Holdfény

Holdfény – 15. Szilánkok

A doboz helyén egy hatalmas fekete lyuk keletkezett, melynek szélét körülölelte a narancssárga fény, a parázs és a vízcseppek keveréke.

Picture

Tom alig bírt megmozdulni. Nagy nehezen talpra állt. Vele szemben pontosan Carl volt, köztük pedig a mágikus lyuk.
És ekkor megkezdődött az átokzápor. Carl most már nem ismert kegyelmet.

Picture

Vörösen izzó szeme vadul cikázott, miközben Tom próbált elbújni a fény vagy a kövek közt.
Tom egyre és egyre hátrébb húzódott, eltávolodva a lyuktól, de Carltól nem.
Lassan kiért a sziklaperem végére. Lent már csak a szakadék várt rá.
Már ő sem tudta, mit tegyen. Az izzadság patakokban csordult le róla, a mocsokról nem is beszélve.  A halálfélelem a szívét mardosta.
Már soha nem fog megházasodni. Soha nem lesznek gyermekei. Soha nem tudja meg, ki lehetett volna.
Volna. Hiszen még nem történt semmi! Nem adhatja fel! Remény mindig van!
Csak…

Picture

Észre sem vette, hogy Carl a levegőbe emelkedett. És azt sem, hogy folyamatosan, lehunyt szemmel mormogott. Nyilván valami ősi varázslat. Vajon most mire készül…
Ekkor megingott a talaj. Tom alatt vészesen, úgyhogy jobbnak látta beljebb mászni.
Majd egy utolsó rengés kíséretében megnyílt a föld.

Picture

Először csak egy oszló kezet, majd egy szőrös mellkast, hullaszagot és három undorítóan torz zombi-Farkast tudott Tom érzékelni.

Picture

Utolsó választása: vagy lezuhan a mélybe vagy elevenen megeszik. Egyik sem túl csábító.
Egyre hátrébb szorult. A Farkasok egyre közeledtek.
Eközben Carl végig röhögött.
Egyre közelebbről érezte a halált. Behunyta a szemét, s a Holdra gondolt. Ő sem tudta, miért, csak ez jutott az eszébe. A holdfényre gondolt. Azt sem látja már soha…
Ekkor valami világosság tört ki. Tom tudta, hogy ez nem az ő fejéből jön ezért kinyitotta szemét.
Kint nem volt semmi fényesség, viszont a Farkasok megdermedtek.

Picture

Ekkor az egyik bokorból egy csúcsos süveg, egy fekete lobonc majd egy régi ismerős jelent meg.
Anara nem tétovázott.
Beugrott Tom és a Farkasok közé, egy ismeretlen szót ordított s pálcája mintha felrobbant volna, a fényesség elöntötte a holdfényes tájat, eltörölve a három zombit a föld színéről.
Sajnos ezzel együtt Anara is teljesen kimerült. Carl viszont leesett, s miközben feltápászkodott, Tomnak volt ideje odamenni Anarahoz.
– Nem… te nem hagyhatsz itt… – suttogta.
– Tudom, hogy meg tudod csinálni… gondolj a dobozra… – majd egy utolsó sóhajtás kíséretében köddé vált.

Picture

Tom tudta, nincs ideje pihenni.
Miközben Carl kótyagosan felállt, Tom már felé tartott.
Carl felemelte fejét, Tom pedig pont akkor ért oda, s gyomorszájon vágta Carlt.

Picture

A fiú térde megroggyant. Tomnak volt ideje kikerülni, elszaladt a feketelyuk mellet, s mikor a nagyobb kövekhez ért, egy átok csattank a füle mellett, szétrobbantva a követ.
Tom hátranézett.
Carlt megviselte az ütés, és a túl sok varázslat-szórás, de ép volt, készen arra, hogy elpusztítsa Tomot bármi áron.
– Ugye tudod, hogy Liana nem éppen olyan hétköznapi?! Ha nem változtatom emberré, még most is csak egy barlanglakó lenne!
– Te?
Carl nevetett.
– Bizony! Persze a recepthez szükség volt a könyvre, de apád az utamba állt…
Tom beugrott egy másik kő mögé. Carl a lyuk előtt állt, s csak nevetett, miközben pálcája ontotta az átkokat.

Picture

– Azt hiszed, le tudsz győzni? – ordította Tomnak. Tom nem válaszolt. Annyira gyűlölte ezt az embert, aki pár órája még a legjobb barátja volt.

Picture

A következő kő is szétrobbant, kavicsok záporát hullatva Tomra.
Továbbfutott egy másik kőhöz.

Picture

Ekkor bevillantak a boszorkány szavai:
– Gondolj a dobozra.
Mi is volt a dobozon?
Jvíh Ah Llek Dörküt Alav Né
De mit segít most ez? Ma már úgyis minden a feje tetejére állt…
Ekkor bevillant egy ötlet.
Ebből még értelmes szavak is kicsalhatók! Csak meg kell fordítani! Hogy erre nem eddig nem jött rá!
Hívj Ha Kell Tükröd Vala Én
Máris jobb. De mit jelenthet?
A kövek vadul záporoztak rá. Carl csak nevetett.
– Most már semmilyen trükk nem segít rajtad!
Egy futó gondolat. Jaldan.
– Jaldan! – mondta hangosan.

Picture

És a szellemmacska ott termett. Apró lábai alatt pedig valami ezüstös csillogott a holdfényben.
Egy tükör.
Liana tükre.
Tom odakapott, Carl pedig szétrobbantotta azt a követ, ami mögött Tom elbújt. Most már nincs menekvés. Semmi nem volt a két fiú között.
Carl csak nevetett.
– Vége… – hangzott el egyszerre mindkét fiú szájából.

Picture

Carl keze szélsebesen mozdult. Apró fényesség indult el Tom felé.
Már csak három méter… kettő… egy…
A holdfény megtörik egy tárgyon a fiú kezében.

Picture

A tükör szilánkokra tört. Az átok visszapattant.
Carl arcára fagyott a mosoly. Csak szétnyílt kézzel állt, miközben a halálos átok egyenesen felé tartott.
Az átok pontosan a szívénél érte. Egy percre megdermedt a világ. Néma csend.
A pálca kiesett a kezéből.

Picture

A fiú arcán még egy mosolyféle jelent meg, majd hátraesett, s végleg elmerült a sötétségben.
Tomnak megroggyant a térde. Vége. Sikerült.
És elvesztett mindenkit.
Nem volt idő pihenni. Meg kell állítani Lianát.

Picture

Nem érdekelte a doboz, a pálca, Jaldan vagy bármi más. Egyre csak rohant, rohant keresztül az erdőn, át a holdfényes tájon, a tenger irányába.

Picture

Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments