Kalózkaland

Kalózkaland – 10. Az Excalibur

Picture

Mivel Cassandra visszakapta a varázserejét, el tudta teleportálni magukat vissza a boszorkányhegyre.
– Így azért mégis csak gyorsabb volt, nem? – viccelődött Cassandra. Mióta visszakapta a varázserejét, egyszerűen nem lehetett letörölni az arcáról a vigyort.

Picture

Wiliam jobbnak látta a háttérbe húzódni, nehogy Cassandra varázslatának útjába kerüljön, mivel még véletlenül sem akarta, hogy hajkoronája rózsaszínné változzon. Azonban úgy tűnt, a százéves kimaradás ellenére Cassandra emlékszik a helyes varázslatra, így egy kékes villanás után hirtelen ott termett előttük egy kisebb virágbokor.

Picture

– Íme az angyalfű! – szólt ünnepélyes hangnemmel Cassandra. – Érezd magad megtisztelve, te vagy az első halandó, akinek személyesen egy boszorkány mutatja meg!
A virág olyan gyönyörű volt, amilyet még William soha sem látott; nem is tudta semmilyen másik virághoz hasonlítani, az illata is sokkal édesebb volt bármelyik másiknál. Odalépett a virágokhoz, majd óvatosan letépett pár szálat.
– Ennyi talán elég lesz – szólt William. – Nem akarom mind leszedni, később is jól jöhet még.
– Így igaz – helyeselt a boszorkány. – Akkor indulhatunk a barátodhoz?

Picture

Rosemarynek kis híján megállt a szíve, amikor hirtelen, mindenféle előrejelzés nélkül az otthonába teleportált William és Cassandra.
– Te jó ég, a boszorkány! – kiáltott rémülten Rosemary, majd ijedten hőkölt hátra. – Ne bánts, kérlek!
– Ne félj, ő nem bánt – nyugtatta meg William.
– Így igaz, ahogy mondja – szólt udvariasan Cassandra. – Elnézést, hogy csak így rád törtünk, de így volt a gyorsabb és a biztonságosabb, hogy egyből ide teleportáltunk. A nevem Cassandra, nagyon örvendek!

Picture

Rosemary továbbra is riadtan nézett a boszorkányra, de most már nem hátrált tovább.
– Ezt… ezt nem értem – hebegte a gyógyító. – Te a boszorkányhegyről jöttél?
– Igen, de hadd magyarázzam meg a helyzetet… – azzal Cassandra neki is elmesélte a történetét, akárcsak Williamnek. Mire a végére ért, Rosemary minden aggodalma elszállt.

Picture

– Így már minden világos – szólt megnyugodva a gyógyító. – Mennyi éven át keresztül éltünk tévhitben! Hihetetlen!
– Nekem mondod! – tárta szét a karját Cassandra.
– Most, hogy tisztáztuk a helyzetet, nem foglalkozhatnánk az ellenszerrel? – szólt közbe emlékeztetőül William, mire Rosemary nyomban a fejéhez kapott.
– Tényleg, már rengeteg időt elvesztegettünk! Megyek és neki is állok az ellenszernek – azzal félrevonult.

Picture

Egy óra múlva Rosemary végzett az ellenszer elkészítésével. Sietve odalépett Misty ágya mellé, és megitatta a lánnyal a bájitalt. Pár másodpercig semmi nem történt, de aztán a lány hirtelen megmozdult. William és Cassandra feszülten figyelték a jelenetet a háttérből. Végül aztán a lány lassan kinyitotta a szemeit, és meglátta a körülötte lévőket.

Picture

– William… hol vagyok? – kérdezte álmatag hangon.
– Ez az én házam, gyógyító vagyok, a nevem Rosemary – magyarázta a fiú helyett a nő. – Súlyosan megsebesültél egy mérgezett kard által, napokig csak feküdtél. Ma sikeresen elkészítettem a méreg ellenszerét, és így fel tudtál kelni.
Misty lassan, nehezen mozogva felült.
– Semmire sem emlékszem – szólt csalódottan.
– Akkor lesz mit mesélnem – szólt mosolyogva William.

Picture

Rosemary megtiltotta Mistynek, hogy felkeljen az ágyból, mondván még túl gyenge és egy darabig pihennie kell. Így hát a lány az ágyban fekve hallgatta végig William és Cassandra beszámolóját arról, mi történt velük, amíg ő nem volt eszméleténél.
– Kár, hogy ezekből kimaradtam, izgalmas lehetett – mondta kissé szomorkásan a lány. – Bár az is igaz, ha nem ájulok el, akkor ez mind nem történik meg, és lehet, hogy Cassandra sosem kapta volna vissza a varázserejét, úgyhogy végül is örülök, hogy így történt.
– Igen, hálás lehetek neked, Misty – szólt Cassandra. – El sem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok most!

Picture

Miközben William és Cassandra a beteggel csevegtek, Rosemary újabb kutatásba kezdett. Most épp arról a kardról keresett valamiféle feljegyzést, ami megsebesítette Mistyt. Mintha hallott volna már hasonló esetet egy teljesen más helyen és korban… elképzelhető, hogy a két sebet ugyanaz a kard ejtette volna? Első ránézésre ez képtelenségnek tűnhet, de ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy nem mindennap rohangálnak az emberek mérgező pengéjű kardokkal…

Picture

– Azt hiszem, tudom, milyen kard sebesítette meg Mistyt – ment be pár óra elteltével a hálószobába Rosemary.
A többiek feszülten várták a választ.
– Az Excaliburral – válaszolt sejtelmes hangon a gyógyító.
A szobában teljes volt a döbbentség.
– De hát az csak a legendákban létezik, nem? – kérdezte William.
– Képtelenség, az csak egy gyerekmese – tiltakozott Misty.
– És miért vagy ilyen biztos benne? – kérdezte Cassandra.

