Kalózkaland

Kalózkaland – 9. A kő rejtélye

Picture

Miközben William és Cassandra épp úton voltak a palota felé, hogy feltárják a rejtélyes láda tartalmát, amiben a Cassandra varázserejét rejtő követ sejtették, az egyik toronyban Isabella és Clarisa továbbra sem tudott szabadulni Jeremy fogságából. A férfi megpróbálta kiszedni Isabella királynéból, hogy hol rejti a sok kincsét, de Isabella nem adta ki a titkát.

Picture

Miután Jeremy megelégelte a nő makacsságát, odafordult Clarisához.
– Ne aggódj, rólad sem feledkeztem meg – szólt gonosz mosollyal az arcán. – Veled teljesen más témájú dolgokról szeretnék elbeszélgetni.
– Csak bökd ki végre, nincs ehhez túl sok kedvem – vetette oda unottan a nő. Jeremyt kissé feldühítette a nő érdektelensége, de nyugalmat erőltetett magára, majd nyájas hangon így szólt:

Picture

– Most, hogy immár átvettem a hatalmat Seaville felett és én vagyok az uralkodó, felajánlom a szövetségünket – hajolt meg kissé a nő előtt. – Persze ahhoz az kell, hogy úgy tegyünk, mintha mi sem történt volna – nézett jelentőségteljesen Isabellára, aki elkerekedett szemekkel meredt vissza rá.
– Azt akarod mondani, hogy mindezek után fordítsak hátat Isabellának és szövetkezzek veletek? – kérdezte meglepetten Clarisa.
– Pontosan – mondta nyájasan a férfi. – Így járnátok a legjobban, mivel immár Crafthole és Seaville egy birodalomnak számít, és egy ekkora hatalommal szemben aligha lenne esélyetek – szólt enyhe gúnnyal a hangjában.

Picture

Clarisa megrökönyödve nézett a férfira, majd miután elgondolkozott a dolgon, kissé enyhébben így válaszolt:
– Ez nem is hangzik rosszul – felelt.
Isabella azt hitte, rosszul hall.
– Clarisa, ezt nem teheted! – szólt elsápadva a királynő.
Az említett elengedte füle mellett Isabella megjegyzését, majd így szólt Jeremyhez:
– Rendben van, elfogadjuk a szövetséget – mondta végül.

Picture

Jeremy elégedetten nézett először Clarisára, majd egy kárörvendő pillantást vetett Isabellára, aki teljesen lefagyott a döbbenettől.
– Nagyon helyes – szólt Jeremy. – Akkor jobb lesz, ha máris megkezdjük a közös birodalmunk tervezgetését… rá majd később visszatérek – intett gúnyosan Isabella felé, majd mindketten elhagyták a helyiséget, magára hagyva a holtra vált királynét.

Picture

William és Cassandra még napfelkelte előtt megérkeztek a palotához. Észrevétlenül beosontak a bejáraton, ahol egy őr közvetlenül az ajtó mellett egy széken ülve aludt. Olyan hangosan horkolt, hogy az egész tróntermet bezengte. William szótlanul intett Cassandrának, aki követte a fiút a lépcsők felé. Miután sikeresen felosontak az emeletre, rögtön bementek a királyné szobájába.

Picture

– Huh, ez meleg volt – törölte meg verejtékező homlokát Cassandra.
William nyomban a ládához rohant, Cassandra követte őt.
– Hol a kulcs? – kérdezte a nő.
– Anyám biztos elrejtette – válaszolt William. – De itt kell lennie valahol…
William sebtében kutatni kezdett a szobában, benézett mindenhova, még a legkisebb zugba is, de sehol nem talált semmilyen kulcsot. Cassandra is a segítségére indult, de ő sem talált semmit.

Picture

– Talán máshol rejtette el – jegyezte meg a boszorkány.
Ekkor azonban William rálépett egy nyikorgó deszkára, és ekkor hirtelen beugrott neki: a válasz végig a talpa alatt volt! Rögtön lehajolt és kihúzta az elmozdult deszkát a padlóból, ami alatt egy titkos rés volt, benne egy apró kulccsal.
– Te egy zseni vagy! – örvendezett Cassandra.
– Valójában gyerekként néha elrejtettem ide ezt-azt – válaszolt William. – De anya azt mondta, ne beszéljek erről senkinek, és idő közben el is felejtkeztem erről.
– Gyerünk, nyisd ki! – sürgette őt Cassandra. William nem habozott, nyomban a ládához lépett, becsúsztatta a lyukba a kulcsot, majd elfordította. A zár kattant egyet, majd a fedél felnyílt.

