Kettős játszma – 15. Váratlan találkozás

A következő egy hét alatt az életem gyökeresen megváltozott. Ehhez a változáshoz pedig görcsösen ragaszkodtam.

Ha azt mondom, hogy az új külsőm sikert aratott a diákok körében, akkor még enyhén fejeztem ki magam. Olyan emberek is rám köszöntek, akik eddig levegőnek néztek. Ez a változás, pedig csak megerősített abban, hogy jó úton járok.

És Josie Hart? Ő mérhetetlenül féltékeny volt rám. Ostoba módon azt hittem, hogy ez jó dolog. Megfosztani valakit a kiharcolt hatalmától jó érzéssel töltött el. Olyan volt, mintha letaszítottam volna valahonnan, ahol most én tündököltem.

Maddox-szal viszont alig találkoztam. Az órákon sokszor arra eszméltem fel, hogy őt nézem. Ha megszólalt, csak úgy ittam a szavait. Ha megmozdult, tekintetemmel végigkövettem a mozgását. Még saját magam előtt sem tudtam letagadni, hogy mindannak ellenére, ami az elmúlt időben történt, semmit sem változtatott az iránta érzett érzelmeimen. Még ha úgy is tettem, mintha…

– Délután edzünk a parkban? – kérdezte tőlem Hanna az egyik szünetben. Még mindig nem adta fel, hogy bekerül a fiú csapatba.
– Nem érek rá – feleltem, de nem néztem rá.
– Miért mi dolgod van?
– Ez meg az – mondtam.

– Ahha, szóval ez meg az, értem – mondta Hanna gúnnyal a hangjában.
– Most mi bajod van? – kérdeztem tőle.
– Bocsáss meg, de nem akarom, hogy az értékes perceidet rám kelljen pazarolnod, úgyhogy inkább hagyjuk. Na szia! – mondta, aztán otthagyott.

Nem értettem miért csinálja ezt. Miért nem tud örülni annak, hogy jobban érzem magam a bőrömben? A legjobb barátnőm volt és támogatnia kellett volna engem. Ehelyett állandóan csak sértegetett, és még ha neki fel sem tűnt, ez nekem fájt.

Másnap délután

A szombati napot a plázában töltöttem. Vásárolgattam, sétálgattam és élveztem a sok ember társaságát. Sosem voltam túl társasági lény, de az utóbbi időben vágytam arra, hogy emberek között legyek.

Miután befejeztem a vásárlást a kávézóban kerestem magamnak helyet a pihenésre. A kávé elfogyasztása után, pedig még ott maradtam, és élveztem a frissen pörkölt kávé illatát.

– Csatlakozhatok? – lépett hozzám valaki. Felnéztem rá, és Logan Cole-lal találtam magam szemben.
– Persze – bólintottam, majd kihúzta a széket és lehuppant.
– Kérdezhetek valamit, Zoey? – szólalt meg aztán.

– Igen, de a választ nem garantálom – feleltem.
– Mi történt közted és Maddox között? – kérdezte. Ez pont egy olyan kérdés volt, amire nem akartam válaszolni.
– Kérdezz valami mást!
– Nem lehet – mondta. – Mert ez érdekel.

– És mégis melyik verzió? Az igazság, vagy amit Maddox adott elő? – kérdeztem dühösen.
– Maddox nem mondott semmit – mondta.
– Hogyan?
– Csak annyit mondott, hogy elmentél.

Maddox nem mondott semmit a legjobb barátjának arról, ami történt? Mégis miért nem? – futott át az agyamon.

– Tényleg érdekel, hogy mi történt? – kérdeztem csöndesen, mire egy bólintás volt a válasz. – Becsaptam őt, hazudtam neki és eljátszottam valakit, aki nem én vagyok. Vagyis, aki akkor még nem voltam. De ez mostanra megváltozott.
– És mi volt erre az okod? – kérdezte, de erre már nem válaszoltam.

Mégis mit kellett volna mondanom neki? Hogy azért tettem, hogy felfigyeljen rám? Mert szerelmes vagyok belé?

– Ami köztetek volt, annak már vége, ugye? – kérdezte.
– Elég valószínű – feleltem.
– És már semmi nem köt hozzá?
– Nem – hazudtam neki.

– Akkor mit csinálsz holnap este? – kérdezte, mire felpattantam.
– Mi van?
– Hát gondoltam, elmehetnénk valahova. Te meg én.
– Ezt nem gondolhatod komolyan – mondtam.

– Mégis miért ne? – kérdezte.
– Hát talán Hanna miatt? Emlékszel még rá? A barátnőd…
– Hanna nem a barátnőm – vágott a szavamba. – Istenem, egyszer ágyba viszem őket, és már azt hiszik, hogy az övék vagyok. Röhej.

– Hogy mi van? – kérdeztem értetlenül. – Ti ketten… Mégis mikor?
– Néhány hete – vonta fel a vállait. – Szóval mi legyen a holnappal?

– Ugye nem gondoltad komolyan, hogy elmegyek veled, ugye? Hanna a legjobb barátnőm, te érzéketlen, nagyképű idióta! – vágtam hozzá, majd otthagytam.

Nem tudom mi bosszantott fel jobban. Logan, a kettejük légyottja, vagy hogy Hanna nem mondta el nekem. De azt tudtam, hogy beszélnem kell vele.