Picture

– Utánanéztem a feljegyzéseimben, és csak ezt az egy kardot találtam, amire a leírás megfelelt – válaszolt a nő. – Elvégre nem zárhatjuk ki biztosan az Excalibur létezését, mivel a róla szóló legendák több, mint ezer évesek, szóval senki sem tudja megállapítani, mennyi a valóságalapjuk.
– De elvileg azt a kardot csak az arra érdemes herceg vagy lovag tudja megszerezni, miért volna akkor épp Jeremynél? – kérdezte undorodva William.
– Lehetséges, hogy ellopta – szólt Rosemary.

Picture

– Én még mindig képtelenségnek tartom az egészet, de az tény, hogy Jeremynél egy nem mindennapi kard volt – jegyezte meg Misty.
– Oké, tegyük fel, hogy az Excalibur létezik – csitította le a vitatkozókat William. – Hogy kerülhetett Jeremyhez? Hol volt ezidáig?
– Ezekre a kérdésekre több lehetséges opciót is el tudok képzelni válaszként – szólt elgondolkozva Rosemary. – Például eddig valahol el volt rejtve, és most Jeremy rátalált. Vagy pedig Jeremy nagyon is jól tudta, hogy hol volt eddig a kard, csak a megfelelő pillanatra várt, hogy megszerezze.

Picture

– Ezzel mit akarsz mondani? – kérdezte csodálkozva William.
– Mivel köztudott, hogy az Excalibur az uralkodói ház tulajdonában áll, elképzelhetőnek tartom, hogy a kard évezredek óta a te családod birtokában volt – nézett Williamre. – Apáról fiúra szállt, de mivel apád idő előtt meghalt, nem tudta átadni neked, mikor betöltötted a tizennyolcadik évedet, hagyomány szerint ugyanis ekkor örökli meg a fiú a kardot.
– És hogy szerezte meg Jeremy? – kérdezte Misty.

Picture

– Ezzel most fölösleges foglalkoznunk, úgy sem jövünk rá találgatással – szólt Rosemary. – Sokkal fontosabb, amit a kardról olvastam.
– És mi az? – sürgette őt türelmetlenül William.
– A legendák szerint a kardot csak az arra méltó herceg vagy lovag tudja használni. A valóságban viszont bárki tudja használni, aki birtokolja, de igazán jól csak az arra méltó ember kezében fog működni – válaszolt rejtelmesen a gyógyító.
– Mit értesz az alatt, hogy „igazán jól”? – kérdezte Cassandra.
– Azt, hogy a jogos tulajdonos kezében a kard nem evilági képességekre ad szert – felelt.
– Vagyis? – kérdezte még mindig értetlenül Misty.
– Egy apró kis karcolással bárkit a halálba taszít – fejezte be a mondandóját Rosemary.
A többiek ámuldozva nézték őt.

Picture

– Szóval akkor ezért volt, hogy „csak” elájultam? – kérdezte döbbenten Misty. – Mivel Jeremy kezében nem fejtette ki teljes hatását?
– Így van – helyeselt komoran Rosemary.
– Vagyis az én kezemben… – kezdte William.
– A leghalálosabb fegyver lesz az egész földön – fejezte be a mondatot a gyógyító.
– Ez borzasztó! – szörnyülködött Cassandra. – Minek készítenek ilyen veszélyes fegyvereket?
– Egyvalamit nem értek – szólt közbe William. – Ha apám tulajdonában volt egy ilyen halálos fegyver, miért halt meg mégis a csatában?

Picture

– Ez egy igen jó kérdés – mondta Rosemary. – Mivel a karddal gyakorlatilag legyőzhetetlen volt, így valóban nagy rejtély, miért halt meg mégis…
– Lehet, hogy Jeremy abban a csatában tulajdonította el a kardot? – vetette fel William.
– Már ha tudott akkoriban a létezéséről – szólt Misty.
– Végül is feltűnhetett neki, ha apám pár karcolással ejtett halálos sebeket – jegyezte meg a fiú. – És az Excalibur legendáját mindenki ismeri legalább nagyvonalakban…
– Mindezzel arra akartam kilyukadni – szólt közbe ismét Rosemary -, hogy ha sikerülne megszerezned a kardot Jeremytől, akkor véget vethetnél az ellenség uralmának Seaville-ben, és visszaállítanád a dolgokat a normális kerékvágásba – nézett a fiúra.

Picture

Mikor William belátta, hogy a nőnek igaza van, hirtelen úgy érezte, mintha egy hatalmas sziklát kötöttek volna a nyakába, amiért ekkora felelősség nehezedett a vállára.
– De egyedül én képtelen vagyok erre – szólt lemondóan a fiú.
– Nem vagy egyedül, én itt vagyok veled – szólt határozottan Misty, majd egy bátorító mosolyt is megeresztett a fiú felé.
– Ahogy én is! – ugrott fel egyetértően Cassandra is.
– És természetesen rám is számíthatsz – mosolyodott el Rosemary is.
Williamnek nagyon jólesett a támogatásuk, a meghatottságtól hirtelen szóhoz sem jutott, de nem is kellett mondania semmit, így is tudták, mennyire hálás nekik.
Ne maradj le semmiről!
Kérj értesítést minden friss cikkünkről, vagy állítsd be, milyen típusú tartalmakról küldjünk hírt neked! A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments