Kalózkaland – 13. Az új királyság
2018. január 10.
Három év múlva
Mikor William betöltötte a huszadik életévét, hivatalosan is átvette a trónt édesanyjától, Isabellától, aki úgy érezte, tizennyolc évnyi királynősködés már bőven elegendő volt neki. A Seaville és Crafthole közötti ellenségeskedés végleg megszűnt, a két ország békét kötött és szövetségesek lettek, csak úgy, mint a kalózok birodalmával, Aarbyville-el. Azóta a három birodalom mindenben támogatja egymást, így fejlődésük virágzásnak indult.
William úgy döntött, megkéri Misty kezét, aki így Seaville-be költözött, de néha hazalátogatott anyjához, aki szintén visszatérő látogatója lett Seaville-nek.
Főleg mióta megszületett első unokája, a kis Edward. A csöppség mindenki állítása szerint kiköpött apja volt. Szülei minden este elmesélték neki közös kalandjukat esti mese gyanánt, hogy egyszer majd ő is elmesélhesse leendő gyerekeinek, hogy sose merüljön feledésbe, hogyan mentették meg Seaville királyságát és legfőképp azt, hogyan találták meg az igaz szerelmet.
Isabella exkirálynő pedig kiélvezte szabadságát és végre kipihenhette hosszú uralkodása fáradalmait, és habár már nem ő volt az uralkodó, még mindig szívesen fogadta tanácsosa, Alduin javaslatait többek között ruházkodásával kapcsolatban.
A gyógyító, Rosemary továbbra is jó szolgálatot tett az új birodalom számára, és most már eddig ismeretlen kalózbetegségek ellenszerét is sikerült kifejlesztenie, így országszerte elismert gyógyítóvá vált.
Cassandra pedig a száz évnyi kimaradás után újra gyakorolni kezdve a varázslást, és a végére olyan jól ment neki, hogy elődjei biztosan büszkék lettek volna rá, így többé nem kellett a toronyban bujkálnia, mivel már senki nem félt tőle. Ráadásul sikerült barátokra is szert tennie William, Misty, Rosemary és Isabella személyében – hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Majd mindannyian boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Majd mindannyian boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Vége