Jelzőfény: Végzet – 6. Kompromisszum

Standing no chance to win but,
We’re not running, we’re not running.
(Rise Against – Behind Closed Doors)

Nagy fehérség. És nincs itt senki rajtam kívül. Körülnézek, de továbbra sem látok semmit.

– Michael – szólít meg egy vékony hang. Megfordulok, és meglátom a vörös hajzuhatagot. – Várok rád!
– Hogy hívnak? – kérdem tőle, bár tudom, hogy nem fog válaszolni, mint ahogyan már annyiszor.
– Szükségem van rád! – folytatja a lány, de még mindig háttal áll nekem.
– Nézz rám! – kérem tőle, és mintha meghallotta volna, elkezd lassan megfordulni.

Már éppen meglátnám az arcát, amikor lábak dobogását hallom meg. Rájövök, hogy ez nem a látomás része, hanem a valóságé. Még próbálom marasztalni magam az álomvilágban, már csak egy kicsi hiányzik! De a fehérség lánnyal együtt eltűnik, és már csak egy kórházi ágy lábát látom magam előtt.

Felülök, a dübörgés forrását keresem, és látom, hogy Rick rontott be a kórterembe. Sky már úgy ül mellettem, mintha nem is aludt volna. Gyorsan megpróbálom kidörzsölni az álmot, vagy inkább a fura látomást a szememből.

– Híreket kaptunk Riverview-ból – mondja, de nem sok jót olvasok le az arcáról. Riverview? Görcsbe rándul a gyomrom. Ugye nem?
– A Country Care Generalt feltörték az ügynökök. A védőangyalt nagy valószínűséggel megölték. Aki ellenállt, azokat is. De néhányaknak azért sikerült megmenekülniük.
Hirtelen megnő a gombóc a gyomromban. Miért pont Riverview?

– A főorvossal mi lett? – kérdezem, miközben érzem, hogy a félelem eluralkodik rajtam. Ha nagyapával történt valami…
– Nem tudok részleteket – tárja szét a karját Rick. – Reménykedjünk benne, hogy megmenekült.

A kezembe temetem az arcom. Meg kellett volna védenem! Reménykednem kellene, hogy nem esett baja, de már nem tudom, hogy mit gondoljak. Sky megszorítja a vállam, amire felemelem a fejem, és a szemébe nézek. Gyönyörűek a szemei. Kicsit lenyugszom, és kimondom azt, ami egy ideje már érlelődik bennem.

– Muszáj kiszabadítanunk Oriont! Egyre csak fogyunk. Össze kell gyűjtenünk azokat, akik még megmaradtak, és hajlandóak harcolni! – Sky bólint.
– Én is valami hasonlóra jutottam. De mégis hogyan kívánod ezt végrehajtani?
– Kell egy terv – mondom, majd elbizonytalanodom. – De fogalmam sincs, hogy hol van a Vaspalota!
– Az gáz – teszi csípőre a kezeit Sky. – Mert én sem tudom.

– Beszélnünk kellene Emerickel – kezdem óvatosan, de a lány már kezd csúnyán nézni rám. – És a legjobb az lenne, ha őt is magunkkal vinnénk.
– Miért? Nem vagyunk elegek ketten? – kérdezi ingerülten. Tudtam, hogy így fog reagálni.
– Figy, Emeric angyal. Ráadásul jóval tapasztaltabb, mint én. A segítségünkre lehet. – Sky forgatja a szemét.

– Oké, Mike, tök logikus, amit mondasz, de én akkor sem bírom a búráját!
– Most nincs helye személyes ellentétnek. Légyszíves. – Sky gondolkozik egy ideig, majd megadóan széttárja a kezeit.
– Te vagy a főnök.
Örülök, hogy sikerült rábeszélnem, de egyúttal félek is, hogy hogyan fognak együttműködni. Vagy, hogy egyáltalán meg lehet-e győzni Emericet, hogy jöjjön velünk. Most már sziklaszilárdan hiszek abban, hogy ezt kell tennem.

Felöltözünk, lemegyünk a földszintre, majd megkeressük Emeric kórtermét, és bemegyünk. Úgy látszik, hogy minden beteg vagy vizsgálaton van, vagy ebédel, mert csak ő tartózkodik a helyiségben. Leülünk az ágya melletti székekre, és hozzákezdek a mondandómhoz.

– Nem tudom, hogy hallotta-e, ami Riverview-ban történt. – Emeric komoran bólint. – Sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogy meg kellene próbálnunk kiszabadítani az angyalt, akit elkaptak az omegások.
– Elég nehéz úgy kiszabadítani, hogy azt sem tudjuk, hogy hol van – fogalmazza meg ellenvetését Emeric, amire Sky rögtön fölcsattan.

