenőfüzetük, ezért is lepte meg vele karácsonyra. Bízott benne, hogy a vaskos könyv a macskakaparásokkal és a perverz kis pálcikaemberes rajzokkal őt is nosztalgiával tölti majd el, ám a szerencsétlenül alakuló szenteste miatt február első hetéig várnia kellett a reakciójára.

Picture

​Szülői értekezleten voltak nagyobbik fiuk iskolájában, ahol a tanító néni a napirendi pontok átbeszélése után, minden egyes diák hozzátartozójával váltott néhány bizalmas szót. Kiderült, hogy Davidnek nehézsége támadt a matematikával. Liv rögtön kétségbeesett, hogy emiatt nem fogják felvenni egyetlen egyetemre sem, és drámai hangon folyamatosan erről csacsogott, miközben a parkolóba tartottak. Teljesen belelovallta magát, hogy kudarcot vallott anyaként, mondhatott neki Ryan bármit. Végül megelégelte a dolgot, és amint kiértek az udvarra, gyúrt egy hógolyót a frissen hullott hóból, majd becélozta a tarkóját, és megdobta. Liv teljes döbbenettel az arcán fordult felé.

Picture

– Szóval szerinted túllihegem – állapította meg néhány másodperccel később a cselekedetének okát.
– Nem is kicsit – sétált mellé Ryan. – Egyszerűen csak arról van szó, hogy többet kell gyakorolnunk vele a kivonást. Szinte minden tárgyból dicséretes, nem is értem, miért kell az egyetlen negatívumra koncentrálnod.
– Igazad van, sajnálom. Csak, tudod, azt akarom, hogy tökéletes legyen. Az én okos, erős, tökéletes nagyfiam.
– De hát az! Az összes hibájával együtt tökéletes. Ahogy te is – tette hozzá az orra alatt.
– Mit mondtál? – kérdezett vissza Liv halványan mosolyogva, Ryan pedig nem volt hajlandó megismételni. Biztosra vette, hogy hallotta. A slusszkulcs után kezdett kotorászni a kabátja zsebében, mikor a felesége közelebb lépett hozzá. – Gyerekes vagy.

Picture

– Nem igaz – vigyorgott vissza rá, mert tudta, hogy a hógolyóra gondolt. – Morgan és Grant, na, ők gyerekesek. Én csak játékos vagyok. Van közte különbség – mondta, majd egy gombnyomással deaktiválta a riasztót és feloldotta a központi zárat.
– Valóban – nyugtázta Liv, és hirtelen magához ragadott egy maroknyi havat az autóról, amit aztán azonnal a férje nyakába zúdított.
Ryan sztoikus nyugalommal vette tudomásul a tettét. Érezte, hogy az olvadt hólé lassan végigfolyik a hátán. Kellemetlen volt, mégsem seperte ki a kabátja alól a maradékot.

Picture

​Helyette elkapta a felesége karját, ahogy megpróbálta megkerülni őt, hogy be tudjon szállni az autóba.
– Száztizenötödik oldal, hatodik bekezdés – kiáltotta Liv nevetve, miközben összevissza tekergett a szorításában. Ryan arca felragyogott. A latin szótárba vésett egyik megállapodásukra hivatkozott, amely kimondta, hogy bármit félbe lehet szakítani jégkrémezéssel. Mindketten aláírták, és még ketten le is tanúzták nekik az évek során, hogy tényleg hivatalos legyen.

Picture

​Elengedte a karját, Liv pedig hirtelen a kabátjánál fogva magához húzta.
– Köszönöm. A szótárt és a dalt is – lehelte a fülébe érzékien, és Ryannek ismét erőt kellett vennie magán, hogy ne teperje le azonnal a hóba.
– Szívesen – felelte végül egy túljátszott vállrándítás közben.
– Tényleg eltulajdonítottad a könyvtárból? – kérdezte Liv kíváncsian.
– Soha nem fogod megtudni – mosolygott rá sejtelmesen. A nő viszonozta a mosolyt. Végigsimította férje bal karját, ahogy elhaladt mellette, majd jó éjszakát kívánt, beszállt az autójába, és elhajtott.

Picture

Nem történt semmi különös közöttük, mégis egyike volt azon pillanatoknak, amik őszinte reménnyel töltötték el Ryan szívét. A féltése, hogy belelapozott a szótárba és az, hogy képesek voltak veszekedés nélkül kommunikálni, sőt, egyáltalán kommunikálni egymással a gyerekeket érintő témákon kívül, mind-mind óriási lépésnek számítottak. Nagyot dobbant a szíve, mikor az egyik közös sorozatuk évadzárója után felvillant a mobilja kijelzőjén Liv fényképe. Majdnem negyven percen keresztül csevegtek kedélyesen a történésekről és találgatták, milyen irányba fogják az alkotók továbbvinni a cselekményt. Annak ellenére, hogy még mindig egyedül volt egy bérelt lakásban, aznap boldog emberként aludt el, mert a vonal túlsó végén végre megint az a nő volt, akit feleségül vett. És azért is, mert megnyert egy csatát Wallace-szel szemben. Vele akarta kibeszélni a sorozatot. Nem Jasonnel. Vele.

 

Tovább a következő epizódra