
Kettős játszma – 17. Karácsonyfadísz
2018. január 15.
Hanna akármennyire is próbálta saját magának bizonyítani az igazát, tudtam, hogy a saját érzéseit vezeti félre. Mert Logan olyan volt neki, mint nekem Maddox. És mind a ketten valaki olyan után vágytunk, aki nem viszonozta az érzéseinket.
– Szerinted Logan valaha is meg fog változni? – kérdezte Hanna, mire felhúztam a vállaimat. – Szeretném, ha úgy lenne. Nagyon. De nem tudom, hogy érek e neki ennyit.
Nem akartam elmondani Hannának azt, amit én már tudtam. Logan nem fog megváltozni. Sem érte, sem valaki másért.
– Azon kellene elgondolkodnod, hogy megéri e ez neked – mondtam halkan. – Hogy Loganért megéri e mindez. Mert ha csak vágysz arra, hogy megérje, akkor…
– Azon kellene elgondolkodnod, hogy megéri e ez neked – mondtam halkan. – Hogy Loganért megéri e mindez. Mert ha csak vágysz arra, hogy megérje, akkor…
– Zoey, nem tudom – vágott a szavamba. – Szeretném, ha mindez, amit szeretnék, igaz lenne. Hogy Logan szeressen engem. Hogy ne csak egy újabb lány legyek, aki megfordult az ágyában. Hogy ne csak egy legyek a sok közül, hanem az, aki miatt megváltozik, és szeretni fog. Túl naiv vagyok, ha ezt szeretném?
– Nem – válaszoltam, pedig a legszívesebben rávágtam volna, hogy igen.
– Talán ha jobban próbálkoznék – folytatta. – Hogyha látná, hogy fontos nekem. Akkor talán rájönne, hogy valaki gondol rá, és szeretne vele lenni. Akkor talán én is fontos lennék neki.
– Lehet – mondtam, de nem gondoltam komolyan.
– Talán ha jobban próbálkoznék – folytatta. – Hogyha látná, hogy fontos nekem. Akkor talán rájönne, hogy valaki gondol rá, és szeretne vele lenni. Akkor talán én is fontos lennék neki.
– Lehet – mondtam, de nem gondoltam komolyan.
– Elmondom neki, hogy szeretem – szólalt meg néhány pillanat múlva Hanna, és olyan elszántan hangzott, mint eddig semmi. – Hogy szeretem őt, és azt szeretném, ha velem lenne. Csak velem. Mert lehetetlen, hogy ami köztünk volt semmit se jelentsen neki. Rá fog jönni, rá kell jönnie, hogy ő is így érez. Biztos vagyok benne.
– Nem fog – csattantam fel. – Logan nem szeret téged! Csak kihasznált, mert bedőltél neki, és szörnyen ostoba és naiv vagy, hogy ezt nem veszed észre!
A szavaim után csönd telepedett közénk. Nem akartam elmondani neki. Nem akartam jobban bántani. De annyira fájt, hogy félre vezeti saját magát. A szavak csak úgy kijöttek a számon, és mire észrevettem már késő volt. Túl késő.
A szavaim után csönd telepedett közénk. Nem akartam elmondani neki. Nem akartam jobban bántani. De annyira fájt, hogy félre vezeti saját magát. A szavak csak úgy kijöttek a számon, és mire észrevettem már késő volt. Túl késő.
– Tessék? – kérdezte végül Hanna, de olyan halkan, hogy alig hallottam.
– Ne haragudj – sóhajtottam fel. – Nem akartam így elmondani. De nem tudtam tovább hallgatni téged, miközben tudom az igazat.
– Ne haragudj – sóhajtottam fel. – Nem akartam így elmondani. De nem tudtam tovább hallgatni téged, miközben tudom az igazat.
– És mindezt mégis honnan veszed?
– Szerinted honnan tudtam a közösen töltött éjszakátoktól? – kérdeztem vissza. – Logan mondta. Miután bepróbálkozott nálam.
– Hogy mi van? – kérdezte Hanna, miközben felpattant az ágyról.
– Szerinted honnan tudtam a közösen töltött éjszakátoktól? – kérdeztem vissza. – Logan mondta. Miután bepróbálkozott nálam.
– Hogy mi van? – kérdezte Hanna, miközben felpattant az ágyról.