Picture

Mindkettejük arcára ugyanaz a reakció ült ki a láda tartalmának láttán: csalódottság. Ugyanis a ládában egy darab kő nem volt, sőt még egy kavics se, csak egy kis fecni. William kivette a papírdarabot.
– 104E 65B 40H 26J – olvasta fel értetlenül. – Ez meg mi akar lenni?
– Fogalmam sincs – csóválta a fejét tanácstalanul Cassandra.
William kétségbeesetten fordította meg a kis papírdarabot, hátha a hátoldalán lesz a rejtély megoldása, de csalódnia kellett.
– Odanézz, van ott egy másik papír is! – kiáltott fel hirtelen Cassandra a ládába mutatva. Tényleg volt ott egy másik papír, de alig volt észrevehető, csak a sarka látszott ki, be volt csúszva a láda egyik résébe. Miután William épségben kiszedte a papírt és kihajtogatta, megállapította, hogy az egy kisebb térkép Seaville királyságáról.

Picture

– Na így már sokkal világosabb a helyzet! – mondta a boszorkány. – A térkép megmutatja nekünk, hova van elrejtve a kő!
– A jelölés pontosan az erdő felé vezető átjárónál van – szólt csodálkozva William. – Miért pont oda rejtették volna el a követ? Arra rengetegen szoktak járni.
– Ki tudja, lehet száz éve még nem volt olyan forgalmas hely – legyintett a boszorkány. – Inkább induljunk, mielőtt még valaki észrevesz minket!
William belátta, hogy a nőnek igaza van, így hát feltűnésmentesen kiosontak a palotából. Nagy szerencséjük volt, mert az ajtóban lévő őr még mindig aludt, így észrevétlenül el tudtak osonni mellette.

Picture

Nemsokára kiértek a térképen jelzett helyre.
– Megérkeztünk – jelentette William. – Nézzünk szét – tanácsolta a boszorkánynak, mire mindketten kutatni kezdtek a bokrokban. Negyed óra kutakodás után rájöttek, hogy így nem fognak találni semmit.
– Mi van, ha el van ásva? – vetette fel Cassandra.
– És honnan szerezzünk ásót? – kérdezte William.
– A kovácsnál biztos van, itt van nem messze a háza, idefele elmentünk mellette! – szólt Cassandra.

Picture

– De tudod… a kovács nemrég halt meg, nem lenne szép dolog lopni tőle… – mondta kissé bűntudatosan a fiú.
– Nem lopjuk el, csak kölcsönvesszük! – mondta a boszorkány. – Majd visszavisszük, amint megtaláltuk a követ, észre sem fogják venni, hogy eltűnt! – győzködte.
– Na jól van – adta be a derekát William. – De igyekezzünk.

Picture

Negyed óra alatt megjárták a kovács házához vezető utat. Szerencséjükre az ásó kint volt a hátsó kertben, így viszonylag könnyel kölcsön tudták venni az eszközt. Amint visszaértek az erdő felé vezető kapuhoz, William ásni kezdett a megfelelő helyen. Miután már akkora lyukat ásott, hogy csak deréktól felfelé látszott ki belőle, feladta.
– Az biztos, hogy itt nincs – szólt fáradtan a fiú.

Picture

– De hát a térkép szerint itt van! – értetlenkedett a nő.
– Na és mi van a másik papírlappal, amin az a fura kód van? – juttatta eszébe a fiú. – Arról se feledkezzünk meg!
– Igen, de nem tudjuk, hogy mit jelenthet – szólt csüggedten Cassandra.
William előhalászta zsebéből a kis lapot, amin a rejtélyes kód volt, majd gondolkozni kezdett. Vajon mit jelenthet? Koordináták nem lehetnek, mert abban csak számok vannak…
– 104E 65B 40H 26J – olvasta fel ismét hangosan a papírt, hátha így beugrik neki a megoldás, de továbbra sem látott semmiféle összefüggést a számok és a betűk között.

Picture

– Véleményem szerint a számok valamiféle távolságot jelezhetnek – találgatott William. – Például össze kell adni őket, vagy valami hasonló.
– Na jó, és a betűk? – kérdezte kíváncsian Cassandra.
– E, B, H, J – mondta hangosan William. – Talán valaminek a kezdőbetűi lehetnek.
– Hát ennek így semmi értelme! – szólt csalódottan a boszorkány. – Ha legalább az lenne ott, hogy É, D, K, Ny akkor tudnám, hogy azok az égtájakat jelentik, mint észak, dél, kelet és nyugat, de ez így kész sületlenség…

Picture

William szeme megcsillant a felismeréstől.
– Cassandra, te egy zseni vagy! – szólt diadalittasan William. – Ezek irányokat jeleznek! E, mint előre, B, mint balra, H, mint hátra és J, mint jobbra!
– Tényleg! – ismerte fel most már a boszorkány is a megfejtést. – Hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe!
– Ezek szerint a térképen jelzett hely nem a kő rejtekhelye, hanem a kiindulópont! – magyarázta fellelkesülve a fiú.
– Micsoda rejtély! – ámuldozott Cassandra. – Ilyen nagy izgalmakban már rég volt részem!

Picture

– És merrefelé kell elindulni? – kérdezősködött tovább a nő.
– Szinte biztos vagyok benne, hogy az erdő felé – mondta határozottan William, majd beállt a kezdőpozícióba, pontosan a térképen jelzett helyre.
– Akkor a papír szerint most száznégy lépést kell megtennünk előre, majd utána elfordulunk balra, abba az irányba megyünk hatvanöt lépést, majd ismét fordulunk egyet, megteszünk negyven lépést, majd egy újabb fordulat után megyünk huszonhat lépést előre, és pontosan ott leszünk a kőnél! – vázolta fel a haditervet William. – Hát akkor kezdjünk neki – azzal nyomában Cassandrával elindult az erdő felé.

Picture

William igyekezett ugyanakkorákat lépni, miközben haladt egyenesen előre az erdő felé, nehogy véletlenül elszámolják magukat és máshol kössenek ki. Magában számolta lépéseit, így minden a terv szerint haladt. Kisvártatva megérkeztek a megfelelő helyre, ahol William egyből ásni kezdett. Mikor huszadik alkalommal mélyeztette a földbe ásóját, érezte, hogy a lapát valami keménybe ütközik.

Picture

Cassandra és William sokatmondóan egymásra néztek, majd a fiú sietve folytatta az ásást. A földből egy kisebb ládikót emeltek ki, ami lakatra volt zárva. Williamnek esze ágába sem volt megkeresni a lakat kulcsát, így hát a lapát segítségével egy erőteljes ütést mért a zárra, ami rögtön el is tört.

Picture

Kapkodva kinyitotta a láda fedelét – amiben egy áttetsző, halványkéken világító kő volt. A fiú átnyújtotta a ládát Cassandrának, aki nyomban ki is vette belőle a követ. A kő a boszorkány érintésének hatására fokozatosan egyre jobban világítani kezdett, lassan továbbterjedt Cassandrára, majd végül olyan vakító fény járta körül a boszorkányt, hogy Williamnek el kellett takarnia a szemét. Mire újra ki tudta nyitni a szemét, a fény már eltűnt, és a Cassandra kezében lévő kő immár egy sima, átlagos kődarab volt.
– Sikerült… – kezdte önfeledten Cassandra. – Vissza kaptam a varázserőmet! – majd örömében ugrándozni kezdett, akár egy hétéves. – Igazán nagyon hálás vagyok neked, William! – szólt, majd hirtelen a fiú nyakába ugrott, aki mosolyogva viszonozta a nő ölelését.

Picture

– Szívesen – veregette meg a hátát William. – De ne feledkezzünk meg, Mistyről, most már tudsz szerezni nekem angyalfüvet?
– Amennyit csak akarsz – felelte vigyorogva a boszorkány.