– Hadd mondja már végig!
Intek Skynak, hogy nyugodjon le, és folytatom a mondanivalómat.
– Szóval van egy tippünk, hogy a Vaspalotában lehet. – Kissé félénken nézek az angyalra, nem tudom, hogy hogyan fog reagálni.

– És ti be akartok törni a Vaspalotába? – kérdezi szkeptikusan.
– Igazából meg szeretnénk kérni magát, hogy segítsen nekünk betörni a Vaspalotába. – Emeric felhorkan.
– A Vaspalotába nem lehet bejutni! Csak ha visznek!
– Ezért kellene egy terv. – Látom rajta, hogy elgondolkodik.
– Végülis… – az állát vakargatja -, talán lehetséges. – Nagy kő esik le a szívemről. – Viszont az emberlány nem jöhet velünk.

– Van nevem is! – fortyan fel Sky. – És ne higgye azt, hogy maga diktálja a szabályokat!
– Nyugi! – próbálom lenyugtatni, majd Emerichez fordulok. – Sky velünk jön.
Egy darabig még furcsán néz rám, ugyanazzal a gyanakvó arckifejezéssel, mint amikor először beszéltünk vele, majd néhány pillanat múlva megszólal.

– Legyen. De nem vállalok érte felelősséget. – Még mindig engem méreget. – Viszont ki kell dolgoznunk a tervet.

***

– Jól értem, hogy el kell fogatnunk magunkat? – kérdezi Sky meghökkenve. Egy üres vizsgálóban ülünk hármasban, és már egy ideje a tervet kovácsoljuk. Nagyon fontos, hogy minden részletet precízen kidolgozzunk, nem csúszhatunk el semmi apróságon.

– Tulajdonképpen igen – válaszolja tárgyilagosan Emeric. – Senki sem tudja, hogy hol van a Vaspalota. Lehet egy felhőkarcoló hatvanadik emeletén Bridgeportban, vagy a föld alatt Midnight Hollow-ban. Csak egy módon lehet bejutni. Teleporttal.

– Tehát találnunk kell olyan ügynököket, akiknél van teleport – bólintok rá Emeric feltevéseire.
– Igen. És vagy elvesszük tőlük, és odateleportálunk, vagy odavitetjük magunkat velük, és utána intézzük el őket – részletezi Emeric.
– Oké, és hol találunk ilyen ügynököket? – kérdi Sky szkeptikusan. – Ha elfognak minket, lehet, hogy csak simán kinyírnak, és kész.
– Lehet, hogy rá tudnánk venni őket, hogy ne öljenek meg minket – veti fel Emeric. – Valamennyire talán bele tudnék nyúlni a fejükbe.

– Tegyük fel, hogy bejutunk valahogy. De mit csinálunk azután? – kérdezem tanácstalanul. – Fogalmam sincs, hogy hogy néz ki belül a Vaspalota!
– Akkor majd improvizálunk – jelenti ki Sky, amire Emeric egy horkantással adja tudtunkra nemtetszését.

– Nem improvizálunk. Azokból, amiket hallottam róla, úgy vélem, hogy egy folyosóról nyílik az összes helyiség. Vagy több folyosóról. A lényeg, hogy be kell néznünk minél több szobába, hátha megtaláljuk.
– Oké, és mit csinálunk az őrökkel? – teszem fel az újabb kérdést.
– Hát kinyírjuk őket, mit csinálnánk velük? – kérdi Sky, amire Emeric dühösen válaszol.
– Nem nyírunk ki senkit, csak kábítunk! És lehetőleg minél észrevétlenebbül! Jó lenne, ha nem akadályoznál minket a hülyeségeiddel! – Sky fölpattan ültéből, és már készül visszavágni.

– Ne most! – mondom, és közéjük állok. – Ennek nem most van itt az ideje! Inkább a tervre koncentráljunk!
– Helyes – bólint Emeric, de még mindig mérgesen néz Skyra. – Szóval a legfontosabb szabály: ha azt mondom, hogy menekülünk, akkor menekülünk. Nem érdekes, hogy sikerült-e bárkit is kiszabadítanunk.
– De hát… – kezdem, de az angyal csöndre int.

– Inkább hagyjunk ott egyet, minthogy hárman odavesszünk.
Vitatkoznék vele, de belátom, hogy igaza van, már így is sokkal több kockázatot vállalunk a kelleténél. Ráadásul magamon kívül még két embert bajba sodrok. Bólintok, hogy megértettem.

– És, mikor indulunk? – kérdezem Emerictől.
– Minél hamarabb, annál jobb.