– Nem bántásból, de ez a fiú-lány dolog még elég új neked – mondta. – Nem lehet, hogy valamit félreértettél?
– Azt kétlem – mondtam, és próbáltam nem megsértődni a szavain.
– Azt kétlem – mondtam, és próbáltam nem megsértődni a szavain.
– Szóval Logan… És te… Ezt elég nehezen hiszem el – mondta, mire én is felálltam az ágyról.
– Miért is?
– Mert nem vagy kifejezetten Logan, hogy is mondjam… Típusa – felelte.
– Miért is?
– Mert nem vagy kifejezetten Logan, hogy is mondjam… Típusa – felelte.
– Talán igazad van – mondtam. – Neki mindig is az ostoba libák jöttek be.
– Mit mondtál? – kérdezett vissza döbbenten, miután rájött a szavaim értelmére.
– Nem vagyok Logan típusa, igaz? Nem inkább azt akartad mondani, hogy nem vagyok elég jó neki?
– Tény, hogy azon kívül, hogy csinosabban öltözöl, és magabiztosabb lettél, nem vagy túl különleges – mondta.
– Mit mondtál? – kérdezett vissza döbbenten, miután rájött a szavaim értelmére.
– Nem vagyok Logan típusa, igaz? Nem inkább azt akartad mondani, hogy nem vagyok elég jó neki?
– Tény, hogy azon kívül, hogy csinosabban öltözöl, és magabiztosabb lettél, nem vagy túl különleges – mondta.
– Bocsánatot kérek, amiért nem vagyok olyan tökéletes, mint te – mondtam. – Mond csak, Hanna, azért vagy ilyen, mert rájöttél, hogy Logan számára maximum annyira vagy érdekes, mint a házi feladata, vagy hogy ezt pont tőlem kellett megtudnod?
– Azért vagyok ilyen, mert nem vagyok rászorulva pont a te kioktatásodra – felelte.
– Azért vagyok ilyen, mert nem vagyok rászorulva pont a te kioktatásodra – felelte.
– Miért hiszed azt, hogy jobb vagy nálam? – kérdeztem.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz – válaszolt.
– Tényleg? Arról beszélek, hogy képtelen vagy felfogni a tényt, hogy Logannek nem kellettél. Tovább lépett. Vagy legalábbis tovább akart. Méghozzá velem. Csak azt hiszed, hogy te jobb vagy nálam. Ezért ezt nem tudod megemészteni.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz – válaszolt.
– Tényleg? Arról beszélek, hogy képtelen vagy felfogni a tényt, hogy Logannek nem kellettél. Tovább lépett. Vagy legalábbis tovább akart. Méghozzá velem. Csak azt hiszed, hogy te jobb vagy nálam. Ezért ezt nem tudod megemészteni.
– Azt hiszem itt az ideje, hogy elmenj – mondta.
– Ne aggódj, eszem ágában sem volt tovább maradni – mondtam.
– Talán nem is Logant bánom. Inkább azt, hogy azon a délutánon odamentem hozzád – szólalt meg, és a szavai pofonként csattantak az arcomon.
– Talán valaki olyannal kellene barátkoznod, aki ugyanolyan különleges, mint te – mondtam gúnyosan, aztán kisétáltam a szobájából, a házukból, és Hanna barátságából is.
– Ne aggódj, eszem ágában sem volt tovább maradni – mondtam.
– Talán nem is Logant bánom. Inkább azt, hogy azon a délutánon odamentem hozzád – szólalt meg, és a szavai pofonként csattantak az arcomon.
– Talán valaki olyannal kellene barátkoznod, aki ugyanolyan különleges, mint te – mondtam gúnyosan, aztán kisétáltam a szobájából, a házukból, és Hanna barátságából is.
Egyáltalán nem így terveztem ezt az egészet. Olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amit normális esetben soha. De egy fontos dologra rájöttem. A barátságunk csak annyira volt erős, mint egy karácsonyfadísz. Gyönyörű, amíg a fát ékesíti, de egy váratlan mozdulat miatt leeshet és darabokra törhet. És csak ekkor jössz rá, hogy belül mindvégig üres volt… Legalábbis én azt hittem.
Ezeket is érdemes megnézni

Kettős játszma – 1. Zoey
2018. január 16.
Kettős játszma – 22. Pofonok és csókok
2018. január 15.